Fánkevő verseny

Szerintem ez külön posztot érdemel.
A mamiéknál megrendezésre kerülő farsang egyik szórakoztató versenye a fánk evő verseny volt.
Azt hiszem, Pimpi találta ki, mamit meg nem kellett nagyon rávenni. Én megemlítettem, hogy akkor most talán lehetne és már mami rendezkedett is és a következő pillanatban a három gyerek a székeken állt és kezükben ripsz ropsz ott volt a fakanál, amin egy kötél lógott a végén pedig aza bizonyos fánk.
Pimpi és Maja, Én és Jana, végül Apa és Erik.

Mondanom sem kell, hogy mikor felcsendült a rajt, apa már le is harapta a fánk felét. :) Nagyon úgy tűnt nyerésre állnak. Aztán Pimpi is belehúzott, egész jól haladt, naná, hiszen Maja segített neki, megfogta, ha nem is a fánkot de a zsinórt mindenképpen, hogy ne himbálódzon annyira a fánk. Én meg Janával ... hát csúnyán kikaptunk. Mert Jana fogta a fakanalat, mami fogta Janát, én meg kerestem a fánkot. Mert Jana eltávesztette, azt hitte a cél az, hogy minél jobban himbálódzon a fánk, és hogy ki nem tudja megenni. Hiába segített mami, Jana olyan ügyes volt, hogy mire elkaptam a fánkot a számmal, már ki is rántotta.
(szerintem látszik Jana arcán az elszántság! :))
A leginkább Maja izgult, nagyon akart nyerni, mint mindig mindenben. Persze apáék nyertek, de csak egy orrhosszal - Pimpi orral :) - de ezt ő azért zokon vette, Erik a tőle megszokott vigyorral konstatálta, hogy apával megint jó párost alkottak. Jana meg megnyugodott, mert szinte egészben megmaradt a fánk ... azt hitte, mi nyertünk ... :)))))
Sírva nevettünk a végén. Jó kis pillanat volt!!!!!!

Erik a szívtipró

Történt ugyanis, hogy mamiéknál farsang volt ... erről is sürgetően kéne írnom egy bejegyzést!!!
Délután már a Pimpi szobájában ültünk és Jana szopizott, Erik meg ott sündörgött Pimpivel. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy Erik felakadt szemekkel kering, majd széttárt karokkal hátát az ágynak vetve eldől és ezt mondja:
megcsókolt egy lány!!!!
:)
Később kiderült számomra is, Pimpitől kapott egy puszit. :)
Hát nem egy móka mester????!!!!!

Egyébként azóta Maja úgy emlegeti a napot, hogy emlékszel, mikor mamiéknál a bálon voltunk? Jó kis nap volt. Töltök hozzá képeket! :)

Ami jó,

hogy ma megint sikerült együtt aludni.
Ami rossz, pedig, hogy ezt megint a cicim bánta. És úgy egyébként is ... én szeretek szoptatni, és így harmadik és egyben utolsó gyerek fele nem érzem égető szükségét, hogy le kéne róla szoktatnom. Szeretem és kész. Sőt, még lassan másfél évesen sem érzem azt, hogy nagy lenne hozzá.
Amihez viszont már nagy és égetően elegem van belőle, az a mennyiség, amit képes rajta eltölteni. Hogy nincs olyan, hogy leülhetek, anélkül, hogy ne kucorogna az ölembe és ne szopizna. Hogy képes rajta órákat csüngeni és ha 5 percre abbahagyja úgy visszajönni, mintha órák óta nem látta volna. Hogy sose elég belőle. Hogy óránként akár 4-5ször képes szopizni, hogy éjjel megint ezerszer fenn van miatta és hisztizik, hogy ...
Szóval, én tényleg nem akarom leszoktatni - bár kétséges, hogy egyáltalán lehetne e hiszti királynőt errefelé terelgetni, hogy ő nem akarja, de ... és nincs de, mert nem tudok mit tenni. Vagy hagyom, hogy napi 24 órában szinte folyamatosan üvölt, vagy elviselem, hogy 20 percenként csatlakozik rám. Jó lenne valami középutat találni ... mert ez nemcsak testileg, fizikálisan visel meg, de érzelmileg is a padlóra küld és úgy érzem, már hajnalban, hogy az a kis energia, amit a kevéske kis alvásaimmal összegyűjtöttem, szépen áramlik ki belőlem, és reggel már arra sincs erőm, hogy felkeljek, sőt hogy később folytassam a napom.
Mert szoptatni jó és tényleg!!!! De akár így is? ....

Olyan történt, ami már nagyon rég ...

Történik ugyanis, hogy mostanában Jana ismét elszórakoztat éjjelente. Megint borzalmasan alszik. Tegnap végre kiolvastam egy könyvet és sikerült későn lefeküdnöm. Fél egy is volt, mire ágyat értem és reggel hatkor már keltem. Ez idő alatt, Jana mintegy 6x volt fenn és tarkította éjszakám úgy mindegy egyes alkalommal 20 perces hisztivel, vagy épp ha már nem bírtam, akkor cicin lógással. De ez azért nem célre vezető, mert ha cicit adok neki, akkor azt úgy kezeli, hogy akkor az már ott is marad és ha megpróbálom kivarázsolni a szájából, akkor megint nem úszom meg a hisztit.
Szóval a pocsék éjszaka után, persze nem ez volt az első, csak most későn is feküdtem és reggel korán keltem, ami a beteges időszakban nem sűrűn fordult elő. Szóval reggelre használhatatlan lettem. Így mikor a két nagyot szétdobtam oviba, bölcsibe, itthon sztrájkoltam és semmit nem csináltam. Lefeküdtem a tv elé. Jana meg mellém, és aludtunk egy órát.
Aztán délben felkerekedtünk és elmentünk a nagyokért. Aztán haza, ebéd és Erik bement aludni. Maját is beparancsoltam, de végül kijött, de akkor mi már Janával szintén bementünk. Sztrájkoltam és cicim ide vagy oda, megérte nekem, hogy mintegy két órát rajta csüngve aludtunk ... Maja is befeküdt végül mellénk és ő is elaludt.
No és ez az, ami már nagyon régen történt meg, hogy délután mind a négyen aludjunk!!!! Hej de jó is volt. Így most felszívom magam, apát elküldöm vigye el az eladott járás segítőt, és mikor hazajön ellépek egyet Zumbázni Henivel!!!!!!! :))))

Gyógyulgatunk

Mára már csak a takony és az emiatt keletkező köhögés maradt. Leginkább nálam és Dundinál. De talán a legeslegnagyobb dolog, hogy nekem kell rendbe szednem magam. És ez most nehéz ... de süt a nap és itt a tavasz szele, és holnap megyünk farsangolni mamiékhoz és azt hiszem, most ennél nem is kell több.
Szóval, nagy remény van rá, hogy újra visszatérnek a jókedvű bejegyzések és remélem sok sok képet is tudok mutatni ...
Nagy terveim vannak tavaszra is ... csak bírjam szusszal!!!!! :))))

3 ból kettő

Jól haladunk.
Ma visszamentünk a doki nénihez, mert Majának nem akar szűnni a láza, Eriknek a köhögése, Dundi meg egyre nyűgösebb.
Végül Dundi antibiotikumot kapott, a másik kettő meg csak akkor, ha belázasodnak ... mire hazaértünk, Majának már hőemelkedése lett. Erik most alszik, kiderül mi van ... Nagy valószínűséggel nem ússza meg, mert doki néni szerint neki a legcsúnyább a tüdeje és az orra ... mondtam, már, hogy nem bírom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mikor már azt hiszed vége ...

