Vannak napok...

amik jókor jönnek. Amik annyit adnak, hogy könnyes szemmel fekszik le az ember, és azt gondolja, van amikor boldogabb nem is lehet. És kellenek ezek a kis gyöngyszemek, hiszen így tudjuk megélni, túlélni a mindennapokat.
Nos a tegnap valami ilyesmi volt.
Kissé fáradtak vagyunk. Apával beszedtünk valami vírus szerűt, amitől napok óta megy a hasunk. Nem nagyon, csak kicsit ... ez pont elég ahhoz, hogy lestrapáltnak és nagyon fáradtnak érezzük magunkat.
Vasárnap azért minden ellenére ellátogattunk az Alcsúti alborétumba, ahol megnéztük a nyíló hóvirágokat. Meseszép volt. Azt éreztem, itt a tavasz. Annak minden gyönyörűségével és fárasztó részével.
Aztán hétfőn reggel minden töltekezés ellenére, Maja úgy ébredt, hogy fáj a hasa. Mivel azt gondoltam, hogy talán ő is elkapta a mi kis közös vírusunkat apával, így itthon maradt ... mindenki. Én még dolgoztam, hogy kedd és szerdán itthon tudjak maradni.
Hétfőn jöttem hazafele és tele volt minden tavasszal. Kergetőző és fütyörésző madárpárokat hallgattam. Aztán kedd lett.
Néha azt érzem - elég sokszor - hogy bárcsak itthon tudnék lenni, hogy megfelelő támasz tudjak lenni. Hogy miko szükség van rám, akkor ne azon agyaljak, hogy mit hagytam benn és mi lesz, hanem minden figyelmemmel rájuk tudjak koncentrálni.
Néha elfáradok. Most is ez egy ilyen. Azt gondolom, hogy abban, hogy itthon maradtunk, a fáradság van benne. A rohanós hétköznapok, a feszített hétvégék, mikor csak annyira elég a két nap, hogy felkészüljünk a hétköznapra. Akkor kell ez a pár nap ... csak nekünk.
Véletlenül akadtam rá a könyvtárban. Szeretek nem tudatosan menni, hanem rábízni magam, hogy min akadok meg. Ez is egy ilyen találkozás volt.
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban.
Elkezdtem olvasni és nem tudtam letenni. Nem azonosultam a főszereplővel, de sok mindenben irigyeltem és szerettem volna a helyében lenni Szerettem volna egy ódon házban lakni Párizs belvárosában, szeretnék embereket megismerni, szeretnék főzni és etetni másokat, szeretnék adni és adni ...Kedden elolvastam a könyvet. És azt éreztem ,hogy kapok és kapok belőle. Azt éreztem, mikor letettem, hogy már képes leszek végig csinálni a hétköznapokat. Hogy kissé feltöltött és adott és adott.
Aztán este jött egy film.
Ramona és Beeses ...
Többször elsírtam magam a filmen. És nem csak én. MIkor a kislány világgá megy, még Jana is odabújt és azt mondta, anya most fogok sírni. :) Hiszen mi másról is szólna, minthogy kitartunk egymás mellett, mert ezért család a család. Bármi áron, mármin keresztül és főleg, hogy hiszünk egymásban. Hiába mond bárki bármit, mi hiszünk egymásban!
Már a film végén tudtam, hogy megint csak kaptam és kaptam. Olyan erőt, hogy tudjam bárki bármit is mond, nem hiszem el, csak azt, amit én tudok róluk és rólam.
És akkor még lefekvés előtt megnéztem a tabletet és ott volt a levél, hogy Erik minden vizsgálat ellenére teljesen rendben van, És akkor már tényleg bőgtem. :) Mert tudtam, hogy tényleg mondhat bárki bármit, az a fontos, hogy mi egymásnak vagyunk és bízunk egymásban. Mert tudtam, tudtuk, hogy semmi baja, és hiába akarják ráhúzni a kliséket, semmi gond nincs vele. És ha erősen hiszünk benne, hogy be tudjuk bizonyítani, akkor tényleg sikerül.
Szóval semmi disz zavarja nincsen, semmi olyan, amit ne lehetne behozni. És mindez abból fakad, mert tényleg kicsi még. Talán jó lett volna neki még egy év az oviban. Egy jó oviban, jó óvónénikkel, akik nem azt akarják bizonyítani, hogy igenis fejlesztésre szorul és vigyem pszichológushoz, mert mentális zavara van ... holott csak rettegett az óvónőtől és terror alatt állt egy másik kisfiú jóvóltából.
Szóval, ha nem ez lett volna körülmény, akkor igen, kellett volna neki még az az egy év. De sajnos nem volt jó helyen, és most jó helyen van. Ítt tudják róla, hogy mindenre képes, hogy vezér egyéniség, és hogy lehet rá számítani. CSak idő kell neki. Ezért is futhatott neki kétszer is a vizsgálatnak. Mert tudta a tanító néni, hogy elsőre nem adja saját magát. :) Sose tudok neki elég hálás lenni.
És ez így tényleg egy olyan nap volt, amiben nem tudtam elégszer megköszönni mindazt amim van. Nem tudok elég hálás lenni. Ez egy olyan nap volt ... :) <3

