2012. augusztus 19., vasárnap

Nyugodt vasárnap

Az előző nap illetve napok pörgőssége után, mára pihit rendeltem el. Így nem is mentünk messzire, csak délután egy kis szentendrei fagyizás volt tervezve.
Szeretem ezt a várost. valahogy megragad és mindig új és új arcát látom. Most kivételesen eltértünk a megszokott úttol és felsétáltunk régi utcákba. Ott találtunk is egy kisebb teret, ami telis tele volt virágokkal. Volt egy kis tábla, ami hírdette, hogy ez a virágok és kívánságok tere. (http://www.facebook.com/viragokeskivansagoktere) Mert hogy bárki hozhat ide egy cserepes virágot, gondozni fogják. A virágba, pedig egy kívánságot lehet elrejteni. Ez nagyon megragadta a fantáziánkat és hirtelen mindenkinek lett kívánsága. Természetesen Majáé lett a legjobb, mert hogy ő azt fogja majd kérni, hogy igazi hercegnő lehessen. Drága, sose hiszi el, hogy nekünk mindig is az volt és lesz. :) De legyen úgy, válljon valóra az álma ... Így van még egy utunk oda, virágot kell vinni, benne a kívánsággal. :)
Aztán még elsétáltunk a Duna partra, ahol is láthattuk, mennyire apad a Duna, köszönhetően a szárazságnak. Szinte karnyújtásnyira a túlpart, annyira be lehet menni a mederbe. Amellett, hogy felejthetetlen élmény volt ennyire a Duna közepén állni, ijesztő is ... de nagyon!