De nem.
Kezdődött ugye, hogy Jana két oltást kapott, majd 3 napig levakarhatatlan volt, persze lázastól. Aztán fejre esett. Aztán megint lázas lett és levakarhatatlan. Aztán apa beteg lett ... Majd Erik, Maja, Jana ... és persze én is bedőltem a sorba.
Apa influenzás lett szerintünk, 3 napig csak aludt. Majd hétfőn fájt a tüdeje. Végül szerdán eljutott orvoshoz ... hörghurut.
Kedden Erik az oviban volt, megnézte a bábszínházat. Majd másnapra belázasodott és meg sem állt 39,3ig. Két nap magas láz ... már jól van, csak köhög és néha hőemelkedése van és persze nincs étvágya, csak taknya ...
Aztán csütörtök hajnalban Majánál is megérkezett a magas láz, csak neki 40 fokig ment fel, és szinte levihetetlen volt. Gyakran két órán keresztül borogattuk, mire lement már indult is felfele. Most már nincs olyan magas láza, de még mindig felugrik 38,6ig és köhög, nagyon, aludni alig bír és persze neki is megmaradt a taknya.
Jana szombaton dőlt be a sorba, velem együtt. Mikor már azt hittem, nem bírok több éjszakát lázzal, kiderült, mégis.
Bár lelkiismeret furdalásom van, mert nem voltam vele 100%os. De mentségemre legyen mondva, tényleg kész voltam.
Vasárnap jött el a mélypontom, mikor délután Janánál is 39,3at mértünk. Úgy éreztem, nem bírom tovább ... nem bírom a lázat, ég a testem - a saját testemmel próbáltam őket hűteni, hozzám tapadtak én meg átvettem a hőjüket, közben taknyos lettem - megfázhattam ettől, nem kaptam levegőt és a torkom is fájt és köhögtem. Apa átvette Janát én meg aludtam másfél órát ... jobb lett.
Ma hétfő van. Apa egy hete most ment dolgozni. Tegnap féltem, hogy fogom bírni egyedül a hárommal. Éjjel jobban lettem, talán nem keveset segített, hogy láztalan volt mindenki, illetve Majának mértem egy 38,2öt és kapott gyógyszert, majd Janát is melegnek éreztem és kapott gyógyszert, később már nem voltam benne biztos, hogy meleg volt.
Aztán a reggel bíztatón telt. Már veszekedtem velük ... aztán Majánál 38,8, Jana 38,6 ... gyógyszer, orrfújás, takony ... és mikor már azt hiszed vége, kiderül, hogy mégsem ... holnapra van időpontunk a doktor nénihez. Oviba a 28ból 7en vannak. Egyik ovónő is kidőlt ...
Hát már mondhatom, igazán elég volt!!!!!!!!!!!!!!

Gyerekszáj?

Majd jövök az elmúlt napok eseményeivel is, csak előbb:

6 napi betegápolás, éjszakázás után ma pakolok a konyhában, mikor Maja elmegy az ajtó előtt és csak úgy félvállról odaszól:
Dolgozz rabszolga ...

Írjak még valamit hozzá? ...

Apa beteg ...

És én ezt már úúúúúúgy unom!!!! Már ötödik napja. Tegnap gondoltam, hogy már 3 napja nyomja az ágyat, de hétfő este már leült gépezni, így én azt vontam le, hogy jól van. Ezért megbíztam olyan nehéz feladattal, hogy vigye már el a játszószőnyeget, amit eladtam ide a kerületbe. Meg vigye be Eriket az oviba, mert bábszínház lesz és befizettem.
Erre ma kijelentette, hogy nem megy még ma sem dolgozni, helyette most már tényleg elmegy orvoshoz, mert még mindig nincs jól.
Persze hétfőn már bepróbálkozott az orvosnál, két órás várakozás után unta meg. De ma szerintem kitartó lesz, reggel elment, mert persze nem tudja mikor rendel, de szerintem estig nem is látjuk ... csoda ha unom, már az ötödik napja tartó non-stop szerepet?
Arról meg csak halkan írok, hogy Erik az éjjel rosszul lett, széthányta az ágyát és egész éjjel magas hőemelkedése volt, most is lázas és el kéne vinnem orvoshoz ... vagy valami ... és pénteken farsang és mi lesz így????!!!!

