Két ünnep között

Az igazi semmit tevés ... de azért abból is sok volt már. Reggel el kellett menni pár dolgot vásárolni, és mivel hét ára sütött a nap és tavasz illat és meleg volt, így gondoltam, akkor ma kiránduljunk. De jött a telefon, hogy elvinnék a kiságyunkat. Meghírdettem, ismerős ismerősének tetszett és elvitte. Én meg jól megsirattam. Hülye dolog tudom, de akkor is. Annyi emlék és dolog köt hozzá, hogy nagyon fájt a szívem, mikor ajtón kívülre került. 6 évet töltött nálunk és alig volt üres. :) A baba aki használni fogja május 3ra van kiírva. Majdnem Maja. :) Remélem jó helyre került. De akkor is fáj a szívem érte.
Szóval haza kellett jönni, hogy oda tudjuk adni. Aztán mikor elvitték és én is kicsit túl lettem rajta, mondtam, hogy menjünk el sétálni. Persze három napos semmittevés és örület után, naná, hogy most kezdenek el játszani és senkinek semmi kedve elindulni. Így hagytam őket kicsit játszani, és takarítottam, apa meg szokásos szieszta idejét töltötte a gép előtt. (komolyan mondom, nem tudom minek kéne történnie, hogy ő ezt kihagyja. Lehet bármi, történhet bármi, ő ebéd után leül és két órát gépezik. Útálom!!!!)
De aztán csak sikerült őket kiugrasztani a bokorból. Kicsit múlt három, szieszta idő vége, mikor sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy induljunk. A vár volt a cél. Naná, hogy útközben a kicsik elaludtak. Mert hiába mondom én, hogy feküdjenek le, inkább játszottak.
De nem hagytuk őket sokáig aludni, felkeltettük őket és irány a vár. Kicsit buták voltunk, lenn álltunk meg, hogy ne kelljen fizetni a parkolásért, és csak később derült ki, hogy sehol sem kell, mert időszakon kívül voltunk. :)
De végülis nem bántuk. Szépen felsétáltunk a várba, jó kis túra volt. Aztán a királyi palota környékén búkláztunk, láttuk a köztársasági hivatal őrség elhagyását ... mert hogy hiába őrség váltás volt, nem maradt ott senki. Megnéztük a siklót. Sétáltunk, bóklásztunk. Közben megnéztük a várból a naplementét, láttuk, ahogy kigyúlnak a fények az esti városon. Szerintem csodálatos volt. Minden pillanata. Hideg sem volt annyira, nem fagytunk meg nagyon.
Jó lett volna azért egy kis forró teát kortyolgatni - forralt bort - de hogy kihagytuk, így sem volt rossz. :) Végül visszasétáltunk az autóhoz. Kis árnyék volt ugyan, mert én majd be pisiltem már, Majának is kellett és Erik sem húzkodott volna egy wc-től. Így elég gyorsan hazaértünk, bele a forró kádba és kilevegőzött fejjel jó nagyot aludtunk.
Szerintem szép nap volt, jól sikerült. Még maradt nézni való a várban, remélem eljutunk még sokszor. Csodás Budapest. Kíváncsi lennék, naponta hány száz képet csinálnak a kivilágított Lánchídról, évente hány ezer kép készül a várból elénk táruló panorámáról ... nem lehet betelni vele.
Ja, és hazafelé jövet, még a kivilágított villamost, a fényvillamost is láttuk. Remélem, egyszer majd fel is jutunk rá, bár ahogy néztem, inkább kívülről szép, mert rajta rengetegen vannak. :)

Erik Majának

Maja, szerinted elment az agyad, és az ördög van az agyadban?

:) amúgy jól vagyunk. ;)

Jana

Múltkor megkérdezte az óvónéni, hogy értem e Jana minden szavát. Értem. És egyáltalán nem lepődök meg, ha más nem. Mert hogy neki mindenre van saját szava.
- Jana, mond, Télapó!
- Ho-ho-hooooo!!!!!