Nagytétényi Kastélymúzeum

Azt mondtam, hogy elég a tunyulásból. elég volt, hogy csak a mosásról, a takarításról, főzésről és vásrálásból állnak a hétvégék. Elég volt. Nem tudom hogyan, de ezek megoldódnak, inkább szerezzünk sok sok élményt. Arról nem beszélve, hogy ezektől a dolgoktól, csak én és Krisztián fáradunk el, a gyerekek meg estére nem bírnak magukkal és csak kiabálásból áll az este.

Szóval, kiagyaltam, hogy teljesen megfeledkeztünk az ingyenes múzeum nyitva tartásokról. Fellapoztam a kisokost, és megtaláltam, hogy szerencsére a Nagytétényi Kastálymúzeum tegnap, szombaton ingyenesen látogatható. Apa benne volt, hogy menjünk, Majának is tetszett fura mód végre, csak a két kicsi nyígott kicsit. Mert ez is gond, hogy soha sehova nincs kedvük menni.
Délelőtt csak volt vásárlás és mosás és főzés (nagyon boldog voltam, mert brokkolis petrezselymes krémlevest csináltam, és nagyon ízlett mindenkinek, utána tésztát ettünk és abból is ettek) aztán ebéd után beültünk a kocsiba és elmentünk. Kicsit hosszú volt az út, de a várost nézni mindig izgalmas. Maja hős volt, mert bár küzdött, de nem hányta el magát. Odaértünk és szinte nem is voltak. Besétáltunk és körbe mentünk. Jó volt kicsit kultúrálódni. :) Igazából már csak bútor múzeum, de a csodaszép bútorok között el tud veszni az ember. Főleg az emeleten. Szívesen megnéztem volna őket közelebről, felnyitottam volna a játékasztalt, kiprobáltam volna a régi társasokat ... Főleg Majának tetszett. Nagyon helyes volt, mert hozott egy kis füzetet, és abba írta, rajzolta, hogy mi tetszik neki. :) Ez később is megmarad, és később is emlékezni fog rá. Szerintem neki tetszett a legjobban. Meg nekem. :)
Körbementünk, aztán még egy kicsit futkároztak a parkban. :) Aztán haza indultunk. Át a városon. Megbeszéltünk, hogy meg kell nézzük még a MÜPÁ-t, a Bálnát, és sok sok helyet.
Az este végre csendesen telt, nem volt hangos szó. Vacsoráztunk és megnéztünk egy filmet. Remélem idén még sok sok ilyen nap vár ránk.

Erik 7 éves

Na, vegyük fel a fonalat ... mert sajnos, ha nem ír az ember lánya, akkor csak pörögnek az évek, és nincs mire visszatekintetni. :( Így igyekszem újra sokat, sokat írni. Mert rengeteg tervem van ám. :)

Szóval, Erik 7 éves lett. Szokás szerint még fel sem ocsúdtunk a karácsonyi mámorból, a szilveszteri magányból (apával kettesben töltöttünk pár napot, ami hát mit ne mondjak, karácsonyi utóajándéknak fergeteges volt) és már újabb nagy történés következett. Erik 7 éves lett. Ezerszer elmondatom vele, és ezerszer mondom én is, mert nem hiszem el. Most született az én kis szívem szerelme.

