Olaszország

Megállíthatatlanul és folyamatosan vonz. Van hogy jobban, van hogy kevésbé. MOst megint nagyon. Nagyon nagyon. folyamatosan és erősen.
És nem segít, hogy lépten nyomon belé bukkanok, hogy látom, szinte érzem a lüktetését.
Van egy kedvenc blogom. A képek, a zene ... miért is kínzom magam feleslegesen. Talán egyszer eljutok ... és ott ragadok.

Játszótér? Ne már!!!!

Kata barátném minap a blogjában írt a náluk - Új-Zélandon - lévő játszóterekről.
Erre nekem is végig futott pár gondolat róla.
Nos. Mint olyan, hogy játszótéri kultúra, szerintem nálunk nincsen. Pár jobb játszótér ugyan van, amiket védenek is az arra rendszeresen járó anyukák, de leginkább a szerencsén múlik, hogy megmarad e a játszótér.
Hozzánk a legközelebbi egy apróka kis játszótér, amit szerintem csak a kreatív anyukák hívnak így, hiszen áll egy homokozóból, 4db hintából és egy fa kisvasútból, mint mászóka. Persze nem az, csak a már magukkal alig bíró gyerekek másszák meg - pl enyémek. Mert hogy EU-s szabvény szerint a legtöbb kihívást jelentő mászókát megszüntették, mondván, hogy baleset veszélyes ... így nem marad sok minden, amire felmászhat egy gyerek. Márpedig mászni kell. És jó!
A játszótéri helyzet azt hiszem, felénk eléggé siralmas. Van ez a kis nyamvadt játszóterünk. Az évi gondozása annyi, hogy minden évben hoznak egy adag földet, és toldozzák az eléggé lestrapált kerítést. Mert hogy kerítéssel kell védeni. Míg a jó időben kb 40 gyerek, szülőkkel a mini játszótéren kuporog, addig a kutyás gazdák több négyzetméternyi helyen szabadon engedve szaratják - ,ár el nézést, nem tudok rá jobb szót - a kutyáikat. Mert hiába van sok zöld terület, mert nálunk eléggé gyéren eépültek a házak, és meg is marad a szép zöld gyep, rálépni nem lehet, mert el van aknásítva. Letenni egy pokrócot, hogy a kisebb babák mászhassanak, lehetetlen. Akkora hely nincs, nos és kinek van kedve épp egy rakás kaki mellett piknikelni. Kerti játékokkal, gondolok itt tollas vagy hasonló, szintén nem lehet játszani, mert nem tudsz egyszerre arra figyelni, hogy jön a labda, és hogy közben ne lépj szarba.
Téli helyzetben még gázabb a helyzet, mert még a járdán is vannak aknák, mert hát mégis a hóba ne menjen már bele a kutya ...
Szóval a kerítés mögé bezárva próbál játszani rengeteg gyerek.
Most épp elhatározták magukat a fenntartók és kivették a kerítést, hogy majd megcsinálják. Azért nem kapkodják el, már majd egy hete vagyunk kerítés nélkül. Persze nem kellett sokat várni rá, hogy a kutyás gazdik így hogy kerítést nem látnak a játszóteret is bírtokba vegyék. Mert hát nincs akadály ... hangsúlyozom, nem mintha nem foglalnának el rengeteg helyet amúgy is.