2012. augusztus 18., szombat

BKV hajó

Hát én előző napra terveztem, de aztán nem jött össze. Sajnos, mondom így utólag, mert hát ...
Szóval kezdődött, hogy apával kicsit haragudtunk egymásra. Így nem is beszéltünk. Ő leült a gép elé reggel, megnézte amit szerinte meg kellett és autóba ültünk, hogy végre kipróbáljuk a régóta beharangozott BKV-hajót, ami a Római parttól indult. Terv az volt, hogy elmegyünk a Gellért hegyig, mert ott a hegyen van egy kisebb csúszdás játszó. Aztán kicsit elvagyunk és jövünk vissza.
Szóval úgy kezdődött, hogy autó és irány a Római part. Meg is volt, csak a kikötő helyét volt kicsit megtalálni. Várni kellett, de nem volt gond. Fura volt, mert egy másik hajón kellett keresztül menni, amin szobák meg étterem volt és úgy lehetett felszállni a BKV-hajóra. Várakoztunk és elég rendesen sokan lettünk. De nem volt gond, lett helyünk fenn és ültünk is. Egy darabig simán ment, aztán valahogy kezdték unni a gyerekek. Főleg a két kicsi. Pedig még elemózsiát is vittem, de a hajó tényleg lassan haladt. A két kicsi egymással játszott, fetrengtek a földön ... viccese voltak, csak folyton azt kellett lesni, hogy nem menjenek közel a korláthoz.
Végre elértük uti célunkat, addigra már eléggé sokan voltak a hajón. Leszálltunk és megkerestük a játszót. Azért nem volt olyan nehéz, mert bonyolultabbra számítottam az olvasottak alapján. Pár darab csúszda van csak, de elég izgik. Az egyiken úgy begyorsulnak, ráadásul a végén meg volt egy lyuk, ami eléggé meggyepálta az ülepüket. Kivéve Janáét, mert az övé párnázva volt. :) De azért elég jól elvoltak, leizzadtak rendesen, mert nagyon meleg is volt. Szerencsére fel kell menni a tetejére, és ott van egy kút ahol meg tudtunk mosakodni.
Közben már apával is eléggé jóba lettünk, mikor is megkérdeztem, hogy mikor indul vissza hajó. Ja, hát ő azt nem nézte meg. Fasza!!!! Odáig voltam. Kezdődött a telefon nyomogatás. Először interneten próbált valamire jutni, majd felhívta őket, ahol is mondtak egy időpontot.
Közben a gyerekekkel lejjebb mentünk, mert ott is volt egy kisebb játszó, megnéztük. És még a szikla templomba is bekukucskáltunk.
Mire leértünk a hajó állomáshoz, persze jól elfáradtak. Még volt egy ötletem, hogy gyorsan szaladjunk el egy kisboltba, venni rágcsát nekik. Aztán elmentünk az állomásra és vártunk.
Kiderült, hogy pont az orrunk előtt ment el egy, úgy kb 15 perce. Lemaradtunk róla. SEbaj, megvárjuk a kövtkezőt. Persze, csak az egy óra múlva jön. Álltunk és vártunk. Közben Erik bealudt az én vállamon, Jana apáén, Maja meg a lábamon ülve próbált ébren maradni. Én megcsak puffogtam, hogy persze, ilyen, mikor a férfiak szerveznek valamit.
Vártunk és vártunk. Végre ki tudja mennyi várakozás után megjelent egy hajó, aki ugyan kikötött, de mivel nem volt leszálló és a hajó csak bizonyos számú utassal mehet, senkit nem engedtek felszállni. Hurrá! Sebaj, vártunk. A következő hajó, már ki sem kötött. Szóval, ekkor már két és fél órája vártunk.
Apa mondta, hogy induljunk el gyalog hazafele, mert hát villamos és HÉV és otthon vagyunk. Szuper, de a kocsi a Rómain maradt, oda meg nem jutunk el bkv-val. Belljebb nem vagyunk. Így azt mondtam, ha már séta, akkor menjünk el a Kopaszi gátig és majd ott felszállunk, hiszen az a végállomás és ha máshol nem, hát ott fel kell hogy férjünk.
Így én fogtam Janát, apa meg Eriket és séta el. A forró melegben az égető rakparton, tikkadt gyerekekkel ... hát nem volt leányálom. De odaértünk és mázlink volt, mert épp egy hajó kötött ki és indult volna tovább. Sorba álltunk, mert persze hatalmas sor állt, és kettővel előttünk leszámolták a 100 utast, így nem fértünk fel rá. :( Nem kicsit voltunk idegesek. Persze mondtuk mi, hogy három kis gyerek és ez már a negyedik hajó ... senkit nem érdekelt.
Így volt még egy óránk várakozni. A jó az volt, hogy a Kopaszi gáton legalább árnyék volt, és WC is és innivalót is lehetett venni. Persze túl messzire nem mertünk elmenni, hátha sokan lesznek és megint csak a sor végén marad hely.
De eltelt az egy óra, és igen, végre felfértünk a hajóra. Naná, megint sokan voltak, akik lemaradtak. :( De mi legalább fenn voltunk, volt ülő helyünk is. Így már csak egy röpke két órás út volt hátra ... mert hogy felfele szépen lassan csordogálunk, nem kapkodják el. Ráadásul egy csomó állomást kihagytak, fennt említett okok miatt, így igazán nem volt sietős. Persze fenn a hajón ülve és a negyedik hajót lekésve nem volt vicces, hogy a rengeteg utas információ hijján ott áll az állomáson. Egyik megállóban bár volt leszálló, de nem annyi, mint felszálló, az egyik férfi utas úgy bedühödött, hogy a vizes palackját nekivágta a hajónak. Az meg felpattant a fedélzetre, csak a szerencsén múlott, hogy nem talált el valakit. (a vicc az, hogy később mikor leszálltunk a Rómain, a pasi ott volt ... láthatólag már jó ideje)
Szóval szépen lassan haladtunk, persze a gyerekek teljesen kidőlve, a kicsik a földön fetrengve. Már esteledett, mire a Rómaira értünk. Fáradtak, éhesek voltunk. Így mondtam, hogy mi lenne, ha ott vacsiznánk. Kedvenc, szokásos helyünkre elsétáltam a lányokkal, a fiúk utánunk jöttek autóval, megvacsiztunk, ettünk finom hekket és végül hazaértünk.
Hát senkit nem kellett altatni. Apa elnézést kért, amiért nem nézett utána. Én meg rájöttem, hogy mindegy is lett volna, mert hát a hétvége már csak ilyen.
Minden viszontagság ellenére azért jól sikerült a nap. Kicsit Maját sajnáltam, mert neki aztán tényleg nagyon fárasztó volt, de szokása szerint szinte szó nélkül tűrte. És hát csak a jóra emlékezünk. Hangulatos volt sötétben vacsizni a Rómain. :))) És a BKV_hajó is élmény volt.








Tanulság, hogy hétvégén nem szabad nekivágni.

