Jelentkezem

Pedig nem akarom én abbahagyni. Tényleg. CSak hát a babás dolgoknak vége ... minap keresztanyum is megjegyezte, milyen furcsa, hogy nem lóg rajtam egy gyerek se, pedig nem is olyan rég, még úgy mentem hogy akár kettőt is vittem, egy meg totyogott mellettem. Hát igen. Babakocsi is már csak mutatóban van a lakásban .. tényleg eltűnt a babás korszak.
Persze attól még nem kell abbahagyni. Csak hát az idő ... vagy inkább lustaság? Mondjuk a helyzeten nem segít, hogy a blogspot valamiért eltűntette a fejlécből a belépés gombot ... így trükköznöm kell hogy bejussak és persze mivel ritkán írok mndig elfelejtem hogy is csináltam előtte. :/
A megszokott blogjaim is mintha velem élnének, alig alig van bejegyzés. Ez sem túl inspiráló. :(
MIndenkinek megvan a maga élete és az idő meg nem elég ahhoz, hogy mindent megtegyen az ember, amit szeretne.
Mert mondjuk sokkal fontosabb, hogy a reggel úgy induljon akár hétvégén is, hogy minden gyerekem külön megölelem és egy fél órát ülhet az ölemben egyenként, mint hogy megszülessen egy blogbejegyzés. Igaz, elég sok cikk készül mostanában arról ,hogy az életet ne a fényképező vagy kamera, vagy telefon mögül élljük meg, hanem lássuk meg a pillanatot ... igaz erre max. csak emlékezni lehet ... hát nem könnyű lavírozni.
Szóval, amiért leültem. Hogy gyorsan összefoglaljam az elmúlt pár nap eseményeit.
Egyrészt meg kell említenem, hogy az elmúlt időszakban mennyi kisbaba született a közelünkben. Egyrészt ott van Krisztián két legjobb barátja is, akiknél két éve még az esküvőjükön voltunk, most meg mehettünk babát látogatni. :) Igaz, még csak Csabiéknál voltunk. Szeptember elején született Olívia, de csak most jutottunk el. Elmentünk a házukba, ahova augusztusban költöztek. Hát csak ámultunk. Toszkánába mentek nászútra, és hát úgy ahogy van hazahozták. Teljesen abban a stílusban van berendezve, megcsinálva. Kissé nekem túl álomvilág, de azért tetszett, örültem, hogy egy ilyen lakásban is járhattam. Remélem januárban már Kareszékhoz is eljutunk. Illene már.
Aztán múlt hétvégén meglátogattuk Saroltot. :) Édes drága kicsi szíve!!!! Nem lehetett kihagyni. Végre egy unokatesó - még ha másod is - aki Magyarországon született. :) Úgy alakult, hogy apa kapott három jegyet az utolsó pillanatban a Disney on Ice-ra, és mivel ez is kihagyhatatlan, úgy döntöttünk, hogy apa és a két nagy elmegy megnézni, mi meg Janával elmegyünk Sarolthoz.
Az utolsó pillanatban alakult így, szóval sajnos már késésben indultunk, és hát az út akár hogy is számolom másfél óra. De jó volt Janával kettesben lenni kicsit. Azt hiszem ilyenekre mindkettőnknek szüksége van. Szóval elmentünk és igaz egy órát maradhattunk csak ... aztán mivel meghívtak ebédre - amit ezúton is nagyon köszönök, mert biza nélküle a nap végére összeestem volna - még egyet maradtunk.
Annyira jól éreztük magunkat. Luca és Jana is jól elvolt, annak ellenére is, hogy Luca úgy fogadta Janát, hogy nem adok a csokimból! :) Végül leültek a tábla elé egymás mellé tolva a székeket és együtt rajzoltak. :)
