Írdatlan meleg

Hétfő óta tart. A baj az, hogy hirtelen jött. Előző héten még hosszú nadrágban jártunk, most meg 38 fokig is felmegy a hőmérséklet. durva!!!!
Első napokban elég jól tűrtük. Aztán tegnap óta egyre nehezebb. Pláne, hogy éjjelre sem hül már le úgy. Pláne, hogy ez a vakáció első hete ...
Egyébként is nehéz az összeszokás. Neház megszokni, hogy nem kell sietni sehova, hogy nem kell időre rohanni, hogy nincs semmi ami fontos lenne. Hogy mi osztjuk be mikor mit csinálunk, hogy nincs semmi. Nekem is nehéz, nekik is.
Lassan majd biztosan alakul egy napirend. Meg nekem is erőt kell vennem magamon, hogy mindenfélét kitaláljak és meg is valósítsam, de ez a 40 fokban most nem olyan könnyű. Elmenni nem érdemes sehova, mert annyira meleg van.
Egyébként ezt útálom a legjobban, hogy egész télen itthon ülünk, pár órára megyünk ki, mert marha hideg van, és fogvacokva jövünk haza. Aztán nyáron szintén itthon ülünk, mert olyan marha meleg van, hogy levegőt venni is nehéz. Kezdem már unni a bezártságot.
Tök jó lett volna a hetet víz mellett tölteni. Ilyenkor úgy hiányzik a kert. Mert ha lemegyünk, akkor az árnyékban jó ülni. El tudnám képzelni, hogy egy pancsi medence mellett üldögélünk, néha megmártózunk ...
De ilyen melegben még a strandig sem tudok velük elmenni. Kicsit félek is egyedül a hárommal ... arról nem is beszélve, mi pénz az. Igaz, nem messze van most egy elég jó - legalábbis azt mondják, és nyitó kedvezménye is van ... remélem eljutunk oda a jövő héten. Jó lenne ... meglátjuk.
Aztt persze mondanom sem kell, hogy naná, hogy idén sem megyünk nyaralni, pedig már tényleg olyan jó lenne. Maja születése előtt voltunk utoljára ... :/ De még apa sem beszélt a terveiről, hogy mikor szándékszik elmenni szabira ... mondjuk pasiból van, eszébe sem jut - évek tapasztalatából mondom - míg én rá nem kérdezek ...
Hát így vagyunk most. Remélem lesz még jobb is ...

