Két ünnep között

Az igazi semmit tevés ... de azért abból is sok volt már. Reggel el kellett menni pár dolgot vásárolni, és mivel hét ára sütött a nap és tavasz illat és meleg volt, így gondoltam, akkor ma kiránduljunk. De jött a telefon, hogy elvinnék a kiságyunkat. Meghírdettem, ismerős ismerősének tetszett és elvitte. Én meg jól megsirattam. Hülye dolog tudom, de akkor is. Annyi emlék és dolog köt hozzá, hogy nagyon fájt a szívem, mikor ajtón kívülre került. 6 évet töltött nálunk és alig volt üres. :) A baba aki használni fogja május 3ra van kiírva. Majdnem Maja. :) Remélem jó helyre került. De akkor is fáj a szívem érte.
Szóval haza kellett jönni, hogy oda tudjuk adni. Aztán mikor elvitték és én is kicsit túl lettem rajta, mondtam, hogy menjünk el sétálni. Persze három napos semmittevés és örület után, naná, hogy most kezdenek el játszani és senkinek semmi kedve elindulni. Így hagytam őket kicsit játszani, és takarítottam, apa meg szokásos szieszta idejét töltötte a gép előtt. (komolyan mondom, nem tudom minek kéne történnie, hogy ő ezt kihagyja. Lehet bármi, történhet bármi, ő ebéd után leül és két órát gépezik. Útálom!!!!)
De aztán csak sikerült őket kiugrasztani a bokorból. Kicsit múlt három, szieszta idő vége, mikor sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy induljunk. A vár volt a cél. Naná, hogy útközben a kicsik elaludtak. Mert hiába mondom én, hogy feküdjenek le, inkább játszottak.
De nem hagytuk őket sokáig aludni, felkeltettük őket és irány a vár. Kicsit buták voltunk, lenn álltunk meg, hogy ne kelljen fizetni a parkolásért, és csak később derült ki, hogy sehol sem kell, mert időszakon kívül voltunk. :)
De végülis nem bántuk. Szépen felsétáltunk a várba, jó kis túra volt. Aztán a királyi palota környékén búkláztunk, láttuk a köztársasági hivatal őrség elhagyását ... mert hogy hiába őrség váltás volt, nem maradt ott senki. Megnéztük a siklót. Sétáltunk, bóklásztunk. Közben megnéztük a várból a naplementét, láttuk, ahogy kigyúlnak a fények az esti városon. Szerintem csodálatos volt. Minden pillanata. Hideg sem volt annyira, nem fagytunk meg nagyon.
Jó lett volna azért egy kis forró teát kortyolgatni - forralt bort - de hogy kihagytuk, így sem volt rossz. :) Végül visszasétáltunk az autóhoz. Kis árnyék volt ugyan, mert én majd be pisiltem már, Majának is kellett és Erik sem húzkodott volna egy wc-től. Így elég gyorsan hazaértünk, bele a forró kádba és kilevegőzött fejjel jó nagyot aludtunk.
Szerintem szép nap volt, jól sikerült. Még maradt nézni való a várban, remélem eljutunk még sokszor. Csodás Budapest. Kíváncsi lennék, naponta hány száz képet csinálnak a kivilágított Lánchídról, évente hány ezer kép készül a várból elénk táruló panorámáról ... nem lehet betelni vele.
Ja, és hazafelé jövet, még a kivilágított villamost, a fényvillamost is láttuk. Remélem, egyszer majd fel is jutunk rá, bár ahogy néztem, inkább kívülről szép, mert rajta rengetegen vannak. :)

Erik Majának

Maja, szerinted elment az agyad, és az ördög van az agyadban?

:) amúgy jól vagyunk. ;)

Jana

Múltkor megkérdezte az óvónéni, hogy értem e Jana minden szavát. Értem. És egyáltalán nem lepődök meg, ha más nem. Mert hogy neki mindenre van saját szava.
- Jana, mond, Télapó!
- Ho-ho-hooooo!!!!!

:) és sorolhatnám.

...

Ó,ha tudnád milyen érzés,
Mikor két kicsi kéz átkarol?
Minden nőnek érezni kell
Szíve mélyén, valahol!

Gyermeked ölelése csak egy pillanat
Hogy átfogja nyakadat ,egy mozdulat
De az,mit ez érzés belőled kivált,
Tudod, hogy Ő szeretetért kiált!

Öleljed gyakran Őt,amíg csak teheted!
Mert hamarosan felnő kicsi gyermeked
Ölelését másnak adja,lehet, vissza is kapja
De mit Te adhatsz neki,azt Ő sohasem feledi!

Karácsonyi ajándék

Mert szuper jó - nekem való - karácsonyi ajándékot sikerült intéznem magamnak. :)
Igazából ott kezdődik, hogy rettentően trehény módon elhanyagoltam a fogaimat. Apámnak köszönhetően jók, de a terhességek alatt rengeteg fogkő lett rajtuk. Én meg csak láttam, hogy kéne valamit tenni, de nem tettem. Illetve, de, egyszer vettem egy kupont akciósan ... aztán jól letelt a határidő én meg nem mentem el, mert nem tudtam szabadulni.
Majának már a második maradandó foga nő, és az előző is nagyon nehezen esett ki. Már rég kinn volt az új, mikor kiesett a régi, köszönhetően egy főtt kukoricának. De a kukorica szezonjának vége, a foga meg nő. Így elhatároztam, hogy a tettek mezejére lépek. Az oviban ki van írva a gyerekorvos rendelése, kiírtam, felhívtam őket. Már akkor mondta, hogy nem fogja kihúzni, csak ha több mint a fele kinn van. Én gondoltam, hogy az azért nincs, de úgy emlékeztem, hogy kicsi a híjja. Így kértem időpontot, elmentünk. Izgultam, hogy mit fog szólni, meg ilyenek. Izgult, elmondtam neki hogy mi lesz, nagyon izgult de izgatott is volt, mert érezte, hogy ez egy nagylányos dolog. Mikor odaértünk néztem meg, és hát közel sem volt kinn a negyede sem. Gondoltam már akkor és mondtam is neki, hogy nem fog csinálni semmit.
Így is lett. Egy rettentő kedves nagyon nagyon fiatal doktor néni van, egy nagy habitusú, de mosolygós aszisztenssel. Elsőre összekevertem őket. :)
De azért nem mentünk hiába, mert láttam, hogy vállalnak felnőtt fogkő eltávolítást is. Haj, több se kellett, rákaptam, kérdeztem és már kértem is az időpontot. Így esett, hogy hétfőn sikerült végre ezt is elintéznem.
Mert hogy nem mindegy, hogy este - tényleg este, mert hétre mentem - csak leugrok a ház elé, vagy bebumlizok nappal a városba ... szóval nagyon kényelmes volt, nem volt előttem senki, rögtön következtem. Egy hosszú beharangozó után, hogy mit fognak csinálni, és hogy ha fáj jelezzek és ... jól beijesztetek, de nem volt végül semmi. Ultrahanggal távolította el, rettentő alaposan, minden fogamat megnézte kívül belül és a végén még kaptam fogpolírozást is, amitől igazán csillogóak és sokkal fehérebbek lettek a fogaim. MIndezt 20 perc alatt. És nemcsak alaposak, de tényleg fájdalom mentesek voltak, és kedvesek, és ... haj csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, és mert annyira örülök, hogy végre ez is megvan. :)
A végén mondta, hogy nézzem meg, hogy jó lesz e, nem e valahol kényelmetlen, vagy szúr. Mondtam mindenhol az, mert eltűntek a régi jól ismert fogköveim és nem maradt semmi, csak a hézagok és a simaság. :) Azóta minden órában belemosolygok a tükörbe. :)
És a számot meg elmentettem, mert megbeszéltük, hogy nem kell nekem fogfehérítés, elég ha félévente egyszer felpolíroztatom a fogaim.
És hogy miért vagyok ilyen lelkes? Mert nekem minden új volt. MOndtam is apának, hogy utoljára akkor voltam fogorvosnál, mikor még a nyálszívó nem is létezett ... ok, tudom, szerencsés vagyok ebből a szempontból, de hát valami jó nekem is kell. :))))

Nem úsztuk meg

Mert hogy pénteken már úgy adták haza Eriket az oviból, hogy biztos tele van gennyel a hasa, mert nem evett semmit, és akkor szép karácsonyt kívánnak. :/
Nem azért nem evett, hanem mert nem szokott, ha a kis barátja nincs ott. Nincs kedve. :)
Ennek ellenére, tényleg éreztem, hogy a csütörtöki ott alvás már nem volt jó. Én mondtam, hogy ne aludjanak ott, de ők reggel kibumlizták, aztán délben csörgött a telefon, hogy azt mondták értük megyek, de akkor már mindegy volt ...
Így esett, hogy bár a vasárnapi kirucckor sem voltunk százasok - ja, mert hogy egy kedves anyuka bevitte a tök beteg gyerekét, aki rendesen végig köhögte a csoportot, ami azt jelent, hogy a 28 gyerekből hétfőn 8 darab volt. Szóval, hétfőre nálunk is rendesen megjelent a köhögés, orrfolyás és torokfályás kombó. Marha jókor. Egész eddig bírtuk ... így ugrott a karácsonyi ünnepség, a bemutató óra és minden más ... most kúrálom őket ezerrel.
Janának hőemelkedése van, Majának is néha felszökken. Erik egész jól volt, de éjjel kérte, hogy hagy aludjon mellettem. Maja beelőzte, de áttelepítettem apához a nappaliba, Eriket meg mellém. De neki nem volt jó, és átosont. Én már csak arra keltem, hogy mozdulni sem tudok. Maja befészkelte magát, összetolta Eriket és Janát én meg majd leesek. :/ Így Jana elég jól belélegezte Eriket is, aki már hörögve kelt.
Marha jó!!!! Szóval, innét üdvözlöm a kedves anyukát, aki gondolta, hogy azt a két napot már kibírja a gyerek az oviban tök betegen és hogy majd szentlélek segítségével a hétvégén kikúrálja. Gondolom, mert ki más segíthetett volna ... de ez nem jött be, csak az, hogy mindenki beteg lett. Így életünkben először, Maja utolsó Erik első karácsonyi ünnepsége nélkülünk fog zajlani. Ma 9 gyerek volt, és holnap lesz az ünnepség. Szörnyű, hogy ilyenkor mit képzelnek az emberek? És mindenhonnét ezt hallom, hogy akkor is viszik, ha tök beteg, mert hát karácsony van ... azt képzelik, hogy ilyenkor nem terjednek a bacik? Vagy hogy a betegség nem igazi betegség? Nem is tudom. MIndenesetre mérges vagyok, mert lett volna tervem a hétre, nem is egy ... de így veszekedést csillapítok, néha lázat, gyógyszert keverek, és éjjelente járkálok egyiktől a másikig ... szép karácsony!!!!! :(

Készülődés

A szombat elég nyafogósan telt. Nem csináltunk semmit. Aztán apa el is ment koncertezni és csak reggel jött meg. Én mondtam neki, hogy szeretnék egy új szokást bevezetni a családba. Még pedig, hogy adunk. Adunk, mert a karácsony erről is szól. Sokat gondolkodtam és tűnődtem, hogyan és milyen formában. Aztán arra jutottam, hogy a Mikulás-gyár lenne a legjobb megoldás. Csak mert hogy a gyerekek így láthatják a csodát. :)
Apa azt mondta, hogy mehetünk, mert nem olyan fáradt, így képes elvezetni odáig. Így esett, hogy a gyerekeknek elmondtuk a programot és ők nagyon lelkesen és izgatottan várták a manókat. Mert hogy ők úgy gondolták és a mesékből úgy szűrték le, hogy akkor mi most a manókhoz megyünk, akik becsomagolják az ajándékot és odaadják másnak. Rettentően izgatottak voltak.
Először gondoltam vigyünk játékot is, de a nagy készülődésben ez elmaradt. Így csak a közeli boltba mentünk el, ahol bevásároltunk. Izgatottan tették be a cuccokat a kosárba. Majd a pénztárnál néztük, ahogy kifizetjük, Erik szólt is, hogy ez a manóknak lesz ám. Olyan édes volt, azt hittem, megzabálom. Aztán újra autóba ültünk és kicsit nagy kerülővel, de nem lehetett kihagyni a csodás fényes, karácsonyi díszbe öltözött belvárost. A gyerekek csak ámultak, figyelték a csillagokat, az angyalokat, a fényeket, a hangulat magával ragadta őket. Enyhe idő volt, nagy köddel, így mikor megálltunk a hősök terén, egész gyönyörű ködös fénybe burkolózott az angyal szobor, és olyan különleges látvány volt. Csak néztük és ámultunk. Aztán megfogtuk a csomagunkat, és elindultunk a manókhoz. :) Izgatottan néztük, és tanakodtak, vajon hogy fognak kinézni. Az épület már messziről látszott, ők egyre izgatottabbak lettek. MIkor odaértünk, csalódottak voltak, hogy nem manók vannak benne, de azért lelkesen odaadták a segítőknek, de azért szóltak, hogy kár, hogy nem lehet bemenni. :) Aztán még álltunk ott egy darabig, néztük, ahogy gyűlnek a csomagok és pakolják őket. Aztán mondtam, hogy a manók is ott vannak ám. Szerencsére egy fal mögé pakolták a játékokat, dolgokat, így mondtam, hogy a fal mögött vannak a manók. Látni is lehetett, mert épp egy aranyos bejárat volt ott, és ők meg kukucskáltak be, hátha meglátnak egy manót. :)
De azért a manó örület ellenére pontosan értették, hogy miről is szól ez az egész. Hogy miért adunk, és hogy adni jó! Jó érzés volt nekünk is, pláne látni, hogy tényleg jó sok minden gyűlt össze, és csak jöttek a csomagok és jöttek. :)
Aztán álldogáltunk ott még egy kicsit, majd kisföldalattival átmentünk a Vörösmarty térre. Jaj, de tetszett nekik az is. Kezelték a jegyet, és várták a szerelvényt és felültek ... kicsit lelombozta a karácsonyi hangulatom,  hogy senki még csak meg sem mozdult hogy átadja a helyét akár egy picinek is. Sebaj. Túléltük.
Aztán megérkeztünk a másik vásárra. Jó sokan voltak, tömeg volt, haladni ennyi embernek egyszerre nem lehetett, az emberek tolongtak ... örület volt. Pedig jaj ezelőtt 7 évvel, mikor utoljára voltunk apával kettesben ... nos ahhoz képest hatalmas lett a vásár. Ettünk egy kb háromszorosára felárazott kürtöskalácsot, majd még megálltunk a mikulás-gyár standja előtt, mert hogy itt is ott voltak. Vettünk kívánságport. :) Tulajdonképpen aranyos dolog, mert csillámpor van benne, pár csillaggal, és ha elfújod, akkor teljesül a kívánságod. De tulajdonképpen ez is hozzájárulás, egyfajta adomány.
Erik megint könnyeket csalt a szemembe, mert ő azt mondta, azért kér kívánságport, hogy azt kívánhassa, hogy legyen karácsony. :)
Aztán visszaföldalattiztunk, majd autóba ültünk és irány haza. Az enyhe idő ellenére, azért átfagytunk, de rengeteg élménnyel és karácsonyi hangulattal tértünk haza.
És adni tényleg jó! :) Remélem tényleg egy új hagyományt teremtettünk. :)

