Karácsony másnapján

Most úgy esett, hogy nem 25-én, hanem 26-án jött el a mamiékhoz a család. Nem is bántuk, mert legalább a vasárnapot pihenősre vettük, no meg játék felderítősre. Sokat játszottunk és a jó időre való tekintettel - szinte tavaszias de azért nyomokban a mamiéknál volt hó - még hintáztunk is és futkároztunk a kertben. No meg az elmaradhatatlan Pimpi-apa páros naná hogy hógolyózott és szétdúlta a kertet ... :)

Erik papával ment Karcsi bácsiékhoz állatokat nézni, Maja meg Pimpit erősítette a hógolyózásban. Én meg Janára felügyeltem, aki extrémitásával naná, hogy a legmagasabb csúcsokra tört ...

Hétfőn is lassan készülődtünk, mert keresztapuék javaslatára most nem ebédre voltak hivatalosak, hanem egy délutáni sütipartira. Bevallom jól esett, mert nem volt nagy kavarodás, mégis csak ha összeszámoljuk milyen sokan vagyunk ... Nos ennyi embert leültetni, meg mami is 3 napig szinte csak főz ... és akkor nem is vettük még, hogy mennyibe kerül.
Délután lázasan készülődtünk és szép lassan - tényleg nem vitték túlzásba :) - megérkeztek a vendégek is. Megvolt a gyertyagyújtás - Erik megint nem hazudtolta meg önmagát. Mivel Maja bojkottálta a verset, Erik szívesen elmondta mamival és ebben még az sem akadályozta, hogy nem is tudta a verset. :) Édes volt!
Aztán megajándékoztuk egymást szokás szerint és kis beszélgetéssel, mókázással, játékkal zártuk a napot.
Be kell valljam, sok dolgom nem akadt, mert Maját teljesen elvarázsolta Kristóf. Csüngött rajta és nem ment el a közeléből. Eriket meg Zsanika kergítette. :) Én meg járkálhattam Jana után, de csak egy darabig, mert felfedezte Lilit és már mindenhova követte, mutogatta neki merre és hogyan. Édesek voltak nagyon. Jó volt őket együtt látni.
Gyorsan eltelt a nap ... jó volt. Jó együtt lenni kicsit. És persze sokat emlegettük Lucát is.
Varrtam egy nyulat Lilinek is. Így már három van a világ különböző pontjain. Egy Janánál Magyarországon, egy Lilinél Franciaországban és egy Lucánál Erdélyben. Remélem, egyszer összetalálkoznak mind a hárman ... :)))