:) és sorolhatnám.

...

Ó,ha tudnád milyen érzés,
Mikor két kicsi kéz átkarol?
Minden nőnek érezni kell
Szíve mélyén, valahol!

Gyermeked ölelése csak egy pillanat
Hogy átfogja nyakadat ,egy mozdulat
De az,mit ez érzés belőled kivált,
Tudod, hogy Ő szeretetért kiált!

Öleljed gyakran Őt,amíg csak teheted!
Mert hamarosan felnő kicsi gyermeked
Ölelését másnak adja,lehet, vissza is kapja
De mit Te adhatsz neki,azt Ő sohasem feledi!

Karácsonyi ajándék

Mert szuper jó - nekem való - karácsonyi ajándékot sikerült intéznem magamnak. :)
Igazából ott kezdődik, hogy rettentően trehény módon elhanyagoltam a fogaimat. Apámnak köszönhetően jók, de a terhességek alatt rengeteg fogkő lett rajtuk. Én meg csak láttam, hogy kéne valamit tenni, de nem tettem. Illetve, de, egyszer vettem egy kupont akciósan ... aztán jól letelt a határidő én meg nem mentem el, mert nem tudtam szabadulni.
Majának már a második maradandó foga nő, és az előző is nagyon nehezen esett ki. Már rég kinn volt az új, mikor kiesett a régi, köszönhetően egy főtt kukoricának. De a kukorica szezonjának vége, a foga meg nő. Így elhatároztam, hogy a tettek mezejére lépek. Az oviban ki van írva a gyerekorvos rendelése, kiírtam, felhívtam őket. Már akkor mondta, hogy nem fogja kihúzni, csak ha több mint a fele kinn van. Én gondoltam, hogy az azért nincs, de úgy emlékeztem, hogy kicsi a híjja. Így kértem időpontot, elmentünk. Izgultam, hogy mit fog szólni, meg ilyenek. Izgult, elmondtam neki hogy mi lesz, nagyon izgult de izgatott is volt, mert érezte, hogy ez egy nagylányos dolog. Mikor odaértünk néztem meg, és hát közel sem volt kinn a negyede sem. Gondoltam már akkor és mondtam is neki, hogy nem fog csinálni semmit.
Így is lett. Egy rettentő kedves nagyon nagyon fiatal doktor néni van, egy nagy habitusú, de mosolygós aszisztenssel. Elsőre összekevertem őket. :)
De azért nem mentünk hiába, mert láttam, hogy vállalnak felnőtt fogkő eltávolítást is. Haj, több se kellett, rákaptam, kérdeztem és már kértem is az időpontot. Így esett, hogy hétfőn sikerült végre ezt is elintéznem.
Mert hogy nem mindegy, hogy este - tényleg este, mert hétre mentem - csak leugrok a ház elé, vagy bebumlizok nappal a városba ... szóval nagyon kényelmes volt, nem volt előttem senki, rögtön következtem. Egy hosszú beharangozó után, hogy mit fognak csinálni, és hogy ha fáj jelezzek és ... jól beijesztetek, de nem volt végül semmi. Ultrahanggal távolította el, rettentő alaposan, minden fogamat megnézte kívül belül és a végén még kaptam fogpolírozást is, amitől igazán csillogóak és sokkal fehérebbek lettek a fogaim. MIndezt 20 perc alatt. És nemcsak alaposak, de tényleg fájdalom mentesek voltak, és kedvesek, és ... haj csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, és mert annyira örülök, hogy végre ez is megvan. :)
A végén mondta, hogy nézzem meg, hogy jó lesz e, nem e valahol kényelmetlen, vagy szúr. Mondtam mindenhol az, mert eltűntek a régi jól ismert fogköveim és nem maradt semmi, csak a hézagok és a simaság. :) Azóta minden órában belemosolygok a tükörbe. :)
És a számot meg elmentettem, mert megbeszéltük, hogy nem kell nekem fogfehérítés, elég ha félévente egyszer felpolíroztatom a fogaim.
És hogy miért vagyok ilyen lelkes? Mert nekem minden új volt. MOndtam is apának, hogy utoljára akkor voltam fogorvosnál, mikor még a nyálszívó nem is létezett ... ok, tudom, szerencsés vagyok ebből a szempontból, de hát valami jó nekem is kell. :))))

