2012. június 18., hétfő

Reggel

felöltöznek, mindenki saját stílusban. Erik hős lovagnak, Maja menyasszonynak, fején egy pléddel, Jana? Nevetnek ... te minek öltöztél? Maja szólal meg: ő pucér néninek. Nevetnek ... legjobban Jana, csillogó szemekkel ... :)))

Loptam ...

"persze, a múltunk gyönyörű, a jövőnk rózsás, csak az a fránya jelen, azzal kéne még valamit csinálni..."

Előttünk a nyár. Előttünk az élet. Összetartozunk. Csak ne legyenek korszakok, amik lezárulhatnak....

2012. június 15., péntek

Bölcsis! szülői

Hát nem mondom, hogy vártam az időpontot. Sőt, mondhatni hetek óta gyomor görcsöm van tőle, amitől kedvetlen és ideges vagyok. És most, hogy túl vagyok rajta, sem jobb ... persze sokminden igen. Pl, hogy megnyugodtam, szuper gondozó néniket kaptunk. Igaz az volt megígérve, hogy Erik helyére mehet, de mégsem így alakult. Gondozónő-párosokat bontottak szét és így lett nekünk egy Gyöngyi nénink - ő Eriknek is volt és imádom! - és egy Viki nénink, ő a másik csoportban volt, nagyon fiatal, de szereti a gyerekeket és nem rest leülni közéjük. 6 gyerek marad az előző csoportból és elvileg heten lesznek újak, a szülőin csak 6an voltunk és ebből is egyik anyuka szólt, hogy neki van egy tegnapi pozitív tesztje, szóval ők nem biztos.
Jana így napocska csoportos lesz - pont mint Maja ... el is gondolkoztam a dominó jelen, de aztán hogy megszokja, mivel majd oviban is ez lesz a jele, így gyorsan lestoppoltam a tulipánt. :)
Minden nagyon jó volt, aranyosak, kedvesek és tudom, hogy jó helye lesz, várják és szeretik, ami nagyon fontos, mégis egyre csak azt érzem, hogy nem akarom!!! Még a délelőtt ok, de hogy máshol aludjon ... brrr!!! Soha nem aludt még gyerekem a bölcsiben. Valamit érzem, kezdenem kell magammal, de igyekszem úgy megoldani, hogy a lehető legkevesebbet legyen benn. Gyomorgörcsöm van az egésztől ... meg úgy egyébként is, szinte óránként jönnek rám a síró görcsök ...kedvetlen vagyok és ez rányomja mindenre a bélyegét. Várom a nyarat, de ha nem tudom magam ebből kirángatni, akkor az utolsó közös nyarunknak nem sok szépet és jót jósolok.
És félreértés ne essék, nem a munkától írtózom és nem az alól akarom magam kivonni, csak egyszerűen szeretnék még egy évet kibekkelni valahogy, mert úgy érzem, hogy annyi még kell nekünk Janával. Olyan összenövésben vagyunk, hogy valami hihetetlen. KÉptelen vagyok elengedni, mert még olyan picike. Olyan nagyon ... és persze tudom, hogy nekem ő mindig is az marad. De két évesen, még olyan kicsike ... jobb lenne az oviig várni.
Szóval, most még minden nagyon kérdőjel ... és ez az amit nagyon nem bírok elviselni!!!!!!!

2012. június 11., hétfő

Mosoly pillanat

Ózt néznek.
Maja: Ez mi?
Apa: Bádogember.
Maja szemöldökét felhúzva, csodálkozva, ahogy csak ő tud: Átokember???!!!

:))))

Zöldség-gyümölcs

Találtam egy oldalt. 4500 forintért házhoz hoznak egy ládányi zöldséget gyümölcsöt ... Egész pontosan, most ez van a ládában:

Termék E.ár Ft. Meny. M.E. Érték Ft.

Alma 300.- kg 240.-

Cseresznye 800.- kg 800.-

Fehér répa 400.- kg 120.-

Hónapos retek 120.- cs. 120.-

Jégsaláta 250.- fej 250.-

Kapor 80.- cs. 80.-

Kígyóuborka 480.- kg 120.-

Petrezselyemzöld 50.- cs. 100.-

Primőr karalábé 140.- fej 840.-

Primőr paradicsom 800.- kg 400.-

Sárgarépa 270.- kg 270.-

TV paprika 900.- kg 270.-

Újkrumpli 380.- kg 380.-

Újhagyma 120.- cs. 120.-

Vöröshagyma 250.- kg 75.-

Zöldborsó 680.- kg 340.-

Elvileg mindig idény gyümölcs és zöldség és mindig más. És elvileg hazai termelőktől. Elég jónak hangzik és most azon gondolkodom, megéri e. Ha azt nézem, hogy hiába van nem messze a piac, alig-alig jutok el oda, a közeli zöldséges meg kicsit drága is és eléggé egyhangú, akkor azt mondom, hogy lehet kicsit drága, de megéri. De ha meg azt mondom, hogy vegyek erőt magamon és járjak minden nap piacra ... hát nem tudom. Most mondjuk esik az eső, a fenének van kedve kimenni ... pláne két-három gyerekkel. Már csak az a kérdés, ha megrendelem, hogy hol fogom tárolni. Mert itt minden megromlik, olyan meleg van ... :(
Azt hiszem kipróbálom ... meglátjuk. Veszteni nem veszíthetünk. Legfeljebb több gyümölcsöt és zöldséget eszünk. :)))



2012. június 7., csütörtök

Keresem az utam ...

