2013. január 30., szerda

Betegség

Mert persze tél nem múlhat el nélküle. És nehogy már azt higgyük, hogy majd a bárányhimlővel megússzuk.
Múlt héten kezdődött. Vasárnap Erik hőemelkedéses volt. Nem volt jó hír, többek között azért sem, mert előtte szombaton szuper jó kis barátozós napot tartottunk itt nálunk, és félő volt, hogy a gyerekek elkapták. :( De tényleg semmi jel nem utalt rá, hogy betegség bújkálna valamelyikben is.
Aztán végülis úgy tűnt, hogy szerdára túl lett rajta, így mehetett oviba. Viszont Jana is belázasodott és el is kezdett köhögni. Majd vasárnapra Majának lett hőemelkedése. Vagyis még annak sem mondanám, mert 36,9et mértem nála rendszersen. Viszont köhögött és mivel a lányok rendszerint átjönnek hozzám, naná, hogy a már javuló Janát is újrafertőzte.
Erik lelkesen járt oviba. Sőt ott is aludt. MIkor mondtam neki, hogy de egyedül leszel, akkor mérgesen rám nézett és közölte, hogy nem egyedül, Gergővel! Hát ennyi. A barátság mindenek felett.
De szegénykém szerdára belázasodott. Várható volt, hogy kis közösségünkben ő is elkapja. És bár úgy tűnt, hogy úrrá tudok lenni, most mégis csütörtök van és úgy érzem, egyre rosszabb. Tegnap már egyre magasabb hőket mértem, és ma reggelre is lázasan ébredt Erik, sőt ami rosszabb, hogy újra elkezdett szárazon köhögni.

Igaz, hogy már kezdem unni a bezártságot és hogy kitaláljam hogy kinek mit adjak, mert persze doki nénihez nem lehet bejutni, de nem is vagyok túl erőszakos, mert még a végén valamit ott is elkapnánk még pluszba, de a legrosszabb még mindig az, hogy Jana folyamatosan nyöszög, pláne, ha valamelyik másikat ölelgetem. Nagyon nehéz vele. Folyamatosan kitalál nekem valamiket, mert már ő is unja, hogy mindig van itthon valaki. Neki kell a kizárólagosság. Így ha nincs más, akkor jön utánam vonyítva, hogy mammmmaaaa! mondom mi van? Errre, hogy bibi! És persze nincsen semmi. :/ Folyamatosan vonyít, folyamatosan nyöszög és már annyira az agyamra megy ...
Ma reggelre elfogyott a lázcsillapító, és persze Erik lázasan kelt. Próbáltam megnyugtati, és közben ölelgettem, próbáltam lejjebb vinni a saját hőmmel. Kijöttünk a nappaliba és ott ölelgettem. 5 perc sem telt bele és Jana vonyított a hálóban, hogy mammma!!!! Ordítva, csukott szemmel. MOndom itt vagyok, aludj! De ő csak vonyít, majd kijön, szemrehányón ordít velem és tépi ki Eriket a kezemből ... hát ilyen egyszerű vele.
És most is, hogy itt ülök, ordít, hogy mammma, bibi!!! Ami persze sehol nincs ...

2013. január 26., szombat

Maja:

Ha marad még pár fogam és az összes pónit megkaptam, akkor kérek majd neked is. :)

Kiesett a foga végre, tegnap egész napos küzdelem és mozgatás után végre kiesett. Kétszer segítettem neki, de végül ő húzta ki. Olyan büszke volt magára. :) Én meg rá! Az oviban alvás közben szórakozott vele, és már úgy jött haza, hogy azt gondoltam, nem engedem íg aludni, mert lenyeli. De azért még rá kellett segíteni. Apát is mozgósítottam fogtündér ügyben, így mikor este végre kiesett, gyorsan a párna alá dugtuk és reggelre tádám, ott volt az őn pici pónim egyik lója. Persze a kicsik irigyek és ők is szeretnének és Erik rettentően el van keseredve, hogy neki nem esik ki a foga, és Maja ezért találta ki a fenti mondatot. Azért aranyos, és rendes, hogy a tesójának is ad, de csak szigorúan azután, hogy neki meglett mind! :)

2013. január 25., péntek

...