Karácsony

Persze az előző napi izgalmak után, eljött a reggel.
És mivel féltem, hogy zűrös lesz az éjszaka - valaki mindig alszik a nappaliban, ezért a kanapé mögé rejtettük az ajándékokat.
De reggel senkit nem érdekeltek az ajándékok. Kijöttek, semmit észre nem vettek, békésen mesét és kakaót követeltek és mikor kis unszolásra emlékeztettük őket, hogy biza nagy nap van, álmosan közölték, hogy ide biza úgy sem jött a Jézuska, és különben is nem látom, hogy mesét néznek?!
Hát nesze neked emelkedett hangulat.
Végül csak sikerült rábírni őket, és felfedezték az ott lapuló csomagokat. Az ajándékaiknál jobban már csak az éppen futó mese érdekelte őket. Hiába bontották őket, és örültek, fél szemük a tv-n lógott, míg egy határozott mozdulattal kikapcsoltam, aminek egy kisebb ordítozás lett az eredménye, de 5 perc elteltével már legalább tudtak örülni az ajándékoknak.
És valóban úgy lett, hogy bár fura ötlet volt, de tolltartót és színezőt kaptak a nagyok, ennek Maja örült a legjobban. A duplo készletnek meg Erik. Legfőképpen az emberkéknek, amiket apa hajtott fel még az utolsó pillanatban.
Dundi meg nagyon nagyon félt, kíváncsisággal vegyes félelemben ismerkedett Zuzuval. :)
Lassan készülődtünk és ígéret szerint el is indultunk kettőkor ... elindultunk lepakolni a kocsiba, háromra be is fejeztük és sikeresen elindultunk mamiékhoz. A lakás ugyan úszott és én nem tudtam pontosan, hogy mit pakoltam be és mit nem ... de úton voltunk.
Négyre le is értünk, a két kicsi be is aludt. Így lett energia az estéhez.
Kipakolás után megjött a Jézuska is. Maja szokása szerint szégyenlősködött, mikor a karácsonyi vers elmondására került a sor. Mami szólt, hogy tanítsam meg neki, de nem kellett, mert még emlékezett rá tavalyról!!! :-o
Kibontották az ajándékokat is. Három házikót kaptak, mindenki magának megfelelőt. Maja tündérházat, Erik egy farmot, Jana meg babaházat. Szuper ötlet volt, leszámítva, hogy Erik rá sem akart nézni a sajátjára, csakis a tündérházzal akart játszani. Maját meg nem nagyon érdekelte a sajátja, de ha Erik akar vele játszani, akkor tűzzel vízzel megakadályozza ezt. :)
De végül mindenki megtalálta a maga ajándékaiba a szépséget, és még a mi Jézuskánk is boldogan landolt.
Nagyon örültem, mikor mami odáig volt az általam horgolt möbius-stólának, bár Pimpi szintén horgolt kézmelegítője nem vitte a pálmát, de annál inkább a Rubint Réka dvd!!! És azt hiszem, papa túlélő kalauza is jó választás volt ... bár tudom, jobbat is nézhettem volna, de azok nem túl karácsonyiak. Papa ízlése már csak ilyen.
Aztán helyére került a Maja által kapott táncszőnyeg is. Miután a beüzemelés után rá kellett jönnünk, hogy egyáltalán nem neki való, "muszáj" volt a felnőtteknek kipróbálni, így eshetett, hogy hajnalig ... na jó, nem ,de sokáig tartó táncversenyt vívott apa és Pimpike.
Este nyugodtan feküdtünk le, és igazán nagyot aludtunk, a jól sikerült nap után.

Karácsony előtti napon

Persze megint mindent végig gondoltam.
Legfőképpen azt, hogy bár a fát nappal együtt feldíszítjük, az ajándékok csomagolása nagyon sok idő lesz, pláne, hogy mostanában nagyon későn fekszenek.
A fát még délelőtt feldíszítettük. Gyorsan ment, három segítségem volt. Bár Erik haladni akart, rohangálva fel és alá dobálta a díszeket a fára, legfőképpen mindet ugyan oda, de Jana segített, mert ő meg szedte le az Erik által feltett díszeket. Maja próbálta koordinálni az egészet, és végül a fa és a díszítés az ő ízlését dícséri. :)
Apa is hamar megérkezett így leküldtem őket egy kis esti levegőzésre és épp Alexék is lementek, szintén apával, így reméltem, van egy kis időm a csomagolásra. 10 perc elteltével, mikor még csak kikészítettem és rendezgettem, rájöttem nem lesz ez séta galopp, turbóra kell kapcsolnom, mert nem fogok végezni.
Fél óra elteltével, mikor izzadságtól csepegve próbáltam a különféle alakú tárgyakat díszbe öltöztetni, a ragasztó meg folyton elfogyott, megértettem, hogy anyu anno miért is nem szerette a karácsonyi készülődést, csomagolást.
Mikor úgy éreztem, hogy mindent becsomagoltam, halványan derengett, hogy apa szólt, hogy a ruhái mögött is van még ... fogalmam sem volt róla, mi lehet még, mikor már kb ezer játékot becsomagoltam. De megnéztem, és volt. Tényleg volt még ...
Rohanvást felöltöztem, mikor kész voltam, és hirtelen ötlettel, kapóra jött a kis idő és elszaladtam még két emberkének békés karácsonyt kívánni.
Egyik Alex volt, akit nagy készülődésben értem. Kicsit beszélgettünk, majd tovább álltam. Andiékhoz is becsöngettem, aki egyedül volt a két gyerekkel, és láthatólag nem tudta hova tenni az egészet. De később megbeszéltük, és annál jobban örült neki. És én is, hogy végül odaadtam, bár volt bennem kis hezitálás, mindkettőjük iránt. De ha jól belegondolok, akkor azért jó a karácsony, mert mindazt amit szóval nem tudunk megköszönni, megköszönjük tettel ... és adni tényleg jó!!!!
Persze megcsúsztam az idővel és egy dühös apára és három ordító gyerekre értem haza ... oda volt a karácsonyi hangulatnak.
Akkor meg még inkább, mikor fürdés után a nagy pakolászásban arra lettem figyelmes, hogy Maja áll a gardrób szekrény előtt és tátott szájjal ordítja, hogy megjött a Jézuska!!! Mert hogy oda rejtettem a becsomagolt ajándékokat, gondosan rácsukva az ajtót és elépakolva a szárítót. No meg mivel tudtam, hogy későn érek haza, kikészítettem nekik egy egy újságot, amit a gardróbban tartottunk. Persze Maja nem érte be eggyel, és gondolva, hogy ő akkor majd nyúl mégegyet lebuktatta a Jézuskát.
Ennél már csak az volt gázosabb, mikor kerekedő szemekkel rácsuktam az ajtót és húzkodtam arébb, mikozben magyaráztam, hogy nem is látott semmit, ő meg sírva szajkózta, hogy de ő akkor is látta ...
Később visszagondolva végülis semmi nem lett volna, ha ott és akkor nevetünk egyet és tudomásul vesszük, hogy a Jézuska rossz helyre rakta az ajnádékokat, de sebaj, mert végülis megtaláltuk, és másnap reggel helyett, akkor este hozta el.
De nem, mert mi akkor is erőltettük ezt a hülye dolgot és magyaráztuk, hogy márpedig ő nem láthatta. És mikor csak erősködött, akkor beláttuk, hogy valóban azokat láthatta, de csak megpihent a Jézuska és megmutatta, hogy ha tényleg jól viselkednek, akkor ezeket kapják. És ha még tényleg nem bonyolódtunk volna bele saját hazugságunkban, mindezt megfejeltük azzal, hogy míg én lefoglaltam őket egy mesével, addig apa a hálóban az ágy alá dobálta az ajándékokat, és mikor vége lett a mesének, meg is mutattuk, hogy na ugye hogy nem láttál jól!!! :/ Tudom, nagyon gáz volt az egész. És ennek súlyát akkor éreztem igazán, mikor végre a felkavart gyerekeket sikerült 10 fele ágyba parancsolni és mi megy kislámpával vadásztuk a csomagokat az ágy alól, ahol Jana békésen aludt ...

Cuki pillanat

mikor megkérdem Maját. No, most még meggondolhatod mit szeretnél a Jézuskától, még van egy kis idő ...
Mire ő: Hát azt, amit kapok! Már nem akarok mondani semmit sem, mert biztos becsomagolta már és akkor újra kéne csomagolni, azt meg nem szeretném. Az jó lesz, amit kapok ... :)))

Cuki pillanat

Mostantól ezeket fogom gyűjteni. :)

Szóval, cuki pillanat, mikor megkérdezem Janát: megyünk aludni?
Ő meg bólint egyet és édesen integet a kezével és mondja tátá! :)

:) rossz napok

csak nem akarok gyógyulni. Mindig visszaesem ...

Tegnap fodrásznál voltunk, én meg a nagyok. Eriknek marha rövidre vágta, de fiú, nem gond. Még jól is áll. De Majának is iszonyatosan levágta ... egész este sírtam miatta. Persze megnő ... 3 hónap és lesz rendes haja ... :/ de akkor is. Karácsonyra így elcseszni neki ... ő meg drága csak simogatja a semmit és mondja, de anya, én hosszú hajat szeretnék már, nem rövidet ... én meg csak sírok ...

Jana meg nem alszik. Cicin éjjel és nappal és már annyira unom az altatását ... meg az egész alvás mizériáját ... éjjel órákig lóg a cicimen és kb átlagban 5ször kel. Nappal meg jó esetben alszik egy órát nélkülem ... rossz esetben annyit sem ... annyira unom már, hogy el nem tudom mondani. Folyamatosan rajtam lóg, egyik kezemben állandóan ő van. Másikkal meg próbálom intézni a dolgaim.
De még csak véletlenül sem simogathatom meg a nagyokat, ne adj isten ölembe üljenek. Akkor hiszti rohamban tör ki. Tegnap kendőben sétáltunk és a nagyok kezét megpróbáltam megfogni ... majdnem kiesett a kendőből úgy üvöltött ... nagyon nehéz most nekem vele. Persze közben meg egy tündér, de hogy levegőt se tudjak nélküle venni ... még wc-re is csak úgy tudok menni, ha az ölemben ül közben ... és azt hiszem, többet van cicin, mint egy újszülött ... elfáradtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Fodrász

Gondoltam én, hogy majd jót teszek.
Még karácsony előtt szépítkezünk egyet. Én és a gyerekek. Már hosszú volt a hajunk és ráfért egy KIS igazítás. Hosszas hezitálás után, (sajnos) nem Évihez mentünk, mert úgy volt, hogy egyedül leszek a hárommal és Évi a múltkoriból kiindulva lassabban dolgozik és inkább a nyáron már egyszer kipróbált Gabit választottam. Persze az meg sem fordult a fejemben, hogy mondjuk nem kellene egyszerre mennünk, hanem elsőre elviszem a gyerekeket, aztán később egy másik időpontban elmegyek én is. Á, ilyenek nem jártak a fejemben, csak az, hogy milyen jól kigondoltam én ezt.
Aztán végül úgy alakult, hogy szerencsére Pimpi épp ráért, így el tudott jönni Janára vigyázni, aki épp el is aludt, mikor menni kellett volna.
Odaértünk és persze várnunk kellett. Később megkérdezte, hogy ugye kettőre kellett jönnünk, mondtam nem, fél kettő! Már ekkor gyanús lehetett volna ... de nem, vártunk. Gyerekek meg kezdtek bepörögni.
Aztán végre sorra kerültünk. Először persze hős bátor Erikünk ült be. Kérdezte Gabi, milyen legyen. MOndom jó kis fiús. Nekiesett és úgy levágta, hogy gyakorlatilag a mi saját gépünkkel is neki mehettem volna, talán hosszabb marad úgy. Mami jobban levágta neki a nyáron.
Aztán jött Maja. Kérdezte milyen legyen. MOndom jó kis csajos. Meg hogy arra gondoltam, hogy hátul nyírjuk föl, hátha akkor hosszabbnak látszik. Talán ezt értette félre, és a nyírjuk jól fölt, ő nyírjuk jól meg-nek hallotta. Lényeg, hogy neki esett, hullottak a tincsek és igazán csak itthon eszméltem fel, hogy teljesen olyan vágott neki, mint Eriknek. Úgy meg kopasztotta!!!! Az amúgy sincs haja gyereknek most egyáltalán nem lett. Semmi lányos, vagy csajos nem lett benne. Ráadásul itthon még utána is kellett igazítanom, mert bár azt kértem, hátul nyírja fel, hátul meghagyta a hosszát és egyszerűen olyan bundesligás frizurája lett. :/ Sírtam! Konkrétan tényleg!!! Így elcseszni, ráadásul karácsony előtt!!! És bár később láttam, hogy jól áll neki, a tényen mit sem változtatott, hogy kislányoknak nem vágnak ilyen hajat. 16 évesen nekem is volt ilyen, de akkor már ... és első ránézésre, mivel a betegségben is jól megfogyott, úgy nézett ki, mint a beteg gyereke, akinek a betegsége miatt kellett levágatni a haját. Ránéztem és a gyomrom összeszorult ... jaj, csak ne!!!!
És mikor megsimogatta és szólt, hogy anya, de én hosszút akartam, nem rövidet ... de szerencsére nem zavarja túlzottan.
Én még annak sem tudtam örülni, hogy hármunk közül legalább engem jól megcsinált ... kit érdekel!!!!! De Maja haja!!!!
Hát így jártunk ... Anya megint túlokoskodta a dolgokat! :(