Megható

A héten nyílt hét van az oviban. Így tegnap is maradtunk egy kicsit, és ma is, bár ezer dolgunk volt. Ma megvártuk a reggelit. Jana édes volt, mert a reggeli előtti imádságnál odaállt közéjük. Sőt utána együtt ment mindenkivel kezet mosni, és élvezte, hogy a nagyok, főleg Maja segít neki. Maja meg élvezte, hogy nagy lehet, és Dundi végre hagyja, hogy segítsenek neki. Édesem annyira szeretné babusgatni, az a kis mihaszna meg nem hagyja magát. :(
Szóval reggeliztek, és Maja megkért, hogy üljön mellé Dundi. És olyan gondoskodón bánt vele, pedig még napos is volt, ezer dolga akadt, de fél szeme mindig Janán volt. :)
Aztán meg volt egy evés utáni imádság, amikor is körbeállnak a gyertya körül, és imádkoznak, majd aki szeretne, mondhat egy külön kívánságot. Odatérdel a gyertya elé, két kis kezét összeteszi, és kéri a jó Istent.
Mentek körbe, haladtak, Erikre került a sor. Erik letérdel, két kis apró husi kezét összeteszi, aztán megszólal: Kérlek Uram, add, hogy Jana nemsokára jöhessen oviba, és én sokat játszhassak vele, és hogy ne legyen beteg.
Én meg álltam, és potyogtam a könnyeim. Aztán Maja következett, aki szintén azt kérte, hogy sokat játszhasson a tesvéreivel, és hogy ne legyenek betegek. Hát hormonok ide, vagy oda, nincs olyan anya, aki ezt hallja és ne törölgetné a szemét. Én csak álltam, és nem hittem el. Pillanat volt a javából. :)
Aztán mindenki sorra került, legtöbben azt kérték, hogy jó napjuk legyen, és hogy jót játszhassanak a pajtásukkal, és hogy kimehessenek a hóba. (mert hogy végre esett, de szerintem mire kijutottak már nem maradt.)
Utána mivel hamarosan MIkulás, ezért Paula egy mesét olvasott róla, nem nagyon kötötte le a gyerekeket, bevallom én is untam. Néztem volna inkább, ahogy játszanak. Jana rettentően unta, ordítozott, Eriket alig tudtam kitenni az ölemből, hogy Janát kivigyem. Aztán kinn megvártuk, míg  végeznek, öltöztünk és eljöttünk, mert nem láttam értelmét ott maradni. Janának elfogyott a türelme.
Hazavágtattam, gyorsan összeszedtem a cuccot, és irány a Csillagvár, mert a Télapó oda hozta az ajándékot, csak nekünk haza kellett szállítmányozni. :) A könyves boltba letettem Janát, mert ugye addig egy tappottat sem ment, még a liftig sem itthon! Amint letettem, elkezdett futni. Mivel fizetnem kellett, nem mindig tudtam, hol van. Aztán nagy nehezen elkaptam. Ordíbálás. Átmentünk a másik üzletbe, persze cipeltem, letettem, hogy megnézzek valamit, elkezd rohanni. Jaj, akkor nagyon megijedtem, mert kedvence, hogy a ruhák közé bebújik, és ott sunnyog, egy szó vagy pisszenés nélkül, csak röhög, hogy én meg kétségbeesetten keresem. No, meglett, akkor elkezdett előlem futni, én meg utána, alig tudtam elkapni, persze kezemben a kabátok, sapkák ... mikor meglett, ordítva, visítva rugdos. Lábam közé kaptam, hogy ne tudjon elmenni, míg megveszem, amit akartam. Naná, hogy mindenki minket néz, és nem engem, Á, dehogy is, hanem a gyereket sajnálják, hogy milyen hülye anyja van. Aztán még átmentünk az ALDIba, no ott azért annyira nem futkosott, csak épp nem akart jönni, végül elkezdett mindent összenyalni, értsd dobozok, tárolók, korlátok ... mikor kijöttünk, én mondtam neki, hogy az, hogy cipelem, felejtse el, mert akkor most futkározzon, míg elmegyünk a hévig. No, ekkor kezdődött a hiszti. De végül megúsztuk, mert csak egy nagyobb ordítás volt, aztán meg 10 méterenként gyűzködés, hogy még mindig nem veszem fel, jöjjön csak. Végül félúton felvettem, és egész hazáig cipeltem. Vagyis ebédért mentünk és látta ott, hogy van nálam keksz, így megbeszéltük, hogy adok neki kekszet - úgyse ebédel, ez a legújabb, amivel heccel - és akkor viszont nem cipelem.
Szóval ez votl a délelőtt. Még délután el kell készítenem az ovónénik adventi ajándékának a zsákját, el kell vinnem a nagyokért kell mennem és még jó lenne tejet is venni, mert így nem lesz esti kakaó. És akkor még uzsonnát kéne készítenem ... de nem érzem a lábaim, a derekam, és ... ááá!!! Imádlak december!!!!

Iskola?

Megint egy rohanós napon vagyunk túl. Reggel elmentünk az oviba, és mivel nyílt hét van, kicsit ott maradtunk. Csak reggeliig. De ettől olyan rohanósra sikeredett.
Aztán hazajöttünk, kis reggeli, míg én ruhákat pakoltam el, addig Jana reggelizett. Majd rohanás el a boltba, mert most rákaptak a harisnyára, és nincs csak 1-1 darabjuk. Naná, hogy Janát cipelem, boltba leteszem, hogy válogatok, ő meg uzsgyi, rohanás. Szerencsére szólt az eladó, hogy majd ő kergeti, válogassak csak nyugodtan. Mire kiválasztottam 3-3 harisnyát, Jana is elfáradt, így megint cipelhettem, a baba-mama klubba. Ott azért elég jól elvolt, tetszettek neki a gyerekek, jó régen nem voltunk már.
Utána ebédért mentünk, de még találkoztunk Balázsékkal. Bazsi olyan cuki volt, mert egy karácsonyi díszt adott Dundinak. Olyan cuki volt, csak Dundi vágta be rá a morcot. Aztán persze megint cipeltem Dundit .. vagy ha mégse, akkor hisztizett.
Ebédért el, majd haza, itthon lefeküdt aludni, én meg tésztát dagasztottam, mert pizzát sütöttem vacsira. Mire kész lett, már indulhattunk is, mert még elmentem a boltba uzsiért, majd a nagyokért a suliba, mert ma ovis torna van ... vagyis lett volna, mert Paula szerint esett az eső, szerintem meg nem. Így mire Dundi cieplésben elértünk a suliig, közben riasztva apát, hogy a sulihoz jöjjön, én már kifulladtam. Így mondtam Janának, hogy sétál. Persze jött a hiszti. Megtettünk 10 métert, hiszti, én előre megyek 10 métert, ő ordít 2 percet, majd utánam fut, megnyugszik, megteszünk 10 métert hiszti ... és így tettük meg a mintegy kétszáz métert az oviig.
Ott Erik elém futott, mert örült nekem, erre Jana ordítva és hisztizve veti magát a földre. Mindenki minket néz, kérdik mi baja ... én közben a két nagyot öltöztetem, mert már késésben vagyunk. Közben befut apa is, aki kézbe veszi Dundit. Végre készen vagyunk, rohanás az autóhoz, megyünk iskola nézőbe. Apa elvisz minket, és persze szokás szerint alig lehet kijutni Békásról.
De odaérünk, bár a bejáratot kalandosan találjuk meg, gyakorlatilag körbe járjuk a sulit, ami azért nem kis túra, mivel egy hatalmas területen helyezkedik el. De benn vagyunk, és időben is érkeztünk, és még ismerősökkel is találkozunk.
A gyerekeket leültetik az ebédlőbe, ahol át akarja nekem adni egy hölgy a helyét, mert hogy az én állapotomban ne álljak. :/
Majd a szülőket átterelik egy másik még sokkal kisebb terembe, ahol pár szót mondanak a suliról, és két apuka is jelentkezik, hogy átadják a helyüket, mert hogy az én állapotomban ... :/ Ok, mielőtt elindultunk, akkor ebédeltem, de azért ...!!!! BRRR!!!!
A foglalkozásnak vége, már csak egy majd fél órás séta választ el a jó meleg otthontól. De a kezdeti eső, egyszer csak átcsap havas esőbe, majd azt veszük észre, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó. Mi meg a sötét utcán kergetjük a pelyheket, és élvezzük a csodát. Mert az!!!!
Hazafelé még találkoztunk Anitáékkal is, és végre otthon voltunk, amikor is eszembe jutott, hogy ma kaptam egy levelet a suliból, hogy az óvónéniknek adventi kalendáriumot akarnak csinálni, és kéne bele ajándék. Így már csak az maradt hátra, hogy három kis zokni hóembert gyártsak, és végre 10 órakkor azt mondjam, hogy másra sem vágyom, mint hogy lefeküdjek és végre olvassak pár oldalt a könyvemből. :)
Talán tényleg jobb volt a betegséges házi őrizet. :)

Zsúr

A szombat is eléggé húzós lett. Mivel már beszéltem a Gyurciékkal, és megbeszéltük a szombatot, hogy talizunk, ezer éve már hogy utoljára, így nem volt szívem lemondani, mikor a hét közepén megkaptuk a meghívót Andris bulijára.
Így reggel korán keltem, megfőztem az ebédet és elmentünk Gyurciékhoz. Kicsit játszottak a gyerekek. Nekik van - még most láttuk először - két táncoló egerük, amik olyan mini hörcsöghöz hasonlóak, amiket nagyon szerettek volna a gyerekek, csak épp hosszú farkuk van. Szerencsére felkeltek az egerek, így volt alkalom megnézni őket, sőt megsimizni. Erik gond nélkül tette, sőt még a kezébe is vette, Maja viszont nagyon félt tőle, még le is ejtette. Így végre nagy kő esett le a szívemről, mert rájöttünk mi is, és Maja is, hogy még nem érettek meg a kisállatra. Így hoz majd a Jézuska társas játékot és nem hörcsögöt. :)
Aztán ezen kellemes tapasztalattal hazajöttünk, ebéd és alvás után, pedig gyors iramban készülődés következett, mivel ajándék bár megvolt rég, naná, hogy nem sikerült becsomagolni. Naná, hogy hiába csomagoltam be, a nagyok kérték, hogy tegyem is még zacskóba. És ha már beletettem, akkor naná, hogy Janának is kell egy. De zacskó ne legyen már üres, így még megálltunk egy tábla csokiért, és így épp időben érkeztünk a zsúrra.
Ami egyébként jobbkor nem is jöhetett volna, mert a nagyokat leadtuk, és mi meg Janával - mert hogy ő úgyse mondja el - karácsonyi beszerző túrára mentünk. :) Mivel a rendelések nagyrészt le voltak adva, aki meg nem adta le, annak már kitaláltuk, hogy mit szeretnénk, sőt még árban is körbenéztem a neten, így csak az autókázás maradt. Kocsiból ki, kocsiba be. Leginkább Jana élvezte az egészet, mert így kedvére rohangálhatott a boltokban, valamelyikünk mindig futott utána, közben meg váltottunk pár szót, ha infó kellett. :)
Bevásároltunk szinte mindent. Még ismerősökkel is találkoztunk. Heniék télapóra vásároltak, ezer éve nem beszéltem velük. Jó lenne elmenni egyet kávézni végre. Remélem ,a héten összejön. Sőt még Vikiékkel is találkoztunk, akik családi nagybevásárlást tartottak. hiszen tudjuk, minden szál a corában - most már auchanban - fut össze. :)
Mindennel kényelmesen végeztünk mire a nagyokért kellett menni. Ők szintén fergetegesen érezték magukat, így mindenki tényleg nagyon elfáradva ért haza. Húzós nap volt! :)

Adventi naptár és tornasor

Szar érzés...