Tegnap szülői volt, akkor írtam le először. Ma beírtam a naptárba és megint leírtam és akárhányszor írom le, mindig összeugrik a gyomrom és sírhatnékom van. Május 12 ovis ballagás.
És ebben mi is érintettek leszünk. Hihetetlen. Elképzelhetetlen. MIndjár suliba megy, kirepül a fészekből ... pedig most született ...

2013. január 18., péntek

Muszáj leírnom, különben ezenfogok kattogni

egész éjjel.
Ma viszonylag későn mentek a nagyokért az oviba. Épp egyik anyuka búcsúzott lelkesen az óvónéniktől, de ígérte, majd visszajönnek.
Ismerem, úgy nagyjából, beszélgettünk anno sokat, mikor még délben hoztam el Maját. Kedvesek, aranyosak. MIkor kijött, kérdem, hova mennek. Peruba! :O Nem kicsit döbbentem meg.
Egy misszióba mennek két évre. Egy nagyon szegény faluba fognak segíteni, 3500 méteren.
Azóta ezen kattogok. Nem értem, és egyben csodálom.
Mondjuk nagyon vallásosak, de az is igaz, ha minden keresztény ilyen lenne, akkor megváltanák a világot. Kedvesek, aranyosak, segítőkészek és alázatosak és ... már amennyire megismertem őket. Folyton társadalmi és közösségi munkákat végeztek és az egyháznak is lelkes tagjai voltak, részt vettek mindenféle rendezvényen, megmozduláson. Szóval le a kalappal előttük.
De közben meg a múltkor láttam egy filmet, ahol a törzsi közösség tagjait térítették misszió keretein belül a keresztény hitre. MIkor törzsi ruhába öltözött, törzsi jelekkel ellátott emberek imádkoznak ... fura volt. Miért KELL hitre téríteni embereket. Hogy erre van pénze az egyháznak idegen helyekre családokat küldeni és fizetni mindenüket ... jó mondjuk az ott lét nem igen drága, de akkor is. Vagy épp miért KELL nekik segíteni házat építeni, mikor évszázadokig jó volt a kunyhó. Volt hol lakniuk, és volt mit enniük. A hit ebben semmit nem segít ...
Közben meg nem értem azt sem, hogy hogy vihet rá valakit a lélek, hogy egész családját a fél világon keresztül utaztatja, egy iszonyatosan szegény helyre, ahol még az áram is luxus ... persze értem, mert hogy jó. De mi?
Olvasok egy másik blogot is, ők nme rég Malajziába mentek ki, igaz apuka dolgozni. Azóta már haza is jöttek, mégis érthetetlen volt az én földhöz ragadt, európai lelkemnek az egész. MOndjuk lehet más lenne a helyzet, ha beszélnék nyelveket. Akkor talán bátrabban közlekednék a világban is ... már ha megtehetném.
Misszióba tuti nem mennék, az nem az én világom, semmilyen szinten. Bár nem állítom, hogy rossz lesz nekik, hiszen miért lenne. Miért lenne rossz kimenekülni ebből a költekező, pazarló világból. Miért lenne rossz feladni hogy autóval járjon az ember lánya boltba is, vagy hogy ezer ruhája legyen, amiket sose használ. Nem hiszem, hogy rossz lenne majd nekik ... csak ... fura. Irigylem is őket, a bátorságukért, a merészségükért. Hiszen csak két évről van szó. Mégis belevágni egy 4 éves és egy 1 éves gyerekkel, felkerekedni és elmenni az ismeretlenbe ... ami nem is az, hiszen biztos van internet és akkor már nem is ismeretlen és nem is távol a családtól, még ha nem is szó szerint.
Irigylem őket. Én erre képtelen lennék ... mondjuk tényleg nem beszélek nyelveket. Talán ha beszélnék, bátrabb lennék. Vállamra venném a világot és elindulnék. Elindulnánk. A gyerekek csak nyerhetnek. Ők olyan jól idomulnak mindenhez.
Múltkor megkérdezték, hogy akkor mikor költözünk ... mert hogy szó volt róla, a múltkor mikor úgy volt hogy visszamennék dolgozni. És nem felejtettek, és édesek, mert bennük a kalandvágy. Nekik csak annyit jelent az egész, hogy új és más és érdekes és kaland... nekem meg félelem, ismeretlen, idegen, labilis ...
Ma azt mondta egy pasi nekem, hogy a gyerekek tisztán és teljes tudatukban születnek, csak mi szülök és környezet befolyásoljuk és tántorítjuk el őket saját maguktól. És milyen igaz. Egy blogban olvastam, hogy anyukának mindig az jár a fejében, hogy úgy nevelje a gyerekeket, hogy a legkevésbé károsítsa a már kialakult tudatukat. Hiszen ők tökéletesek, nekünk kell tanulnunk tőlük ... csak már mi is módosítva vagyunk ... ezért nem fogunk mi soha útra kelni ... max a gyerekek szárnyalhatnak ...
De akkor is Peru?! Emésztenem kell ... valahogy mindig szíven üt az ilyen ... tényleg irigykedem! :)

2013. január 16., szerda

Mire jó az okos telefon?