Most olvastam az FB-n. Nekem tetszik ...

"A Halloween és a Valentin nap között az a különbség, hogy a Halloween egy tökről szól, a Valentin nap pedig kettő...tökről"... :)

és ezt is, bár ez más:

A mai kor paradoxona:
Nagyobb házaink vannak, de kisebb családjaink;
több gép vesz minket körül, de kevesebb az időnk;
több diplománk van, de kevesebb bölcsességünk;
nagyobb a tudásunk, de kisebb az önértékelésünk;
több a szakértőnk, de több a problémánk;
több a gyógyszerünk, de kevesebb az egészségünk.
Eljutottunk a Holdra és visszatértünk,
de képtelenek vagyunk átmenni az utcán
és üdvözölni az új szomszédot.
Annyi számítógépet építettünk,
amely több információt hordoz,
és több másolatot készít, mint az emberiség valaha;
de kevésbé veszünk tudomást egymásról.
Gazdagok lettünk mennyiségben,
de szegényekké váltunk minőségben.
Ezek az idők a gyorséttermeké,
de a lassú emésztésé;
a magas embereké,
de a törpe jellemé;
a hatalmas profitoké,
de a sekélyes kapcsolatoké.
Olyan kort élünk, amikor rengeteg minden van a kirakatban,
de semmi nincsen a szobában.

"fantasztikus" hétvége

Történt ugyanis, hogy apa pénteken azzal jött haza, hogy fáj mindene és remeg. Hurrá!!!
Ezzel ki is dőlt és hétvége nagy részét remegve a paplan alatt töltötte.
Míg én szombaton elcaflattam a gyerekekkel a boltba bevásárolni, majd miután a lehetséges kínaikba babakocsival nem lehet bemenni :/ a használt ruhás meg zárva volt, jobb híjján az anyagos bolt felé vettük az irányt és még mielőtt kockára fagytunk volna vettünk anyagot Maja farsangi jelmezéhez. Mert mi más is lenne, mint hercegnő ... vagy esetleg királylány. :)
Megvettük az anyagot, majd a szombat nagy részét anya mikor varrod már meg felkiáltásokkal telt.
Vasárnap így a napom nagy részét a varrógép előtt töltöttem, közben persze főztem és gyerekeztem, apa kidőlve feküdt a hálóban. Mivel Majának mondtam, hogy csak akkor tudok varni, ha játszik Erikkel, így ők elvonultak, a kicsi meg utánuk ... igaz néha megleptek, hogy kész van már? Meg hogy meguntam Erikkel a játékot. :)
Persze nem lett kész, mert a felvarrások mindig leszakadtak, de azért hordható állapotba került és nem szólta le, hogy randa. Ma megcsináltam az utolsó simításokat, remélem jó lesz rá. Ha hazajön akkor lefényképezem. Meg mert már ideje lenne képet is feltenni ide. :)
Így nem maradt más, hogy Eriknek is varrjak valami jelmezt.
És ő meg mi más szeretne lenni, mint ... naná, hogy HŐS LOVAG!!!!
Holnap megyek veszek anyagot ...
Apa meg még persze ma sincsen jól, orvosnál ül fél napot, pedigszerintem már semmi baja ... persze nem szerinte ... pasik!!!