Sarolt meg hát ... én olvadoztam. Vicus kérdezte, nem akarom e megfogni, de bevallom nem mertem. De rég is volt, mikor ilyen pici babát fogtam ... még a végén elragadnának az erézelmek aztán .... :)
Szóval haza indultunk, ami kissé hosszabbra sikeredett, mert még beugrottunk az Alléba. Édes volt Jana, csak úgy ámult a nagy bevásárlóközpontban, tetszett neki a hatalmas karácsonyfák ... alig akart eljönni.
Épp hazaértünk, mikor is becsomagoltuk az ajándékot és már indultunk is Márti szülinapi bulijába. :) Hát fergeteges lett. Este 9ig maradtunk, Jana már a hazaúton bealudt. :) Naaagyon jól éreztük magunkat.
De így olyan hosszú lett a nap, hogy szinte már nem is emlékeztem hogy is indult. Viszont rég feküdtem le ilyen boldogan. Annyit kaptam aznap, annyi élmény.
Vasárnapra nem terveztünk semmit, így csak annyi lett, hogy pár rég vagy szinte soha nem használt játékot - igen, babás játékokat is - összeszedtünk és elvittük a Mikulás-gyárba. Nagy élmény ez mindig a gyerekeknek. Erik kijelentette, hogy azok nem is manók, mert nem kicsik, hanem akkorák mint mi. :) Emlékezett, hogy tavaly hogy várta hogy lássa a manókat, de csalódótt. Azért most vicces volt, mert plüss állatok csúsztak le a csúszdán, de előtte integettek, bohóckodtak. Nagyon jó volt. Csak sajnos idén úgy vettük észre, kevesebben voltak. Persze lehet, hogy csak nem jókor mentünk. Aztán megnéztük a jeddi lovagokat - pár srác beöltözött és lehetett velük fénykardozni :) - végül megnéztük a korcsolya pályát és hazajöttünk, hogy még egy kis mézeskalácsot süssünk. Hát ez volt a nem csinálunk semmit nap. :)
Aztán a hét úgy telt mint szokott egészen csütörtökig. Akkor mondtam, hogy nem megyek dolgozni, mert pásztorjáték lesz az oviban. Hát csütörtök hajnalban Erik elkezdett hányni. Éjjel vagy 5x voltunk kinn. Így reggel elmaradt a pásztorjáték. Nagyon bántam, mert mindig nagyon megható, ráadásul szerintem Jana mint kisbárány ... felejthetetlen lett volna. :)
Maja előző este/reggel kialkudta, hogy ne menjen suliba. Így úgy terveztük, hogy ő itthon marad egyedül végre a pásztorjáték alatt. Hát ez sem jött össze.
De nappal csak 2x hányt Erik, egész jól voltunk. Így pénteken a kicsik nem mentek oviba, bár Erik jól volt, de mégsem vihettem be őket. :/ Maja igaz elment suliba, mert utolsó nap és ott is ünnepletek, de ő is nagyon köhögött és fájt a torka.
Délig volt, így 11kor elindulunk érte, és mivel a délelőtt végre kitaláltam a hiányzó ajándékokat is, így nem haza indultunk, hanem elmentünk a Mammutba. Én és a három gyerek. :) Féltem tőle, de nagyon jól viselkedtek. Édesek voltak, rácsodálkoztak a karácsonyi díszes épületre, a benti fényekre. Nagyon jók voltak, élmény volt velük lenni, de tényleg. Egyébként egyre inkább az. Persze akadnak nyafogós programok, nehezen induló programok, de egyre inkább élmény velük lenni.
Szóval jó volt és tényleg elintáztünk mindent. :)
Háromra értünk haza. Elfáradtunk rendesen.
De ennyi, ma felállítjuk a fát, este csomagolunk, és hétfő reggelre megjön a Jézuska. :) Legalábbis nálunk, itt. :)
Három hetes karácsonyi szünet. Jó lesz, remélem. Sok tervem van, többek között az, hogy annyit pihenjünk amennyit csak bírunk!!!! :) És hogy együtt legyünk. Főleg!!!!