Igaziból azért szerettem volna, hogy a gyerekek ne legyenek lemaradva. Mert mégis egy mai gyerek már tudatosan és okosan kezel egy tabletet, vagy egy érintőképernyős telefont és sorolhatnám. És ebben szerintem nincs semmi meglepő. Olvastam egyszer egy cikket, hogy mi egy olyan generáció vagyunk, ahol ezek kifejlődnek és vagy követjük de körmünk szakadtáig, vagy lemaradunk és a 10 éves gyerekünk simán leköröz minket akár programozásban is. Nem feltétlen a játékokra gondolok ... bár ez kivédhetetlen, és talán egy kezdő lépés is.
Szóval lett telefon és lett rajta játék is. Legfőképpen egy macskás játék - igen, nekem ... no, nem is játszom vele :). Igazából nem sok mindenre jó, de arra igen, hogy megtanulják kezelni a telefont és értsék, hogy miket csinálnak.
Ami vicces, hogy hárman egyformák és mégis mások. MIndhárom szeret vele játszani, de mind máshogy. Jana azt szereti, ha hajszárítózza. Folyamatosan fújja, és röhög azon ,hogy a macsak mint egy lufi fel van fújódva.
Erik az ellentetje, ő állandóan zuhanyoztatja, és azon röhög, hogy milyen hülyén néz ki az ázott macska.
Maja meg csak egyszerűen azt szereti, ha beszél hozzá, az meg visszamondja. És röhög azon, hogy milyen hülyeségeket mond a macska.
És mindig, mind ugyan azt játsza. :)
Megunhatatlan ... vajon van jelentése is a későbbi életüket nézve? Biztos ...

?

A "vándor cirkuszi fellépők"-kel vajon hogy találtak ide? Ezt írja a statisztika, kétszer!!!

Azért az vicces,

hogy még azt is imádom benne, ahogy törékenyen megfogja a poharat és kecsesen iszik belőle ... majd liheg, mert az annyira fárasztó. Visszaadja kedvesen és mosolyog.
Hogy minden nap alvás előtt, mikor leengedem a redőnyt és előtűnik a foszforeszkáló festékkel festett Mickey egér, örül neki és megköszöni, hogy festettem neki.

Azt már kevésbé imádom, hogy egy tapottat nem tesz meg folyamatosan cipelnem kell. Ha meg nem jól fogom és reklamál és közlöm vele, hogy akkor ha nem jó, sétáljon, inkább elvisel bármit. Értsd még fejen állva is vihetem, csak vigyem ... őt, meg a bevásárló szatyrot. De az is igaz, hogy semmiért el nem cserélném, mikor vigyorogva két kezébe fogja az arcom és puszit ad. Mikor rámmosolyog, úgy, hogy csak rám tud.
Mikor elalszik és keresi a mellkasom, ráteszi a kezét és már alszik is. Mikor kitárt karokkal fut felém és megölel, azokkal a picike kezekkel.
Mikor porszívózom és a gép fölé áll, ahonnét jön a levegő és fújatja magát és szól: Mamma, nyézd!
És mindig, ha valamit lát: Mamma, nyézd!
És én nézem, nézem százszor, ezerszer, milliószor, trilliárdszor és nem bírom megszokni, és eleget nézni ... és már most összefacsarodik a szívem, ha arra gondolok, hogy nem lesz ez mindig így ... pedig két órás cipelés után sokszor eszembe jut ... egy pillanatra. :) És akkor is, mikor csak én ültethetem rá a bilire, mert más nem tudja, vagy mikor csak én adhatom oda a poharat, mert mástól nem jó, vagy mikor csak én adhatom fel a zoknit, mert mammaaaaa!!!!
Picike jányom!