Baleseti sebészet

Mert már ideje volt ellátogatni ide is. Végülis nem is tudom hogy úsztuk meg eddig. :)
A történet egyébként nem kezdődött viccesen.
Történt ugyanis, hogy kedden délután szokásos örjöngés és zűrzavar után végre eljött az idő, mikoris elkezdhetünk készülődni a tornára. Elkezdtem készíteni a sok sok cuccot, Maja és Erik pedig a komód tetején csücsülve játszottak. Azt hiszem póniztak. Jana is megpróbált felmenni, de Erik nem engedte. Rászólt, de ő csak akarta. Mire kicsit lökött rajta, és már hopp ... a koppanásra lettem figyelmes. No meg az utánna tartó hosszú csöndre. Életemben nem hallottam még ilyen csöndet ... rohantam oda, alig mertem hozzányúlni, kiterülve feküdt a kicsi a szőnyegen. Óvatosan megfogtam, akkor már elkezdett nyöszörögni. Semmi és sehogy nem volt jó neki, végül a vállamra vettem, ahol kb két percre a történtek után egyszerűen bealudt. Felébreszthetetlenül. Nagyon megijedtem. Ennyire bealudva és maga tehetetlennek még nem láttam.
Hívtam mamit, beszéltünk, végül arra jutottunk, hogy a nagyokat átküldöm Piroska nénihez, én meg elrohanok vele a rendelőbe. Hátha lesz valami ... nagyon sírtam, és nagyon bepánikoltam. Közben hívtam apát, aki ki tudja merre járt, mert az anyja rosszul lett, őt furikázta. Mondta siet, amint tud, jön.
Nagyok szomszédba be, fura mód kicsit sem voltak megijedve, főleg Maja mentalitásának köszönhetően, Erik csak utánozta őt. Pakoltak maguknak papírt, meg tollat, hogy majd rajzolnak ott.
Én felöltöztettem a kicsit - meg sem nyikkatn, csak aludt - és rohantam vele le. A sebészetre mikor beértem, és szóltam, hogy nem tudom felébreszteni, amint letettem a vizsgáló asztalra, felkelt, közölte a pasi, hogy miről is beszélek, hiszen ébren van. Majd szólt, hogy ő nem tudja - vagy inkább nem akarja megvizsgálni, menjek be a János kórház gyereksebészetére. Még azt is mondta, hogy mentőt sem tud hívni, mert az legalább 2-3 óra. No, köszi ... pénzem nem volt annyi, hogy taxit hívjak ... apát hívtam merre van. Szerencsére két percen belül már ott volt, nem tudom hogy csinálta - ő se nagyon emlékszik.
Kocsiba beültünk és mentünk a kórházba. Közben Pimpi is vonaton ült, őt mami hívta, hogy forduljon vissza és menjen el a gyerekekért. Mami is vonatra pattant.
A kocsiban már nem aludt be, csak nagyon bágyadt volt. Lógott a feje és csak nézett a semmibe.
Lassan haladtunk, mert persze csúcsforgalom volt.
Kb egy óra alatt be is értünk. Megtaláltuk a sebészetet a váróban még várakozni kellett kb 20 percet. Ezalatt már mosolygott és láthatóan jól volt. MIndegy, úgy voltunk vele, azért lássa orvos.
Bementünk, megnézték. Persze rögtön első kérdés, mi van a fején? Mondom rajzolt! Telis tele volt színes filctoll rajzzal. :) Jókedvű volt, de a doki azt mondta, hogy az egy méter, az egy méter, így röntgen.
Persze jó sokan voltak a röntgenen, mert mindenki kezét lábát ficamította, törte ebben a jeges, havas időben. Szerencsére kicsit előre is vettek minket, meg gyorsan is haladt. Azt nem mondom, hogy könnyen ment őt lefogni, míg megröntgenezték. Be is pólyálták, hogy ne tudjon mozogni, amitől persze még jobban üvöltött.
Aztán naná, hogy nem sikerült a kép, így apával még egyszer mentek, még jobban ordított.
Végül sok sok várakozás után, odajött a doki, és mondta, hogy kész a felvétel, de ő ilyet még nem látott, így felküldte a CT-re. Hát nem nyugodtunk meg!!!
Közben fáradt volt és csak a kezemben volt el, és sétáltunk és énekeltünk. És nagyon, nagyon meleg is volt!!!
Aztán csak behívtak végre, és kiderült, hogy se törés, se repedés. Azért még ha bármi van, jöjjünk vissza. Nem tudom, az agyrázkódást hogyan állapítják meg? De erről nem volt szó.
Végül majd 3 órás ott tartózkodás után hazaengedtek minket. Hazafele bealudt és már csak hazaérve betettük az ágyába.
A nagyok örültek, végig hiányolták Dundit, de nem voltak megijedve. Piroska néninek elmesélték, hogy végül Erik lökte le, de megígérték mostantól nagyon vigyáznak rá.
Persze másnap is figyeltük, de nem volt semmi. Jó kedve volt, kicsit ugyan nyűgös volt, mert közben hőemelkedése lett. Mert a múlt heti oltásnak épp most volt itt az ideje.
És közben a szeme is elkezdett váladékozni. KÖzben kiderült, hogy bár a bölcsiben szóltak, hogy kötőhártya gyulladás van, és furcsáltam is hogy egy hete arrafelé sem jártunk és mégis elkapta, az oviban mikor mondtam, szóltak, hogy ott is pár gyereknek van. Szóval, mégiscsak onnét kaptuk el. :(
Délután megyünkdoktor nénihez, bár mióta van időpontunk, azóta csak piros a szeme. MIndegy, legalább ránéz valaki, még ha nem is a mi dokink, mert naná, hogy most van az is szabin .... :(

