2012. december 5., szerda

Megható

A héten nyílt hét van az oviban. Így tegnap is maradtunk egy kicsit, és ma is, bár ezer dolgunk volt. Ma megvártuk a reggelit. Jana édes volt, mert a reggeli előtti imádságnál odaállt közéjük. Sőt utána együtt ment mindenkivel kezet mosni, és élvezte, hogy a nagyok, főleg Maja segít neki. Maja meg élvezte, hogy nagy lehet, és Dundi végre hagyja, hogy segítsenek neki. Édesem annyira szeretné babusgatni, az a kis mihaszna meg nem hagyja magát. :(
Szóval reggeliztek, és Maja megkért, hogy üljön mellé Dundi. És olyan gondoskodón bánt vele, pedig még napos is volt, ezer dolga akadt, de fél szeme mindig Janán volt. :)
Aztán meg volt egy evés utáni imádság, amikor is körbeállnak a gyertya körül, és imádkoznak, majd aki szeretne, mondhat egy külön kívánságot. Odatérdel a gyertya elé, két kis kezét összeteszi, és kéri a jó Istent.
Mentek körbe, haladtak, Erikre került a sor. Erik letérdel, két kis apró husi kezét összeteszi, aztán megszólal: Kérlek Uram, add, hogy Jana nemsokára jöhessen oviba, és én sokat játszhassak vele, és hogy ne legyen beteg.
Én meg álltam, és potyogtam a könnyeim. Aztán Maja következett, aki szintén azt kérte, hogy sokat játszhasson a tesvéreivel, és hogy ne legyenek betegek. Hát hormonok ide, vagy oda, nincs olyan anya, aki ezt hallja és ne törölgetné a szemét. Én csak álltam, és nem hittem el. Pillanat volt a javából. :)
Aztán mindenki sorra került, legtöbben azt kérték, hogy jó napjuk legyen, és hogy jót játszhassanak a pajtásukkal, és hogy kimehessenek a hóba. (mert hogy végre esett, de szerintem mire kijutottak már nem maradt.)
Utána mivel hamarosan MIkulás, ezért Paula egy mesét olvasott róla, nem nagyon kötötte le a gyerekeket, bevallom én is untam. Néztem volna inkább, ahogy játszanak. Jana rettentően unta, ordítozott, Eriket alig tudtam kitenni az ölemből, hogy Janát kivigyem. Aztán kinn megvártuk, míg  végeznek, öltöztünk és eljöttünk, mert nem láttam értelmét ott maradni. Janának elfogyott a türelme.
Hazavágtattam, gyorsan összeszedtem a cuccot, és irány a Csillagvár, mert a Télapó oda hozta az ajándékot, csak nekünk haza kellett szállítmányozni. :) A könyves boltba letettem Janát, mert ugye addig egy tappottat sem ment, még a liftig sem itthon! Amint letettem, elkezdett futni. Mivel fizetnem kellett, nem mindig tudtam, hol van. Aztán nagy nehezen elkaptam. Ordíbálás. Átmentünk a másik üzletbe, persze cipeltem, letettem, hogy megnézzek valamit, elkezd rohanni. Jaj, akkor nagyon megijedtem, mert kedvence, hogy a ruhák közé bebújik, és ott sunnyog, egy szó vagy pisszenés nélkül, csak röhög, hogy én meg kétségbeesetten keresem. No, meglett, akkor elkezdett előlem futni, én meg utána, alig tudtam elkapni, persze kezemben a kabátok, sapkák ... mikor meglett, ordítva, visítva rugdos. Lábam közé kaptam, hogy ne tudjon elmenni, míg megveszem, amit akartam. Naná, hogy mindenki minket néz, és nem engem, Á, dehogy is, hanem a gyereket sajnálják, hogy milyen hülye anyja van. Aztán még átmentünk az ALDIba, no ott azért annyira nem futkosott, csak épp nem akart jönni, végül elkezdett mindent összenyalni, értsd dobozok, tárolók, korlátok ... mikor kijöttünk, én mondtam neki, hogy az, hogy cipelem, felejtse el, mert akkor most futkározzon, míg elmegyünk a hévig. No, ekkor kezdődött a hiszti. De végül megúsztuk, mert csak egy nagyobb ordítás volt, aztán meg 10 méterenként gyűzködés, hogy még mindig nem veszem fel, jöjjön csak. Végül félúton felvettem, és egész hazáig cipeltem. Vagyis ebédért mentünk és látta ott, hogy van nálam keksz, így megbeszéltük, hogy adok neki kekszet - úgyse ebédel, ez a legújabb, amivel heccel - és akkor viszont nem cipelem.
Szóval ez votl a délelőtt. Még délután el kell készítenem az ovónénik adventi ajándékának a zsákját, el kell vinnem a nagyokért kell mennem és még jó lenne tejet is venni, mert így nem lesz esti kakaó. És akkor még uzsonnát kéne készítenem ... de nem érzem a lábaim, a derekam, és ... ááá!!! Imádlak december!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése