Két ünnep között

Az igazi semmit tevés ... de azért abból is sok volt már. Reggel el kellett menni pár dolgot vásárolni, és mivel hét ára sütött a nap és tavasz illat és meleg volt, így gondoltam, akkor ma kiránduljunk. De jött a telefon, hogy elvinnék a kiságyunkat. Meghírdettem, ismerős ismerősének tetszett és elvitte. Én meg jól megsirattam. Hülye dolog tudom, de akkor is. Annyi emlék és dolog köt hozzá, hogy nagyon fájt a szívem, mikor ajtón kívülre került. 6 évet töltött nálunk és alig volt üres. :) A baba aki használni fogja május 3ra van kiírva. Majdnem Maja. :) Remélem jó helyre került. De akkor is fáj a szívem érte.
Szóval haza kellett jönni, hogy oda tudjuk adni. Aztán mikor elvitték és én is kicsit túl lettem rajta, mondtam, hogy menjünk el sétálni. Persze három napos semmittevés és örület után, naná, hogy most kezdenek el játszani és senkinek semmi kedve elindulni. Így hagytam őket kicsit játszani, és takarítottam, apa meg szokásos szieszta idejét töltötte a gép előtt. (komolyan mondom, nem tudom minek kéne történnie, hogy ő ezt kihagyja. Lehet bármi, történhet bármi, ő ebéd után leül és két órát gépezik. Útálom!!!!)
De aztán csak sikerült őket kiugrasztani a bokorból. Kicsit múlt három, szieszta idő vége, mikor sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy induljunk. A vár volt a cél. Naná, hogy útközben a kicsik elaludtak. Mert hiába mondom én, hogy feküdjenek le, inkább játszottak.
De nem hagytuk őket sokáig aludni, felkeltettük őket és irány a vár. Kicsit buták voltunk, lenn álltunk meg, hogy ne kelljen fizetni a parkolásért, és csak később derült ki, hogy sehol sem kell, mert időszakon kívül voltunk. :)
De végülis nem bántuk. Szépen felsétáltunk a várba, jó kis túra volt. Aztán a királyi palota környékén búkláztunk, láttuk a köztársasági hivatal őrség elhagyását ... mert hogy hiába őrség váltás volt, nem maradt ott senki. Megnéztük a siklót. Sétáltunk, bóklásztunk. Közben megnéztük a várból a naplementét, láttuk, ahogy kigyúlnak a fények az esti városon. Szerintem csodálatos volt. Minden pillanata. Hideg sem volt annyira, nem fagytunk meg nagyon.
Jó lett volna azért egy kis forró teát kortyolgatni - forralt bort - de hogy kihagytuk, így sem volt rossz. :) Végül visszasétáltunk az autóhoz. Kis árnyék volt ugyan, mert én majd be pisiltem már, Majának is kellett és Erik sem húzkodott volna egy wc-től. Így elég gyorsan hazaértünk, bele a forró kádba és kilevegőzött fejjel jó nagyot aludtunk.
Szerintem szép nap volt, jól sikerült. Még maradt nézni való a várban, remélem eljutunk még sokszor. Csodás Budapest. Kíváncsi lennék, naponta hány száz képet csinálnak a kivilágított Lánchídról, évente hány ezer kép készül a várból elénk táruló panorámáról ... nem lehet betelni vele.
Ja, és hazafelé jövet, még a kivilágított villamost, a fényvillamost is láttuk. Remélem, egyszer majd fel is jutunk rá, bár ahogy néztem, inkább kívülről szép, mert rajta rengetegen vannak. :)