2012. augusztus 16., csütörtök

Cirkusz

Ez egy nagyon előre tervezett program volt. Akciósan vettem a jegyeket és szóltunk Anitáéknak is, így már jó előre foglaltunk helyet és megbeszéltük, együtt megyünk.
Gondoltuk, jó időben megyünk, és akkor még az állatkerti simogatót is útba tudjuk ejteni. Hát kicsit másként alakult.
Mert hogy addig minden rendben volt, hogy a hévről leszálltunk az Árpád hídnál. De ott közölték, hogy biza a villamos nem közlekedik, így pótló buszok járnak. Felmentünk a megállójához és épp előttünk ment el. Vártunk kicsit - nagyon meleg volt, majd felkászálódtunk a buszra, és velünk együtt még nagyon sokan.
 Aztán a busz úgy döntött, hogy megy pár megállót, és a célállomásunk előtt egy megállóval letett minket. Persze csak a mi buszunk volt így ezzel, a többi tovább vitte az utasokat, de mi így jártunk. Így át az úton és újra vártuk a villamost. Az meg csak nagy nehezen jött, mintha fél óra telt volna el. Aztán végre megjött és felszálltunk és megtettük azt a rettenetesen sok egy megállót. Utána már csak egy kis séta következett és még épp volt időnk az állat simogatóra is. A gyerekek hősök voltak, szuperül viselkedtek már a meleghez és a körülményekhez képest. :)
 Utána végre megkezdődött a cirkusz. Szerintem jó helyünk volt, kb arra felé ülhettünk, mint anno Pimpivel két évvel ezelőtt. :) Szépen sorban ültek. Én gondoltam, hogy Janának és Eriknek nem veszek jegyet, ők majd az ölünkbe ülnek. Nos, ők meg egyáltalán nem így gondolták. A három gyerek, Anita, Maja és Erik megosztoztak két ülésen ...
 Jana meg ... nos ő megint terelt minket. Ült apa helyén, apát leüldözve a lépcsőre, még jó, hogy szélső helyünk volt. Bár én azért gondoltam szélsőt, hogy ha nem bírja kimenjünk. De bírta, élvezte és ült ülésben ...
 Lépcsőn ...
 És ölemben is. Eljátszotta, hogy fél. De csak bújni akart ... meg szopizni néha ;)
 A nagyok is szerintem nagyon élvezték a műsort. Tényleg kicsit elvarázsol az egész. Még mi felnőttek is tátott szájjal néztük egy egy produkciót. Elvarázsolt minket is. Andi, Anita anyukája mondta, hogy ő ezután már nem is megy vándor cirkuszba. hát igen, fővárosi nagy cirkusz az tényleg megér egy napot!!! :)


Naaagyon elfáradtunk, mire hazaértünk. De megérte minden pillanata. :)))



2012. augusztus 14., kedd

Abony és tigrisek

Felkerült a listára - mert hogy szép hosszú listát készítettünk, mint is szeretnénk csinálni. De én túl messzinek találtam, ráadásul most tényleg csak azért utazzunk órákat, hogy tigrist simogassunk és aztán órákig vissza? No de apa állatszeretetét ismerve, semmi sem lehetetlen. Így lett Abony a mai nap programja. Már jól beizzította a gyerekeket, így nem volt más, autóba be és irány.
És hogy utazunk mi? Hát így ...

 Mikor odaértünk  már a bejáratnál vettünk zoo csemegét. Naná, hogy hármat és a három bestia elindult hogy kiossza. Még ekkora tülekedést és rohanást, mindenkinek jusson és anya nézd milyen picike és aranyos és adok neki. :)
 De azért sikerült terelnünk őket és még a napi első tigris simogatást is sikerült elérni. Nem volt nehéz odatalálni, elég sokan voltak. De a kicsik jó előre tolakodtak, így egész közelről megérinthették és láthatták őket. Nagyon aranyosak voltak. És az egyiket Janának hívják!!! :)
Sőt, apa haverjáékkal is találkoztunk, akik épp a közelben nyaraltak és ők is kíváncsiak voltak a tigrisekre. Igaz, a mi gyerekeink nem annyira, mert egy simi után közölték, hogy jó jó tigris, de hol vannak a kecskék, mert hogy sürgős kajaosztási projekt van. Így hát nagy nehezen megvártuk, míg vége a tigris simogatásnak és irány újabb kecskék keresése.