Zsúfolt hétvége

Eleve már azért is, mert a szombat munkanap volt. :/
Apát megkértem, hogy most én megyek dolgozni, a következőnél meg ő.
Szóval reggel elindultam dolgozni, nagy hévvel és lelkesedéssel, majd a hév felé fél úton visszafordultam, mert a Jézuska itthon hagyta a mamiéktól kapott ajándékát. Aztán újra elindultam. Gondoltam, hogy már baj lehet, mert nem ültem le és számoltam... szóval odaértem, és persze minden zárva, sehol senki. Tettem egy kört, ismerkedtem a környékkel mínusz 10 fokban, jeges szélben ... aztán mire visszaértem, találtam munkatársakat. Kiderült, hogy a nyitósok nem tudták, hogy ez munkanap, így nem jöttek nyolcra. Majd másfél órát vártunk a hidegben, szélben, mire bemehettünk.
Mire felmelegedtem, még egy kicsit dolgoztam, aztán jöttem is el, mert Pimpivel találkoztunk a héven és mentünk hogy mamival és papával négyesben vásároljunk kicsit. El is voltunk, jókat nevettünk, és vettünk is ezt-azt. Aztán hétkor metróra pattantunk, hogy életünkben először hármasban - mami, Pimpi, én - elmenjünk egy koncertre.
A bejutás sem volt egyszerű, mami elejtette a jegyét a szél meg elfújta ... engem majdnem nem engedtek be, mert nálam volt a kulacsom, amitől nem voltam hajlandó megválni ... kirakatták az innivalóinkat ... szóval volt itt minden de kitartottunk és bejutottunk, így végig nézhettük Caramelt.
Aztán Pimpi barátja Tamás hazadobott engem.
Másnap reggel korán keltünk, mert egy nagyon kedves ismerősünknek volt élete első kiállítása. Először bevágódtunk az istentiszteletre, amit persze a gyerekek hangosan fogadtak, így kivágódtunk és mikor már majdnem indultunk volna haza, meglett minden. És bár túl korán mentünk és nem is voltunk hivatalosak, részt vettünk egy nagyon aranyos táncházban és még a Mikulással is találkoztunk, aki megajándékozott minket. Végül csak elkezdődött a kiállítás megnyitó. Egy nagyon kedves és aranyos és bájos megnyitó volt, ami tele volt szeretettel és nekem küzdenem kellett a könnyeimmel.
Aztán csak hazaértünk és én csak be tudtam ájulni az ágyba. Majd mikor felkeltünk még lementünk és megnéztük az éves jégszobor faragást a téren. És végre találkoztunk rég nem látott barátokkal is ... és aztán haza és másnap munka ... és én azt sem tudom hol áll a fejem, de az még hagyján, de hogy áll a lakás ... és már csak két hét ... :/

Ezer éve

Ezer éve már annak, hogy nem írtam.
sok minden történik, történt.
Legfőképpen az, hogy elkezdtem dolgozni. Ettől még kevesebb időm lett, még zsúfoltabbak a napok. Igaz, csak négy órában 8-12ig, de hát akkor is kiesik az a négy óra. És mivel még csak egy hete dolgozom, eléggé lemerít. Hozzá kell ehhez is szokni ... remélem megszokom.
A munka hirtelen jött, apa egyik haverja szólt, hogy kéne segítség, és nincs e kedvem. Igaz, hogy gyorsan jött, igaz, hogy pont decemberben, de nem tudtam rá nemet mondani. Nem mindig jön ilyen szembe. Így hát szombaton szólt és kedden már mentem is.
Ami jó benne, hogy nincs messze, Maját elviszem és így útba is esik, 8ra beérek. Illetve hogy délig tart és így Janát is el tudom hozni.
Édes szíve, kérdeztem tőle, hogy akkor ott alszik e, mert hogy anya dolgozna és arról volt szó, hogy akkor ott alszik. Másnapra fülfájással jött haza ... ennyit az érzékelőiről. :)
Szóval nem kell ott aludnia, így megnyugodott. Igaz, ez is persze bonyolít mindent, de hát ez van. Bárhogy alakul, nekem nem lesz egyszerűbb.
A másik ami nagy dolog és írtóra büszke vagyok rá, és muszáj megörökíteni, hogy Majáéknál kiosztották a negyedéves értékelést, és mindenből kiválóan megfelelt lett, ez egyenlő a csillagos ötössel, csak angol lett megfelelő, ami "csak" sima ötöst jelent. Azt gondolom, hogy ha belevesszük, hogy ő még alig három hónapja tanul angolt és nem két gyerek az osztályban évek óta, akkor az a kis "sima" ötös felér egy galaktikus csillagos ötössel. Ő egy kicsit csalódott volt ettől, de igyekeztem megnyugtatni és hát tényleg szívből nagyon büszkék vagyunk rá.
Nagyjából ennyi, ami történik velünk mostanában.
Én fáradok a karácsonyi hajrában, fejem ezer fele, ajándékok még sehol ... szóval csak a szokás, :)

