Királyrét és Liget

Csak reméltem, hogy azért a mai nap jobban sikerül, mint a tegnapi ... és szerintem így is lett. Egy ismerős családtól vettem az ötletet, előtte még sosem hallottam róla, hogy Kismarosról is indul kisvasút egy Királyrét nevű helyre. Kismaros nincs olyan messze, hát ez volt a terv.
Az út nagyon jó volt, csuda szép helyeken mentünk és a gyerekek is jól érezték magukat. Dundi kicsit még aludt is. Odaértünk, megvettük a jegyeket és vártunk egy kicsit. A kiállított mozdonyra másztunk fel és izgatottak voltunk a vonatozás miatt.
Kiderült, hogy a vonat az a vagon, ami már bennt állt. Egy helyes kis vagon, ami viszonylag gyorsan megtelt. Jó sokan lettünk ... mindenki kirándulni akart ebben a gyönyörű időben.
Elindult a vonat. Egy ideig még patak mellett mentünk, aztán városban, majd végül természetben. Rengeteg látnivaló és érdekes dolgok sora. A kalauz aranyos, kérdezi ki hova. Az út nem vészes és hála a tetőnek még annyira nem is szeles. Azért a végére előkerültek a pulcsik.

Mikor odaértünk, naná, hogy megéheztünk. Elő a csomagolt mindig nyerő párizsis zsemlék!!! Közben meg felfigyeltünk a hangos bemondóra ... vagyis egy ember volt az, aki helyetesítette a gépet. Nagyon helyes volt! Olyan kisugárzása volt, hogy mosolyt csalt mindenki arcára. Kedvesen elmondott mindent és bárkinek kérdése volt, szívesen felelt. Még azt is megtudtuk, hogy Tódi volt, aki elhozott ide minket.

Az evést befejezve, volt egy kis vita, hogy hajtány pálya, vagy játszó. Nekem nem volt túl sok kedvem hajtányozni - vagyis sínen biciklizni - így nyert a játszó. :) Kis séta után értük el. Egy csupa fából készült szuper kis játszó. A gyerekek gyorsan kipróbáltak mindent, majd átkeltünk a mellette csordogáló patakon és egy gyökerekkel teli meredek domboldal állta útunkat. Hát ezeknek több se kellett, kalandra fel. Először még csak ismerkedtek vele, felmásztak, majd lecsúsztak, de látták a nagyfiúkat és élükön Dundival, nekiindultak. Igen, teljesen a tetejére, fel egyedül.

Apával mentek, egy ideig még néztem őket és bámultam, nem értettem, majd én is csatlakoztam. Felfelé nem volt idő gondolkodni. Jöttek a gyökerek, kapaszkodsz, mész. Dundi vezette a népet, a fiúkkal már felértek, mikor oda értem, Maja meg szeretett volna inkább lejönni, de mondtam, innét csak felfelé visz a út. Így mi is felmentünk. Csuda élmény volt, jó porosan, koszosan ... de tuti megmásszuk még párszor, ha eljutunk oda. Kihagyhatatlan!!!!

Aztán még elmentünk a közeli horgász tóhoz. Hát az valami elképesztően gyönyörű. Legközelebb ezt is körbe kell járni. Persze csak csendben, mert nagy munka folyik ám. ;)
Aztán még láttunk lovakat is, valami lovas tábor lehetett és a lányok épp kihozták a pacikat futtatni kicsit. Hát alig tudtuk őket elcibálni. De menni kellett, mert indult a vonat. Igaz, több időt is el lehetett volna tölteni, de féltünk, hogy a következő vonatnál már nagyon fáradt lesz a társaság. Ezért mindenképpen el akartuk érni.

Kicsit várni kellett, ráadásul két vagon jött, két csoporttal, de az egyik vagont fenn hagyta, mert gondolom csak a csoport miatt volt. Tóbi újra előkerült, mi meg vígan szálltunk fel az ismerős járgányra.

Az úton lefelé a két kicsi bealudt persze. A baj csak az volt, hogy Dundi fel is ébredt és nem aludt vissza. Szinte végig fenn volt, míg haza nem értünk. Erik legalább kialudta magát. :)
Gyors ebéd után, pedig én találtam ki, hogy menjünk ki a ligetbe. Igazából a csütörtökre tervezett cirkuszi jegyeket akartam érvényesíteni. És milyen jól tettem, mert bár szerdán akartam menni, csütörtök lett belőle, mert ott volt jobb hely. Nem sok hely volt.

És ha már ott voltunk, megnéztük az előzetest, jól felcsigáztam mindenkit. :) Aztán még elsétáltunk a ligetbe, kicsit játszózni. Ahol természetesen - ja mert nagyban gyakorolunk - Dundi bemutatta hogyan pisil Ő!

És végül levezetésként még megnéztük az állatkerti kis simogatót. Ahol kecskéket, és lovakat lehet ingyen simogatni. :) Hát innét is nehéz volt szabadulni, csak azért ment, mert már zártak. Közben a kicsik meg lelkesen kukkoltak át a vidámparkba. :) Naná, Jana tuti jól érezte volna ott magát.

 Szerintem nagyon jók sikerült kis nap volt. Rettenetesen elfáradtunk, de minden pillanata megérte. A Királyréti erdő feltöltött minket, minden pillanata gyönyörű volt, a hegymászástól meg erősnek éreztük magunkat és a ligetben meg hát mindig jó! :) Ja, még kacsákat is etettünk Janával ... kettesben. :) Gyönyörű pillanat volt, ahogy örült, mikor azt a kenyérke darabot ették meg, amit ő dobott be. Én kaka!!! - Mamma kaka! :) (kaka=kacsa) Olyan kis boldog törpe volt!!!! :)))