Reggel a 7 évvel előtti blogbejegyzéseket olvasgattam. Jó volt visszaemlékezni, mert sajnos magamtól nem ment volna. Nézegettünk képeket és olvastunk történeteket.
Aztán elkezdtünk készülődni, mert mamiék és Pimpiék ebédre jöttek. Finom ebédet készítettünk (marhahúsleves és sült karaj) és sütiztünk. Pimpike nagyon finom kalácsot hozott, a torta szokás szerint nem igazán fogyott így. Kéne valami műanyagot újítani. :)
Kapott sok sok ajándékot, amiknek persze nagyon nagyon örült. Mamiéktól apró kis randa figurákat, házzal együtt, ami pont neki való, mert már kicsi kora óta apró dolgokkal szeret játszani ... nem is értem miért nem megy neki annyira az írás ...
Pimpiéktől és tőlünk legot kapott, amit mintha összebeszéltünk volna, hasonló volt, vagyis összeillett. :) Ezzel meg hárman voltak el.
Ebédnél kis asztalhoz ültek, külön a felnőttektől. Ez a szülinap egy nagyon kis harmonikus, viszonylag csendes kis ünneplés volt. MIndenki jól érezte magát, és végre nem a gyerekeknek kellett ugrálnunk és a csititásukba fáardtunk bele. Jó volt.
Aztán hétfőre mindenki kimenőtt kapott. Mert mégis csak jobb hétköznap elmenni az Aquawolrdbe. :) Mert mi mást csinálnánk egy Erik szülinapon. :) Reggel keltünk, összepakoltunk, még beugrottunk a Decathlonba, mert hiányzott egy úszószemüveg, és apa is kapott egyet, meg nekem egy papucs, és már ott is voltunk. Szokásás három órát maradtunk. És végre ez a nap is nagyon harmonikusan telt. Mindenki elvolt, úszkált, csúszdázott, és nem a veszekedésről és a nyígásról szólt a nap, hanem a sok sok mosolyról. Még az öltözés is nagyon jól ment. Teljesen elégedettek voltunk. Csak kicsi nyígás volt, mert akkor már éhesek voltak. Szokásos Mekis kaját megettük és aznap már nem csináltunk semmit.
Szuper kis nap volt. a maga kis nyugodt, csendes ünneplősen telve. De nagyon szerettem. És Erik is azt mondta a nap végén: Anya ez egy nagyon jó szülinap volt!!!! :)

Vége ...

Már hogy az évnek. :) És kipurcantam. Kivételesen a két ünnep között is dolgoztam, ma utoljára ... és kipurcantam.Jó lenne valami év érteklőset írni, de semmire nem emlékszem, csak hogy dolgoztunk ... majd elgondolkodom kicsit ezen ...  elvégre van még egy napom. :) Azt mondják, le kell zárni az évet, és akkor könnyebb újat kezdeni. Na ezen leszek most. Lezárom ... és kezdek egy újat, amiben sokkal sokkal több család szerepel. :)

Lánybúcsú

Bizony, bizony, sok mindent kimaradt. Többek között az is, hogy úgy tűnik, elkelt az én drága kishugom. Egy szép tavaszi napon megkérték a kezét, ők pedig nem vártak sokáig és október elejére ki is tűzték a NAGY napot. Így eléggé szervezés dúsan telnek az amúgy sem uncsi napok. :)
Mivel a lányok koszorúslányok lesznek, így a nyár egyik legmelegebb napján vásároltunk nekik ruhákat, szép nagyot, pörgöset és habosat. Erik lesz a gyűrűhordozó - remélem eljutnak a megfelelő helyig a gyűrűk ;) - így ő egy igazán elegáns, élete első öltönyével lett gazdagabb. És eljött a pillanat is, mikor apa is megkapta élete második öltönyét ... igen, nem szép ezt leírni, de úgy néz ki, megválunk az érettségi öltönyétől. :) Végül nem utolsó sorban én is megvehettem életem legdrágább ruháját. :)
Nos, de ezeken túl is van feladata egy tanunak. Mert hogy ez lennék én ... izgulok, még sose voltam tanu. :) Többek között, hogy megszervezze a lánybúcsút.
Mert bármilyen hihetetlen is, az én tesóm bizon hagyományos, királylányos esküvőt tervez ... :) Amiből nem maradhatott ki a lánybúcsú sem. Persze az ő hagyományos és konzervatív szintjén. :)