Hát így végződött a mi kis történetünk. Én mindenesetre nagyon megijedtem. És rájöttem, egyáltalán nem vagyok lelkileg felkészülve az ilyen esetekre.
Pláne, mikor a várakozás közben behozott az anyja egy kislányt, akit sikerült leforráznia. Az egész hátát és karjait ... rájöttem, nagyon pengeélen táncolunk nap, mint nap és sokszor csak a vak szerencse, mi mellénk áll. A Jóisten remélem vigyázz ránk!!!

Harmadik napja

20 perceket alszik nappal. Ez azt jelenti, hogy reggel 6 és este 8 között mindösszesen 20 percet alszik. Ez persze azzal jár, hogy nyőgös, fáradt, semmi nem jó ... pláne aludni. Általában cicin töltődik. Vagyis órákat lóg rajtam, a szó legszorosabb értelmében. És ásít és semmi nem jó ... Nem értem én ezt, mikor láthatóan fáradt és aludna. De persze velem, rajtam, csak és senki ne legyen a közelben. És még véletlenül se fogjak neki valaminek, mert azt hisztivel tölti.
És a legújabb, hogy már éjjel is sokat kel. Míg kb egy hete ha letettem 8kor, négyig bírta, most újabban visszatértünk a kiabálós éjszakákhoz. VAgyis már éjfélkor rákezd és ha mázlim van, akkor óránként 20 percet ordítozunk, ha nem, akkor félóránként. Én komolyan nem értem, hogy bírja ezt ... én már kész vagyok. Szó szerint. MA elbeszélgettem, vele, és megkérdeztem, szeretné e, hogy az anyját a kómába kergesse ... csak nézett rám, és nem értette. Mikor mindent megért és válaszol. Most nem ... :/

Receptes bejegyzés következik

Nem, nem megyek át gasztro blogba, csak le szeretnék írni pár receptet, nehogy feledésbe merüljön.
Az első - épp most ettük meg - egy 5 perces süti. Az urban-eve blogon találtam, és kicsit kibővítettem, meg minden, és tényleg percek alatt nagyon finom csokis sütit varázsolhatunk az asztalra.
Szóval a recept:
4 ek. liszt
kevés sütőpor
4 ek. cukor
1 tojás
3 ek cukrozatlan kakaópor
3 ek nutella
3 ek. tej
3 ek. olaj vagy vaj

Nos, én az adagot duplájára növelem és egy kivajazott őzgerinc formába öntöm, miután összekevertem mindent. Mehet az előmelegített sütőbe 5-10 perc, tűpróbáig és kész. A közepe finom, szinte még folyós lesz, a széle szilárd és vanilia fagyival esszük. Hát ... naaaagyon finom!!!