Nem úsztuk meg

Mert hogy pénteken már úgy adták haza Eriket az oviból, hogy biztos tele van gennyel a hasa, mert nem evett semmit, és akkor szép karácsonyt kívánnak. :/
Nem azért nem evett, hanem mert nem szokott, ha a kis barátja nincs ott. Nincs kedve. :)
Ennek ellenére, tényleg éreztem, hogy a csütörtöki ott alvás már nem volt jó. Én mondtam, hogy ne aludjanak ott, de ők reggel kibumlizták, aztán délben csörgött a telefon, hogy azt mondták értük megyek, de akkor már mindegy volt ...
Így esett, hogy bár a vasárnapi kirucckor sem voltunk százasok - ja, mert hogy egy kedves anyuka bevitte a tök beteg gyerekét, aki rendesen végig köhögte a csoportot, ami azt jelent, hogy a 28 gyerekből hétfőn 8 darab volt. Szóval, hétfőre nálunk is rendesen megjelent a köhögés, orrfolyás és torokfályás kombó. Marha jókor. Egész eddig bírtuk ... így ugrott a karácsonyi ünnepség, a bemutató óra és minden más ... most kúrálom őket ezerrel.
Janának hőemelkedése van, Majának is néha felszökken. Erik egész jól volt, de éjjel kérte, hogy hagy aludjon mellettem. Maja beelőzte, de áttelepítettem apához a nappaliba, Eriket meg mellém. De neki nem volt jó, és átosont. Én már csak arra keltem, hogy mozdulni sem tudok. Maja befészkelte magát, összetolta Eriket és Janát én meg majd leesek. :/ Így Jana elég jól belélegezte Eriket is, aki már hörögve kelt.
Marha jó!!!! Szóval, innét üdvözlöm a kedves anyukát, aki gondolta, hogy azt a két napot már kibírja a gyerek az oviban tök betegen és hogy majd szentlélek segítségével a hétvégén kikúrálja. Gondolom, mert ki más segíthetett volna ... de ez nem jött be, csak az, hogy mindenki beteg lett. Így életünkben először, Maja utolsó Erik első karácsonyi ünnepsége nélkülünk fog zajlani. Ma 9 gyerek volt, és holnap lesz az ünnepség. Szörnyű, hogy ilyenkor mit képzelnek az emberek? És mindenhonnét ezt hallom, hogy akkor is viszik, ha tök beteg, mert hát karácsony van ... azt képzelik, hogy ilyenkor nem terjednek a bacik? Vagy hogy a betegség nem igazi betegség? Nem is tudom. MIndenesetre mérges vagyok, mert lett volna tervem a hétre, nem is egy ... de így veszekedést csillapítok, néha lázat, gyógyszert keverek, és éjjelente járkálok egyiktől a másikig ... szép karácsony!!!!! :(