Szóval az augusztus eleje nem csak az iskola kezdésről szólt, táskák és füzetek beszerzése, és csomagolás, hanem egy lánybúcsú megszervezéséről is. Mivel még ilyet sem csináltam soha, ezért nem kevés energiámat vette el.
Különlegeset akartam, de ismerve Pimpikét, mégis olyat, amiben ő is jól érzi magát és nem kényelmetlen neki, hiszen mindenhol azt írták, hogy elsősorban a menyasszonynak kell jól éreznie magát.
Így esett a választásom egy rúdtánc estre. Nevével ellentétben semmi szexi, vagy vad dolgot nem takar. Aki próbálta már az tudja, aki meg nem, annak javaslom, hogy próbálja ki. Kiválasztottam egy nem túl messzi helyet, ahol nagyon kedvesek voltak és szerveznek lánybúcsús rúdtánc órákat. A 90 perc takart egy rúdtánc órát, ahol abszolút az alapokkal ismerkedtünk meg, megismertük a saját súlyunkat, a határainkat ... végül meglepetésre egy kis koreográfiai is összeállt. :) Szerintem nagyon jól sikerült kis este lett.
A nem túl hagyományos esthez hozzá tartozik, hogy jelen volt a menyasszony anyukája és anyóssa is, sőt még a tanu társam is, a vőlegény testvére. És még barátnő is ... és ami abszolút nem hagyományosnak mondható, Maja is velünk jött.
Ez mondjuk az utolsó pillanatban jutott eszembe, és kissé félve vittem el, bár ő olyan lelkes volt, szerintem soha nem fogja lefelejteni, én meg a pillanatot, ahogy mellettem ül a héven, izgatottan és teli hálával. Azok a szemek ...
És végül kiderült nagyon jó döntés volt elvinni, mert olyan tehetséges!!! Mondjuk miben nem. :) Élvezte a feladatokat, megcsinált mindent és mosolygott és imádtuk ... MIndenki!!!!
Szóval jó volt, aztán még elmentünk a Don Pepébe egy vacsira, ahol feladatokkal készültem, amiket Pimike többé kevésbé teljesített is, végül még asszonyfogadalmat tett és kapott oklevelet.
Szerintem jól sikerült, ügyes voltam. :)

Iskolakezdés

Még fogok írni a nyárról, mert nem múlt el a lelkünkből ... de most kezdi átvenni valami különös. Holnap kezdődik az iskola. Fura leírni, fura belegondolni, fura lesz holnap felkelni. MInden porcikám tiltakozik ellene ... még akkor is, ha már itthon egymás agyára megyünk, és szinte folyamatosan itthon ülünk és unjuk a meleget ... még akkor is nehéz leírni. Pláne, hogy Erik kezdi az iskolát. Teljesen új osztály, tanár nénik. Majának is elment az egyik tanár nénije, új lesz helyette, és Jana is egyedül marad az oviban.
Ma elsétáltunk az ovi fele és Jana találkozott Lilivel és ettől most várja a holnapot.
Erik is izgatott a maga módján. Maja várja a sulit, de tudja, hogy most jövő nyárig nem lesz megállás.

És én, én vagyok a legizgazottabb... megkértem apát maradjon itthon legalább holnap, ne hagyjon egyedül a gondolataimmal ... nem sikerült neki, be kell mennie ... így még inkább tele vagyok izgulással. Persze bízok bennük, mert okosak és ügyesek, megoldják, de már megint valami változik és én nem szeretem a vátozásokat. Olyan jó volt ez a nyár,, olyan jó volt együtt lenni, hogy volt idő meghallgatnom és leülnöm mellé csendben, hogy volt rá hogy megéljem és átéljem. Most minden felgyorsul és összezsúfolódik, megváltozik és átalakul ... én meg győzzem feldolgozni.

Ok, igen, magamat sajnálom a történetben a legjobban ... ez van ... :)

2015 nyara

Ha már nem születnek bejegyzések, akkor legyen néha-néha...

Szóval ez a nyarunk is eltelt. Már csak három napunk van, és két iskolással és egy óvodással fogjuk kezdeni az idei tanévet.

Belehúztunk ebbe a nyárba. Szerintem eléggé program dús volt, lehet más szerint nem, de szerintem kihasználtuk a lehtőségeinket. Főleg, Majának volt programokkal teli. Néha azt éreztem, hogy csak bőröndöt pakolok ki-be neki.
A kicsik a végletekig oviba jártak, de azért nekik is jutott egy kis nyár.