4 fog

Mert azt hiszem, erről még nem esett szó.
Szóval meglepve vettem tudomásul, hogy Majának elkezdtek nőni a maradandó fogai. Az első nem is mozgott, vagy talán egy kicsit - fú, de rég is volt - és csak azt vettük észre, hogy mögötte nő a maradandó. Édes volt, megbeszéltük, hogy most ez mi, aztán már várta, hogy kiessen. De csak nem akart. Volt olyan, hogy hazajött az oviból és mondta, hogy Fülivel beszélgettek, és ő mondta, hogy neki madzagot kötöztek rá és úgy húzták ki. És hogy ő szeretné, ha mi is megpróbálnánk. Féltem tőle, ő meg csak utána, mert nem gondolta, hogy ez fáj. De a fog nem jött ki, csak kicsit mozgósabb lett. Már orvoshoz is elmentünk, de ő csak azt mondta, hogy addig nem nyúl hozzá, míg a maradandó több mint a fele nincs kinn. Így hát nem maradt más, mint az idő. Időnként piszkálta, óvatosan, volt, hogy én is megnéztem, nem annyira óvatosan, ilyenkor mindig nagyon haragudott rám.
Aztán az első azt hiszem, a játszótéren esett ki. Megijedt, de aztán nagyon örült. Édes volt. Aztán este megjött a fogtündér ... és másnapra el is veszítette a pici pónit. Jaj, de nagyon bánatos volt, de olyan kis hősiesen viselte.
Aztán valahogy hasonlóan esett ki a második is, vagy az is lehet, hogy már keverem a történéseket, mert olyan régen volt.
Aztán mondta, hogy neki a felső is mozog. Én meg nem hittem el, mert mégis csak legyen egy kis pihi, legalább az alsó maradandóak nőljenek ki. De tényleg mozgott egy aprócskát. Nos, ezzel nem várta meg, hogy megjelenjen a maradandó. Oviban aludt, illetve csak ott maradt délutánig, mert alvás helyett addig addig piszkálta a fogát, míg már csak lógótt. De tényleg. Én egy kicsit mérges voltam rá, mert miért nem hagyjuk, hogy majd magától ... aztán rájöttem, hogy én is pont ilyen voltam. Amint egy kicsit is mozgott, szinte kitéptem, addig piszkáltam.
Nos ő is. Már tényleg csak egy nagyon pici tartotta. MÁr attól féltem, hogy éjjel álmában lenyeli, így már nem akartam, hogy azzal feküdjön le. MOndtam, hagy nézzem meg, és naná, hogy kicst nyomtam rajta. Ő sírt, mérges volt rám, majd kicsit később megnézte, és a kezében maradt. Olyan boldog volt. Olyan kis édes.
Aztán szinte másnap már el is kezdte piszkálni a mellette lévőt. Én megint szóltam, hogy hagyja már, ez még csak nem is mocorog. De ő persze, hogy megint piszkálta, és hát a harmadik fog kiesése után egy héttel már ott tartottunk, hogy a negyedik is lógott.
Egyik nap valahogy nagyon nem bírtak magukkal. Maja ráfeküdt Erikre, az meg vonyított,hogy szálljon le róla. Apa nem bírta cérnával az ordítást, odament, és megfogta Maját és arrébb tette, ülésbe lerakta. Ő meg összecsuklott és bumm, beleharapott a térdébe. Hát ez már tényleg fájt. Nagyon megijedtünk, mert az hagyján, hogy a térdébe harapott, kiesett a foga, de kicsit meg is nyomta az ínyét. Ha nem mozgott volna egyébként is, akkor tuti, hogy benyomódik. Nem volt vészes, a mozdulatot ezerszer csináltuk már, csak épp a térde nagyon kemény volt, és hát fáradt is volt és tényleg nem bírt magával, jól összecsuklott.
Szóval ez eléggé ijesztőre sikeredett. Vérzett rendesen, de elállt és vágül is jól végződött, mert megint jöhetett a fogtündér. Igen ám, de ő valamiért borzasztóan tartott ettől a fogtól, és mondta, hogy akkor ezt nem adja a fogtündérnek. Hát nem jött el érte, és nem kapott ajándékot. :) Érdekes volt, ahogy meghozta ezt a döntést. Egyszerre volt szívfacsaró és ugyan akkor megdöbbentő. Máig sem értem igazán, de ő ezt így határozottan kijelentette és kitartott mellette.
Azóta eltelt két hét, kis fogatlan banyám. :) MOst már az egyik, a régebben kiesett helyén látszik az új fogacska. :)
Hihetetlen, hogy ez is eljött.
És hogy a végét sírósra vegyem ... ma ment utoljára óvódába. :(

4. tesó

Olyan vicces, hogy már az oviban is így hívják őket. :) Naná, hogy Gergő és Erik.
Mivel ma értekezletük volt az óvónéniknek, megkértek mindenkit, hogy lehetőleg délben vigyék haza a gyerekeket. Én meg megkérdeztem Gergő anyukáját, hogy mi hazavihetnénk e Gergőt. Persze csak estig. :)
Kicsit izgultam, mert Gergő eléggé kedv ember, mi lesz, ha nincs kedve jönni. De érdemes volt pánikolnom, mert semmi nem volt. Csillogó szemekkel nézett rám, és várta az ukázt, hogy öltözhet, jön velünk haza. Szóltam, hogy ha van még kedvük, akkor játszhatnak még kicsit az ovi udvaron, de nem volt. Párosával - ERik és Gergő, Jana és Maja álltak előttem, indulásra készen. Annyira cukik voltak. A hatalmas távot megtettük, majd belevetették magukat a játékba.
Semmi gond nem volt. Kicsit a lányokat kellett nyugtatni, főleg Maját, hogy hagyják békén a fiúkat. Maja hozta a szokásos déli őrületét, de ezt leszámítva, nem volt gond.
De hogy én hogy elfáradtam. Mert bár jó buli volt, csak festettünk gipsz figurákat, aztán vízfestékkel, meg gyúrmáztunk, meg ettünk, ittunk, pakoltam ... jó kis mozgalmas volt.
Itt volt egészen 7ig, volt idő mindenre. Édesen eljátszottak, uzsonna alatt megbeszéltek mindent. Ki kibe szerelmes - mert kiscsoportba ez fontos. :) És hogy sokat kell enniük, mert akkor nagyra nőnek. Csupa fontos és hasznos dolog. És persze rengeteget nevettek ... alvás kimaradt. Volt egy kis mese nézés, mikor hazajöttünk, de inkább csak Erik szeretett volna megmutatni Gergőnek egy mesét. Kb 20 percet ültek.
Szóval rendesen elfáradtak, Erik már 8 előtt aludt, Jana is hamar kidőlt. Majának nem volt túl fárasztó, ő egyébként is így pörög.
Nagyon jó volt. Édesek, ahogym indent együtt csinálnak. Még pisilni is egyszerre kellett. :) És mennyit röhögtek. :)

Ballagósan

Tarbay Ede: De jó lenne

De jó lenne szélnél sebesebben szállni
Fagyott tavi nádas húrján citerázni.