Készülődés

A szombat elég nyafogósan telt. Nem csináltunk semmit. Aztán apa el is ment koncertezni és csak reggel jött meg. Én mondtam neki, hogy szeretnék egy új szokást bevezetni a családba. Még pedig, hogy adunk. Adunk, mert a karácsony erről is szól. Sokat gondolkodtam és tűnődtem, hogyan és milyen formában. Aztán arra jutottam, hogy a Mikulás-gyár lenne a legjobb megoldás. Csak mert hogy a gyerekek így láthatják a csodát. :)
Apa azt mondta, hogy mehetünk, mert nem olyan fáradt, így képes elvezetni odáig. Így esett, hogy a gyerekeknek elmondtuk a programot és ők nagyon lelkesen és izgatottan várták a manókat. Mert hogy ők úgy gondolták és a mesékből úgy szűrték le, hogy akkor mi most a manókhoz megyünk, akik becsomagolják az ajándékot és odaadják másnak. Rettentően izgatottak voltak.
Először gondoltam vigyünk játékot is, de a nagy készülődésben ez elmaradt. Így csak a közeli boltba mentünk el, ahol bevásároltunk. Izgatottan tették be a cuccokat a kosárba. Majd a pénztárnál néztük, ahogy kifizetjük, Erik szólt is, hogy ez a manóknak lesz ám. Olyan édes volt, azt hittem, megzabálom. Aztán újra autóba ültünk és kicsit nagy kerülővel, de nem lehetett kihagyni a csodás fényes, karácsonyi díszbe öltözött belvárost. A gyerekek csak ámultak, figyelték a csillagokat, az angyalokat, a fényeket, a hangulat magával ragadta őket. Enyhe idő volt, nagy köddel, így mikor megálltunk a hősök terén, egész gyönyörű ködös fénybe burkolózott az angyal szobor, és olyan különleges látvány volt. Csak néztük és ámultunk. Aztán megfogtuk a csomagunkat, és elindultunk a manókhoz. :) Izgatottan néztük, és tanakodtak, vajon hogy fognak kinézni. Az épület már messziről látszott, ők egyre izgatottabbak lettek. MIkor odaértünk, csalódottak voltak, hogy nem manók vannak benne, de azért lelkesen odaadták a segítőknek, de azért szóltak, hogy kár, hogy nem lehet bemenni. :) Aztán még álltunk ott egy darabig, néztük, ahogy gyűlnek a csomagok és pakolják őket. Aztán mondtam, hogy a manók is ott vannak ám. Szerencsére egy fal mögé pakolták a játékokat, dolgokat, így mondtam, hogy a fal mögött vannak a manók. Látni is lehetett, mert épp egy aranyos bejárat volt ott, és ők meg kukucskáltak be, hátha meglátnak egy manót. :)
De azért a manó örület ellenére pontosan értették, hogy miről is szól ez az egész. Hogy miért adunk, és hogy adni jó! Jó érzés volt nekünk is, pláne látni, hogy tényleg jó sok minden gyűlt össze, és csak jöttek a csomagok és jöttek. :)
Aztán álldogáltunk ott még egy kicsit, majd kisföldalattival átmentünk a Vörösmarty térre. Jaj, de tetszett nekik az is. Kezelték a jegyet, és várták a szerelvényt és felültek ... kicsit lelombozta a karácsonyi hangulatom,  hogy senki még csak meg sem mozdult hogy átadja a helyét akár egy picinek is. Sebaj. Túléltük.
Aztán megérkeztünk a másik vásárra. Jó sokan voltak, tömeg volt, haladni ennyi embernek egyszerre nem lehetett, az emberek tolongtak ... örület volt. Pedig jaj ezelőtt 7 évvel, mikor utoljára voltunk apával kettesben ... nos ahhoz képest hatalmas lett a vásár. Ettünk egy kb háromszorosára felárazott kürtöskalácsot, majd még megálltunk a mikulás-gyár standja előtt, mert hogy itt is ott voltak. Vettünk kívánságport. :) Tulajdonképpen aranyos dolog, mert csillámpor van benne, pár csillaggal, és ha elfújod, akkor teljesül a kívánságod. De tulajdonképpen ez is hozzájárulás, egyfajta adomány.
Erik megint könnyeket csalt a szemembe, mert ő azt mondta, azért kér kívánságport, hogy azt kívánhassa, hogy legyen karácsony. :)
Aztán visszaföldalattiztunk, majd autóba ültünk és irány haza. Az enyhe idő ellenére, azért átfagytunk, de rengeteg élménnyel és karácsonyi hangulattal tértünk haza.
És adni tényleg jó! :) Remélem tényleg egy új hagyományt teremtettünk. :)