Szóval, összesen 11 hetet számoltunk idén.
1. hét: Maja a sulis napkoziben kezdett. Mivel tavaly ezt kihagytuk és leginkább az első hetekben voltak osztálytársak, ezért fordítottam a tavalyin és a napközivel kezdtünk. Már csak azért is, mert ez még nem összevont napközi, így a suliban vannak, megszokott helyen és viszonylag megszokott tanárokkal. Sikerült, voltak osztály társak, el is volt eléggé jól a kicsi Kincs.

2. hét: Eredetileg ide is sulis napközit terveztem, de aztán anyuék bevállalták Maját. Mivel festés volt náluk, ezért főleg Pimpikével volt, ketten vigyázták a festőket. És ezen a héten volt az első lehülés is, szóval inkább a szobai fagyoskodással jelemmezném a hetet. Lehűlt 20 fok közelire a hőmérséklet, és ugye folyamatosan nyitva voltak az ajtók a festés miatt. De persze itt sem panaszkodott, elvoltak. :)

3. hét: a szokásos osztály kirándulás hete. Idén a tanító nénik nagyon bátrak voltak és 5 napra vitték el a gyerekeket, igaz ismerős helyre, tavaly is itt voltak. Ez a hét kissé lefárasztotta, de mint mindig most is együtt volt az osztály és együtt lenni jó. :) Rengeteg program volt, délelőtt és délután is. Az idő is jó volt hozzájuk, nem volt kánikula, de hideg sem. Pont jó. Még strandoltak is, mert a mi tanító nénieink ennyire bevállalósak.
Ezt a hetet mi is vártuk, hiszen úgy volt megbeszélve, hogy családilag lemegyünk Majáért és életüónkben először sátorozni fogunk. Pénteken mentünk érte. Nagyon örült nekünk, bár láthatólag azért a kis törékenyt lefárasztotta a tábori élet. :) Pénteken aztán átmentünk és felvertük a sátrunkat. Nekünk ezer éve van egy két személyesünk, gondoltuk jó lesz az ... igen ám, de rég volt, mikor próbáltuk, így többek unszolására kaptunk egy kölcsön három személyeset is, így két sátorban kényelmesen elfértünk. A nagyobban én a két kicsivel, a másikban pedig apa Majával. Ráadásul Maja egyik tanító nénije Ildikó néniék voltak a szomszédaink, náluk három lány van, így a társaság is megvolt. Aznap a kipakolás után már semmi dolgunk nem volt, mint hogy a szomszéd fűrdőben megcsobbanjunk. Kis csalódá volt, hogy a víz számunkra túl hideg volt. Így akármennyire is akartuk, rövid ideig tudtunk csak fürdeni, mert mindenkinek vacogott a foga. Hiába, mi ilyenek vagyunk. :) Zárásig maradtunk és igazán fura élmény volt, hogy nem haza, hanem egy sátorba mentünk "haza". Aztán következett egy esti társas parti Ildikó néniékkel, végül egy éjszakai játszóterezés, és mivel éppen fesztivál volt, még zene is társult hozzá ... igaz, ez hajnal 3ig szólt, aminek azért annyire én nem örültem, mert csak én nem tudtam aludni tőle. :)
Másnap keltünk és mivel az árban benne volt egy közeli csúszda park belépő, igy ott töltöttük a napot. Igaz, a csúszdákat mi nem éppen élveztük, csak a gyerek csúszdákat próbáltuk ki, de sajnos itt is számunkra nagyon hideg volt a víz. De életünkben először töltöttünk el egy egész napot strandon. Igen, ilyen sem volt még.
Viszonlag korán "haza" mentünk, aztán vacsi után vissza a fürdőbe, mert még éjszakai fürdőzés is volt a jegyárban. Ez is igazán élmény volt. Igaz, nem sokáig éltünk vele, mert mondom, hideg volt a víz, és bár volt meleg medence is, az gyógyvíz volt, ahonnét a gyerekeket kizavarták.
Így megint viszonylag korán aludtunk és reggelre pedig mindenki már úgy elfáradt - nem vagyunk mi ehhez szokva - hogy nem tartottunk Ildikó néniékkel a kalnd parkba, hanem hazajöttünk. Nem bántuk me,g kezdésnek ennyi elég volt, végül is azért jó sátorozni, mert bármikor úgy gondolod, odébb állsz. Szóval azt megállapítottuk, hogy sátorozni jó.