De jó lenne tavaszi patakokkal futni,
Vadkörte ágára bóbitákat fújni.

De jó lenne illatos mezőkön heverni,
Száraz szénakazalban meg-meghemperegni.

De jó lenne bóróka gyöngyét nyakba fűzni,
Láda megett tücsökkel éjjel hegedülni.

Ez volt a búcsúzó verse. Felállt, magabiztosan elmondta, pedig csak hétfőn hallotta először. És szerdán már tudta.
Megvolt a ballagás. Elballagott az én kicsi pillangóm. Én meg már három napja nem tudok aludni, mert folyamatosan képek peregnek előttem. Nem értem, hova tűnt ez a három év. Hova lett az a hat év, mióta megszületett.
Néztem a ballagókat, az örömet az arcukon, a mosolygásukat ... és közben a szívem majd meg szakadt. Hiszen értem én, hogy örülnek, és hogy ez jó és az élet rendje, de mégis valaminek a vége. Soha nem fogják már így szeretni, ennyire törődni vele. Már saját magának kell boldogulnia. Nehéz, nagyon nehéz.
Nem szeretem a változásokat. A kiszámíthatatlant. Nem szeretem, hogy nem tudom mi lesz vele. Hogy nem lehetek mellette mindig. Mert bár tudom, hogy erős és eddig mindig mindenben megállja a helyét, most mégis olyan törékenynek és kicsinek látom.
Féltem. Vagy magamat? Féltem az ismeretlentől. Kétségeim vannak, mert a legjobbat akarom neki. Neki és a jövőjének. De valóban jót teszek neki? Valóban ez a mi utunk? Féltem őt, és féltem magamat, mert nem tudom elhinni, hogy ilyen nagy lett a kislányom. Hiszen most született, most tartottam a karjaimban.
Emlékszem az első napra az oviban. Ahogy futott az udvaron, ahogy nézte a nagylányokat. Ahogy először próbáltunk ott aludni. MIlyen csillogó volt a szeme, mikor Böbe néni kinyitotta neki az ágyát. Emlékszem a kis pofijára, mikor először mondta, hogy szerelmes. :) Annyi emlék és élmény ... és ezeknek mind én is részese lehettem. És most jön a suli, aminek az ajtaja számomra zárva lesz. Nem tudok majd percekig gyönyörködni benne az ajtóban, belesni, ahogy játszik, meglesni az udvaron, ez az ajtó csukva lesz. Neki egyedül kell helyt állnia. És én olyan nehezen engedem el.
Mikor oviba ment, emlékszem könnyebb volt, mert tudtam, Erikkel pár hetünk van együtt lenni, és érkezik Jana. Volt dolgom. Most nincs.
Elmegy Maja, elmegy Jana. MOst kell majd a saját utam megtalálni, és bevallom egyáltalán nics hozzá kedvem. Kicst gyászolom ezt a hat évet ... kicsit gyászolom, hogy elszaladt az idő, pedig annyi mindent szerettem volna nekik még adni ... kicsit gyászolom a gondtalan éveket, a kötöttség menteseket ... kicsit gyászolom ...
Olyan jó volt. Olyan kedves emberek vették körül. Annyi szeretet kapott. Annyi élményt ... Tudom, ez egy új kaland lesz, új élményekkel ... csak én hagy legyek tele aggodalommal, félelemmmel, kétséggel, csak én ... rád meg Kicsi kincsem új kaland vár ... elballagott és sulis lesz ... Egyszer biztos megemésztem. :)

Hideg

Június van és konkrétan megfagyunk. Ez most már tényleg nagyon durva. Anyuék fűtenek. Gondolom sok más helyen is, és én is befűtenék, ha lenne rá lehetőségem.
Tudom, én mondtam, hogy nem várom a 40 fokot ... no de ez a 10 azért már durva ... megfagyunk!!!!!