2013. január 12., szombat

Hócsata képek nélkül

Reggel korán keltünk, mert mamiék jöttek köszönteni Eriket. Jaj, volt megőrülés rendesen. Rohangáltak és azt sem tudták, hova legyenek. Erik kapott tök jó kis távirányítós autót, azóta is Janával autóznak. Vicces volt, mert tőlünk is azt kapott, és a két autó egy frekvencián működik, így egy távirányítóval lehet két autót irányítani. :)
volt tortázás is, fini csokis tortával.
Aztán gyorsan eltelt az idő és ők elmentek - erről ugyan van kép, mondjuk nem az elmenetelről ;) és mivel a napokban esett a hó, bár a jó idő miatt nálunk elolvadt, és különben is csodásan sütött a nap, így autóba vágtuk magunkat délutáni alvás helyett és felmentünk Dobogókőre, egy baráti családdal együtt.
Hát naná, hogy odafele a két kicsi elaludt és mire a parkolóban helyet találtunk, már Maja is. De nem volt baj, mert ez a pár perces alvás elég volt arra, hogy aztán bírják a nap többi részét.
És Dobogókőben megint nem csalódtunk. Volt hó, és nem is kevés. Elindultunk a Zsivny sziklák felé. Valahogy nem mertük megkockáztatni a sípályát, azt gondoltuk, hogy szánkóval, gyerekekkel jobb ez így. Csúszkáltunk is keveset, Csabi húzta, tolta Mártit és Móricot, apa Maját és Eriket, én meg Janával csúszkáltam, és mikor elakadtunk, Reni tolt meg minket. Szerintem jó kis móka volt. Aztán persze volt egy kis hócsata is. Jó volt, mert nem kellett hógolyókat gyúrni, nagyobb göbök voltak és azokat dobáltuk. A baj csak az volt, hogy némelyik elég kemény volt, így vigyázni kellett, hogy ne gyereket találjunk el, de ha felnőtt is volt a cél, azért mégse érzékeny testrészen. :) Azért néhány betalált rendesen, pl nálam. :)
Mikor visszafordultunk, addigra Maja is életre kelt, Erik már röhögött nagyokat Móriccal. Apukák előre mentek a lányokkal, mi meg röhögve néztük a két fiú előadását Janával és Renivel. Hát elemükben voltak rendesen. Erik felállt a szánkóra, Móric úgy húzta, rángatta. Aztán fejjel lefelé fordították a szánkót és úgy húzták egymást. Aztán felültek rá és húzatták magukat, de úgy, hogy a fejük a hóban csúszott. Az extrém szánkózás minden fajtáját produkálták a legnagyobb röhögés közepette.
Eközben a két csaj addig vinyogott, hogy fáznak és elfáradtak, hogy apukákat rávették egy kis hüttés forró csokizásra. :)
Tipikus! A csajok a melegedőben trécselnek, a pasik meg a hóban őrjöngenek. :)
Aztán mi is követtük őket, de a két fiút nehéz volt beterelni, és mikor sikerült is sokkal jobban lefoglalta őket a melegedőben lévő két kutya kergetése, mint a forró csokizás.
Aztán még egy kis dombon hócsúszkáztak egy kicsit, sőt még el is mentünk megnézi a kilátást ... vagyis a nagy fehérséget, a szerintem itt a világ végét. Semmi nem látszódott a kilátásból, de nekem mégis tetszett. Ez is egy arca Dobogókőnek. A téli arca. :)
Még a hóesés is elkezdődött, így igazán csodás délután kerekedett. MInden megvolt. Már sötét volt, mikor elindultunk hazafelé. Móric és Erik Reniékhez ült, mi meg lányosítottuk a kocsit, Mártival. :) A csajok végig trécselték az utat, a vicces az volt, hogy Jana is csatlakozott, velük rötyögött és társalgott. Reni elmondása szerint, a fiúk is hasonlóan jól szórakoztak. Annyirra, hogy Móric mikor bekanyarodtak a parkolóba és egy pillanatra elhallgattak, el is aludt. :)
Hát, mit ne mondjak, engem se kellett altatni. Jó levegő, hó, jó társaság, kell ennél több? És nevetni is rég nevettem ennyit. ;)
Képek persze nem készültek, mert kesztyűben, havas kézzel nehéz lett volna, még ha nálam is lett volna a gép, ami persze nem volt. :) De nem is baj ... talán! :)