A másik, ami szintén most sül és mostanában egy mániám lett, az a kenyér sütés. Újévkor megfogadtam, hogy ha csak lehet kerüljük a fehér lisztet, valamint a cukrot. Mivel a közelünkben a sok sok pékség alig ad normális, finom, ehető fehérliszt mentes kenyeret, - kivéve a kisboltban, ahol isteni finom magos kenyér van, de időben kell menni, és nem minden nap van - szóval jobb híján kenyérsütésbe fogtam. És el kell mondjam, nem bonyolult. Most épp egy fehér tönkölylisztes szezámmagos kenyér sül.
hozzávalók:
50 dkg liszt
élesztő
1 tk cukor
2 tk só
2 ek olívaolaj
3 dl víz

Ezt összekeverem, borítok még bele 3 ek-nyi szezámmagot, amit előtte száraz serpenyőben kicsit megpirítok. Összedagasztom, majd kelesztem meleg helyen úgy, hogy a kelesztőtálra zacskót húzuk, hogy jól beizzadjon. 1 órát kel kb. A tönköly kb 4szeresére kel ennyi idő alatt.
Közben beáztatom a rcserép római tálam tetejét vízbe.
Kelesztés után lisztezett lapra borítom, kipaskolom belőle a levegőt, téglalap alakúra paskolom, majd a felső két sarkát behajtva feltekerem, közben igazgatom a széleit. Ha kész, sütőpapírt vágok a római tál aljába, beleteszem, bevagdosom a tetejét, megkenem kevés vízzel, rá a teteje, miután lecsöpögtettem a vizet róla és mehet a H IDEG sütőbe. Kb egy óra alatt készre sül. Tökéletes lesz!!!! :)))

Aztán még egy, ezt mondjuk nem ma csináltam, de megint egy tökéletes recept a tökéletes krumpli leves:
hozzávalók:
1 kg krumpli
1 leveskocka
4 dl főzőtejszín
10 dkg bacon
1 közepes fej hagyma
só, bors
reszelt sajt

A krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk, és egy lábasba tesszük. Majd annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, hozzáadjuk a leveskockát és puhára főzzük.
Közben a bacont és a hagymát felszeleteljük, és előbb a bacont megpirítjuk olaj nélkül, majd hozzáadjuk a hagymát is.
A krumpli mikor megpuhult botmixerrel összeturmixoljuk, hozzáadjuk a főzőtejszínt és még kb 5 percig főzzük.
Sóval, borssal ízesítjük, hozzáadjuk a bacont és a hagymát.
És kész!
Tálaláskor a tetejére sajtot reszelünk és már kanalazzuk is az olvadt sajtos, krumplis, baconos, hagymás naaaagyon finom levest.

Nos, egyenlőre ennyi jutott eszembe. Majd írok még ... hátha elfelejteném, és hát, egyébként is ... :)))

Balázsolás

Tegnap megkérdeztem, és mivel épp nem volt semmi dolgunk, így gondoltam az ovisokkal tartunk a templomba.
Minden jól alakult. Épp jókor értünk le, mert már készülődtek, és úgy mentünk, hogy ők egyik oldalt, mi meg az út másik oldalán. Erik beszélgetett, Jana csöndben volt. Mikor beléptünk a templomba olyan áhitat volt az arcukon. Ritkán járunk ide, meg is értem.
Az egész Balázs-áldás alatt csöndben voltak, ERik végül az ovisok közé állt és ott kapta meg, mi meg Janával a végén. Szép és megható volt. Pláne, mikor a végén úgymond köszönetképpen az ovisok elkezdtek énekelni egyszerre, hangosan:
Csodálatos, Jézus a szeretet (3x ismételni)

Csodás szeretet.