Mondjuk mindig így vagyok ezzel.
Hosszú volt ez a négy hét. Majd négy hét. Valahogy nem is értem. Pedig csak annyi volt, hogy mindig sokan voltunk itthon. Mindig ordított valaki, mindig volt valaki, akinek ugranom kellett. És elfáradtam benne. Kell egy kis csönd.
vártam már ezt a napot, hogy végre csak Dundival legyek. Mégis forgó gyomorral mentem ma oviba. Örültek, akartak már menni, Erik szólt, hogy akkor már ott is aludnának Majával. Persze azt még nem, a héten nem alszanak ott. Szóval csak délig vannak oviban, mégis szar alaknak érzem magam. Mert lehetett volna jobb is ez a kétszer két hét. Lehettem volna többet velük, játszhattunk volna ... volna, lehetett volna ...
Útálom, mikor a házi munka fontosabb náluk, mikor meg kell valamit csinálni. De azt is, amikor minden a fejemre dől. A hétvégén már hisztiztem apának, hogy tegyük már rendbe egy kicsit a gardrób szekrényt, mert rámdől minden. Kicsit jobb lett. Pár zsáktól megszabadultunk. De ez csak egy szekrény, és még mennyi van ... és egyébként is, valahogy minden szalad, mikor én tényleg folyamatosan csinálom.
MIndegy, útálom ezt az érzést. Amikor semmi nem jó.

Tegnap néztem egy filmet. A terhességről szólt többféle szempontból. És közben arra gondoltam, hogy nem vagyok hálás Dundinak, hogy utolsó kismamás időszakom tönkre teszi. Mert valahogy most nagoyn nehéz vele. Folyton nyafog, hisztizik, semmi nem jó. Babakocsizni nem akar, sétálni szintén, ha akarok menni valahova, akkor cipelem, ami valljuk be a téli időszakban hiába csak 9 kiló, mégis duplájának tűnik.
Tegnap elmentünk ajándékot venni a hétvégi zsúrra. Már eleve ott kezdődött, hogy negyed órát üldöztem, és ágy alól rángattam ki, mikor öltözésre került sor. Aztán már az ajtóban ordított velem, hogy vegyem fel. Végig cipeltem, lógott a nyelvem rendesen. MOndjuk akár lehetne az is, hogy kardio edzés, de amikr béna pózban derék fájósan cipelem, és közben három szatyor húzza a vállam, és még Maja kezét is meg kéne fognom, nos nem hiszem, hogy van előnyös része.
Szóval végig cipeltem, majd mikor odaértünk a játék boltba, leraktam, ő meg szinte azonna kergetőzésbe kezdett. folyton ez van, rohangál, én meg kergetem, közben fél szemmel próbálom nézni, amiért valójában jöttünk. Mert az még nem gáz, hogy rohangál, de elbújik, és ezen még röhög is. Úgy képes elbújni, hogy egy hangot nem ad, és tényleg nem találom, ha csak egy pillanatra leveszem róla a szemem. Vagy a másik, mikor üldözöm, ő meg mint a filmekben, lerángat mindent a polcokról, hogy úgy rázzon le.
Szóval azért csak sikerült valamit venni, fizetésnél egyik kezemmel fizettem, másikkal tartottam, hogy ne rohanjon el. Majd jött megint az öltözős hiszti, míg Maját öltöztettem, addig elbújt, majdnem kirohant. Majd ordít, mert ráadom a kabátot, és még ki sem érünk, már azért hisztizik, hogy vegyem fel.
Így hazafelé is cipeltem, őt meg a szatyrokat, meg Maját próbáltam nem elveszíteni. Közben rájött Janára, hogy azért szeret, és bocsánatot kér, így kezével az arcomat simogatta - ami nem is lett volna baj - csak hogy közben nézzek is rá. Rángatja a fejem, ordít velem, nézzek a szemébe. Így viszont nem haladunk.
Közben sietni kell, mert még ebédért kell elmenni - ahol szintén ordít, mert fel akar ülni a székre, vagy épp le akar szállni, vagy fogjam fél úton, mikor épp a tálakat egyensúlyozom bele a szatyorba.
De kinn már megint vegyem fel, közben a kaját se borítsam ki.
Rohanás haza, még Erikért is el kell mennem. Lányokat feldobom, Jana ordít, hogy mesét! Erikért szaladok, hazajövünk, és akkor jön az ebédes hiszti. Mert hogy míg melegítek és terítek, addig ő enni akar és hisztizik miatta, de ha már ott a kaja, akkor ordítva löki el, hogy ő nem kér. És ha már ellöki, akkor naná, hogy ki is borítja - jelen esetben a piros gyümölcs levest :/
Majd beküldöm, hogy akkor menjen be, ha nem eszik, ordít. Bemegy. Kijön, ordít. De már leül és eszik.
Komolyan, még csak dél, de már elegem van. Fáj a karom, a derekam, sajog a fejem, és különben sem értem, hogy a múltkori posztban is mi volt, amiért annyira lelkesedtem benne.
Szóval komolyan próbára tesz nap mint nap. Kevés olyan dolog van, amibe ne tudna belekötni, amiért ne tudna ordítani. És már annyira elegem van belőle. Szóval ott tartottam, hogy tegnap végig futott bennem, hogy vajon lesz, amikor erre az időszakra boldogan gondolok vissza, és nem azért, mert elmúlt? Szóval hogy Jana tényleg tönkre tesz mindent. MInden apró kiruccanást, minden apró percet, az ébredéstől az elalvásig, és akkor jön az éjszaka, amikor tényleg nem érteni, hogy miért üvölt fel ... mégis tényleg szeretjük, és vele teljes minden.
De azért lehetne már kicsit önállóbb, segítőkészebb, vagy egyáltalán elfogadóbb, vagy elég lenne annyi is, ha nem tekintene rabszolgának, akit ki kell a nap minden percében zsigerelni ...

Ja még annyit hozzá, hogy tegnap pl a bili felett állva bepisilt, csak mert nem tudtam odamenni és ráültetni a bilire. Pucér volt, tehát tényleg csak rá kellett ülnie, de ő nélkülem erre sem képes ... :( Sokszor jól esik, hogy ennyire függ tőlem, de ilyen dolgokban inkább az agyamra megy. És nem egy ilyen van naponta ...

Csillag tanoda

Pénteken voltunk másodjára.
Múltkor is jó volt. Nem tudom írtam e róla. Akkor megérkeztünk, még jó idő volt. A gyerekek játszottak kinn az udvaron, Maja rögtön elfutott mellőlem, pedig mikor odafele mentünk olyan izgatott volt, mint még soha nem láttam.
Én meg nem tudtam rá kellőképpen figyelni, mert apa nem tudott hazajönni, ismerősöknél hagytam a két kicsit, ahol Jana bekakilt és nem vittem pelust ... ááá, örült nagy futás volt.
Szóval Maja feloldódott mikor odaértünk. Aztán be kellett menni, a gyerekeket bevitték egy terembe, ahol egy papírt kellett kiszinezni, és dobozzá hajtogatni. Maját épp Judit néni fogta kézen és kísérte be a terembe. Innét lett ő a kedvence. :)
Aztán a szülőknek volt egy megbeszélés az emeleten, igazgató mesélt a suliról, szlők kérdeztek ... közben a gyerekeket körbe vitték az udvaron, megmutatták a leendő termeket, sőt még egy dalt is tanítottak nekik, és mikor az épületet is körbe járták, akkor énekelve jöttek vissza a szülőkhöz. Nagyon megható volt.
Most kicsit más volt. Most kicsit késtünk, de csak pár percet. Az aulában az igazgató helyettestől kellett egy zsákból húzni, hogy melyik tanító pároshoz megyünk először. Maja most is izgult, de már nem annyira, és most volt idő beszélgetni róla. Olyan jó volt, csak rá figyelni, vele lenni.
Szóval beültünk az egyik tanító páros termébe. Ott először az egyik tanító néni adott nekik egy lapot, azon állatok, ki kellett színezni, aztán beszélgettek róla. Maja figyelt, fülelt, de legjobban a színezés érdekelte. Aztán a másik páros jött, vele dugóval festettek egy hóembert. Maja megint igyekezett tökéleteset alkotni, de közben figyelt. Túl aktív nem volt, jelentkezgetett, de azt gondolom, hogy jobban érdekelte a feladat, így arra koncentrált. Szeirntem aktívabb lett volna, ha csak figyelni kell.
Aztán cseréltünk, átmentünk a másik pároshoz.
Ott egy fiú egy mesét mondott az aranyszűrő báránykáról. Szerintem Maja nem ismerte a mesét - jobban kéne magyar népmeséket olvasnom nekik. :) Egy papír bárányt kaptak, és azt kellett beragasztózni és papírral feldíszíteni. Maja ezt is nagyon szépen megoldotta. Megint inkább csak a feladatra koncentrált. :) Aztán eljátszották a mesét is. Lehetett szereplőnek jelentkezni. Ő rögtön szólt, hogy nem szeretne szerepelni. Teljesen megértettem. Figyelt, fülelet, mindenre. De tényleg!!! Csak nem szerepelt. Ami persze nem baj. Kicsit én is megfigyeltem, hogy milyen is lehet majd sulisan. Hogy való igaz, hogy még kicsi hozzá. Hogy furán festett az idősebb gyerekek között. De azt gondolom, hogy nem kellene még egy évet hagyni oviban, mert ott meg unatkozna. Valahogy tényleg neki a suli és ovi közti átmenet kéne. Meglátjuk, sikerül e jól választani.
Még majd csak jövőre lesznek a többi suliban iskola nyitogatók, egy kettőre még elmegyünk ... meglátjuk. Azt hiszem, eddigi életem egyik legnehezebb döntése előtt állok. Nehéz! Mert igaz, nincs sok igényem - ne öljék ki belőle az érdeklődést és hogy szeret tanulni - de ez elég sok iskolában, tanítónál nem a legfontosabb. :/ meglátjuk, izgulok és igyekszem jó döntést hozni. És persze Majával is megbeszélni, elvégre, az ő radarjaiban lehet bízni. ;)

Maja

Ma reggel összebújva ültünk a kanapén. Csak ő meg én voltunk ébren. Ő az ölembe kucorogott, már alig fér el, itt ott lelógott. Közben öleltem és simogattam, és azt mondtam neki, hogy ő az első és egyetlen legnagyobb szerelmem. Ő az, aki megtanított szeretni, és akitől a legtöbbet kapom. Aki tükör nekem, akivel nincs más teendőm, csk szeressem. Akivel a legjobb beszélgetni és aki mindig meghallgat ... sőt tanácsot ad.
Imádom a csajt. És el sem hiszem, hogy mindjárt sulis lesz. Görcsbe áll a gyomrom, ha arra gondolok, hogy suliba megy, hiszen most született. Hogy el kell engednem a kezét, és talán majd olyan dolgokkal találja szemben magát, amiket neki kell megvívni, amik próbára teszik. Pedig tudom, hogy állja a sarat, mert erős, és megold mindent, mégis ő az én egyetlen picike lányom. Akit nemrég még a karomban tartottam, ringattam órákat, együtt sírtunk, nevettünk. Ez soha nem változik. És mégis. Olyan nagy már.
Olyan okos, mindent megold. Nagy kötelesség tudata van. Unatkozik, ha nincs feladat. Neki mindig kell valamit csinálnia. Soha nem fárad el. MIndig tud rajzolni, alkotni. Olyan gyönyörűen. Pegazust és unikornist rajzol, és tündéreket, és hercegnőket. És leírja a családban mindenkinek a nevét, pedig csak egyszer mutattam. És gyakorolta, és emlékezett rá. És kíváncsi és mindig segíteni akar. anya mikor sütünk már sütit. Anya keverhetem én? Anya akor én majd kivágom!
És a legkötözködősebb is. A legjobban tudja kiborítani Eriket és az apját. Már látszik, hogy kamaszodik. Már látszik, hogy próbálgatja a határokat, már látszik, hogy fülel, szemmel tart mindent és mindenkit. És olyan nőcis. Ma kifestettük a körmeit. Mert már olyan szép hosszúra megnőnek - nemrég még rágta - és vigyáz rájuk. Sminkel és hajat bodorít. És nem vesz fel akármit. Imádja a szoknyát és a kopogós cipőt. És hercegnő lesz. :)
Közben meg olyan kis törékeny. Alig eszik - bár egyre jobban - és egy kis betegség rögtön meglátszik rajta. Lefogy még jobban. MInt egy kis tornász lány, vonaglik. :)
Minden nap elképedek rajta. MInden nap meglep, hogy milyen nagy már. Közben meg édes kis szeretgetni való bogárka, aki a dícsérettől szárnyakat kap, aki olyan antennákkal rendelkezik, hogy hihetetlen. Imádom, minden porcikáját.