2013. január 10., csütörtök

Erik születésnap

Hát szerintem elég jól sikerült megünnepelni. :)
Előtte nap szóltam az oviban, hogy nem mennek, mert Erik szülinapja lesz, és együtt töltjük. :)
Reggel korán keltünk, már énekelve keltettük a kisfiút. :) Aztán jól megölelgettük és mindenki felköszöntötte.
Majának egyszer csak eszébe jutott, bebújt a bunkerjába és kutatott, matatott egy darabig, majd kijött egy babával és oda adta Eriknek, hogy ez a meglepetése, boldog szülinapot Erik. Olyan édesek voltak, Maja ahogy szeretettel adta, Erik ahogy szégyenlősen elfogadta. :)
Aztán összepakoltunk, megreggeliztünk és irány az Aquaworld!!!! Mert hogy ugye Erik szülinapi programja a vizes party. :)
Kicsit izgultam, mert hideg volt, a leesett hó nem tette vonzóbbá, hogy vizes legyek. Semmi kedvem nem volt vizeskedni, inkább valami meleg helyen lettem volna. De végül nem volt gáz, mert nem emlékeztem rá, de az aquaworldben padlófűtés van!!!! Az öltözőben és a vizes térben is. Hát így mondhatom tényleg szuper volt.
Gyorsan átöltöztünk, meglepően zökkenő mentesen. Kicsit könnyebb volt a tavalyihoz képest, mikor Jana még olyan kicsi volt. :) Most ő is várta, hogy menjünk, állt sorba a cuccaiért és öltözött a rucijába. :) Édes volt!
Egyből a gyerek részleg felé vettük az irányt. Pechünkre épp egy ovis csoport volt ott. Szerencsére viszont kb 20 perc után elmentek, így igazán kiürült a medence. Hétköznap elég barátságos volt minden, alig voltak. Kedvünkre csúszkáltunk, kb ezerszer a csúszdán. :) Igaz én eleinte nem voltam túl lelkes a gyerekcsúszda iránt a tavalyi esetemből kiindulva, egyáltalán nem akaródzott felmenni és lecsúszni. De a végére belejöttem.
Végül is kb 40 perc után Jana lilára fagyott, így elmentünk az egyik jacuzziba és ott töltöttük az idő nagy részét. A gyerekek nagyon élvezték. A víz meleg volt, a két kicsi karúszóval lebegett és úszott, Maja meg a búvár szemüvegében lebegett és merült. Nagyon ügyesen.
Majd kicsit még visszamentünk a gyerek medencébe és végre én is csúsztam párat. :) Egyedül!!!! ;)
Apa is elment kicsit, lecsúszott a fánkos csúszdán és fejest ugrott a mélybe ... majd ment volna még, de persze valakinek mindig kellett wc-re menni. :)
Meglepően gyorsan eltelt a két óra. Kicsit felvetődött bennem, hogy talán jobb lett volna egész napos jegyet venni, de az öltözéskor azért láttam rajtuk, hogy elfáradtak és elég volt. Talán jövőre hosszabban maradunk. :)
Felöltöztünk, ami megint meglepően jól sikerült. Hajat szárítottunk, mindenki a sajátját. :) Aztán autóba ültünk és elmentünk egy MC-be, apa beígérte a sült krumplit. :) A víz miatt szerintem elég jól is ettek, majd mivel játszóházasba mentünk, játszottak kicsit, majd hazajöttünk. :)
Itthon aztán én elmentem elaltatni a két kicsit, Maja semmiképpen nem akart aludni. Már nagynak érzi magát, hiába kellene neki néha, mert fáradt.
Amikor a két kicsi elaludt, eszembe jutott, hogy ma torna is van, és mivel az elmúlt másfél hónapot kihagytuk, így kéne már menni.
Maját rábeszéltem, de mielőtt elindultunk volna, felkeltettük a két kicsit, és Erik megkapta az ajándékát. A Flynn távírányítós autót a verdákból. :) Olyan édes volt, mert nagyon örült neki. Később, mikor megkérdeztem mi tetszett a legjobban a napban, akkor ezt a pillanatot mondta. :) Úgy örültem, hogy sikerült jó ajándékot venni.
Aztán itthagytuk őket, hagy gyakoroljanak. Mi meg Majával elmentünk a tornára. Útközben találkoztunk Anitáékkal, szerencsére családosan jöttek, szánkóval. Anyukák bekísértük a lányokat tornára, utána kicsit trécseltünk, majd mivel a fiúk lilára fagytak, bejöttek kicsit, és pont végszóra megérkezett apa is a két kicsivel a torna végére, szánkóval!
Így nem mardt más választás, mint egy szülinapi szánkózás. Előbb csak húztuk őket, hazafele, majd kitalálták, hogy menjünk el hátra a dombra. Így szülinapi csúszkálás lett. Nagyon jól érezték magukat. Egyedül csúsztak ... csak Janát nem mertem egyedül lecsúsztatni. :) Ügyesen irányították és fékeztek, és nagyokat nevettek.
Azért nem maradtunk olyan sokáig, mert másnap ovi volt. De pont kellemesen elfáradt mindenki és még nem fáztunk annyira. Így hazajöttünk, egy gyors fürdés után pedig még egy kis torta járt az ünnepeltnek. Édes volt, mert együtt hárman fújták el a tortán a gyertyákat. :)
Aztán már csak egy ünnepelt választ esti mesét volt és vége lett a nagy napnak.
Szerintem jól sikerült kis nap volt, igazán kihoztuk belőle a legtöbbet. :)
Bennem meg szinte egész nap peregtek a képek, a kis Pucuról! :) A kis béka testéről, a puha kezecskéiről, a mosolyáról, a mazsola evéséről, a husi lábairól, a mellkasomon való pihegéséról, vagy mikor Maja magához húzta, hogy baba, én babám. :) Annyi minden összegyűlik 4 év alatt és mégis egy szempillantás alatt eltelt. Annyi emlék és élmény, nem is lehet rá emlékezni és csak az érintés és a nevetés csilingelése marad meg. Azért jó lett volna egy kis 4 éves összeállítás ... de remélem bepótolom, hamarosan. Kis nosztalgia az én kis Pucumról! 4 éves nagyfiamról! Hihetetlen!
Isten éltessen sokáig drága fiam!