Wellness maminál

Az őszi szünet többi részét, maminál töltöttük.
Sok tervből végül az lett, hogy kedden apa hazajött a munkából, én/mi addig összepakoltunk és beültünk a kocsiba és irány Nagykáta.
Aztán eredetileg úgy volt, hogy pénteken temetőzés után hazajövünk, de mivel Pimpi és Tamás pénteken jött haza az őszi kiruccból, így végül egészen szombat délig maradtunk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Mami jókat főzött, amiből rengeteget ettünk - kivételesen nem csak én, de a gyerekek is, főleg Erik. Papa is kitett magáért, rengeteg állatot kerestek fel, simogattak meg. Sőt, még macskákat is fogtak ... nos én nem voltam olyan lelkes a fényképek mutogatásakor. Mert én természetesen nem voltam ott.
Szóval nagyon jól telt az a pár nap, és rengeteget voltak levegőn, mert bár nem volt olyan jó idő, mint előtte héten, de még mindig nem panaszkodtunk. Csak a mellények kerültek elő és csak a nap nem sütött, de egyébként nagyon jó időnk volt.
Szóval kellőképpen elféradva értünk haza szombaton, természetesen kocsiban alvással, és ami nagy dolog, még Maja is aludt.
A vasárnap pedig már a hétfői suli-ovi ráhangolódással telt, és hipp-hopp már megint hétfő lett.
Ennek egyedül én nem örültem. Kezdődhet megint a malomkerék. De sebaj, amíg mindenki ilyen lelkes, addig én hagy nyűglődjek egy kicsit saját bánatomon ... :)

Visegrádi bobozás

Hétfőn még mindig jó idő volt, és apa is szabadságon volt, így mondtam, hogy muszáj a mai napot is kihasználni és sokat levegőn lenni. Kirándulást terveztünk, de végül Visegrádon kötöttünk ki. Jó ötletnek tűnt, hiszen hétköznap volt - elnézve a webkamera képeket, hétvégén tumultus volt. Nem is sütött ki jó sokáig a nap, de sebaj, annak ellenére jól éreztük magunkat.
Felmentünk és bár én szerettem volna a várat is megnézni - de sajna a napocska csak nem akart előbújni és az elmúlt napok mindenkit lefárasztottak - sajnos csak egy kis bobozásra és egy kis hegymászásra futotta az erőnkből.
A bobozást beharangoztam, Erik nagyon akart menni, de mikor Maja közölte, hogy ő betoji, már Erik sem akart. Aztán a nagy elhatározásnak az lett a vége, hogy Jana fogta magát és elment apával. :) Drága csillag, büszke voltam rá, olyan kis bátor. Apa elmondta, hogy felfelé már nem volt olyan bátor, vagyis igen, csak akkor már inkább anyával ment volna. :)
Aztán mikor végig mentek, Erik is bátorságot kapott, és ő is ment. Nagyon tetszett neki, csak azt sajnálta, hogy ő gyorsabbra számított. Sajna nem is mentek olyan gyorsan, mert sok kisgyerekes volt, akik főleg anyukával mentek és szinte állóra befékezve. Utólag nem is értem ,hogy én miért nem mentem. Így én is tudtam volna ... :)
Aztán mikor Erik is lement, Majának is megjött a bátorsága és ő is ment egyet. Talán neki tetszett a legjobban, de be nem vallaná. Édesem olyan kis bátortalan. De mindenben. Én meg csak leesett állal bámulom, mert hát nem volt ő ilyen ...
Aztán még egy gyors lejtőre fel és le mászás és már indultunk is haza ... naná, hogy apán kívül mindenki bealudt a kocsiban. :)