 Meg lovak és pónik és egy csomó mindent. Apával úgy gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk - 11 óra volt - várjuk meg a következő simogatást, ami 3kor lesz. Én kicsit elleneztem, de hát ha már eljöttünk .. Így esett, hogy töménytelen mennyiségű zoo csemegét osztottak szét ...
 És - szerintem - különleges faág hintán is hintáztunk. és játszóztunk, mert mini játszó is volt, és simogattunk és olvastunk okos dolgokat a tigrisekről és oroszlnokról. Hiába mondtam, hogy menjünk arrébb, más is van, nem tágítottak.
 Nem mondom, hogy eseménytelenül telt az idő, mert mindig csináltunk valamit. Ők nem unatkoztak, mi meg eléggé lefáradtunk.
 De megvártuk a következő simizést, és érdemes volt. Kevesebben voltak és a gyerekek is lelkesebbek voltak. Simogatták, dögönyözték a kis tigriseket. Aranyosak voltak. Sok mindent megtudtunk róluk. Az úr, aki vezeti az állatkertet, csupa szeretet. A lelkes szemeibe szerintem elég egyszer belenézni és mindent megér. Olyan szeretettel van az állatok iránt és olyan sokmindent megtesz értük.
Elmondta, hogy a tigrisek úgy kerültek ide, hogy az anyukájuknak méh problémái lettek, így elment a teje - talán meg is döglött, de erre nem emlékszem pontosan. Így kerestek befogadókat és egy éjszaka alatt az úr döntött, kellenek a kistigrisek és mind a három, mert hogy testvéreket nem szakítunk szét. Hogy napokig nem akartak enni, hogy éjszakáztak velük és cseppenként diktálták beléjük a tápszert. Hogy szépen lassan elfogadták, hogy mennyire szerették és szeretik most is őket. Megtudtuk, hogy mivel ez egy magán állatkert, adományokból és a belépőből tartják fenn. Hogy összesen 9en dolgoznak, ebből két gondozó és egy pénztáros a többi család tag.
És hogy a kis tigrisek áprilisban születtek. Eddig ölbe lehetett venni őket, de már nagyok 4 hónaposan meghaladják a 20 kilót. Nehéz elbírni őket. :) De a közönség szereti őket és ezért találták ki ezt a simogatót. Ami nem kötelező, mert ha a tigrisek úgy akarják odamennek, ha nem, hát nem. De akarják, mert tényleg olyanok mint a kiscicák. :) Az úr pedig megkapja és egy hajasabb ember nyakába teszi. Mint ahogy tette azt apa nyakába is ... és a fényképező ekkor telt be!!! Mindig bánni fogom!!!! BRRRR!!!!
Szóval már azért is nehéz megemelni őket, mert az emeléskor kinyomják belőlük a szuszt, összenyomja a tüdejét és nem kap levegőt. Ezért is mocorognak ... de édesek és szeretnivalóak.
Szóval hatalmas élmény volt. Kihagyhatatlan. De az egész állatkert. Persze a tigrisek a nyerők, de az egész állatkerten látszik a szeretet. Igaz a büfé nincs túl felszerelve, de akár még bográcsozni is lehet, mert tök jó kis leülők vannak.
Hazafelé még megálltunk egy vendéglőben - mert a belépővel kedvezményesen lehet enni az egyik vendéglátó helyen. Beszéltük, hogy menjünk haza és együnk ott, vagy éhesek vagyunk nagyon és nem bírjuk ki, együnk itt. Apa mondta, hogy mindent ki kell próbálni, étterembe még nem voltunk ... nos nem tudom leszünk e még.
Három fáradt éhes gyerekkel nem egyszerű. Rögtön kiöntöttük az innivalót Janával, majd Jana kakilt ... bugyiba és kétszer pisilt is, a nagyok meg rohangáltak és naná, hogy azt nem kérték, amit rendeltünk nekik. A levest is nagy ordítások árán kóstolták meg és naná, hogy ízlett. A kiszolgáló csajt nem kicsit mozgattuk meg ... de túl voltunk rajta és nem tört össze semmi és még a kaja is finom volt. A haza út meg gyorsan eltelt ... kivéve, hogy Maja naná, hogy nem aludt! :)))




És ezen a kivételesen szép napon

egy picike fiú látta meg a napvilágot. Istenke hozott drága Leo!!! :)
Innét is puszilunk titeket Bogi és Tibo! Gyönyörű kisfiatok van!