Erik

Egyik ismerősöm most írta meg, hogy terhes, és fia lesz. És azt írta róla, hogy azért nagyon örül neki, mert bár van egy lánya, de tudja, hogy a fiú az más. Nem lehet szavakba leírni, de más, és egy örök, egyetlen szerelem.
Hát tényleg ilyesmi. És ezt nem tudja más, csak az, akinek fia van. Nem lehet szavakba leírni, nem lehet megfogalmazni, csak egyszerűen azt érzi az ember, hogy más. EZ egy igaz szerelem.
És bár borzasztóan próbára tesz, de olyan csalfa szemei vannak, hogy azokkal levesz a lábamról. hisztis, borzasztóan. Nagyon nem bírja, hogy mellőzött. Bújik az ölembe, akar, és csak hozzám érni, és nagyon nehezen viseli, hogy Jana folyton kitúrja. Ugyanakkor olyan társra lelt Janában, aki bár irányít, mégis ő a társa. Együtt olyan játékokra képesek, bandáznak, és vihognak. Kuncognak és összebeszélnek. Összevesznek, majd a következő pillanatban, Jana enged és már megint együtt játszanak.
Erik nehezen viseli, hogy nem játszik vele valaki folyton. Egész álló nap, csak szerepjátékozna. Valakivel, bárkivel. Játszál! elkiáltással.
Olyan ügyes, imádom az ember rajzait. Már hajat is rajzol nekik, nagy loboncosat, mint amilyen most az övé is. El kéne vinnem fodrászhoz. :)
Olyan kis kötelesség tudó, ugyan akkor szeret kibújni a feladatok alól. Most nem tudok segíteni, mert tele a kezem ... vagy mert épp át kell mennem a másik szobába.
Érzékeny. Nagyon is. Pont mint az apja. Ha megkapja a szeretetet és ölelgetve van, akkor hegyeket mozgat meg. Ha nem, akkor nem lehet vele bírni és hisztizik és ordít.
De szerelem a legjavából!!! Imádom a huncut szemeit, a bongyor haját és a nagy puha kezeit, giliszta testét. Imádom!

Jana

Mindig akarok írni róla egy hosszabbat, mert szegénykém eléggé mellőzöttnek tűnik. Míg a nagyokról anno ezerfélét ítrtam, mentünk, vittük őket, addig, hát ő valahogy eltűnik a sokban.
Pedig nem! Nagyon is hogy nem. Mert ő a leghangosabb, a legnevetősebb, a leghisztisebb, a leges leg.
Valahogy úgy érzem, mióta ő köztünk van, hogy ez az! Ez az, amiért minden megér. Megérte az éjszakázások, a hisztik, a veszekedések, a gond, a baj, mert amikor a szemébe nézek, akkor csak azt látom, hogy ő AZ! És apán is ezt látom. Ha ránéz, ahogy jön megy, rendezkedik, vagy helyre utasít egy nagyot, mosolyra húzódik a szája.
Mindenkinek van hozzá kedves szava, senki nem megy el mellette tétlen. Őt látni kell, hallani kell. Ő az nagy Ő!
Imádom a kis puha karjait, ahogy nem hagy semmit csinálni, ahogy kisajátít, mert szerinte csak ő létezik. Ahogy túrja ki a nagyokat az ölemből, ahogy tolja el apát, ha puszit akar adni, és ölel  a karjaival, és piszézik velem, és a fejét az arcomba túrja.
Ahogy szopizik, és közben MINDIG a szívemre rakja a kezét. Ahogy lerakom, de már keresi a szívdobbanásom.
Ahogy követel, akar és mosolyogva mondja, hogy légysziiii!!! Vagy köszön, mert köszönni csak ő köszön csáóval! Vagy ő szólít csak mammának, vagyis az ém mammám! :)
Ahogy irányít és mindenkit és mindent az ujja köré csavar, és tesszük mindezt a legnagyobb mosollyal az arcunkon.
De veszekedni is vele lehet a legnagyobbat. Ahogy kiáll és magyaráz és tántoríthatatlan, majd megsértődik és elvonul a szobába és magára húzza a takarót és még ott is csak mondja. Ahogy szipogva előbújik, ahogy rebegteti a pilláit, ahogy ránk néz ...
Valahogy ő ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Hogy soha nem lehet elmenni sehova, hogy ne kakiljon ott (mert bárszobatisztának mondom, mégis kap pelust, mert ő csakazért is bekakil ha máshova rángatjuk), vagy hogy nem lehet elmenni vásárolni vele, mert egy darabig tűr, majd se szó se beszéd rohanásra fogja, és eltűnik mindenhol. Bebújik, vagy csak elszalad és röhög. Hogy a hiszti mindennapos vendég, mert olyan nincs, hogy más is akar, vagy mást akar mint ő.
Hihetetlen csaj. Egyetlen és megismételhetetlen. fondorlatos módon az ujja köré csavar minket, és közben meg éjjel ezen jókat röhög. Imádom! Nincsenek szavak. Ő Jana, Dundika, Nyunyu, vagy éppen baba ... mert hogy hiába mondom neki, hogy életem csillaga, vagy hercegnő, vagy dilis csaj, nem, szerinte ő csakis baba! És kész!!!! :)

Erik ...

Maja rajzol, Erik várja, mert megígérte, hogy ha végez, akkor játszanak. Közben beszélgetnek.
- Erik, miért nem alszol az oviban?
- Mert nem akarok.
- De miért?
- Mert nagyon hiányzol és szeretlek. Majd ha jössz, akkor együtt ott alszunk, jó?

Imádom!!!

És Janával is folytatott egy édes beszélgetést. Éppen Jana hisztizett, mert le akarta nyúlni Maja tolltartóját. Maja meg persze nem adta, Jana ordít. Erik odamegy, megsimogatja a hátát és mondja: Semmi baj, Jana, majd kérünk egyet neked a Jézuskától!

Megeszem, azt hiszem!!! :)

Ma ilyenek bombáznak:

Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt
egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.

Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)




Vagy éppen:

Coco Chanel 20 aranyköpése:

1. A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!

2. Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!
3. Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
4. Nem szeretem a zárt felsőket - amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám!
5. Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!
6. Ne menj hozzá olyan férfihez, akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!
7. Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!
8. Nincs ronda nő, csak lusta!
9. A nő addig idegeskedik a jövője miatt, amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jövője miatt, amíg meg nem házasodik!
10. Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
11. Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!
12. Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!
13. Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.
14. 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!
15. Minden a mi kezünkben van, ezért soha nem szabad feladni!
16. Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!
17. Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
18. Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.
19. Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!
20. A nő keze a névkártyája, a nyaka a személyije, a melle az útlevele!

 

 

Bárányhimlőről utoljára

Igazából a péntek volt a leghúzosabb a lányok ügyében. Estefelé már nagyon nyügösek voltak, és éjjel meg én szinte semmit nem aludtam. A két lánnyal alszom ilyenkor, mégpedig úgy, hogy keresztbe fordulunk az ágyon, és én középen alszom, ők meg a két oldalamon. Így legalább nem kell felkelnem egyikhez sem, és mindig kéznél vannak, ha csak meg is ébredek egy hőellenőrzésre. Szóval az éjjel nagyon húzós volt. Felváltva viszketett és mikor egyiket megnyugtattam, elaludt, akkor kezdte a másik. És tényleg folyamatos volt a váltás. Szörnyű volt. Mondjuk nem tudom, lehet volt valami a levegőben is, mert tényleg extra nyűgösek voltak. Meg akkor adtam nekik fenistil cseppeket is, amiket mindenki mond, hogy attól kevésbé viszketnek. Janának először, Maja már kapott és igaz is, hogy neki jobban viszketett. De akkor éjjel mindkettő kapott és tényleg viszketett nekik. Szóval, ez a gyógyszer nekünk nagyon nem jött be. Utána nem adtam soha többet egyiknek sem, és nem is volt baj.
Már reggel jobban voltak, igaz még volt hőemelkedésük, de vasárnap már az sem, és Majának vasárnap reggelre láthatóan jobbak voltak az arcán a pöttyök. Reggel nézegettem. :) Jó, hogy velem alszanak. :)
Azóta minden rendben. Szépen javulnak.
Nekem ma, hétfőn jött el a második mélypont. Ma Erik ment oviba, Jana hisztizve kelt, pedig tényleg mindent megtettem, hogy ne legyen rá alkalma. De ha mást nem, megtalálta a zokniját, ami le volt csúszva ... vagy túl fel volt húzva ... ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán Erik kezdte, hogy három hét szenvedés után, hogy ő oviba akar menni, ma reggel már nem akart ... persze, ha belegondoltam, értem én, én is izgultam volna, de ott és akkor igazán nem esett jól. aztán Maja egész napos szenvedése. Mert ő nem játszik Janával, mert ő nem csinál semmit .. egész nap a kanapén szenvedett, fejen állt. Vagy egyik vagy másik testvérével veszett össze. Mert hogy ERik csak délelőttös volt. Szörnyű volt a mai nap ... és most este meg ... őrjöngés és nem bírok magammal. Én meg már tényleg nem bírom ezt a bezártságot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

BH második felvonás 3. nap

Mára már mindkét lány teljes testét elborították a pöttyök. Hőemelkedésük van továbbra is. De ez is megviseli őket, főleg Maját. Rajta látni jobban. Meg neki  viszket is. Küzdünk rendesen, mert csak rajta kapom, hogy vakaródzik ... :) Jana meg dél óta fájlalja a nunusát ... egyébként semmi baja.

Hát ami jó, hogy péntek van, apa itthon lesz. Legalább Erik kimozdulhat ...

Második felvonás bárányhimlőben

Szerda reggel Maja nyűgösen kelt. MOndta, hogy neki biza nagyon fáj a feje, és egyáltalán nem akar oviba menni. Kicsit győzködtem, de aztán hamar feladtam. Gondoltam, hogy talán elfáradt, vagy már tényleg unja az egyedül járást. Aztán mikor felhívtam az ovit is és lemondtam az ebédjét - mert felmerült, hogy akkor már ha ő nem megy, akkor mehetne Erik is, aki teljesen jól van, ereje teljében, mint egy kis kitörni vágyó kiscsikó, akkor láttam, hogy megjelentek a pöttyök. Maján gyorsban 4-5 számoltam. AZtán Dundi nyakán is láttam egyet.
MIndenképpen jó, hogy egyszerre. Amit viszont nem értek, hogy 14-21 napos lappangást ír, de Erik után ez még csak a 11. nap volt. Lényeg, hogy elkapták. Délutánra már fel is ment a hőjük, mindketten hőemelkedéssel zárták a napot.
Ma is hőemelkedésük volt/van, illetve szerintem Majának éjjel láza is volt, de nem volt kedvem méricskélni a vak sötétben. Ő azt mondja, hogy neki viszket. Szerintem csak kamuzik, mert tudja, hogy milyen, rengeteget beszéltünk már róla. Neki egyre több van, már a nyakán és a kis hátán szépen sorjáznak.
Dundinak egyenlőre azt a kettőt látom, de mondjuk nem is nagyon hagyja kis testét megnézni. Egyenlőre jó kedélyűek. Mondjuk szerintem a hétvégére fog csúcsosodni, és akkor szerencsére apa már itthon lesz. Mert igazából a legnehezebb Erikkel, Eriknek. Mert ő már jól van, menne, futna, majd ki csattan. Helyette itthon a nyávogós tesókkal ... 5 percenkénti kérdi, hogy mehet e már oviba.

Nagy döntés ...

Hát, másnak nem, csak magamban vívódom.
Szóval az úgy volt, hogy kb egy hete apa azzal jött haza, hogy megkérdezték, nem mennék e vissza. Mert hogy a helyemen a csaj felmondott.
Hát nem kis fejtörést okozott, annak ellenére, hogy tudtam a választ.
Mert egyrészt nagyon kecsegtető, hogy valahova vissza várnak, pedig én letettem róla. Azt mondták, hogy nem igazán várják vissza aki már egyszer elment. Másrészt a távolság ... és hát sokminden változott azóta. De ugyan akkor egy biztosnak mondható állás, ahol tudom mi vár rám és tudom képes vagyok mindazt megcsinálni, amit elvárnak tőlem - jó az angol tudást nem, de ... sose mond, hogy soha.
De ott van a távolság. Ami három gyerek mellett legyőzhetetlennek látszik. Tömegközlekedéssel megoldhatatlan, ha meg beruháznánk egy autóba, nos akkor is jó esetben egy óra az út. De jó esetben, mert bármikor bele lehet futni egy dugóba. Bármi történhet.
MOndták, hogy nem kéne korán benn lennem, tehát lehetne, hogy én viszem őket reggel oviba, iskolába ... és majd apa hozná el, akinek viszont úgy kéne rendezni a munkaidejét, hogy viszonylag korán le kéne lépnie. Bár szerintem megoldható lenne a 6 órás munkaviszony is ... azért ennyire konkrétan nem beszéltünk róla. De akkor is. Ha 9re beérnék, ami azt jelenti, hogy 7kor kezdenem kellene kiszórni a gyerekeket, akkor háromkor léphetnék le ... bár ez így nem is hangzik rosszul, mert négyre értük tudnék menni. Mert pont az a másik bajom, hogy Majának iskola jövőre. Azt azért nem szeretném, hogy a portással üldögéljen reggel és este. Mert még az ovi toleráns.
Végül is az is felmerült, hogy elmehetnénk albérletbe arrafelé. Kiadnánk a miénket és ott meg bérelnénk egyet. Igaz ennek anyagi oka nem lenne valami fényes, hiszen csak veszteséggel tudnánk megvalósítani. A miénket nem lehetne annyiért kiadni. Ha ez lenne a megoldás, akkor végülis "csak" Eriket kéne kiszakítanom. Hiszen Maja sulit kezd, neki mindegy. Jana még nem intézményesített, tehát neki is mindegy. Egyedül Erik szakadna ki a tényleg szuper kis közösségből.
De mindegy is. Mert egyenlőre nemet mondtam, többek között azért, mert hogy Jana még kicsi. Meglátjuk. Végülis úgy érzem, nem zártam be az ajtót mögöttem. Meglátjuk mi lesz ősszel.
Vicces, hogy megkérdeztem a gyerekeket is, hogy mit szólnának a költözéshez. Maja nagyon lelkes volt csak annyit kért, hogy kertes házba menjünk. Nem érdekli, hogy messze, csak legyen kert. :) Édes, ennyi a vágya!!!! Már régóta és sokszor mondja. Másnak is. A nyári maszatoló is azért tetszett neki, mert kertben voltunk végig.
Szóval, majd meglátjuk. Mindenesetre arra nem volt rossz, hogy elkezdjünk gondolkodni. Persze nekem még mindig nem akar kifényesedni az a rész, hogy mi lesz ha dolgozok a nyári szünettel. Egyszer valaki azt mondta, hogy suliban összesen 15 hét van egy évben, ami szünet. Hát ezt két szülő szabiból nem tudja megoldani. És a nyár naaaaaaagyon hosszú!!!!

hát csak le akartam írni ezt is, hogy ne maradjon el.
Egyenlőre most elnapoltuk a döntést. Meglátjuk mi lesz később.
Most próbálok az itthoni dolgaimra koncentrálni. Sokminden készül, lassan új blogot kell nyitnom, hogy azok se merüljenek feledésbe. És hát rögtön utána itt van Maja suli választása ... haj, hát majd az egy másik poszt ...

Ja, és bárányhimlő első felvonás vége. Erik tökéletesen jól van. Ötödik naptól láztalan, a pöttyök nagyon szépek, még azok is amiktől féltem. Esnek le a varrok. Annak ellenére szüperül gyógyul, hogy mindenkivel szemben én nem kentem rá semmit és nem adtam neki semmit. Jobban gyógyul mint mások. :) Persze ez szerintem bőr függő is ... és még azért nincs vége.
Most van a 10. nap, szóval remélem a lányok nem húzzák sokáig!!!!
De ha belegondolok, hogy mintegy 7 hete van bárányhimlő az oviban és nem sikerült belefutnia Majának ... ha Jana sem kapja el, pedig Erikkel együtt aludtak minden éjjel ... hát ajánlom nekik, hogy ne így legyen!!!!!!

Bárányhimlő 4. nap

Szegénykémet azért megviseli. Állandóan nyűgös. MOndjuk látszik a szemein, hogy beteg, de ugyan akkor semmit nem csinál és ez is felőrli. Nyűgös és kedvetlen. Viszont alszik és iszik sokat. A pöttyök elég csúnyák, van ami nagyon is. Főleg az első kettő, ami kijött.
Néha fel-fel szökik a láza, akkor bágyadt, amúgy meg elvan. Mesés nap volt ma is. :)

Bárányhimlő 3. nap

Mivel pénteken délben kezdődött ... így ma a harmadik nap, szerintem.
Ma azért elég sok kijött. Miután felhívtam a doki néni aszisztensét hogy időpontot kérjek és megbeszéltük, hogy nem is olyan vészes, és hogy fölösleges bemenni, délutánra elég durván sok kijött rajta. Meg fel is szökött a láza. Igaz, délelőtt még csak 37,6 volt, de úgy leverte, hogy csak feküdt. Délután, mikor Maját meghozták - Olivérék mentek érte a hittanra - már 38,2 mértem nála, és megint csak feküdt. Bár Olivér kilendítette, de azért eléggé látszott rajta, hogy beteg.
Ha hat a gyógyszer, akkor jól van, túl jól is, de ha felszökik a hője, akkor leveri. Már elég sok pötty van, főleg a hasán és a hátán, meg a nyakán. Szóval, már nem félek attól, hogy nem ad védettséget. :)

Lányok egyenlőre jól, Maja oviban volt, élvezte, végre egy hét után, Jana meg élvezte a mai mese napot ... jobbat nem tudtam kitalálni. Dolgom volt és ha beteg, úgyse jó semmi sem.

ui.: mondjuk az éjszakát nem kívánom vissza. Este Erik feküdt le mellém, mert hát mégis figyelem, lázas e vagy valami. Nem a megszokott helyén alszik, így eléggé forgolódik és nyafogósan alszik. Aztán éjjel hajnali kettőkor megjelenik Jana. Hurrá! Szorítunk neki helyet. Aztán elalszom, és arra kelek, hogy mindenki a nyakamon alszik, szó szerint. Elrendezem Eriket, leveszem, Janát arréb tolom, visszafekszem és akkor érzem, hogy a lábamnál is érzek valamit. Vagy valakit. De ki lehet ilyen hosszú! Hát Maja is átsomfordált valamikor.
Akkor rendezés újra indul. Szépen beforgatom mindet, hogy kersztbe feküdjenek egymás mellett, Erik, Jana, Maja én meg a lábuknál valahogy elférek. Vagy elférnék, mert ez persze nekik nem volt jó. Így reggelig felváltva 20 percenként valaki felnyög, vagy csak úgy rúg egyet, hogy épp eltaláljon. Legjobb Erik, mert ő arcba rúg! Aztán Jana meg mellém kúszik, tehát a szépen kialakított sormintámnak semmi értelme ... Őszintén mondom, vártam a reggelt!!!! :)

Mosolyra ...

Játszanak, bírkóznak.
én: Erik, milyen egy bárányhimlős gyerek? - gondolnék arra, hogy beteg, feküdjön ilyenek.
Erre ő: hát pöttyös!

:) ok, értem!

Bárányhimlő?

MIkor felütötte a fejét kb egy hónapja, reménykedem, hogy elkapják. Aztán vártunk, vártunk. Reggel ők voltak az elsők, és szinte utolsóként hoztam el őket. Persze nem csak azért, mert tutira akartunk menni, hanem mert ők nem hagytak más választást. Így is sírva hoztam el őket nap, mint nap. Szóval reménykedtünk, mi mindent megtettünk. Aztán Maja egyik nap fejfájásra panaszkodott. Aznap nem ment oviba, Erik igen, és mikor mondtam mi van, Böbe néni mondta, kezdődik. Ő egyébként is azt mondta, tuti elkapjuk, hiszen hiába a pirosba indult, de együtt vannak az udvaron, délután össze vannak eresztve, és úszni is együtt voltak. Szóval Maja fejfájása nem volt jel. Hacsak nem az, hogy másnap Böbe néni kisfia és Lexi is bárányhimlős lett. Aztán vártunk. És vártunk. Már átmentünk egy ugyan gyógyulóban lévő baráthoz, Olivér és apukája is elkapta. De semmi. Sőt, még Lexivel is találkoztunk, alig egy héttel a pöttyök után. Persze, ok, tudom én, hogy nem tuti a módszer, no de mégis úgy éreztem, hogy tettem érte.
Aztán tegnap már feladtam. Hangosan is kimondtam a játszótéren, hogy hiába minden, úgy néz ki, az idei bárányhimlőt megúsztuk.
És mikor hazajöttünk, nézem Erik hasát és felfedeztem egy pöttyöt. Meg még egyet a hátán. Nagyon bárányhimlőnek tűnt. Aztán aludtunk, de ennél több nem volt. Aztán fürdésnél még egy párat ... de ugyan annyival kelt fel reggel. Szépen lassan alakul, szerintem. Most már hőemelkedése van. A pöttyök nem változnak.
Hát ... meglátjuk.

Persze, nem jó ez, mert nem jó, ha betegek, ráadásul ez egy hosszan elnyúló betegség, sok szobafogsággal, no de akkor is, talán túlleszünk rajta és akkor vége lesz ... örökre. :)

Kicsit bosszant, hogy ma jönnek haza Bogiék, és megbeszéltük, hogy találkozunk, hiszen még nem is láttuk a kis Leot. De azért annak meg örülök, hogy legalább nem fertőzzük meg őket. Mert a pöttyök megjelenése előtt pár nappal már fertőz. És ha úgy mentünk volna át ... Szóval ebből a szempontból tök jó. :)
De már közben kigondoltam, hogy szerintem apa kivesz szabit, én meg elmegyek egyedül. Elvileg, úgy tudom, hogy úgy nem lehet megfertőződni. Én már voltam, és majd jól kezet mosok. :) Csak nem hagyhatom ki, hogy ne lássam az unokafivéremet ... vagy ki is ő nekem! :) No és persze ne feledkezzünk meg Liliről és ha ügyesen gazdálkodom, akkor még Lucát is láthatom. :) Szervezek ezerrel!!! És beteget ápolok. :)
Bár egyenlőre kopp-kopp-kopp, jól van. Semmi nem látszik rajta. Csak a törzsén van az a pár pötty, meg kettő a nyakán.

Sebészeten

Szóval az úgy volt, hogy este játszottak a gyerekek. Szoktak ugrálni a kanapéról, de általában a szivacsra. Most nem volt ott. Végül is elővigyázatosak voltak, mert letették a párnákat. Aztán valami nem sikerült, sajnos nem láttuk. Maja szerinte Erik meglökte Janát, Erik szerint nem is, aztán mégis ... nem tudjuk. Szóval ugrottak és Jana kiabált, hogy auuuuu!!!
Fájlalta a lábát, nem akart ráállni. Néztük, de szerintünk törés nem volt, egyenlőre csak figyeltük. Éjszaka velem aludt, hogy ne járkáljon (csak mert szokott ... nem mellesleg a legjobb éjszakánk volt. Egyszer kelt, de megsimiztem és aludtunk tovább), no meg hogy figyeljem. Utóbbiból nem sok lett, aludtam, mint a tök, de nem volt semmi.
Reggel még mindig nem nagyon akart ráállni, sántikált és mondta, hogy au. Meg leginkább négykézláb mászott. vicces volt! :) Meg amúgy sem árt neki, elvégre csak egy hétig négykézlábazott. Egyesek szerint ez baj, és gyakorolni kéne vele, szóval ilyen szempontból nem tett rosszat ez vele.
De egy kicsit nekem úgy tűnt, hogy be van dagadva, így gondoltam egyet, vettem egy nagy levegőt és elmentem a hárommal az itteni sebészetre. Előtte nagyon megígértettem, hogy jók lesznek ... hát, üggyel, bajjal sikerült is nekik.
Bementünk, kértünk sorszámot, aztán vártunk. Nem voltak előttünk, de azért nehogy már azt higgyük fontosak vagyunk 10 percet várattak. Aztán bementünk, mondtam mi történt, megnézte, ő nem látott rajta semmit, még duzzanatot se ... aztán átküldött a röntgenre, hogy többet nem tehet.
Átmentünk. MOndjuk ezt gondoltam, de ettől kicsit tartottam. Hiszen tudtam, hogy a két nagy nem jöhet be, és hát kicsit gyomorgörcsöm volt, hogy egyedül hagyom őket.
De kis várakozás után ide is behívtak, és szerencsére a nőnek nem volt ellenére, hogy az öltözőbe várjanak a nagyok.
Jana eljátszotta a megilletődöttet, begubozódott és bújt hozzám. Legörbült a szája. Fognom kellett a lábát, három képet csináltak. MIndből kettőt, mert csak annyira volt megilletődve, hogy felfogja hogyan tud bajt csinálni. A lábujjait mozgatta folyamatosan. A nő meg kért, hogy azért vagyok ott, hogy fogjam, ne mozgassa ... köszi! :) Minél jobban kértem, annál jobban mozgatta, és közben somolygott.
Végül sikerült és a nőnek sem ment el a türelme, mert amíg Janát öltöztettem, addig mivel ügyesek voltak a nagyok, megmutatta nekik a felvételt. Ők meg nagyon élvezték. :) Maja itthon le is rajzolta, amit látott. MÉg azt is tudta, hogy melyik anya keze.
Aztán kimentünk és vártunk. Jól megvárakoztattak ... :) De a papíron is láttam, amit később a doki is mondott, hogy törés nincsen. Ennyi!!! Mást nem is mondott. Még azt, hogy pihentessük, ne terhelje pár napig. MOndtam, köszi, és hogy ugye tudja, hogy a lehetetlent kéri. Csak mosolygott.
Szóval ennyi volt. Megint jól megijesztett minket, de azért kemény a csaj, megint bebizonyította. :)
Aztán mivel az ebédet még nem hozhattuk el, annyira korán volt még, így egy jó nagyot sétáltunk a napsütésben. Hideg volt igaz, de olyan szépen sütött a nap.
Sétáltunk a külső úton, amikor Erik már megint kezdte a szokásos idegesítő mutatványát. Heccelte a Janát, hiába kértem röhögött ... csak ordibált és nyávogott. Én meg fogtam, és elrántottam a babakocsi elől, ahol azért állt, hogy Jana ne tudjon az árnyékával játszani. Elrántottam, és ő meg a hévtől elesett. Erre megállt mellettünk egy autó és kiszólt belőle a nő, hogy ugye ezt nem gondoltam komolyan, és hogy milyen szörnyű látvány volt kintről. MOndom, mi van? Nézek rá, mondom ez most komoly? És hogy ki nem szrja le őt ... erre mondogatott még pár dolgot, mert hogy ő aztán tudja, mert mellette ül a gyereke (kiskorú volt és nem volt bekötve ...) Én meg mosolyogtam rá, és mondtam foglalkozzon a saját dolgával ... meg aztán gondoltam még cifrákat, hogy esetleg ha én is a meleg autóban furikázhatnék naphosszat, és nem épp a sebészetről kéne jönnöm és idegelne három gyerek folyamatosan, talán én is tudnék neki mondani pár szép szót ... de nem szóltam semmit, csak mondtam, örültem, hogy megismertem.
Aztán már szinte eseménytelenül telt a nap. MIndenki lenyugodott, mindenki megnyugodott - persze én legfőképp, mert azért elképzeltem, hogy esetleg Janát 6 hétre gipszbe kényszerítik ... nem votlak szép gondolatok. De ennyi járt mára ... végül is soha rosszabbat. :)

Hosszú hétvége

Ha onnét nézzük, szar volt: fosós hányós vírust kaptam el én, és kicsit a lányokon is végig ment, aztán piroska néni jött meg (nem a szomszéd ;) és ennek megfelelően eléggé le is vett a lábamról.
Ha onnét nézzük szuper volt: hatalmasakat kirándultunk, barátoknál voltunk, vásároltunk, étteremben voltunk.