A kutyák a kerítés cölöpei által hagyott lyukakba csinálnak - amikbe egyébként játszanak a gyerekek, mert milyen jó is kavicsokat hajigálni bele, vagy épp beépíteni. De nem, mert a kutyának oda is szabad. ÉS miért ne rohanhatna végig, vagy épp be a kutya, hiszen nincs kerítés. Ha megpróbálsz rászólni a gazdára, örülj, hogy ha nem támad neked, legjobb esetben csak úgy tesz, mintha nem hallaná.
Szörnyű! Talán nem is annyira a játszótéri helyzet bosszant, mint inkább a felelőtlen kutyatartók. Mert én nem is annyira a kutyákra vagyok mérges, sokkal inkább a gazdájukra. Vagy azokra, akiknek többet jelent egy kutya, mint egy gyerek.
Vasárnap a szigeten voltunk a nagy csúszdás játszótéren, ahova szintén kutyák is járnak. Sőt mi több, épp egy nagyobb méretű kutya rohangált a gyerekek között. Láthatóan csak játszani szeretett volna, de kérdem én, hogy valóban egy nagy méretű kutyának a csúszdás játszótér a legjobb élettér? Tényleg ott kell játszania?
És persze ott sem lehet letenni egy pokrócot sem, mert minden tele van aknákkal. A kutyatartónka fogalma sincs róla merre kujtorog a kutya, amikor indulhatnékja van, akkor elkiáltja magát és a kutya valahonnan előjön.
Szóval nem értem én. Tényleg előrébb való egy kutya, mint egy gyerek? Tényleg a kutya bármit megtehet?
Nem rég egy tinédzser hozta le a játszótérre a macskáját sétáltatni ... és mikor rászóltunk, hogy talán nem kéne, úgy fel volt háborodva ... egy másik helyen a kutya berohant a játszótérre, megkergetve naná, hogy az én gyerekeimet - a kutya átszaladt a kerítés lyukai között. A gazdi röhögött és mikor szóltam, rám nézett, és azt mondta, hogy nem tehet róla. MOndtam, talán a pórázt nem az ő nyakába kéne tartani ...
Hihetetlen szerintem. És tényleg nem a kutyák ellen vagyok. Igaz nem vagyok egy nagy állat barát, de talán ez nem is rajtam múlik. Mert talán más lenne a viszonyom hozzájuk, ha a gazdák nem felsőbb rendűen viselkednének, és döntenék el, hogy az én gyerekem, vagy én akarunk e közeledni a kutyához. Majd én eldöntöm, hogy nekem szimpatikus e, és ha közeledem, megkérdezem. De nem kell rám ugrania egy kutyának kérdezés nélkül. Nem kell nekem a közösségi házban egy pamlagon ülnöm egy kutyával, mikor én ültem le előbb ...
Kíváncis vagoyk, mikor jutunk el valami kulturáltabb körülményekhez. Mikor alakul ki valami normális helyzet, amiben mindkét fél megtalálja a maga helyét.
Megjegyzem, nálunk pl van kijelölt kutya futtató, amiről a kutyatartók 90%-nak fogalma sincsen, és kb 200 méterre van attól, ahol most a kutyákat futtatják, és ahol a gyerekeknek kéne játszaniuk. :/