Cirkusz

Mert Cirkuszba menni mindig jó.
Nem is olyan régen, volt egy lehetőség, kuponos akció, hogy megint cirkuszba menjünk. Sajnos akkor a rendszer nem akarta, de a gyerekek azóta sem adták fel, hogy ha lehet, menjünk cirkuszba.
Szerencsére az őszi szünet elején, jött egy levél a nagycsaládosoktól, és lehetőség volt extra kedvezményes jegyeket venni a fővárosi nagycirkusz jelenleg futó előadására. Sajnos csak az idő szorított, gyorsan kellett cselekedni. De lecsaptunk rá és másnap már mentünk is a délelőtti előadásra.
Még szerencse, mert annyira be voltak fűtve, hogy már reggel elindultak volna.
Szerencsére jól sikerült az előadás - nem csoda, szerencsénk volt, Maja odafele belelépett egy kutyaszarba :/ - a gyerekek élvezték, szuper jól kibírták, érdekes volt és látványos. Mondhatnám - mert már elég sokszor voltunk az elmúlt években - hogy hozta a megszokott színvonalat. :)
Jó döntés volt. :)

Lajos-forrás

Folytatván a hetet, végre összehoztuk a már rég eltervezett szalonna sütést.
Ami azt illeti, én nagyon megkívántam az osztály pikniken és mivel tényleg indián nyarunk lett, kár lett volna kihagyni ebben a csodás időben.
Reniékkel összebeszéltünk és a sok sok helyszín közül, végül a Lajos forrásra esett a választás, és azt kell mondjam nem bántuk meg.
Szuper hely, még úgy is, hogy délben az utolsó helyet sikerült elcsípni, már az összes szalonnázó foglalt volt.
De az idő csodás volt, kis árnyékban voltunk ugyan, de nem volt vészes. A tűz gyorsan meggyulladt, a gyerekek lelkesek voltak, egész nap rohangáltak, játszottak, mondhatnám úgy is, hogy tőlünk volt hangos a rét. :)
Aztán jól be is kajáltunk, nagyon finomat ettünk. A lányok rákaptak a baconre, de a fiúk is jócskán betermeltek a zsíros kenyérből.
Aztán még egy jó nagyo túráztunk is, egészen az iker tölgyekig elmentünk. Megérte, mert csodálatos látvány volt.
Már esteledett, mire hazaértünk, de nagyon nagyon jó volt. Remélem sok ilyen lesz még. :)

 Az erőművész! :)

Halloween a suliban

A szerdai pihi után - mert hogy két nap suli után egy nap munkaszüneti nap járt a kivételes őszi szünet előtti héten - csütörtökön izgalmas nap várt Majáékra.
Délelőtt egy fogászat, ami különösebb incidens nélkül zajlott - értsd ma már semmit nem csinálnak ingyen - délután eljött az izgalmas és rémisztő rész.
A tanító nénik kérték, hogy jelmezt vigyenek a gyerekek, és pár anyuka arcfestékekkel felszerelve be is ment és szépen kipingálták a gyerekeket. Tényleg jól néztek ki, pedig mi már csak a végét láttuk - meg a képeket. De a suliba bemenni is rémisztő volt. Jó nagy bulit csaptak, és ráadásként még meg is kapták a hétvégi piknik maradékát - rágcsákat, innivalókat.
Azt hiszem két csoportra oszlottak, és megint termekbe kellett menniük és feladatokat teljesíteni. Ők jól szórakoztak. :)
És akkor a mi kis félelmetes kiscicánk - nekem mindenképpen az. ;)

Piknik az 1/C-ben

Helyettem sokkal jobban megfogalmazta Ildikó néni. Az írás a honlapról való:

"Ha nemzeti ünnep, akkor szünet, ha szünet, akkor csináljunk valami jópofa dolgot!
Piknikezzünk együtt közösen az iskolához közeli 3 hektáros zárt lakóparkban!
Méghozzá kreatívan is!
Mi is került az 1/C-sek piknikes kosarába? Nézzük sorba! Volt tábortűz, sütögetés, gitárszó, közös éneklés, tánc, focimeccs, fáramászás, tökfaragás.
Kikkel? A tanulókkal, szüleikkel, kistesókkal, nagyesókkal, Marcsi nénivel, Caroline-nal, Ildikó nénivel.