Megható

A héten nyílt hét van az oviban. Így tegnap is maradtunk egy kicsit, és ma is, bár ezer dolgunk volt. Ma megvártuk a reggelit. Jana édes volt, mert a reggeli előtti imádságnál odaállt közéjük. Sőt utána együtt ment mindenkivel kezet mosni, és élvezte, hogy a nagyok, főleg Maja segít neki. Maja meg élvezte, hogy nagy lehet, és Dundi végre hagyja, hogy segítsenek neki. Édesem annyira szeretné babusgatni, az a kis mihaszna meg nem hagyja magát. :(
Szóval reggeliztek, és Maja megkért, hogy üljön mellé Dundi. És olyan gondoskodón bánt vele, pedig még napos is volt, ezer dolga akadt, de fél szeme mindig Janán volt. :)
Aztán meg volt egy evés utáni imádság, amikor is körbeállnak a gyertya körül, és imádkoznak, majd aki szeretne, mondhat egy külön kívánságot. Odatérdel a gyertya elé, két kis kezét összeteszi, és kéri a jó Istent.
Mentek körbe, haladtak, Erikre került a sor. Erik letérdel, két kis apró husi kezét összeteszi, aztán megszólal: Kérlek Uram, add, hogy Jana nemsokára jöhessen oviba, és én sokat játszhassak vele, és hogy ne legyen beteg.
Én meg álltam, és potyogtam a könnyeim. Aztán Maja következett, aki szintén azt kérte, hogy sokat játszhasson a tesvéreivel, és hogy ne legyenek betegek. Hát hormonok ide, vagy oda, nincs olyan anya, aki ezt hallja és ne törölgetné a szemét. Én csak álltam, és nem hittem el. Pillanat volt a javából. :)
Aztán mindenki sorra került, legtöbben azt kérték, hogy jó napjuk legyen, és hogy jót játszhassanak a pajtásukkal, és hogy kimehessenek a hóba. (mert hogy végre esett, de szerintem mire kijutottak már nem maradt.)
Utána mivel hamarosan MIkulás, ezért Paula egy mesét olvasott róla, nem nagyon kötötte le a gyerekeket, bevallom én is untam. Néztem volna inkább, ahogy játszanak. Jana rettentően unta, ordítozott, Eriket alig tudtam kitenni az ölemből, hogy Janát kivigyem. Aztán kinn megvártuk, míg  végeznek, öltöztünk és eljöttünk, mert nem láttam értelmét ott maradni. Janának elfogyott a türelme.
Hazavágtattam, gyorsan összeszedtem a cuccot, és irány a Csillagvár, mert a Télapó oda hozta az ajándékot, csak nekünk haza kellett szállítmányozni. :) A könyves boltba letettem Janát, mert ugye addig egy tappottat sem ment, még a liftig sem itthon! Amint letettem, elkezdett futni. Mivel fizetnem kellett, nem mindig tudtam, hol van. Aztán nagy nehezen elkaptam. Ordíbálás. Átmentünk a másik üzletbe, persze cipeltem, letettem, hogy megnézzek valamit, elkezd rohanni. Jaj, akkor nagyon megijedtem, mert kedvence, hogy a ruhák közé bebújik, és ott sunnyog, egy szó vagy pisszenés nélkül, csak röhög, hogy én meg kétségbeesetten keresem. No, meglett, akkor elkezdett előlem futni, én meg utána, alig tudtam elkapni, persze kezemben a kabátok, sapkák ... mikor meglett, ordítva, visítva rugdos. Lábam közé kaptam, hogy ne tudjon elmenni, míg megveszem, amit akartam. Naná, hogy mindenki minket néz, és nem engem, Á, dehogy is, hanem a gyereket sajnálják, hogy milyen hülye anyja van. Aztán még átmentünk az ALDIba, no ott azért annyira nem futkosott, csak épp nem akart jönni, végül elkezdett mindent összenyalni, értsd dobozok, tárolók, korlátok ... mikor kijöttünk, én mondtam neki, hogy az, hogy cipelem, felejtse el, mert akkor most futkározzon, míg elmegyünk a hévig. No, ekkor kezdődött a hiszti. De végül megúsztuk, mert csak egy nagyobb ordítás volt, aztán meg 10 méterenként gyűzködés, hogy még mindig nem veszem fel, jöjjön csak. Végül félúton felvettem, és egész hazáig cipeltem. Vagyis ebédért mentünk és látta ott, hogy van nálam keksz, így megbeszéltük, hogy adok neki kekszet - úgyse ebédel, ez a legújabb, amivel heccel - és akkor viszont nem cipelem.
Szóval ez votl a délelőtt. Még délután el kell készítenem az ovónénik adventi ajándékának a zsákját, el kell vinnem a nagyokért kell mennem és még jó lenne tejet is venni, mert így nem lesz esti kakaó. És akkor még uzsonnát kéne készítenem ... de nem érzem a lábaim, a derekam, és ... ááá!!! Imádlak december!!!!