Mikor nyolcadikos voltam, mindenki kereste az útját. Én is kezembe vettem az útmutatót és arra jutottam, hogy szeretnék egy művészeti középsuliba menni. Messze az otthonomtól és mert a rajz tanárom szerettem és szerinte jó voltam. Aztán mégsem mentem, mert jobb nekem otthon és maradtam nálunk egy sima gimiben.
Aztán annak is vége lett és megint mindenki kereste az útját. Megint kezembe vettem az útmutatót és arra jutottam, hogy (megint a rajztanárom szerettem és talán jó is voltam benne, arra felé vegyem az irányt?) ... fogalmam sincsen. Eleve a középsulis éveim nehézkesek voltak. lázadtam minden és mindenki ellen. Semmi nem volt jó, így semmit nem is akartam. Így alakult, hogy anyum mondta meg, hova is adjam be a jelentkezésemet.
Aztán elsőre nem vettek fel sehova, másodjára sem, végül csak bejutottam, kicsit zötyögősen, de közgazdásznak kezdtem el tanulni. Talán az ottani utam túl simára is sikeredett, valahogy sikerült aminek sikerülnie kellett és már azt vettem észre, hogy kezemben a diplomám. Még a nyelvvizsgám is meglett, holott mindenki, még a nyelvtanárom is azt mondta, lehetetlen. Mégis kezemben volt minden és én megint ott álltam, hogy most mi lesz.
Barátnőm révén egy könyvelő cégnél kezdtem el dolgozni, ahol olyan lóti futi voltam, de ez nem okozott gondot. Tudtam, éreztem, kevés vagyok én a szakmához, tanulnom kell. És legjobb, ha lentről kezdem és mindent megtanulok. Szerettem, szabad voltam, én alakíthattam ki a napomat.
Aztán úgy alakult, hogy beadtam a jelentkezésem egy céghez és láss csodát fel is vettek. Első helyemen, közel 5 évet húztam le. KÖnyveltem. Hol keveset, hol sokat, hol csak adminisztratívan, hol meg aktívan. Volt főnököm, aki nem bízott bennem és volt aki igen, volt akivel nem jöttem ki és volt akivel nagyon is. Költözött a cég, jöttek mentek az emberek, és én úgy éreztem, kicsi vagyok én ehhez ... vajon valaha megtanulom a szakma csínját bínját? Nem éreztem, hogy igazán enyém lenne.
Mégis hálás vagyok a sorsnak, mert találkoztam apával. :) Örök pillanat ... de ez nem ide tartozik. :)
Szóval mikor már úgy éreztem, hogy meghaladják a munkák a képességeimet és mondjuk úgy nulla angol tudással szinte beszámolót kellett készítenem nagy külföldi cégeknek, ... nos akkor lettem terhes és jöttem el.
És kezdődött egy másik élet.
És most, a másik élet lassan megint változik. 5 év telt el, és ismét ott állok, hogy keresem az utam. Csak most nincs a kezemben az útmutató, ami megmondaná, merre is. Csak én vagyok és az 5 év babázás és közel másfél éves nem alvás, a nulla agykapacitásom ... és keresem az utam.
Nem könnyű! Sőt! A mai világban nagyon is nehéz. Sőt, sokak szeirnt lehetetlen. Mások szerint meg csak hinni kell benne. Nos én nem tudom hova álljak. Tudom, van út, csak nem találom. Keresem önmagam. A jó, hogy most senki nem mondja meg merre menjek, és ugyanakkor ez borzasztóan rémisztő is.
Akik kérdezik és mondom, hogy könyveltem, azok szerint sima ügy. Akkor könyveljek tovább. Pedig nem ! Nem ilyen egyszerű. Amiben tudod, hogy soha nem lehetsz jó, azt nem akarod folytatni. Mikor soha nem állt össze a kép az osztalékról, vagy az adókról, akkor tudod, nem az a te utad. De akkor mi?
MIndig is alkalmazott voltam. A szüleim is azok. A vállalkozás olyan megfoghatatlan és valahogy misztikus dolog ... pedig lehet alkalmazott valaki és közben mégis szabadon rendelkezik az idejével? Lehet összeegyeztetni alkalmazotti viszonyt és három gyerek koordinálását? Persze lehet. De alkalmas vagyok e én. Vagy ha nem, alkalmas vagyok vállalkozónak. Nos, aki ismer, az tudja sokminden vagyok, de vállalkozó szellem az nem ... mégis nagyon nagyon kell keresnem az utam. Bár próbálok hinni benne, hogy előttem van, hogy a kellő pillanatban megtalálom, mégis sokszor és sokat megrémiszt a jövő. Nagyon is. Túlontúl! Pedig szeretném. Szeretnék visszatérni a felnőtt világba, hogy értelmes és hasznos dolgot csináljak. Remélem, megtalálom az utam. Most már tényleg az igazit!!!