Képek persze nem készültek, mert mostanában megélni szeretem a pillanatot és nem elkapni. :) Azért remélem ez az írás majd segít később emlékezni, ha már képek nincsenek. Azért egy 4 éves képet felteszek ám! ;)

2013. január 8., kedd

Jana mérges

Tegnap este kivettem a vízből, kihoztam a nappaliba és mentem a következőért. Apa meg próbálta ráküzdeni a pizsamát.
_ Gyere vegyük fel a pizsit.
ordítva - nem pizsiiiii!!!!
- jó, akkor a táncit - így hívjuk néha, mert ha nincs alul összegombolva, akkor pörög
- nem tánciiiiiiiiii!!!!
- akkor mi?
- nem miiiii!!!!!
apa nem bírta, elröhögte. Végül nyami lett, mert az elején van fagyi. :)

2013. január 6., vasárnap

Fellépés

Pénteken szólt Bea néni az oviban, hogy lesz egy kiállítás megnyitó, ahol megkérték, hogy játszák el a három királyokat az ovisokkal, és hogy ha ráérnénk, akkor Majára is számít.
Hát mi ráértünk. Eriket is hívták, de tudtam, aludni fog, és ha Erik is jönne, akkor Jana is, akinek meg egyáltalán nem való kiállítás megnyitó. :)
Csak itt volt a Szent József házban, így nem mentünk túl korán. Pont mire elaludtam volna, akkor kellett indulni. :) Elvileg úgy volt, hogy a műsor végén lesznek, de mikor odaértünk, már nagyon vártak minket, mert hogy mégis az elején lesznek. Bea néni azt mondta, nagyon számított Majára, mert Katica nem tudott jönni, így Maja a fő hangadó. Én csak reménykedtem benne, hogy valóban így is lesz. Nehogy a szerepléstől elmenjen a hangja.
Édesek voltak, próbáltak, aztán kaptak ingeket, beöltöztek, aztán egy kis megnyitó beszéd volt, és jöttek az ovisok. Nagyon cukik voltak. Az első dalnál még nem is annyira, de a másodiktól kezdve valóban kihallottam Maja hangját. Édes volt, mert tele önbizalommal, hangosan és öntudatosan énekelte és nem tévesztett, tudta mi miután jön. Nagyon büszke voltam rá. :)
Tud ő, ha összeszedi magát.
És a jutalom sem maradt el. Mondjuk erre nem is számítottunk, meglepetés volt. Mégpedig, hogy mindenki kapott egy-egy milka tábla csokit és volt még pogácsa, rágcsa innivaló. És még egy kézműveskedés is, ahol wc papír gurigából királyt csináltak és még két csipeszt lehetett feldíszíteni. Maja nagyon ügyes volt, csinálta, csak messziről figyeltem. Így volt lehetőségem beszélgetni is.
Más anyukák is mondták, hogy milyen ügyes volt Maja és hogy nem tudták miért várják annyira Maját, de a műsor alatt megértették. Én meg csak úgy dagadtam a büszkeségtől. :)
Reméljük, csak így marad majd a suliban is.
Ahol végre apával dűlőre jutottunk. Nagy megkönnyebbülés, bár nem lsze könnyű, de most úgy érezzük, hogy megéri az áldozatot. Meglátjuk, legyen igazunk. :)