Az időt ajándékba kaptuk, a jókedvről mi, magunk gondoskodtunk.
A gyerekek fociztak, hintáztak, mászókáztak, fára másztak, szaladgáltak kedvükre.
Tábortűz mellett nyárson szalonna, hagyma, kolbász sült.
Caroline, az anyanyelvi tanár megismerkedhetett a csabai kolbásszal (hungarikum), és finom házi süteményekkel.
Az osztály a pikniken közösen öt tököt faragott ki, amivel az iskolai kiállításra is készülünk.
A közös éneklésen minden műfaj helyet kapott, a rockzenétől a népdalig nagyon széles skálán mozgott a zenei ismeretünk.

Együtt harsogtuk, hogy: “… ünnepeljük meg a nagy találkozást, légy a vendégünk, légy az emlékünk…”.

És valóban ez a közös piknik örökre a mi emlékünk marad."

 

 

CSak illik már írni is valamit

Majd egyszer bepótolom a kimaradt részt, képekkel és egyebekkel.
De most csak úgy van időm, alszanak a kicsik, van idő.
Gyorsan telnek a napok. Épp tegnap mondtam apának is, hogy most kezdem érezni milyen jó is volt az elmúlt 6 és fél év. Már abból a szempontból, hogy úgy belesiklottunk a napokba, nem volt a reggeli rutin percre pontosan kiszámolva, és nem történt semmi, ha elaludtunk - nem volt ilyen soha :)
Most meg egy őrült rohanás a nap és várom már a péntek estét és nem akarom a vasárnap estét, mert akkor megint hétfő. Jaj de nem szeretem érzések ezek. Pedig alapból nincs miért panaszkodni, senki nem lázad - csak én - mindenki éli világát.
Ok, én is csak azért lázadok, mert az elmúlt másfél majd két hónapban nem sikerült megszokni hogy korán kell kelni, folyton arra riadok, hogy elaludtunk, pedig még csak hajnali három van. Ezért reggel már ötkor nézem az órát, mikor is kell kelni ... így nagy nehezen kibírom fél6ig és akkor indul a nap. Reggeli kakaók és kávék, uzsonnák készítése, apának ebéd berakása, ruha készítés, beágyazás, pakolás, indulás, öltözés, reggeli zűrzavar, ami egyébként nem zűrös, csak néha uncsi.
Reggel 7kor már indulásra készen állunk és irány az ovi. Rendszerint ez úgy történik, hogy addig hatalmas energiákat mozgósítok, hogy senkinek ne legyen nyígja baja, és minden harmonikusan működjön, majd belépünk az ovi kapuján, Erik rohanásban elindul, utána Jana, aki persze lassabban fut és leelőzik, Erik beér, becsukja az ajtót, Jana meg üvölt és ekkor nekem is égnek áll a hajam és borul a béke és harmónia. És ekkor mindig eszembe jut, hogy két évvel ezelőtt ez pont így történt, csak akkor Maja nyert és Erik ordított.
Gyors öltözés és már mennek is a csoport szobába. Erik mióta Jana is jár, nem cirkuszol, megnyugodott. Nem érzi, hogy egyedül szív. Pedig ha tudta volna, hogy Jana szívott abban a három hétben ...
Aztán édes kettesben elindulunk első szülöttemmel a hévhez. Imádom vele ezt az utat. Csak vele, kézen fogva. És közben meg próbálom az érzést magamba szívni, kikapcsolni a külvilágot, mert közben ő vagy monoton szavakat betűz folyamatosan, vagy éppen tízszer számol el százig, vagy egyéb agyam eldobom tevékenységet folytat.
Aztán beérünk a suliba, gyors búcsú, mert mennie kell, hisz ő már sulis, én meg könnyeimet nyeldesve, és reménykedve, hogy még rám néz egyszer állok a lépcső aljában. És igen, hátrafordul, néz ... integeketek, fülig ér a szám, jelzem szeretem ... de nem engem néz, és nem nekem integet, hanem észre vett egy osztály társat és megvárja, együtt mennek. Én meg csalódottan - dehogy is, imádom, hogy helyén van, hogy megtalálta a kis helyét és vana barátai - megfordulok és érzéseimmel magamra maradva elindulok a hévhez.
Még egy kicsit várok és jön tesóm. :) Együtt baktatunk a sulijáig és vitatjuk meg a nap történéseit az élet nagy dolgait. Fura, de többet találkozunk, mikor együtt laktunk. És fura, de valahogy nagoyn sokat jelentenek nekem ezek a találkozások. MIkor néha nap nem jön, fura érzés, olyan üresség telepszik rám és sokáig nem is hagy békén.
Aztán indulok flabeloszozni. Igen, másfél hónapja tart a rázás és jelentem centikben mérhető a változás. Remélem marad is ... jó lenne. Elnézve a régi képeimet, hát van miből, bőven.
Aztán eltelik a délelőtt, mikor hogy. Vásárlás, takarítás, főzés stb.
Délben megyek Janáért,