Nos ezért vannak mostanában kevés bejegyzéseim. Nagyon a gödör alján voltam. Igyekszem kijönni ... nagyon igyekszem!!! :))) Azért régebbi dolgokat is pótolok. Érdemes lentebb is lapozgatni néha-néha! ;)

2012. június 6., szerda

Evés

Hogy mi jut eszembe az evésről? KÍNSZENVEDÉS!!!! minden perce. mindhárom gyerekkel, mind a 4 étkezés. Dundival hiszti az eleje, mert éhes, mire elé teszem, már hisztizik, hogy nem, aztán hogy egyedül enne, vagy mégse, hogy ezt inkább nem ... majd átül, majd mászkál én utána, majd mindent felad, megint 2 kanálig jutottunk ... Erik szintén. Ami van,azt éppen nem enné. Most épp a csokis répatortára mondta, köszi nem kell. Maja meg ...áááá, semmit nem változott az elmúlt években.
Komolyan mondom, nem is értem miért csinálok nagy dolgot a főzésből. Semmi értelme. Apa szerint túl modernül főzök és jó lenne hagyományosat enni, a gyerekek szerint meg inkább esznek kenyeret üresen, vagy vajjal, vagy Maja mondjuk ketchuppal ... akkor meg minek? Még a szuperül megsült isteni finom házi kenyeremet is undorodva tolják el ... minek dolgozok annyit ... minek, minek, minek ... kinek????!!!!

ui.: ha néha több is hiányzik a tányérból mint két kanálnyi, akkor azt tutira megtalálom a földön ... :/
és ha mégis elfogy .. mondjuk most a csokis répatorta, akkor még én köszönöm meg, hogy hajlandóak voltak legalább megkóstolni. :/

és veszekszem nap mint nap, hogy a fiam ne lányként viselkedjen és hallgatom a hisztit, amiért nem hordhat szoknyát és ne vegye fel a Jana pólóját ...

tényleg élmény itthon lenni!!!!

2012. június 4., hétfő

...mosoly

Ma bölcsis gyereknap volt. A végén Erik választhatott egy zsákba macskát. Nagyon örült neki, mikor meglátott, mutatta, anya!!! Ebben macska van!!!

hát először mosolyogtam, aztán belegondoltam és már csak reméltem, hogy nem az van benne ... :)))))

2012. június 2., szombat

Ügyelet

Szombat reggel a Csillaghegyi közösségi házba mentünk volna ... készülődtünk, aztán apa levette Dundiról a ruhákat és megláttuk, hogy a hajlataiban apró pöttyös égő vörös, a combjai meg izzó vörösen égnek. MIntha megégett volna.
Kis gondolkodás után, telefonálás, majd mivel doki nénink ügyelt így életünkben először elmentünk az ügyeletre. Szerencsére nem voltak sokan. Dundi felettéb jókedvű volt, talán nagyon is.
Nem is kellett sokat várni, sorra kerülünk, doki néni is elképed, hogy milyen nagyon intenzív a combján, de megnyugtat, hogy "csak" allergia. Valszeg az öblítőre, mert hogy az elmúlt hetekben csak az volt új az életében, meg esetleg a pelus is, de az nem magyarázat a hónaljra, vagy a köldökre. Felírt egy krémet, meg szedjünk fenistil cseppeket.
Ügyeletes gyógyszertár, aztán haza, apa bekente és irány aludni ... két óra elteltével felkel és sehol semmi. MIntha csak álmodtuk volna az egészet. És később se.
Doki néni azt mondta, legalább egy hét, mire a combjairól eltűnik, mert ott nagyon durva ... hát elég volt két óra ... vagy mi volt ez??? Én még ilyet nem pipáltam. Komolyan szórakozik velünk a kiscsaj!!!! :)))

2012. június 1., péntek

... mosoly

Naaagyon rossz kedvem volt.
Délelőtt oviban voltunk, Jana folyamatosan hisztizett, és egyébként sem élek fantasztikus napokat mostanában.
Hazavonszoltam őket, szó szerint ... majd fogtam Janát, beraktam a kiságyába, lehúztam a redőnyt és mondtam, most egyedül elalszol ... szó nélkül elaludt. Majd szóltam a nagyoknak, hogy anya fáradt, lefekszik, majd bevonultam a hálóba. Persze nem aludtam, csak duzzogtam, hogy milyen szar nekem ... naná!!! Közben hallgatóztam.
A két nagy egy ideig rajzolt, majd Maja megkérdezte Eriket, hogy mondjon e neki mesét. Meséltek egymásnak, sajna a mesét nem hallottam, annyira nincs jó fülem. Kicsivel később puha lábacskákat érzek, Erik odakuckózott mellém, majd az ismerős hortyogás ... nem sokra rá, megint puha talpacskák, Maja ölelő karjai a nyakamon, majd lassú, ütemes lélegzése ... elaludt ... hát ilyen rossz dolgom van nekem ... :/