Szóval attól függ, honnét nézzük.

Akkor a részletek:

Szombaton reggel felkeltem és gyorsan neki fogtam az ebéd elkészítésének. Már a múltkor is csináltam, és meglepően jól sikerült és jól is fogadták. Így tortillát csináltam, még a lapot is én sütöttem. És megint nagyon jól sikerült. Annyira, hogy mind el is fogyott.
Szóval megcsináltam és autóba ültünk, átmentünk Gyuláékhoz. Pontosabban egy másik faluba, ahol egy kicsit sétáltunk a tó körül a gyönyörű őszben. Fantasztikus volt, gyerekek futkároztak, ettek!!! (igen, ilyen népszerű volt a tortillla, hogy szinte ölre mentek érte, AZ ÉN GYEREKEIM!!!!).  Aztán átmentünk még Gyuláékhoz, ahol a fantasztikus napsütötte teraszon sütettük a hasunkat, míg a gyerekek megint tökéletesen elvoltak. És csodák csodája, nem bent, már ment a tvben a mese, hanem kinn a napon. Gyuláéknál olyan a terasz, hogy ilynekor odasüt a nap és a követ úgy felmelegíti, mintha padló fűtés lenne. :) Persze ez nyáron annyira nem jó, de ilyenkor tökéletes.
Aztán ebédeltünk, igen, megint tortillát (mondtam én hogy népszerű volt és sokat csináltam). Édes volt, mikor leültek az asztalhoz, Adél meglátta, és mondta nem kéri. Maja meg leült mellé és magarázta neki, hogy de tudod, milyen finom! És csupa jó dolog van benne, amit szeretsz: répa, azt szereted, paradicsom, az is finom, meg husi, az is jó ... meg saláta, az annyira nem :) Lényeg, hogy mindenki jóízűen evett és elfogyott. Olyan nagyon örültem!!!
Aztán autóba vágtuk magunkat, és átmentünk az ikeába. Igen, oda, ilyen szép időben, mert hogy párnát szerettem volna venni a gyerekeknek. Odafele aludtak is egy kicsit, majd ott egy nagyot futkároztak. Igazán jó volt, bár kicsi hiszti volt, mert be akartak menni a játszóba. De mivel Janát nem vették volna be, így ő hisztizett volna, így mindenki jött velünk. De nem volt baj, gyorsan rájöttek, ez jobb móka.
A végére már azért elfáradtak, és jól jött a kocsi is. De édesek voltak és nagyon tetszett nekik. Mi is megvettük ami kellett, meg még egy pár dolgot. :( Azért nem volt vészes a pénztárnál. :)
Aztán irány haza. Vagyis megálltunk még a mekiben és ott vacsiztunk.
Hihetetlen mennyiséget fogyasztottak el aznap a gyerekek. Apával csak álltunk és nem hittük el.
MIkor hazaértünk, már éreztem, hogy nem igazán vagyok jól. Felpuffadt a hasam és semerre sem mozdult. Aztán estére megjött. Előbb csak hánytam, majd a hasam is elindult és szinte egész éjjel jártam ki a wc-re. Reggelre baromira legyengültem, tényleg nagyon kész voltam.
Apával úgy döntöttünk, nem megyünk sehova, és mivel a főzéshez sem éreztem magamban elég erőt így elmentünk délben a közeli étterembe. Ezzel a gyerekek vágya is teljesült, mert hogy van ott egy kis játszó sarok és mivel hétközben onnét hozzuk az ebédet és látják, most végre ki is próbálhatták.
Nekem meg jól esett a meleg leves ... a gyerekek meg a milánóit falták. De most komolyan!!! Hihetetlen volt. Maja jó étvággyal, és még a csajnak is megjegyezte, hogy milyen finom. Leesett állal néztük.
Aztán haza, kis döglés és kezdődött ... a lányok elhányták magukat. Jana szokásához híven a kanapét rakta tele répával, Maja rendes volt, mert eljutott a mosdóig.
Így éjjel nem mertem őket egyedül hagyni, mi lányok kinn aludtunk a nappaliban, én a lábuknál éber kutya pózban, a fiúk meg a hálóban. De nem volt semmi éjjel.
Így reggel mindenki elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy autóba üljünk és elmenjünk kihasználva a csodás őszi napot egyet kirándulni.
Aztán odafele úton a kicsik elaludtak, Maja meg hányt egyet. Kicsit elbizonytalanodtunk, de azért úgy voltunk vele, mégis femegyünk Dobogókőre. És végül milyen jól tettük.
Csodásat kirándultunk. Elmentünk megnéztük a kilátót, aztán kitaláltam, hogy kiránduljunk egyet az erdőben. Olvastam valahol, hogy a zsivány sziklák milyen jó hely, és még turista jelzés is vitt oda, így kalandra fel.
Végig követtük a jeleket - nem volt nehéz, rengetegen mentek oda :), sőt apa még arra is vetemedett - nem feltétlen nyerte el a tetszésem, de azért engedtem, hogy egy fába belevéste a gyerekek nevét, hogy itt jártunk. Úgy örültek neki!!!
A sziklák meg tényleg megérte a kalandot. Csodálatos hely!!! Nem is gondolná az ember, hogy ilyen csodára akadhat az erdő közepén. Pedig már majdnem feladtuk, ugyanis a 2 kmes utat már két órája róttuk. Mert ugye kakilni és pisilni mindenkinek kellett, aztán követtük a jeleket, aztán átmentünk a patakon kis hídon, aztán véstünk a fába, aztán kerestünk botokat, vívtunk ... haj de jó volt. De érdemes volt elmenni és meglátni. Ott megettük a maradék morzsákat is, végül hazafelé indultunk.
Kicsit aludtak a kocsiban is, jól elfáradtunk.
Aztán kedden ugye nekem volt piroskák napom, ami rendesen levett a lábamról. Ráadásul a gyerekek meg vagy érezték a frontot, vagy csak a mi hangulatunkat, de egész nap alig lehetett velük bírni. Kivéve délután, mikor elmentünk egyet biciklizni. Bár abban is voltak káoszos pillanatok.
De vége lett a hosszú hétvégének és olyan vegyes érzésekkel ... bár inkább jó volt mint rossz. De végül is csak én estem át víruson és voltam nagyon szarul. Ja, meg apa, mert még ő is kidobta a taccsot kedd éjjel. :)

Ma oviba mentek, és mivel újabb bárányhimlős megbetegedés van, ezért halványan még él a remény, hogy rendesen belerandítanak az őszi szünetbe is ... a nagyobb baj az, hogy mivel apának kitaláltam valamit szülinapjára, nem merek belefogni a szervezésébe ... :/

Kicsit pótoltam

http://anyair.blogspot.hu/2012/08/bkv-hajo.html

http://anyair.blogspot.hu/2012/08/nyugodt-vasarnap.html

Jana mesél

Teo tátá apa tutu e.

Köbükinek szeretettel.
Fordítás: Teo (Gyuláék kutyája)tól elköszönt, majd beültünk apa autójába és elmentünk. De minek ezt túlbonyolítani. :)

Őrült napok

A tegnap előtti napot is meghúztuk, mivel a reggeli Jana méreckedés után, délután egyszerre volt szülői, torna, és néptánc. Még akkor is, ha apát megkértem ,hogy jöjjön haza korábban, ketten három felé kellett szakadnunk. De sikerült valahogy.
Apa szülőizett, míg én elvittem Maját tornára, mikor bement Erikkel elmentünk a néptáncra, apa meg korábban eljött a szülőiről és ment Majáért. Félúton találkoztunk.
Erik nagyon cuki volt a néptáncon. Féltem, hogy majd nem fog menni, mert hogy Maja nélkül, meg hogy Maja is akar menni. De valahogy szépen megértették, hogy együtt nem fog menni. Maja ment tornázni, ő majd Bea nénihez jár néptáncra az oviba, Erik meg ment a külön órára. Olyan öntudatosan és kihúzva és bátran. Azt hittem, megzabálom. MIkor odaértünk bizonytalanodott el de csak egy nagyon kicsit, mert elég nagy kavarodás volt. Egyik órának vége, másik kezdődik, de másik terembe, én meg beszélni akartam még a tanárral ... fú, jó nagy kavarodás volt. De végül megoldódott. Gergő bácsi mondta, hogy mivel első óra, menjek be én is. Aztán persze nem kellett volna, mert amint meglátta Erik, hogy ott vagyok, már nem volt olyan bátor, és nem is akart semmit csinálni. Ült az ölembe. Bezzeg Jana!!! Ő ment és csinálta. A tanár meg is kérdezte, hogy ő is járni fog? :) Még pár év ... vagyis akár jövőre. :)
Mivel ott volt Füli, Azért Eriknek csak sikerült visszatalálnia és mikor Katica is a Szerelme megérkezett, ment ő is táncolni, énekelni. Olyan aranyosak, mert az ovisok úgy összetartanak. Egyrészt az egy oviból valók, mert hogy piros és zöld csoportosok is voltak, együtt ültek, másrészt az egy csoportból valók. Olyan jó ezt látni. :)
Szóval menni fog ez, legközelebb már nem megyek be. Csak azt nem tudom, Janával ezt hogy fogom megértetni. :)

Tegnap meg az igazán őrült napom volt. Mivel első úszása volt Majának, tavaly és még év elején úgy egyeztünk meg, hogy elkísérem. Van kedve menni, csak kísérjem el. Ok, semmi gond, megbeszéltem a kísérő óvónénivel, és megkértem apát maradjon itthon. Nos előtte nap este szólt apa, hogy nem tud itthon maradni. Jól összevesztünk, majd kihisztiztem, hogy maradjon. Szépen telt a nap, és én délben elindultam az úszásra. Mivel kisbusszal mentek, nem tudtam, elférek e, így bkv-val mentem. Valamiért nem kérdeztem meg, hogy hol lesz, hanem automatikusan azt gondoltam, hogy ott, ahova tavaly is jártunk a nagyokkal. Odamentem, jó korán érekztem, és vártam. És vártam ... és vártam. Ott ültem, kezdtem magamba roskadni, még meg is kérdezték, hogy jól vagyok e, nem vagyok e rosszul és kell e segítség. :) MIndig megérint, ha figyelmes emberekkel találkozom.
Aztán már elmúlt egy óra is ... végül azt gondoltam, hogy akkor biztos nem is itt van az úszás. Így majd egy órás várakozás után, dolgom végezetlenül hazamentem. Nagyon csalódott voltam, reméltem, hogy láthatom Maját úszni. És legfőképp nagyon mérges voltam magamra, hogy annyira magától értetődőnek vettem, hogy ott az úszás, és nem kérdeztem meg. És hogy emiatt még apával is összevesztem ... hazajöttem, apa csak mosolygott rajtam. Nem haragudott. :)
autóba ültünk és elmentünk a nyereményemért, amit a facebookon nyertem pont szülinapomon. Egy francia kozmetikumokat áruló bolt hírdette, lájkolni kellett és kihúzták a nyertest, aki egy ajándék csomagot nyert. 20.ára volt meghírdetve a vége, de valami miatt kitolták, és pont a szülinapomon húztak ki engem. Nagyon örültem neki!!! Pláne, mikor este kipróbáltam. Vagy mikor megláttam, hogy nem csak apró kis csomagról van szó, hanem hatalmas!!! :)
Aztán hazajöttünk és elmentünk a nagyokért. Böbe néni mondta, hogy milyen ügyes volt Maja. Kérdeztem, hol volt az úszás. Hát ott, csak épp hátul mentek be. Én nem is tudtam, hogy van hátsó bejárat, fel sem vetődött bennem, hogy máshol mentek be. :/
De a lényeg, hogy Maja nagyon élvezte, a tanár bácsi többször is nagyon megdícsérta, ügyes volt és Böbe néni is mondta. Szuperül érezte magát, kicsit sem hiányolta, hogy mondtam ott leszek és mégsem. Nagoyn tetszett neki. Lelkes volt még este is. Alig tudott elaludni, folyton eszébe jutott valami, amiért megdícsérték. :)

Hát szóval, ilyen őrült napokat élünk mostanában.
Kicsit talán sok lett a külön óra, sokfelé megyünk, de azon gondolkodtam, hogy sajna nincs olyan amit szívből lemondanék, mert mindegyiket szeretik csinálni. És ha azt látom, hogy nagyon féradtak, akkor biztos, de egyenlőre bírják, bírjuk. :)

Ma almaszüretre mentek, kíváncsi vagyok miket fognak mesélni. Délután Maja torna és aztán meg jönnek a bölcsis gondozónénik családlátogatásra. Pénteken meg egy zeneovival zárjuk a hetet ... vagyis meglátjuk. :)

Jana 2 évesen

Igyekszem majd mindent leírni, egyenlőre annyit, hogy két évesen még nincs 9 kiló!!! és mindössze 81 cm. :)))

Hihetetlen nap ...