4. hét: Ildikó néniékből nem lett elég, velük közösen ment Maja kézműves táborba. Ami viszont eléggé csalódás volt bár erről nem ők tehettek. Beköszöntött az első kánikula, és 40 fokban elmaradt az agyagozás, a festés ... csak ültek és pihegtek. Túl sok alkotás nem született, ellenben jó sok mesét néztek. :/

5. hét: Maja ismét mamiéknál kötött ki. Még mindig elég jó idő volt, és mamiék idén is meglepték, elvitték wellneselni. Nagyon várta, nagyon izgatott volt, és bár csak három nap volt, ő annyit fürdőzött amennyit csak lehetett. Imádta ezt, kár hogy nem láthattam. Még most is rengeteget tud róla mesélni.

6. hét: itt véget ért az ovi is. Ovisoknak is elkezdődött a nyári szünet. Első hétre így egy közös úszó táborral indítottunk. És mivel megérkezett a második kánikula hét is, végülis jó döntésnek bizonyult. Mivel fedett az uszoda, így nem tűzött rájuk a nap, mégis vízben voltak. Ezt a hetet nagyon élvezték, és mint később kiderült eredményes is volt, mert mindenki úgy úszik, mint hal a vízben. :)

7. hét: nagy közös mamizás volt. Most hárman mentek le mamiékhoz és töltötték ott a hetet. Maminak fárasztó, gyerekeknek összeszokós hét volt. Volt benne minden, amit egy vidéki gyerek csinálhat nyáron.

8. hét: ettől a héttől kezdve én is csatlakoztam a nyári szünetesekhez. Már én is itthon voltam, sőt apa is. Úgy terveztük, hogy ismét sátorozunk. És mivel kegyes volt az idő, így kedden reggel Agárd felé vettük az irányt. ÉS bár megint csak három nap volt, szuper jó volt. Erről később írok...
Pénteken még volt egy okmány irodás kürönk is, hiszen a friss sulisunknak diákigazolványt kellett csináltatni.

9. hét: bár még ezen a héten is közösen mind az  öten itthon voltunk, túl sok mindent nem csináltunk, hiszen megjött az újabb kánikula. Mozdulni is nehéz volt 40 fokban. Nekem zen a héten nem volt javasolt a víz, így a kánikulát fenn töltöttük. Vasárnap pedig egy cirkusszal zártuk a hetet. Mivel Maja a kitűnő bizonyítványa mellé cirkusz jegyet is kapott, így kötelező volt elmenni. :) Papa közben járására pedig mindenki kapott jegyet, így idén sem maradt el a cirkusz. Mivel az este 7 órás előadásra mentünk, így Eriket elég nehéz volt ébren tartani, de azért most sem csalódtunk, láttunk sok érdekes előadást.

10. hét. Apa vissza ment dolgozni, Maja pedig a három napos hetet (20.a miatt) angol táborban kezdte. Idén ez is ottalvós volt, három napra elmentek Szandaváraljára. Sajnos az idő lehűlt és rengeteget esett és hideg volt, és bár programban nem volt hiány, úgy vettem észre, ezt kihagyhattuk volna. Maja eléggé lesoványodva tért haza, és valahogy végleg kifáradt. El is határoztuk, hogy most minden energiánkkal őt töltjük fel. A 20-ai hétvgén nem sok mindent csináltunk, pénteken elmentünk Szentendrére, ami  mindig jó program. Mivel megint nagyon meleg volt, így a Dunába lógattuk a lábunkat. Ezt mindig nagyon szeretjük. Szombaton kértünk és kaptunk kölcsön bicikliket, így megvolt első közös családi bicaj túránk is. Igaz, csak Kalászra mentünk át, de Janától ez nagy dolog volt. MIndenki nagyon élvezte a közös tekerést, tényleg élmény volt. Reméljük ilyen is lesz még. :)

11. hét. Eljött az utolsó hét is. Ez már főleg a készülődésé volt. Megvettük a hiányzó tanszereket, csomagolunk, felkészülünk. Ebédet fizetünk, termeket csinosítunk ...

És bár hosszú volt de eljött a vége. Sajnálom, mert bár nem minden pillanatban így érzem, de szeretek velük lenni. Visszatérnek a szürke hétköznapok, és én is újra dolgozom és mindenre olyan kevés idő jut ...
Bár nem kesergünk túl sokat, mert a szeptember is rengeteg kalandot és élményt rejteget. :)