2012. augusztus 13., hétfő

Királyrét és Liget

Csak reméltem, hogy azért a mai nap jobban sikerül, mint a tegnapi ... és szerintem így is lett. Egy ismerős családtól vettem az ötletet, előtte még sosem hallottam róla, hogy Kismarosról is indul kisvasút egy Királyrét nevű helyre. Kismaros nincs olyan messze, hát ez volt a terv.
Az út nagyon jó volt, csuda szép helyeken mentünk és a gyerekek is jól érezték magukat. Dundi kicsit még aludt is. Odaértünk, megvettük a jegyeket és vártunk egy kicsit. A kiállított mozdonyra másztunk fel és izgatottak voltunk a vonatozás miatt.
Kiderült, hogy a vonat az a vagon, ami már bennt állt. Egy helyes kis vagon, ami viszonylag gyorsan megtelt. Jó sokan lettünk ... mindenki kirándulni akart ebben a gyönyörű időben.
Elindult a vonat. Egy ideig még patak mellett mentünk, aztán városban, majd végül természetben. Rengeteg látnivaló és érdekes dolgok sora. A kalauz aranyos, kérdezi ki hova. Az út nem vészes és hála a tetőnek még annyira nem is szeles. Azért a végére előkerültek a pulcsik.

Mikor odaértünk, naná, hogy megéheztünk. Elő a csomagolt mindig nyerő párizsis zsemlék!!! Közben meg felfigyeltünk a hangos bemondóra ... vagyis egy ember volt az, aki helyetesítette a gépet. Nagyon helyes volt! Olyan kisugárzása volt, hogy mosolyt csalt mindenki arcára. Kedvesen elmondott mindent és bárkinek kérdése volt, szívesen felelt. Még azt is megtudtuk, hogy Tódi volt, aki elhozott ide minket.

Az evést befejezve, volt egy kis vita, hogy hajtány pálya, vagy játszó. Nekem nem volt túl sok kedvem hajtányozni - vagyis sínen biciklizni - így nyert a játszó. :) Kis séta után értük el. Egy csupa fából készült szuper kis játszó. A gyerekek gyorsan kipróbáltak mindent, majd átkeltünk a mellette csordogáló patakon és egy gyökerekkel teli meredek domboldal állta útunkat. Hát ezeknek több se kellett, kalandra fel. Először még csak ismerkedtek vele, felmásztak, majd lecsúsztak, de látták a nagyfiúkat és élükön Dundival, nekiindultak. Igen, teljesen a tetejére, fel egyedül.
Apával mentek, egy ideig még néztem őket és bámultam, nem értettem, majd én is csatlakoztam. Felfelé nem volt idő gondolkodni. Jöttek a gyökerek, kapaszkodsz, mész. Dundi vezette a népet, a fiúkkal már felértek, mikor oda értem, Maja meg szeretett volna inkább lejönni, de mondtam, innét csak felfelé visz a út. Így mi is felmentünk. Csuda élmény volt, jó porosan, koszosan ... de tuti megmásszuk még párszor, ha eljutunk oda. Kihagyhatatlan!!!!

Aztán még elmentünk a közeli horgász tóhoz. Hát az valami elképesztően gyönyörű. Legközelebb ezt is körbe kell járni. Persze csak csendben, mert nagy munka folyik ám. ;)
Aztán még láttunk lovakat is, valami lovas tábor lehetett és a lányok épp kihozták a pacikat futtatni kicsit. Hát alig tudtuk őket elcibálni. De menni kellett, mert indult a vonat. Igaz, több időt is el lehetett volna tölteni, de féltünk, hogy a következő vonatnál már nagyon fáradt lesz a társaság. Ezért mindenképpen el akartuk érni.

Kicsit várni kellett, ráadásul két vagon jött, két csoporttal, de az egyik vagont fenn hagyta, mert gondolom csak a csoport miatt volt. Tóbi újra előkerült, mi meg vígan szálltunk fel az ismerős járgányra.
Az úton lefelé a két kicsi bealudt persze. A baj csak az volt, hogy Dundi fel is ébredt és nem aludt vissza. Szinte végig fenn volt, míg haza nem értünk. Erik legalább kialudta magát. :)
Gyors ebéd után, pedig én találtam ki, hogy menjünk ki a ligetbe. Igazából a csütörtökre tervezett cirkuszi jegyeket akartam érvényesíteni. És milyen jól tettem, mert bár szerdán akartam menni, csütörtök lett belőle, mert ott volt jobb hely. Nem sok hely volt.