Buli után

mit csináljunk a megmaradt tortával?
Hát nem tudom ki mit csinál, mi azt tettük, hogy áthívtuk a barátainkat, hogy ők egyék meg helyettünk. Mert bár Szilvi tortái akár egy hét múlva is finomak ... nos ez a hősi feladat mindig rám hárul és megmondom őszintén, bár szeretem, sőt nagyon szeretem az édességet, köszönöm elég ami néha napján csurran cseppen. Most azt hiszem nincs egy fél tortára szükségem. :)
Szóva ha már kicsaptunk a hámból és Erik bulijára meghívtunk 4 kiskorút, akkor az after party-ra mi sem egyszerűbb, mint idehívni 11 embert. :)
MOndom én, hogy rendesen próbálgatjuk a lakás határait, minden szinten.
De szerintem jól sikerült. Lett egy gyerek-fiú szoba, egy gyerek-lány szoba és felnőtt nappali. Ez volt a leosztás, és eltekintve attól, hogy egyébként is zizik voltak, talán mindenki jól érezte magát.
Szóval, szerintem jól megünnepeltük Erik névnapját ... a mi még csak most lesz szombaton. :)

Erik zsúr

Hát ezen is túl vagyunk ...
Jaj de nem volt kedvem hozzá. Jaj de lelkiismeret furdalásom volt a végén ezért ... mert az a csillogó szem ...
Erik már mindent eldöntött. Kit hív meg, milyen legyen a torta ... nekem csak annyi dolgom volt, hogy rábólintsak. Hát megtettem. Bár féltem tőle, mert mégis csak kis csoportosokról van szó. Igaz, szabtam egy alacsony keretlétszámot és reménykedtem, hogy megegyezünk. Naná, hogy úgy lett. Mert a lényeg a buli és a lényeg, hogy Gergő itt legyen.
Hajtogattam édes kutyás meghívókat, nagyon tetszett mindenkinek. Aztán megrendeltem a cápás tortát. Sajnos ezt elszúrtam, mert csak a vendégekre és az ünnepeltre számoltam cápát ... miért a saját gyerekeim hagytam ki? :)
Aztán nem túl nagy előkészülettel, nagyjából körvonalazott apró játékokkal, leginkább szabad játékkal készültünk.
Végül is nem volt rossz ötlet. Kicsik voltak az irányított játékhoz. wc papír gurigából autókat csináltunk és megkértük őket, hogy díszítsék ki. Nos ehhez nem voltak túl lelkesek. A lányos csapat annál inkább, szóval Majának és Emmának bejött. Jana is lelkes volt.
Leginkább a játékok kötötték le őket. Játszottak is ezerrel, mindent kipróbáltak.
Aztán volt kis játék is, evő verseny és ivó verseny ... lányos és fiús kör. :) Aztán volt tortázás, írtó édesek voltak, nagyon bejött a fiúknak a cápa. A torta szinte nem is fogyott, de a cápákat letolták! ;)
És mikor már azt hittük kifogytunk, a mindig bejövős gipsz figura festés megint sikert aratott. Mindenki körében.
Hihetetlen. Nem rég nyílt egy játszóház, ami erre specializálódott. Mindenféle figurákat lehet kifesteni és haza vinni. Furának gondoltam az ötletet, pláne, hogy olvasom mindig tele van. De tényleg bejön a gyerekeknek. Eddig mindig minden összejövetelen sikert aratott. Igaz, most nem készültünk vele, de Maja bulijáról szerncsére maradt még pár így azokat festették. Apa ragaszt a hátukra mágnest és kész is ... igaz végül itt hagyták, de később megkapják.
Szóval, szerintem jól alakult. Túl nagy kupi nem is lett. Édesek voltak, nem volt sírás, vagy rossz hangulat. Inkább Tibi itt szeretett volna aludni - igaz nem rég a tesó valóban itt aludt, szóval jogos volt a kérés. Gergő sem szívesen ment haza ...aranyos volt, ahogy apukák siettek volna, mert még vacsoráztatás tesóknak, vagy épp tesók összeszedése stb ... de egyik gyerek sem szívesen ment.
És a végén Erik csillogó szeme. Ahogy sorba állítja az ajándékokat és nem engedi ki a kezéből, csak mikor fáradtan álomba hajtja a fejét tudom kicsempészni. Ahogy boldogan ugrik a nyakamba, örül és puszil. Ez minden pénzt megér.
Hát ezért volt lelkiismeret furdalásom. Ilyen rendes, ügyes, hálás gyereknek nem akartam bulit rendezni ...
Fényképeztem, majd igyekszem feltölteni ... de egyenlőre kölcsön gépünk van ...