Iskola?

Megint egy rohanós napon vagyunk túl. Reggel elmentünk az oviba, és mivel nyílt hét van, kicsit ott maradtunk. Csak reggeliig. De ettől olyan rohanósra sikeredett.
Aztán hazajöttünk, kis reggeli, míg én ruhákat pakoltam el, addig Jana reggelizett. Majd rohanás el a boltba, mert most rákaptak a harisnyára, és nincs csak 1-1 darabjuk. Naná, hogy Janát cipelem, boltba leteszem, hogy válogatok, ő meg uzsgyi, rohanás. Szerencsére szólt az eladó, hogy majd ő kergeti, válogassak csak nyugodtan. Mire kiválasztottam 3-3 harisnyát, Jana is elfáradt, így megint cipelhettem, a baba-mama klubba. Ott azért elég jól elvolt, tetszettek neki a gyerekek, jó régen nem voltunk már.
Utána ebédért mentünk, de még találkoztunk Balázsékkal. Bazsi olyan cuki volt, mert egy karácsonyi díszt adott Dundinak. Olyan cuki volt, csak Dundi vágta be rá a morcot. Aztán persze megint cipeltem Dundit .. vagy ha mégse, akkor hisztizett.
Ebédért el, majd haza, itthon lefeküdt aludni, én meg tésztát dagasztottam, mert pizzát sütöttem vacsira. Mire kész lett, már indulhattunk is, mert még elmentem a boltba uzsiért, majd a nagyokért a suliba, mert ma ovis torna van ... vagyis lett volna, mert Paula szerint esett az eső, szerintem meg nem. Így mire Dundi cieplésben elértünk a suliig, közben riasztva apát, hogy a sulihoz jöjjön, én már kifulladtam. Így mondtam Janának, hogy sétál. Persze jött a hiszti. Megtettünk 10 métert, hiszti, én előre megyek 10 métert, ő ordít 2 percet, majd utánam fut, megnyugszik, megteszünk 10 métert hiszti ... és így tettük meg a mintegy kétszáz métert az oviig.
Ott Erik elém futott, mert örült nekem, erre Jana ordítva és hisztizve veti magát a földre. Mindenki minket néz, kérdik mi baja ... én közben a két nagyot öltöztetem, mert már késésben vagyunk. Közben befut apa is, aki kézbe veszi Dundit. Végre készen vagyunk, rohanás az autóhoz, megyünk iskola nézőbe. Apa elvisz minket, és persze szokás szerint alig lehet kijutni Békásról.
De odaérünk, bár a bejáratot kalandosan találjuk meg, gyakorlatilag körbe járjuk a sulit, ami azért nem kis túra, mivel egy hatalmas területen helyezkedik el. De benn vagyunk, és időben is érkeztünk, és még ismerősökkel is találkozunk.
A gyerekeket leültetik az ebédlőbe, ahol át akarja nekem adni egy hölgy a helyét, mert hogy az én állapotomban ne álljak. :/
Majd a szülőket átterelik egy másik még sokkal kisebb terembe, ahol pár szót mondanak a suliról, és két apuka is jelentkezik, hogy átadják a helyüket, mert hogy az én állapotomban ... :/ Ok, mielőtt elindultunk, akkor ebédeltem, de azért ...!!!! BRRR!!!!
A foglalkozásnak vége, már csak egy majd fél órás séta választ el a jó meleg otthontól. De a kezdeti eső, egyszer csak átcsap havas esőbe, majd azt veszük észre, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó. Mi meg a sötét utcán kergetjük a pelyheket, és élvezzük a csodát. Mert az!!!!
Hazafelé még találkoztunk Anitáékkal is, és végre otthon voltunk, amikor is eszembe jutott, hogy ma kaptam egy levelet a suliból, hogy az óvónéniknek adventi kalendáriumot akarnak csinálni, és kéne bele ajándék. Így már csak az maradt hátra, hogy három kis zokni hóembert gyártsak, és végre 10 órakkor azt mondjam, hogy másra sem vágyom, mint hogy lefeküdjek és végre olvassak pár oldalt a könyvemből. :)
Talán tényleg jobb volt a betegséges házi őrizet. :)

Zsúr

A szombat is eléggé húzós lett. Mivel már beszéltem a Gyurciékkal, és megbeszéltük a szombatot, hogy talizunk, ezer éve már hogy utoljára, így nem volt szívem lemondani, mikor a hét közepén megkaptuk a meghívót Andris bulijára.
Így reggel korán keltem, megfőztem az ebédet és elmentünk Gyurciékhoz. Kicsit játszottak a gyerekek. Nekik van - még most láttuk először - két táncoló egerük, amik olyan mini hörcsöghöz hasonlóak, amiket nagyon szerettek volna a gyerekek, csak épp hosszú farkuk van. Szerencsére felkeltek az egerek, így volt alkalom megnézni őket, sőt megsimizni. Erik gond nélkül tette, sőt még a kezébe is vette, Maja viszont nagyon félt tőle, még le is ejtette. Így végre nagy kő esett le a szívemről, mert rájöttünk mi is, és Maja is, hogy még nem érettek meg a kisállatra. Így hoz majd a Jézuska társas játékot és nem hörcsögöt. :)
Aztán ezen kellemes tapasztalattal hazajöttünk, ebéd és alvás után, pedig gyors iramban készülődés következett, mivel ajándék bár megvolt rég, naná, hogy nem sikerült becsomagolni. Naná, hogy hiába csomagoltam be, a nagyok kérték, hogy tegyem is még zacskóba. És ha már beletettem, akkor naná, hogy Janának is kell egy. De zacskó ne legyen már üres, így még megálltunk egy tábla csokiért, és így épp időben érkeztünk a zsúrra.
Ami egyébként jobbkor nem is jöhetett volna, mert a nagyokat leadtuk, és mi meg Janával - mert hogy ő úgyse mondja el - karácsonyi beszerző túrára mentünk. :) Mivel a rendelések nagyrészt le voltak adva, aki meg nem adta le, annak már kitaláltuk, hogy mit szeretnénk, sőt még árban is körbenéztem a neten, így csak az autókázás maradt. Kocsiból ki, kocsiba be. Leginkább Jana élvezte az egészet, mert így kedvére rohangálhatott a boltokban, valamelyikünk mindig futott utána, közben meg váltottunk pár szót, ha infó kellett. :)
Bevásároltunk szinte mindent. Még ismerősökkel is találkoztunk. Heniék télapóra vásároltak, ezer éve nem beszéltem velük. Jó lenne elmenni egyet kávézni végre. Remélem ,a héten összejön. Sőt még Vikiékkel is találkoztunk, akik családi nagybevásárlást tartottak. hiszen tudjuk, minden szál a corában - most már auchanban - fut össze. :)
Mindennel kényelmesen végeztünk mire a nagyokért kellett menni. Ők szintén fergetegesen érezték magukat, így mindenki tényleg nagyon elfáradva ért haza. Húzós nap volt! :)