És ha már ott voltunk, megnéztük az előzetest, jól felcsigáztam mindenkit. :) Aztán még elsétáltunk a ligetbe, kicsit játszózni. Ahol természetesen - ja mert nagyban gyakorolunk - Dundi bemutatta hogyan pisil Ő!

És végül levezetésként még megnéztük az állatkerti kis simogatót. Ahol kecskéket, és lovakat lehet ingyen simogatni. :) Hát innét is nehéz volt szabadulni, csak azért ment, mert már zártak. Közben a kicsik meg lelkesen kukkoltak át a vidámparkba. :) Naná, Jana tuti jól érezte volna ott magát.


 Szerintem nagyon jók sikerült kis nap volt. Rettenetesen elfáradtunk, de minden pillanata megérte. A Királyréti erdő feltöltött minket, minden pillanata gyönyörű volt, a hegymászástól meg erősnek éreztük magunkat és a ligetben meg hát mindig jó! :) Ja, még kacsákat is etettünk Janával ... kettesben. :) Gyönyörű pillanat volt, ahogy örült, mikor azt a kenyérke darabot ették meg, amit ő dobott be. Én kaka!!! - Mamma kaka! :) (kaka=kacsa) Olyan kis boldog törpe volt!!!! :)))

2012. augusztus 12., vasárnap

Játszó és vásár

Gondoltam ha már tegnap olyan jót futkároztak a gyerekek, akkor legyünk ma is levegőn. Így azt találtam ki, hogy menjünk Visegrádra. Ott úgyis van a Mátyás király játszó és ott ellehetnek, max még felmegyünk a várba is. Utána néztem, és a játszóról jókat mondtak ... viszont senki nem mondta, hogy fizetni kell érte. És nem csak a gyereknek, hanem a felnőttnek is, aki bemegy ... pedig semmi kedve ott lenni. Én nagyon kiszúrásnak találtam. Ráadásul nekünk nem is jött be a játszó. A labirintusban rengeteget kellett menni, a hajó meg életveszélyes volt, akkora lukak voltak fenn, hogy nemhogy Jana kifért, de még Maja is ha rosszul lép fenn, simán kiesik.
Nagy nehezen, tízóraival együtt elvoltunk egy órát, aztán indulás haza. Nagyon szomorú voltam, hogy nem elég, hogy rossz volt, még egy csomó pénzt is elköltöttünk.

Hazafelé eszembe jutott, hogy láttam, Tahiban vásár lesz, nézzük meg. Jana elaludt, így ők apával kocsi szolgálatosak voltak. Mi meg hárman elsétáltunk a vásárba.
És milyen jól tettük. Szuper volt!!!!!Símogattunk nyuszikat, bárányt, sőt még solymot is és láttunk sok szép kézműves dolgot, csak nagyon drágák voltak. Eszembe jutott, hogy ilyenbe kéne belefogni ... :) Sőt, még szalmában hentergés is volt. Láttunk pacikat és meg kell mondjam, gyönyörű ott is a Duna-part.
Jó sokáig elvoltunk és csak a csöpögő eső űzött el minket az autóhoz, ahol Jana épp akkor kelt. :)
Bár nem jól indult a nap, de a vége jól sikerült. Jó volt sétálgatni, kedves emberekkel beszélgetni, látni sok hordozott gyereket, és még a szemnek is gyönyörű kincsekre bukkanni. :)))