2013. január 3., csütörtök

a pillanatokért

mert azok mindig vannak, csak nehéz meglátni a mindennapokban.

Ma este arra lettem figyelmes, hogy Erik és Jana egymás mellett ülnek a matrac szélén. De nme ám akárhogyan. Jana időközben levette a pizsijét, Erik erre felfigyelt, maga mellé ültette és a takaróval együtt bebugyolálva ültek és nézték. Mikor Jana kiment, felállt, Erik visszaparancsolta, hogy nehogy megfázzon. Szeretettel ölelte át, óvón a vállán volt a keze, miközben Jana megértéssel hajtotta a vállára a fejét ...
az ilyen pillanatokért minden megéri!!!!

2013. január 2., szerda

Suli kérdés

Azt képzeltem ,hogy majd én kinézek helyeket, már jó előre megvan a terv, aztán elmegyünk és Maja egyértelműen tudni fogja, hogy melyik legyen.
Ezzel szemben a kinézettek listája egyre csak bővül a káosz egyre nagyobb és én egyre tanácstalanabb és kétségbeesettebb vagyok és egyre több álmatlan éjszakát töltök el agyalással ... és most még csak december van... ok már január. És a beíratkozás május. És már szeptember óta nyom.
Igazából két iskolára szűkült a kör. Viszont mivel egyik sem körzetes, így próbálkozunk. Tulajdonképpen egyiket apa gondolja - a bibi vele az, hogy félek nehogy túl erős legyen, és a napközis tanító néni, bár megjegyezte Maját :) egy barna folt van a száján, ami borzasztóan zavarja a lányt. A másik meg nekem tetszik, jobban hajlik felé a szívem. De az meg nem túl erős, nincs annyi lehetőség benne, és 4 osztály indul, amiben félek, hogy elveszik a gyerek. Majának mondanom sem kell, hogy ez tetszik jobban. A tanító néni is egy kis fiatal - akiről az hírlik, hogy lehet nem bírja ki a 4 évet, mert hogy elmegy szülni korából adódóan ... bár azt gondolom, pont ilyen tanító nénit képzeltem az elején, mikor még semmit sem tudtam. Közlekedés szempontjából persze ez a rosszabb, mert többet kell gyalogolni. Persze mindkettőhöz hévezni kell, ami ugye nem csak idő, de pénz is.
Viszont mindkettő suli 8 osztályos, ami azt jelenti, hogy 4 évig egy helyre járnak majd mind a hárman. És a héten el kéne dönteni ... áááá!!!!
Tényleg egyre zűrösebb. És a legrosszabb, hogy nincs akivel megbeszélhetném, vagy akinek a véleményére támaszkodhatnék.
Apa sulija felé hajlanék már én is reggel óta, de a napközis néni és Maja viszonyában nem vagyok biztos. Az én sulimban viszont nem is láttuk a napközis nénit, csak a nyelv tanárt. Apáéban viszont a nyelvtanárt nem, és a tanár nénit is csak futólag, mert azon az egy nyílt órán nem igazán lehettek benn a szülök.
Tényleg őrjítő a helyzet ... legalábbis nekem!!!!!!

2013. január 1., kedd

Müller Péter idézet

"Játék. Játék! Játék! Játék! Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett. Szeretni - jól-rosszul - minden anya tud. Ha máshogy nem, ösztönösen. A legtöbb, amit kaptam tőle, az öröm volt."

Akarok falra írni valami jó kis idézetet, amit minden reggel elolvasok és majd attól jó lesz nekem/nekünk. Eddig ez nyert! :)