Anyák napja

:)
Fura érzés volt úgy menni, hogy egyszerre két gyerekem szerepel.
A karácsonyi ünnepségen nem tudtunk részt venni, így ez volt az első ünnepség, amin Erik is szerepelt.
Mamit meghívtuk már a múlt héten. Szerencsére délelőtt letudta a vizsgáját, így el tudott jönni. Nagyon boldogak voltak a nagyok.
Úgy gondoltam, hogy Janát elviszem, nem lesz vészes. Élvezni fogja. Hát nem így lett ... mert ő Jana. Nem ő volt a középpontban, látta, nem egyszerű kimenni, kértem legyen halk ... mindent fordítva csinált. Szegény mami nem is látta őket szavalni ...
Pedig élmény volt. Remélem sikerült a felvétel, bár a kölcsön gépen lehet nincs hang ... :/
Először Erik szavalt. A 6 kiscsoportos kiállt egy sorba, szépen. Aztán Erik elkezdte, de Paula rászólt, hogy nem ő jön. Ettől kicsit zavarba jött ... :/ Szépen sorban elmondták a többiek, aztán rá került a sor. Míg a többi kicsi olyan 3-4 éves szinten, halkan, félénken, itt-ott elakadva ... addig Erik kihúzta magát, felszegett fejjel, hangosan, érthetően, magabiztosan elmondta, akadás nélkül. Később többen meg is dícsérték nekem. Hát én is nagyon büszke voltam rá, és persze könny szökött a szemembe olyan nagyon imádtam.
Aztán kis idő múlva Maja következett. Nem csalódtam benne. Kiállt, felszegett fejjel, a közönség szemébe nézve, hangosan, hangsúlyosan, nem eldarálva, akadozás nélkül elmondta, majd a végén felém fordította a fejét, rám nézett és a szemembe kacsintott. :)
Édesek voltak, mert volt körjáték, és ott kendővel letakart fejjel kellett párt választani, és Maja direkt Erikhez ment ... aztán sajnos mikor a kicsiknek kellett a suliba menők között párt választani, Eriknek nem jutott eszébe Maját választani ... kicsit csalódottak voltunk én és Maja ... jó lett volna látni őket kettesben, ahogy a nagy cirógatós és bújós mondókákat, dalokat énekel a kicsinek. :)
Édesek és szépek voltak ... jövőre Jana is ott lesz. :) fura érzés ...

Maja

Mindenképpen szót érdemel a mostanában feltörő kreativitása. MInden nap csinál valamit. Leül, kitalálja és megcsinálja. Én meg csak lesem. És nem győzőm csodálni a kis agyát.
MInap bábszínházat vágott ki papírból és egy szuper kis mesét adott elő, kivágott emberkékkel. A múltkor építő kockákból robotot épített, mint anno apja neki mikor fél éves volt. Aztán zászlót készített, nem csak magának, de a testvéreinek is. Vagy éppen öltöztetős babát a lufiból megmaradt pálcára, amihez így talp is dukált.
IMádom nézni a kis kreatívitását.
Most is elvanak a szobában. Persze szétszedik, mikor most tettem rendbe, de annyira édesen eljátszanak ... csak lassan véget kell vetnem, tornázni kéne menni.
Ja, és ma egy hős volt. Megkapta a 6 éves oltást, egy szó nélkül, egy könny nélkül. 115cm és 17 kg. És mindenben tökéletes. :) Tökéletes lett a vérnyomása is, és alacsony a pulzusa, mint egy felnőttnek. A védőnő szerint - bár semmit nem hiszek el neki - valszeg a sok mozgás és sport. Szóval szuper volt. Büszke vagyok rá, az én 6 éves iskolás nagylányom!!!!!
Ha most visszagondolok, akkor mindig is egy ilyen kislányt képzeltem magamnak, de valahogy a valóság megint meghaladta a képzelő erőt. Mert ő még annál is jobb. Kedves, aranyos, okos, és szeretetteljes. Imádom!!!!

Vers Mindenkinek:

Dimény Árpád

HAJÓZZUNK EGYÜTT, ÉDES

Lélekvesztőnkön egy bőröndbe zárva
együtt-évek kilökött hordaléka
kipucoltam közös terünk mely tárna
s nem leltem benne bár kis óvadékra.

(A csendre nem válasz a nagyon halkan
a szem vetíti éppen mire gondolsz
majdnem rávesz hogy mind magamban tartsam,
és hiába várom hogy csak úgy feloldozz.)

Te vagy nekem világító révem
csak elsodort az éjnek habtaréja
Légy újból fároszom ha kérve kérem
vess sodronykötélt ingó uszadékra.

A közöny réme (érzed?) köztünk tombol
fájó tények depresszív olvadéka
keserű savként marja gyenge gyomrom
úgy általában nem csak néha-néha.

Legyél e sodródásban acélhorgony
én leszek derék matrózod ígérem
a salakot az aljból mind kihordom
cirkálunk fel alá és körbe-körbe
zöld-kék boldogság örvénytengerében.