aki épp most kelt fel, és nélkülem még kijönnisem tud ,... nem akar. Megőrjít!!!!! Anya itt vagyok ordítással jelzi, vége az én időmnek. :/

Valami más

Míg ez a blog szunnyad és várok az ihletre, addig a régen dédelgetett másik blogomat próbálom életre kelteni. Hátha másnak is tetszenek ... itt van ő, kicsi még, vigyázzunk rá, hátha nagy lesz. :)
http://alkotamami.blogspot.hu/

Van az úgy ...

hogy hiába van miről írni, hiba történnek a dolgok, nem maradnak megörökítve. Valahogy nem megy mostanában az írás. Van ilyen ... majd elmúlik.
Kicsit szokom az új helyzetet, már hogy van pár órám egyedül. Ami nem mondom, hogy tétlenül telik, mert eddig még mindig csak rohantam és bevallom elfáradtam. Jó lenne semmit sem csinálni ... akkor talán megjönne az ihlet is az írásra.
Addig várok, várunk ...

Ovis szösz a'la Jana

Tegnap kicsit sírdogált. Mert hogy elé tették az ebédet, ő meg azt mondta, nem kérem, de úgy értették, hogy nem érem el, így egyre közelebb tolták amit nem kért ... hát én is sírtam volna. :)

Ma már vidámabban telt a nap. Böbe néni elmesélte, hogy ma sikerült rávenni, hogy egyedül vetkőzzön le. Bár eljátszott ő mindent, hogy nem elég hosszú a keze, hogy túl kicsi, hogy lecsúszik ... de végül Böbe néni kitartott és aztán mikor minden sikerült, még meg is tapsoltatta Janát a többi gyerekkel, hogy milyen ügyes nagy ovis lány. De Böbe néni is elismerte, hogy van tehetsége a színészethez.

Bea néni meg azt mesélte, hogy szóltak neki, hogy álljon fel az asztaltól, ő meg szólt, hogy de hát már áll.... olyan kicsi, hogy nem vették észre. :)

(kiegészítésként, voltunk 3 éves mérésen. A nagykönyvbe a következő került be. Magasság: 89cm Testsúly: 11kg )

De ma olyan lelkes volt, annyira fel volt dobódba, alig akart elaludni. :)

Kedvenc blog

Tudom, vagyis úgy emlékszem, hogy írtam már róla.
Annyira imádom, hogy el nem tudom mondani. A képek, a fények, a hangulatok és a zene ... mindig elvarázsol egy más egy álmodott világba repít és a vágyakozás ilyenkor határtalan. Talán egyszer régen biztosan részem volt benne, mert ilyenkor úgy húz a szívem, mintha hazavágynék.
Szeretem ezt a blogot és remélem, sokáig olvashatom, nézhetem, láthatom, álmodozhatok ... vagy talán egyszer az álom valósággá is válhatna ... talán egyszer. Csak egyszer ... :)
http://ciripbogar.blogspot.hu/

Magányosan?