2012. augusztus 11., szombat

Piac és Forrás

Apa megkezdte két hetes szabadságát. Már alig vártuk-tam, és hát nem mondom, hogy egyszeráen ment. :) Úgy voltunk vele, ha elmegyünk valahova, gyorsan sok pénzt költünk, inkább itthon maradunk és megpróbálunk költség hatékony programokat kitalálni.
Így volt ez szombaton is, mikor is kitaláltam, hogy menjünk el Tahitót-falura, mert láttam, hogy termelői piac van. És én mindig szenvedek a zöldség gyümölccsel, mert útálom a zöldségest, a másik csak néha van nyitva és rengeteget cipekedek, amit rendelek, az meg bár nagyon finom, idegesít, hogy pénteken itthon kell lennem és ráadásul alvás időbe jönnek.
Szóval elmentünk, megnéztük és vettünk is pár jó dolgot, de az ígért front nagyon megjött és rettentő hideg volt. Fáztunk. Gyorsan végeztünk ettünk lángost és elmentünk a Lajos forráshoz. Viki mondta, hogy jó kis hely és hogy szombaton piknikeljünk ott.
El is mentünk, jó kacskaringós oda az út, de finom friss a levegő és szuper a kilátás, finom a kút vize és van egy nagy tisztás, ahol bár pár darab játék van, a gyerekeket mégis alig lehetett elrángatni onnan. Még pacikat is láttunk.
Kb két órát voltunk ott úgy hogy szuper jól elvoltak a gyerekek, futkároztak, játszottak, elvoltak, de végül csak haza jöttünk mert a hideg kifogott rajtunk. De én vagyok a hibás, mert hogy nem vittem pulcsit ... ki gondolta volna, hogy egyik napról a másikra megfordul az idő ... bárki aki itt él, de én nem vagyok még hozzá szokva ... azóta van pulcsi az autóban. ;)

2012. augusztus 9., csütörtök

Hosszú nap végére

Szóval, eléggé letargikus hangulatomban azt találtam ki, hogy én már pedig igenis elviszem a gyerekeket valahova, mert a meleg és a bezártság kezd mindenki agyára menni.
Így esett a választás a Margit szigetre. Állatkert lett volna, mert hogy a gyerekeknek aznap ingyenes lett volna, de egyedül nem mertem bevállalni. Sok lett volna az utazás és egész nap ... aztán estére rájöttem, az sem lett volna fárasztóbb mint így. :)
Szóval reggel hévre szálltunk és elmentünk egészen az Árpád hídig, ahol is begyalogoltunk a szigetre. Készítettem jó kis párizsis zsömléket és azokat egy árnyékos asztalnál megettük. MIndenki egész jól evett, és gyorsan, mert mögöttünk volt egy kis játszó és már nagyon szerettek volna oda menni. :) Evés után megtámadták és olyan jól érezték magukat, hogy másfél óra múlva is ott voltunk, én meg azon tanakodtam, hogy akkor ennyi volt a kirándulás, mert hogy idő van mehetnénk haza.
De nem, ők nagy nehezen eljöttek onnét és nem akartak haza menni, hanem sétálni. Így elindultunk az eredetileg tervezett útvonalon keresztül a szigeten. Bebarangoltunk szinte mindent. Megmásztunk minden fát. Maja igazán kiélhette a fára mászási kényszerét. :) És élvezte is. Megnéztük a kis állatkertet, és megsimogattuk az őzikét is. :) Simogattunk pacit és nevettünk sokat. A végén a szökőkútnál megettük a szendvicseink maradékát, megnéztük a zenére táncoló kutat és elindultunk hazafelé.
A baj az volt, hogy Dundi kiterülve elaludt a hátamon, eléggé hátra hanyatlott a feje, közben meg ezren voltak a héven, mert hogy Sziget fesztivál volt és semmi hely, de mikor lett volna is, majdnem elfoglalták. Dundi a haza utat végig aludta, itthon kelt az ajtóban, a nagyok is elfáradtak, de nem aludtak.
Én még egy gyors lekvár főzést megejtettem, majd elmentem Henivel pizzázni, apára hagytam őket, azzal a jelszóval, hogy jól lefárasztottam őket, nem lesz gond ... hát persze ők nem így gondolták. ;)
De szuper jó kis nap volt, kár, hogy fényképezőt nem vittem ... majd legközelebb.