Szóval, én nem nagyon szeretem a szülinapomat. Valahogy már régóta nem érzem nagy dolognak, és nem is nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, vagy engem néznek sokan. Ezért is örültem, mikor Jana majdnem a szülinapomon született, mert így legalább tudtam, hogy mostantól majd őt ünnepeljük helyettem is.
Hát a mostani nem így alakult. És egyáltalán nem bántam. :) Sőt, a gyerekek a jövőbe látnak, mert hogy reggel már megjósolták.
Kezdődött, hogy apa elment Janának ajándékot vásárolni. Kicsit fura volt, hogy még hajtott is, hogy mire haza ér, legyünk lenn. Hát nem így történt. Oviból sokára szabadultunk és mire hazamentünk, ettek ... apa haza ért. Mondta, ne haragudjak, de most nem tud lejönni, kicsit dolgoznia kell, majd jön utánnunk. A gyerekek már mondták, hogy apa tortát vett. Örültem, de még mindig csak somolygott. :) Én lementem a kicsikkel, Maja fenn maradt.
Játszótéren voltunk, mikor apa megjelent egy tortával. És szépen lassan gyűltek a többiek is. Apa meghívott mindenkit a játszótérre és mindenki felköszöntött és ott a padon ahol éveket töltöttem nap mint nap órákat ültem, megünnepeltük a szülinapomat. Kicsit fura volt, mert hogy engem tényleg nem szoktak így felköszönteni, ennyien és így ünnepelni. Ugyanakkor meg kicsit torok szorító is, mert hogy tényleg itt forgott az elmúlt öt év, és most olyan volt, mintha kicsit lezárulna tényleg egy korszak.
Apa Szilvitől titokban rendelt egy csokor :) tortát. Jól összebeszéltek mögöttem, és most szépen lassan esnek le a foszlányok. :) Aztán megbeszélte mindenkivel, hogy jöjjenek le, ami végül nem is úgy alakult, de ennek ellenére tök spontán alakult, és tényleg mindenki ott volt, aki az elmúlt öt évben mindig. :) Sőt, még Maja szerelme is, Boti! :) Édes volt, ő is felköszöntött, aztán Mártika találta ki és elszaladt, szedett nekem virágot, és aztán sorba a többi gyerek is. :) Még Jana is. :)))
Míg vártuk, hogy mindenki megérkezzen, addig a gyerekek bele-belenyaltak a tortába, édesek voltak. Erik etette Balázst, majd mikor a nagyok megunták, a két kicsi közelebb jutott hozzá és ujjal, nyalogatták a tortát, nagy egyetértésben.
Megható volt, és megmondom, nagyon jól esett. Talán még sose volt ilyen felejthetetlen szülinapom. :)
Hát, tényleg lezárult egy korszak ... :(((

A mai nap

úgy kezdődött, hogy felkeltek, majd szokás szerint ücsörögnek a bilin. Rájuk nézek, és mondom:
- Anyának ma van a szülinapja!
nagyon komolyan néznek, majd a felhők között dereng a fény, és szinte egyszerre mondják:
- és kit hivtál meg? Lesz torta, meg buli?
:))) hát az most nem lesz, de azért jót nevettem rajtuk. Ma csak olyan átlagos nap van, és közben sokszor el-el tévelyeg a gondolatom.
apa azt kérdezte este, hogy jó lenne 19 évesnek lenni? Én meg nagyon komolyan rögtön rá vágtam, hogy nem. És ma is így gondolom. Nem szeretnék újra 19 éves lenni. Mert most pont úgy van minden jól, ahogy van. Hiszen mindig erre vágytam. :))) Rájuk:

SZERELEM

Eriknek megígértem, hogy majd csinálunk nyakláncot Katicának. Tegnap este megcsináltuk, és ma oda is adtuk. Épp akkor érkeztek ők is, mikor mi, így láttam.
Erik észre vette Katicát, majd odament és szégyenlősen mosolyogva odaadta a nyakláncot.
Katica megköszönte és eltette.
Maja Erik mögött állt, és közben súgta Katicának: Tudod, miért? - közben bólogat.
Katica: Igen, tudom - nagyon felnőttesen és felelősségteljesen - szerelmes belém.
Erik fülig érő szájjal szaladt hozzám, és olyan, de olyan boldog volt. :)

Jana is szerelmes. Mert ha a két nagy az, akkor neki is kell egy szerelem. :)
Jana, van szerelmed? - bólogat. - és ki az?
Baaa - mondja nagyon komolyan. Vagyis Balázs! :) És rendszeresen sétálnak, utcán, játszótéren, bárhol kézenfogva. Jana magyaráz, Balázs bólogat. Követik egymást, együtt játszanak, és ha meglátják egymást, akkor rohannak egymás felé. És legalább egy ölelés jár. :)

Maja is kezd elpártolni a szőkéktől és most a legújabb Füli. A múltkor megjött Füli és Maja vigyorogva, olyan kis idétlenül szaladt felé és ölelgette. MIndenhova követte és felnézett rá és látszott, szerelmes.

Olyan édesek!!! Meg kell zabálni őket. Kedves, aranyos és hát meg kell mondjam, a választottakat is imádom, mert mind olyan szeretettel vannak a gyerekeim felé, hogy olvad a szívem. Senki nem viselkedik úgy, hogy ez égő lenne, vagy bármi.

Történős szombat este

Történt ugyanis, hogy a játszón Botival annyira jól kijön Erik, állandóan együtt vannak, együtt játszanak, édesek, megegyeznek, semmi gond velük. Szóval Boti apukája tomi, felvetette, hogy egyszer majd ott aludhatna Erik. Hát fiunknak több se kellett, már most rögtön és azonnal és naná!!! Már meg is beszéltük, hogy akkor múlt hét végén, de akkor lett Erik beteg, így nem mehetett. Persze volt nagy sírás rívás. De eljött a mostani hétvége és a fiúk nem tántorodtak el. Így történt, hogy Erik először aludt nem velünk, házon kívül, barátnál. Fura érzés volt. Tudtam, nem lesz semmi baj, de hát mégis.
No, meg az, hogy Maja az idősebb, mégsem neki jut ilyenből az első. Mert szülinapi bulija is előbb volt a kissrácnak, csak mert ő kitalálta. És most ez is, tessék! :)
Maja persze menni akart, de hát azért az túlzás. Meg hát, mégsi Boti Erik barátja. Szomorkodott szegénykém, de azért belátta, hogy ez most így van jól. Aztán történt, hogy Kati, Boti anyukája szólt szombat este, hogy nem megyünk velük táncszínházba. :) Hát engem nem kellett kétszer noszogatni, apa bevállalta a lányokat én meg lelkesen készülődtem. Aztán kiderült, hogy Anita anyukája mégsem jönne, így van egy feles jegy, és mikor beszéltem vele telefonon, mondtam, hogy sajnálom, hogy nem jön, pedig még Maja is szívesen jönne, akkor ő vetette fel, hogy vigyük el Maját. Kérdeztem Katit, neki nem volt ellenvetése, így esett, hogy Majával meg élete első - és megjegyzem sokáig utolsó, mert baromi drága a jegy!!! - színházi élménye lett meg. :)
A lányok készültek, majd elindultunk, a fiúk Botikhoz mentek, apa meg Janával édes kettesben. Nem is volt állítólag gond vele, és apának is egészen tetszett a felállás.
Mi Majával meglepően jól szórakoztunk, az előadás fantasztikus volt, Maja rettentően élvezte. Sőt, még az előadás elején ülés magasítót is kapott, így tökéletesen látott - 3. sorban ültünk, de nagyon örültem a magasítónak. Rettenetesen élvezte, nagyon tetszett neki. A második felvonásnál volt, hogy rá kellett szólni, hogy ne énekeljen, vagy ne dalolásszon, vagy ne tapsikoljon. :) Édes volt nagyon!!!
És mint kiderült Erik is nagyon jól szórakozott. Viszonylag későn mentek fel, így fürdés és vacsi után kis mesével be is aludtak a fiúk. Csak este történt egy kis hiba, mert hogy Boti kiosont, Erik meg felébredt, Kati csak a nyöszörgést vette észre. Szóval az történt valószínűleg, hogy mivel Erik idegen helyen nem nagyon kakil, így éjszaka jött rá az inger, és pisilnie is kellett, és hát idegen helyen volt, nem is mert kimennni, így becsúszott minden a gatyába. :/ Sajnos!
Viszont ennek ellenére, nagyon jól érezte magát, sokáig aludtak, és a végén alig akart hazajönni természetesen.
A gatyás dolgot leszámítva, szüperül sikerült az este mindenkinek. Hát hogy az meg hogy és miért esett meg ... vannak elméleteim, de mivel ilyen még sosem volt, se az, hogy idegen helyen nélkülünk aludjon, se az hogy becsúszik a gatyába ... hát ez van. :/
A színház viszont fergetegesen jó volt, és nem csak Maja élvezte de nagyon, hanem én is jól feltöltődtem. :)))
Ezt néztük meg: ide katt

Heti első

Mivel már tegnap egyáltalán nem volt láza Majának, aki a legutolsóként kapta el a vírust és a legdurvábban jött ki rajta, így ma már mehettek oviba.
A két nagy boldog öltözött és ment, sőt mikor kérdeztem, hogy ott alszotok, rohantak válaszként a szobába és hozták az éppen aktuálisan választott alvó társat.
Így ma kettesben töltjük a napot Dundival. :) Ami egyébként meg szuper jó. Ablakot pucoltunk és függönyt mostunk és sétáltunk és ebédeltünk és most alszik ... én meg nem tudom eldönteni, hogy lefeküdjek egy könyvvel, vagy maradjak és az elmaradásaimat pótoljam. Nehéz döntés. :)
De olyan jó ez most így. Fura belegondolni, hogy pár hét és Dundi bölcsis lesz ... mert most ez így jó. És nem akarnék változtatni. :)))
A nagyok meg imádják az ovit, Maja is felszabadult, hogy azért az öcsi pátyolgatás mégse olyan nagy meló ... szerintem kicsit tartott tőle, Erik megy egyszerűen szárnyal, annyira élvezi, hogy végre mehet ő is. Egyedül Dundinak vannak gondjai reggel, mert hogy ő is maradni akar. :/

Ja, tegnap Erik egyedül ment oviba, és mikor délben érte mentünk, sírva fogadott, hogy de anya, én mondtam, hogy itt akarok aludni!!! - bevallom, tényleg mondta, de nem gondoltam komolyan, mert hát mégis egyedül ... meg kell tanulnom bíznom bennük. :)

Hogy ne legyen olyan egyszerű

Egy nagyszerű ovis hét után, amit minden szempontból ötösre értékelnék, péntek délután Eriknek szökött fel a láza. Igaz, ő megúszta könnyen, mert csak hőemelkedése volt. Másfél napig. Mikor már hagytam magam rábeszélni, hogy biztos csak az izgulás miatt, mert hogy ovi és szombaton úgy volt, hogy Botiéknál alszik ... nos akkor Jana fogta magát és a boltban a válamon elaludt vasárnap délben. Láza felszökkent, 38,6 körülire. És mikor már azt hittem ennyi, akkor délutánra Majának 39,9 lett. Nagynehezen levittem, mikor Jana hányt egy nagyon. Szerintem "csak" nyomta valami a gyomrát, azóta se hányt többet, de akkor este úgy éreztem ez az, ami nem hiányzott az oviból. Kérem vissza a nyarat!!!
Hétfőn - ma még hajnalban Majának 38,6ra szökött a láza, Jana hőemelkedéssel küzd, de Erik egy hősként ment reggel egyedül oviba. Nem gondoltam volna, de megtette. Imádtam és az ő döntése volt. És azt mondják, jól érezte magát. :) Hát ennyi pozitívum is jár.

Ezt ide most muszáj:

Ha olyan lakásban élek, ami makulátlanul tiszta és rendezett,
de szeretet nincs bennem, akkor házvezetőnő vagyok – és nem családanya.
Ha van időm mosni, takarítani és a házat rendben tartani, de szeretet nincs bennem,

akkor gyermekeimet takarosságra tanítom, nem istenfélelemre.
A szeretet félbehagyja a portörlést egy gyermeki mosolyért.
A szeretet mosolyog, ha öt pici ujjlenyomatot lát az éppen megtisztított ablakon.
A szeretet letörli a könnyeket, mielőtt a kilöttyintett tejet eltakarítaná.
A szeretet felemeli a gyermeket, mielőtt összeszedné a játékokat.
A szeretet jelen van, amikor a nehézségek jönnek.
A szeretet megszid, rendreutasít és befogad.
A szeretet együtt kúszik-mászik a kisbabával, együtt totyog a totyogóval és együtt szalad a kisgyermekkel. A szeretet tesz egy lépést hátrafelé, hogy a fiatal szabadon mehessen a felnőtté válás útján.
A szeretet az a kulcs, ami megnyitja a megváltás üzenetét a gyermeki szív előtt.
Mielőtt anyává lettem, büszke voltam a tökéletes otthonomra.
Most pedig büszke vagyok gyermekeimre, akikben Isten teljesítette be munkáját.
Sok minden van, amit anyaként meg kell tanítanom a gyermekeimnek, de a legnagyobb ezek közül a szeretet.

Szerelmek

Nos, a fiam, két napi óvodába járás után, szerelemre talált, Katica személyében, aki nagycsoportos és bevallom helyre kislány. De a lányom se sokat búslakodott Kun Beni után - mert hogy azért lett lombos fa Erik jele, mert Beninek is az volt és akkor most majd Erik lesz a szerelme, hát nem így lett, szóval nem sokat búslakodott, ő is szerelemre lelt, Tádé személyében.
Azt hiszem, nem aggódom, hogy nem találják a helyüket a csoportban. :)

Erik - ovikezdés

Izgultam. Mert azért mégis ... megbeszéltük, hogy hétfőn még csak Maja megy, mert új helye van, és bele kell tanulnia a nagycsoportos létbe. Aztán kedden már mehet ő is. Azért hétfőn kicsit ott maradtunk, nehéz volt eljönni.
Kedden meg simán ment minden. Bár apa szólt, hogy sajna nem tud sokat itthon lenni, de azért a reggelt megoldotta.
Így a két naggyal elindultam oviba. Bementünk, rutinosan öltözött, mindent tudott. Bementünk, játszottak, jó korán mentünk, így lassan gyűltek a gyerekek. De kicsit sem volt megilletődve. Majd szólt, hogy most már elmehetsz. Én még maradtam volna. Beszélgettem. Aztán elkezdődött a reggeli. Ügyes volt az imádkozásnál, a reggeli mosdóba menetelnél, a helyét is szerette az asztalnál és reggelizett is egy keveset, de aztán szólt, hogy most már tényleg elmehetek.
Így lett, hogy kb egy órát voltam benn,  aztán hazajöttem.
Apa el, mi meg Janával ketten maradtunk. Elmentünk sétáltunk, beszéltünk a bölcsis nénikkel és mondtam hogy nagy nap a mai, mert talán még sose voltunk így kettesben Janával. :)
Aztán vettünk szőlőt és bevittük az oviba. Már kinn játszottak és Erik elvolt. Leginkább a lányokat követte, de azért egyedül is feltalálta magát. Bevitte Böbe néninek a szőlőt, ő akarta.
Aztán kérdezte, hogy ugye nem érte jöttünk. :)
Így eljöttünk és megebédeltünk Janával, majd mentünk vissza.
Délben ügyesen eljöttek. De azért kérdezgetik, hogy mikor alhatnak már ott. Ezért kicsit fáj a szívem, majd meglátjuk. Megkérdezem és hát ha ők akarják, akkor kicsit erőszakosnak kell lennem. És hát nem minden otthon közelben "unatkozó" anyuka viszi el a gyerekét. Szóval, akkor miért ne ők ne maradhatnának, pláne ha akarnak.
Ja a legjobb, hogy Erik a legeslegjobban azt várta, hogy fogat moshasson a benti fogkefével. :) Imádtam, nagy álom vált valóra MA! :)))
Holnap folyt köv.

Aktuálisan

Pótolgatok majd, de ezt most muszáj
Elkezdődött az ovi. Ma Maja ment, holnap már Erik is megy. Múlt héten megvolt az ovis szülöi. Akkor azt mondták, hogy 30an lesznek a csoportban. Mára ez lecsökkent 27re. Ami nem baj, csak azért mégis ...
30an lettek volna, mert hogy mindenki testvér és kit utasíthattak volna vissza. 16 nagycsoportos, köszönhetően az új törvénynek, miszerint aki aug.31ig tölti a 6ot mehet suliba. Így dupla mennyiségű nagycsoportos lett. Ez nem jó, ennek nagyon nem örülök.
Szóval, 30an. Aztán óvónéni mondta, hogy ketten elmentek. Egyik kiscsoportos, akit átvittek egy felzárkóztató oviba, mert autista tüneteket mutatott. Szülők megértették a bajt és cselekedtek. Ez jó. A másik, náluk ugyan ez a baj. Szülő viszont ellen áll és inkább fogja és átviszi egy másik oviba, ahol vélhetően nem fogják felismerni a bajt és nem lesz semmi ... annyira sajnálom. Szülő mérges és dacos, és tagad. Ami érthető, de akkor is. Velük együtt kezdtünk, szülőtársak voltunk és vélhetően Janával is együtt járt volna a kistesó. Nagyon sajnálom őket. Persze értem, de akkor is ... főleg a kisgyereket.
A harmadik aki elment, náluk válnak a szülők. Válnak! Mikor legutoljára találkoztunk, kézen fogva hozták a gyerekeket az oviba. Most meg válnak ... sajnálom és nem értem ... olyan szomorú ez.
A válás mindig az. Belegondolva anyuka szerepébe ... hát el sem tudom képzelni. Ennél kevés szomorúbb dolog van.
Így lesznek 27en, ami szerintem lassan 28ra felmegy, mert egy tesót visszautasítottak, őt talán ezek miatt felveszik.

És holnap megy Erik is. Nagyon várja ... én meg olyan kettős érzéssel. Örülök neki, mert tudom jó lesz, kell már neki, mégis olyan nehéz elengedni ... vele voltam a legkevesebbet együtt, kettesben. Ő az én kicsi fiam. Mikor óvónénik itt voltak család látogatáson és mondtam, hogy ő a legjobb gyerekem, Paula mondta, persze, fiús anyuka ... :) hát igen, van benne valami. Szívem egyik csücske ... és olyan nehéz ... ráadásul Jana is lassan ... én meg próbálom magam kirángatni, mert hát ez nem rólam szól ... de mégis. Mert amire egész életemben vágytam, 30 éven keresztül, az most itt van, megvan és olyan nehéz elengedni ... még akkor is ha ez természetes és csak egy kis elengedés ... mégis rólam szól ... nekem kell nagyot lépnek, nekik ez természetes.
Szóval, ma Maja, holnap Erik, ... elkezdődött. És én ennek úgy nem örülök ... hosszú volt a nyár, és nem voltak túl kellemes pillanatai, mégis elmúlt és olyan gyorsan, hogy észre sem vettem.

Nyugodt vasárnap

Az előző nap illetve napok pörgőssége után, mára pihit rendeltem el. Így nem is mentünk messzire, csak délután egy kis szentendrei fagyizás volt tervezve.
Szeretem ezt a várost. valahogy megragad és mindig új és új arcát látom. Most kivételesen eltértünk a megszokott úttol és felsétáltunk régi utcákba. Ott találtunk is egy kisebb teret, ami telis tele volt virágokkal. Volt egy kis tábla, ami hírdette, hogy ez a virágok és kívánságok tere. (http://www.facebook.com/viragokeskivansagoktere) Mert hogy bárki hozhat ide egy cserepes virágot, gondozni fogják. A virágba, pedig egy kívánságot lehet elrejteni. Ez nagyon megragadta a fantáziánkat és hirtelen mindenkinek lett kívánsága. Természetesen Majáé lett a legjobb, mert hogy ő azt fogja majd kérni, hogy igazi hercegnő lehessen. Drága, sose hiszi el, hogy nekünk mindig is az volt és lesz. :) De legyen úgy, válljon valóra az álma ... Így van még egy utunk oda, virágot kell vinni, benne a kívánsággal. :)
Aztán még elsétáltunk a Duna partra, ahol is láthattuk, mennyire apad a Duna, köszönhetően a szárazságnak. Szinte karnyújtásnyira a túlpart, annyira be lehet menni a mederbe. Amellett, hogy felejthetetlen élmény volt ennyire a Duna közepén állni, ijesztő is ... de nagyon!

BKV hajó

Hát én előző napra terveztem, de aztán nem jött össze. Sajnos, mondom így utólag, mert hát ...
Szóval kezdődött, hogy apával kicsit haragudtunk egymásra. Így nem is beszéltünk. Ő leült a gép elé reggel, megnézte amit szerinte meg kellett és autóba ültünk, hogy végre kipróbáljuk a régóta beharangozott BKV-hajót, ami a Római parttól indult. Terv az volt, hogy elmegyünk a Gellért hegyig, mert ott a hegyen van egy kisebb csúszdás játszó. Aztán kicsit elvagyunk és jövünk vissza.
Szóval úgy kezdődött, hogy autó és irány a Római part. Meg is volt, csak a kikötő helyét volt kicsit megtalálni. Várni kellett, de nem volt gond. Fura volt, mert egy másik hajón kellett keresztül menni, amin szobák meg étterem volt és úgy lehetett felszállni a BKV-hajóra. Várakoztunk és elég rendesen sokan lettünk. De nem volt gond, lett helyünk fenn és ültünk is. Egy darabig simán ment, aztán valahogy kezdték unni a gyerekek. Főleg a két kicsi. Pedig még elemózsiát is vittem, de a hajó tényleg lassan haladt. A két kicsi egymással játszott, fetrengtek a földön ... viccese voltak, csak folyton azt kellett lesni, hogy nem menjenek közel a korláthoz.
Végre elértük uti célunkat, addigra már eléggé sokan voltak a hajón. Leszálltunk és megkerestük a játszót. Azért nem volt olyan nehéz, mert bonyolultabbra számítottam az olvasottak alapján. Pár darab csúszda van csak, de elég izgik. Az egyiken úgy begyorsulnak, ráadásul a végén meg volt egy lyuk, ami eléggé meggyepálta az ülepüket. Kivéve Janáét, mert az övé párnázva volt. :) De azért elég jól elvoltak, leizzadtak rendesen, mert nagyon meleg is volt. Szerencsére fel kell menni a tetejére, és ott van egy kút ahol meg tudtunk mosakodni.
Közben már apával is eléggé jóba lettünk, mikor is megkérdeztem, hogy mikor indul vissza hajó. Ja, hát ő azt nem nézte meg. Fasza!!!! Odáig voltam. Kezdődött a telefon nyomogatás. Először interneten próbált valamire jutni, majd felhívta őket, ahol is mondtak egy időpontot.
Közben a gyerekekkel lejjebb mentünk, mert ott is volt egy kisebb játszó, megnéztük. És még a szikla templomba is bekukucskáltunk.
Mire leértünk a hajó állomáshoz, persze jól elfáradtak. Még volt egy ötletem, hogy gyorsan szaladjunk el egy kisboltba, venni rágcsát nekik. Aztán elmentünk az állomásra és vártunk.
Kiderült, hogy pont az orrunk előtt ment el egy, úgy kb 15 perce. Lemaradtunk róla. SEbaj, megvárjuk a kövtkezőt. Persze, csak az egy óra múlva jön. Álltunk és vártunk. Közben Erik bealudt az én vállamon, Jana apáén, Maja meg a lábamon ülve próbált ébren maradni. Én megcsak puffogtam, hogy persze, ilyen, mikor a férfiak szerveznek valamit.
Vártunk és vártunk. Végre ki tudja mennyi várakozás után megjelent egy hajó, aki ugyan kikötött, de mivel nem volt leszálló és a hajó csak bizonyos számú utassal mehet, senkit nem engedtek felszállni. Hurrá! Sebaj, vártunk. A következő hajó, már ki sem kötött. Szóval, ekkor már két és fél órája vártunk.
Apa mondta, hogy induljunk el gyalog hazafele, mert hát villamos és HÉV és otthon vagyunk. Szuper, de a kocsi a Rómain maradt, oda meg nem jutunk el bkv-val. Belljebb nem vagyunk. Így azt mondtam, ha már séta, akkor menjünk el a Kopaszi gátig és majd ott felszállunk, hiszen az a végállomás és ha máshol nem, hát ott fel kell hogy férjünk.
Így én fogtam Janát, apa meg Eriket és séta el. A forró melegben az égető rakparton, tikkadt gyerekekkel ... hát nem volt leányálom. De odaértünk és mázlink volt, mert épp egy hajó kötött ki és indult volna tovább. Sorba álltunk, mert persze hatalmas sor állt, és kettővel előttünk leszámolták a 100 utast, így nem fértünk fel rá. :( Nem kicsit voltunk idegesek. Persze mondtuk mi, hogy három kis gyerek és ez már a negyedik hajó ... senkit nem érdekelt.
Így volt még egy óránk várakozni. A jó az volt, hogy a Kopaszi gáton legalább árnyék volt, és WC is és innivalót is lehetett venni. Persze túl messzire nem mertünk elmenni, hátha sokan lesznek és megint csak a sor végén marad hely.
De eltelt az egy óra, és igen, végre felfértünk a hajóra. Naná, megint sokan voltak, akik lemaradtak. :( De mi legalább fenn voltunk, volt ülő helyünk is. Így már csak egy röpke két órás út volt hátra ... mert hogy felfele szépen lassan csordogálunk, nem kapkodják el. Ráadásul egy csomó állomást kihagytak, fennt említett okok miatt, így igazán nem volt sietős. Persze fenn a hajón ülve és a negyedik hajót lekésve nem volt vicces, hogy a rengeteg utas információ hijján ott áll az állomáson. Egyik megállóban bár volt leszálló, de nem annyi, mint felszálló, az egyik férfi utas úgy bedühödött, hogy a vizes palackját nekivágta a hajónak. Az meg felpattant a fedélzetre, csak a szerencsén múlott, hogy nem talált el valakit. (a vicc az, hogy később mikor leszálltunk a Rómain, a pasi ott volt ... láthatólag már jó ideje)
Szóval szépen lassan haladtunk, persze a gyerekek teljesen kidőlve, a kicsik a földön fetrengve. Már esteledett, mire a Rómaira értünk. Fáradtak, éhesek voltunk. Így mondtam, hogy mi lenne, ha ott vacsiznánk. Kedvenc, szokásos helyünkre elsétáltam a lányokkal, a fiúk utánunk jöttek autóval, megvacsiztunk, ettünk finom hekket és végül hazaértünk.
Hát senkit nem kellett altatni. Apa elnézést kért, amiért nem nézett utána. Én meg rájöttem, hogy mindegy is lett volna, mert hát a hétvége már csak ilyen.
Minden viszontagság ellenére azért jól sikerült a nap. Kicsit Maját sajnáltam, mert neki aztán tényleg nagyon fárasztó volt, de szokása szerint szinte szó nélkül tűrte. És hát csak a jóra emlékezünk. Hangulatos volt sötétben vacsizni a Rómain. :))) És a BKV_hajó is élmény volt.

Tanulság, hogy hétvégén nem szabad nekivágni.