Hát ma reggel nem sok választott el a bőgéstől. Na de érzem én, hogy a héten még fogok ...
történt ugyanis, hogy a reggeli készülődésben Erik felvetette, hogy akkor ő most az oviban alszik. Hát így egész nap nem látom az én kis Pucumat. Már ekkor éreztem, hogy facsarodik a szívem.
Aztán elmentünk Majával a suliba. Eddig mindig felkísértem a lépcső tetejére, és most szólt, akkor hogy ma nem kell, a lépcső alján váljunk el. adott két puszit, és már ment is. A vékonyka is lábain, a nagy táskával ... hát ha tovább maradok, biztos bőgök.
Aztán mikor hazafele toltam Janát, eszmbe jutott, hogy ez sem sokáig lesz így. Nem sokára egyedül fogok baktatni ezen az úton ... na és akkor éreztem, hogy ennél tovább nem kell gondolkodnom, mert tuti nem bírom ki sírás nélkül.
Mert hát csütörtökön intézményesítve lesz a legkisebb gyerek is ... és én meg betöltöm holnap a 34et ... na hát ennél több ugye nem is kell egy kiadós kis bőgéshez ... :(
Persze boldog vagyok, hogy ilyen önállóak és szeretnek az intézményükbe a közösségükbe járni, sokkal inkább azért bőgök, mert most születtek. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy észre sem veszi az ember. És már egyedül jön megy ... hát egy szempillantás volt ...

Szüret 2013

Szóval egy nyugis hétvégére készültünk. Nem gondoltunk semmit sem csinálni. Reggel felkeltem, és elmentem, mert megvettem Jana szülinapi ajándékát, aztán vásároltam és egy pár ruhát is vettem a babaruha-börzén. Mikor hazaértem, épp Pimpi hívott, hogy szüretelni vannak és hogy milyen kevesen vannak és szinte csak a család, és hogy milyen jó idő van ... lényeg, hogy elhangzott, hogy de kár hogy nem megyünk és már akkor megvolt az ötlet, hogy dehogy nem. Pimpi is telefonált, hogy megbeszélte mindenkivel, menjünk le. A gyerekek sem ellenkeztek, így gyors pakolás után nem sokkal a Balatonnál találtuk magunkat, ahogy szüretelünk. VAgyis imitáljuk a szüretet. :) Jól jött ki, mert mindenki elaludt a kocsiban, szerencsére. Így tényleg kipihenve érkeztünk. Az út is jól telt és gyorsan. A szüretből sem volt már sok. :)
Késő este indultunk haza. Sokat szaladgáltunk, játszottunk, nagyon nagyon jól éreztük magunkat és egyáltalán nem bántuk meg,hogy végül lementünk. Bár az idő lehetett volna kegyesebb, de sebaj, majd legközelebb. :) legalább nem esett.
Ott volt Zsófi, Kornél barátnője, aki olyan kedves volt, a gyerekek rögtön megszerették. Mesélt nekik Bogyó és Babócát és egy csomót játszott velük. Főleg Jana volt oda érte, hazafele már úgy emlegette, mint a barátnője.

 Luca kipróbálta az összes utazó játékunkat. A pónis is bejött neki.

 Erik személyében pedig igazi játszótársra, barátra lelt. Együtt mentek mindenhova. Erik kereste Lucát, Luca pedig Eriket.

 Az autós utazó játék is bejött. :)

 A reggeli bababörzén vettem egy jó kis állatos könyvet. Hát az sem maradhatott ki a sorból. Együtt nézegették.

 Maja ráragadt Pimpire. :)

 Pimpi megtanította Majának a láncszemeket horgolni. Azóta karkötőket és gyűrűket gyárt. :)

 A horgolási láz, még apát is megérintette. :)

 A két kis kópé persze megtalálta a szódás üveget, és persze rájöttek, hogyan használhatják. :) Édesek voltak.

 Luca pedig elköltötte a vacsoráját.