2012. augusztus 8., szerda

Szilva szedés

Viki hívott minap, hogy akarok e szilvát. Mert hogy eltenni, vagyis lekvárnak. Csilláék a faluba költöztek és van szilva fájuk, azon rengeteg szilva és szívesen veszik, ha valaki megszabadítja tőle őket.
Én meg, mivel eredetileg szerettem volna sok lekvárt meg ilyesmit eltenni, rábólintottam. (a nagy eltevésből eddig csak egy kevés eper lett, mert hiába vártam ,hogy majd lemegy az ára, nem ment ... és ez eléggé elvette a kedvem)
Szóval felkeltünk és vittünk egy jó nagy játékos ládát és elmentünk Vikiékkel Csilláékhoz. Megnéztük a kis házat, ami tényleg nagyon kis cuki lett és szedtünk jó sok szilvát. Nehézség volt, hogy ugye egyedül mentem a hárommal, akik közül egynek mindig kellett valami. Ráadásul Dundi nem épp a legjobb hangulatában volt. A végén azért sikerült a nagyokat szilva szedésre bíztatni, és akkor csak Dundit kellett elszórakoztatnom. De így is majdnem tele lett a láda.
Ma már, mivel később írom a bejegyzést elmondhatom, sikerült megfőznöm a lekvárt és igazán finom lett. Én minden reggel eszem és akiknek adtam belőle, azok is dícsérik. Elégedett vagyok magammal, és nem beszélve arról, hogy egy eléggé letargikus hangulatomba talált meg ez a program és igazán jót tett a lelkemnek a szedés az ott lét és a lekvár főzés is.

2012. augusztus 7., kedd

Tegnap nagy nap volt

egyrészt mert vettünk szivacsot az ágyba és össze is szereltük Maja régi ágyát, így Dundi először aludt nem rácsos ágyban. Nagy ágyban, ami csak az övé. Övének érezte ő nagyon is a rácsosat is, mert sírt, mikor elraktuk, nem értette, hogy akkor ő most hol fog aludni. De kellett már, mert előszeretettel foglalta el a nagyokét, akik meg előszeretettel nem szerették ezt. Még akkor sem, ha mondjuk Maja nem is használja. :/
A másik, ami miatt nagy nap volt, hogy Dundi először aludt pelus nélkül. Már mondhatjuk hónapok óta tiszta pelussal ébred, és tegnap rettentes hőség volt, így azt gondoltuk itt a megfelelő alkalom.
És tényleg tisztán kelt. MIlyen fura nem, hogy ő éjszakai szobatisztasággal kezdi. Egyébként meg már szépen pisil, kakil itthon a bilibe. És elvileg lenn is szól ... kivéve, ha beszélgetek mással, vagy nem rá figyelek, mert azt mindig egy bugyiba bele művelettel torolja meg. Még akkor is, ja ő jellemzően naponta 2-3x pisil, képes akkor is egy óra alatt 4 bugyit elhasználni. Kedvencem, hogy kakilni is képes bárhol és bármikor, ha nagyon nem figyelek. És milyen jó is azt eltakarítani ... pláne itthon a maradványokat. bleeee!!!!!
De haladunk ... remélem! ;)

2012. augusztus 2., csütörtök

Erik és a bicikli

Tervben volt, hogy Eriknek majd kéne egy bicikli. Mivel Maja az övét nem nőtte ki és én meg úgy gondoltam, hogy lassan Erik is elkezdhetne tekerni, nem csak futó biciklizni, vagy ami nagy bánatom, hogy visszajött a motor.
Így jött, hogy mivel Anita új biciklit kapott, a szülei úgy gondolták, hogy akkor Eriknek adják a régit. Jaj, de örültünk!!! KÖnnyen és gyorsan megoldódott a probléma. Már csak egy maradt, hogy a bicikli rózsaszín volt. Nos, ezt apa orvosolta, kollégájának a férje átfújta és még egy rakétát is festett rá. Így lett igazán fiús.
Próbálta is a fiú a tekerést, új volt neki, hiszen előtte még nem tekert. De nem nagyon tetszett neki, hiszen így sokkal lassabb volt és mindenki otthagyta. De azért gyakolrolt és tetszett neki.
Majd kb két héttel ezelőtt, mikor mentünk le közölte, hogy akkor apa vegye le a pótkerekeket. Mondtuk, hogy nem lesz jó és hogy ő még nem tud, de nem érdekelte. Aztán az utca végén már mérgesen dobta el a biciklit, mert tényleg nem ment. Megjegyzem, ügyes volt, csak nem kitartó.
Aztán tegnap megint szólt, hogy akkor ő most biciklivel jönne ... és végre sikerült neki!!!! Ráült és igaz az elindulást még gyakorolni kell, de tök ügyesen biciklizik.
Olyan büszke vagyok rá!!! Nem hiába, maholnap már nagy ovis lesz ... amit minden nap meg is említ!!! :))) - ma már megyünk oviba?