1. Oly magas, föl sem érhetem.
Oly mély, meg sem mérhetem.
Oly széles, át sem érhetem.
Csodás szeretet.

Megható volt. Komolyan. Én nagyon meghatódtam, ahogy annyi gyerek egyszerre, lelkesen énekel, közben mutogat és mosolyog ... jó volt ott lenni.
Kijöttünk, hazafelé indultunk és épp azon gondolkodtam, milyen sokat is kaptam én most ... mikor Jana elkezdett hisztizni. Olyan hangosan, és olyan nagyon, majd kilökte magát a kocsiból, kifordulva, hátravetve, megfeszülve. Képtelenség volt megnyugtatni. Most már tudom, hogy egyrészt nem értette, hova tűnt a sok ovis, meg fáradt is volt ... de engem úgy felmérgelt, hogy már megint az történt, hogy valami jóban volt részem, valami jó történt velem, ami igazán megérintett és sokat adott, ő meg beleordít, mintegy nem hagyva hogy egy kicsit is megfeledkezzek szolgasorsi mivoltomról. Olyan mérges lettem, hogy hazaértünk és csak kidobtam a kocsiból és hagytam ordítani. Végül megnyugodott és mivel Erikkel könyveket olvastunk odajött hozzánk és mintha mi sem történt volna rám mászott, beszélgetett. De nekem még ekkor sem párolgott el a dühöm.
Végül kissé megenyhültem, végül elaludtak mindketten és mielőtt lementem volna Majáért volt még 5 percem. Megláttam a polcon a könyvet, gondoltam olvasok egy fejezetet:

A szív kiáltása.
Minden kisbaba sír. ... a kutya ugat,a macska nyávog, a varjú károg, a kisbabák meg sírnak és gőgicsélnek.
A nyöszörgés és gurgulázás az ő nyelvük. Ezen próbálnak beszélni hozzánk. ...
Vajon mit tanulhatunk mi felnőttek, a gyerekeink könnyeiből? Gyermekivé válni fájdalommal jár. Felnőni is fájdalmas, de visszafiatalodni még fájdalmasabb, mert sokkal inkább tudatában vagyunk annak, ami történik velünk. Egyetlen lépést sem tehetünk visszafelé, ha mi magunk nem akarjuk. Sohasem kértük, mégis felnőttünk. A visszafiatalodást viszont kérnünk kell. Kiáltanunk kell ahhoz, aki segíteni tud nekünk.
Ki mástól tanulhatnánk meg jobban sírni, mint egy kisbabától? A kisbabák apró harcosok - rendületlenül törnek előre, hogy bevegyék a szülők várfalait, elfoglalják legbensőbb szentélyüket, és ledöntsék a tiszta és irracionális érzések kivédésére emelt, féltett védvonalainkat. "

Közben olyan szép zene szólt, és csak faltam a sorokat és már megint arra lettem figyelmes, hogy valami olyan történik, amit meg kell élnem ahhoz, hogy elfogadó legyek és hogy megértsem, megéljem a pillanatot.

Fura nap volt ... fura érzések, amik azóta is kavarognak ...

Persze mire lerohantam Majáért, meg vissza Jana felkelt és ordított a kiságyban. Megnyugtattam, nehezen de visszaaludt és mert elkezdtem Majával foglalkozni, CSAK rá figyelni, naná, hogy nem sokra rá, megint felkelt ... így közel másfél óra alatt 2x kelt és kétszer 20 percet hisztizett ... csak hogy érezzem a szív kiáltásait. Mert tudom én, hogy ha ott feküdnék mellette, akkor nagyobbat aludna ...