Keresem az utam ...

Mikor nyolcadikos voltam, mindenki kereste az útját. Én is kezembe vettem az útmutatót és arra jutottam, hogy szeretnék egy művészeti középsuliba menni. Messze az otthonomtól és mert a rajz tanárom szerettem és szerinte jó voltam. Aztán mégsem mentem, mert jobb nekem otthon és maradtam nálunk egy sima gimiben.
Aztán annak is vége lett és megint mindenki kereste az útját. Megint kezembe vettem az útmutatót és arra jutottam, hogy (megint a rajztanárom szerettem és talán jó is voltam benne, arra felé vegyem az irányt?) ... fogalmam sincsen. Eleve a középsulis éveim nehézkesek voltak. lázadtam minden és mindenki ellen. Semmi nem volt jó, így semmit nem is akartam. Így alakult, hogy anyum mondta meg, hova is adjam be a jelentkezésemet.
Aztán elsőre nem vettek fel sehova, másodjára sem, végül csak bejutottam, kicsit zötyögősen, de közgazdásznak kezdtem el tanulni. Talán az ottani utam túl simára is sikeredett, valahogy sikerült aminek sikerülnie kellett és már azt vettem észre, hogy kezemben a diplomám. Még a nyelvvizsgám is meglett, holott mindenki, még a nyelvtanárom is azt mondta, lehetetlen. Mégis kezemben volt minden és én megint ott álltam, hogy most mi lesz.
Barátnőm révén egy könyvelő cégnél kezdtem el dolgozni, ahol olyan lóti futi voltam, de ez nem okozott gondot. Tudtam, éreztem, kevés vagyok én a szakmához, tanulnom kell. És legjobb, ha lentről kezdem és mindent megtanulok. Szerettem, szabad voltam, én alakíthattam ki a napomat.
Aztán úgy alakult, hogy beadtam a jelentkezésem egy céghez és láss csodát fel is vettek. Első helyemen, közel 5 évet húztam le. KÖnyveltem. Hol keveset, hol sokat, hol csak adminisztratívan, hol meg aktívan. Volt főnököm, aki nem bízott bennem és volt aki igen, volt akivel nem jöttem ki és volt akivel nagyon is. Költözött a cég, jöttek mentek az emberek, és én úgy éreztem, kicsi vagyok én ehhez ... vajon valaha megtanulom a szakma csínját bínját? Nem éreztem, hogy igazán enyém lenne.
Mégis hálás vagyok a sorsnak, mert találkoztam apával. :) Örök pillanat ... de ez nem ide tartozik. :)
Szóval mikor már úgy éreztem, hogy meghaladják a munkák a képességeimet és mondjuk úgy nulla angol tudással szinte beszámolót kellett készítenem nagy külföldi cégeknek, ... nos akkor lettem terhes és jöttem el.
És kezdődött egy másik élet.
És most, a másik élet lassan megint változik. 5 év telt el, és ismét ott állok, hogy keresem az utam. Csak most nincs a kezemben az útmutató, ami megmondaná, merre is. Csak én vagyok és az 5 év babázás és közel másfél éves nem alvás, a nulla agykapacitásom ... és keresem az utam.
Nem könnyű! Sőt! A mai világban nagyon is nehéz. Sőt, sokak szeirnt lehetetlen. Mások szerint meg csak hinni kell benne. Nos én nem tudom hova álljak. Tudom, van út, csak nem találom. Keresem önmagam. A jó, hogy most senki nem mondja meg merre menjek, és ugyanakkor ez borzasztóan rémisztő is.
Akik kérdezik és mondom, hogy könyveltem, azok szerint sima ügy. Akkor könyveljek tovább. Pedig nem ! Nem ilyen egyszerű. Amiben tudod, hogy soha nem lehetsz jó, azt nem akarod folytatni. Mikor soha nem állt össze a kép az osztalékról, vagy az adókról, akkor tudod, nem az a te utad. De akkor mi?
MIndig is alkalmazott voltam. A szüleim is azok. A vállalkozás olyan megfoghatatlan és valahogy misztikus dolog ... pedig lehet alkalmazott valaki és közben mégis szabadon rendelkezik az idejével? Lehet összeegyeztetni alkalmazotti viszonyt és három gyerek koordinálását? Persze lehet. De alkalmas vagyok e én. Vagy ha nem, alkalmas vagyok vállalkozónak. Nos, aki ismer, az tudja sokminden vagyok, de vállalkozó szellem az nem ... mégis nagyon nagyon kell keresnem az utam. Bár próbálok hinni benne, hogy előttem van, hogy a kellő pillanatban megtalálom, mégis sokszor és sokat megrémiszt a jövő. Nagyon is. Túlontúl! Pedig szeretném. Szeretnék visszatérni a felnőtt világba, hogy értelmes és hasznos dolgot csináljak. Remélem, megtalálom az utam. Most már tényleg az igazit!!!

Nos ezért vannak mostanában kevés bejegyzéseim. Nagyon a gödör alján voltam. Igyekszem kijönni ... nagyon igyekszem!!! :))) Azért régebbi dolgokat is pótolok. Érdemes lentebb is lapozgatni néha-néha! ;)