Titkos randevú

Egyszer, még novemberben telefonált Pimpi, hogy ugye hogy szabad ez az estém. :) Hát persze!!! Majd szólt, hogy bár amit akart nem jött össze - színház!!!! jaj de bántam!!! - de ha gondolom, akkor egy csajos estére mindenképpen vevő.
Naná, hogy kapva kaptam az alkalmon. Nem terveztünk semmit, hiszen nem is az volt a lényeg, hogy hova megyünk, hanem inkább az, hogy együtt és ketten és gyerekmentesen.
Apa szabit vett ki megint, hogy már időben el tudjunk indulni. Sőt délelőtt még elrobogtunk Pimpi cuccáért is, hogy még azzal se kelljen időt vesztegetni, hogy eljön hozzánk a cuccát lerakni. :)
Szóval délután háromkor széles mosollyal és nagy tervekkel vártam a suli aulájában.
És csak vártam ... és vártam ....
Nem! :) nem így volt. Nagyon gyorsan jött ő is, és innentől kezdve nem számított semmi.
A terv a WestEnd volt. Elsétáltunk hát a HÉVig, majd oda érve, úgy döntöttünk, hogy villamosozás helyett sétáljunk inkább. És jó társaságban milyen gyorsan telik sétálva 3 megálló!!!
Végülis oda értünk és csak andalogtunk és sétáltunk semmi cél nélkül. A végén azért még sikerült megvennem Dundika Fő karácsonyi ajándékát, egy zuzut - és most már tudom ez aztán igazán talált. :)
Majd hazafelé vettük az irányt, szintén sétálva az enyhe hóesésben. :)))
Lassan hazalértünk, megnéztük még a VV-t és lefeküdtünk.
Szuper jó élmény volt, igazi karácsonyi ajándék.
Remélem máskorra is jó vagyok egyre Pimpinél! ;)

Advent negyedik vasárnapja

a negyedik angyal érkezése:

Mindössze egy hét van hátra az ünnepig. A mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.

A negyedik vasárnapot követő héten elérkezik az év legszebb ünnepének ideje, a szeretet és béke időszaka, a karácsony.

Ovis karácsonyi ünnep - mert persze hogy ...

Apa itthon maradt, mert én ugyan még egyszer hárommal egyedül SOHA többet.
Aztán persze semmi nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. :(
Kezdődött azzal, hogy először arra gondoltam, hogy kettesben megyünk Majával. Aztán eszembe jutott, hogy talán apa is kíváncsi lenne rá ... bár ezeknek jelét soha nem mutatja, de reméltem, hogy van benne kíváncsiság. Felvetettem a kérdést, hogy menjünk?
Szokásához híven nem adott egyértelmű választ, ahogy én gondolom. Köszi!
Már ez nem esett jól.
Aztán csak sikerült felöltözni, bár a magamnak szánt fehér ünneplős ingemről az utolsó pillanatban kiderült, hogy igencsak ... khm ... hogy is mondjam ... összement. :) De sikerült elindulni.
Nagy volt a nyüzsi, szokás szerint.
Gyerekek öltözködtek, csak épp a szülőknek fenntartott hely volt nagyon szűkös ... de csak sikerült leülni ... aztán Paula néninek meg elénk ülni.
Mikor már majdnem elkezdődött a műsor, kiderült még valaki nincs felöltözve, no és persze az is - amire egyébként számítani lehetett, - hogy Jana nem bírja tovább.
Felálltam és igyekeztünk kifele, de mivel a kislányt még öltöztették, ezért hagytam, hogy Jana még odamenjen Majához egy ölelésre. Persze hogy nem akartam én, hogy ottmaradjon, persze, hogy nyúltam már érte, mikor persze hogy megkaptam a szokásos Paula-beszólást: vedd ki őt!
És kimentünk és én kintről néztem, hallgattam végig a műsort, apa bentről Erikkel.
Szerencsére nem volt túl hosszú és gyorsan megkezdődött a dőzsölés. Ilyenkor sütiznek a gyerekek. Elegánsan megoldottam, hogy egy előre csomagoltat vittem be és mivel tudtam, hogy Paula húzni fogja a száját miatta - milyen jó, hogy már nem ez az első évünk - ezért Böbe néninek adtam oda előző nap. Persze nem is került az asztalra ... és persze erre is számítottam. :)
Ja, voltak még bakik. Mert hiába készítettem ki Majának az ünneplős ruháját még itthon, aminek örült is, persze hogy nem tetszett neki, hogy polót kell alá vennie. És persze hogy ezen úgy megsértődött, hogy a műsör elejéig kitartott.
Aztán a végén persze hogy az időben megvásárolt és most végre nem elfelejtett ajándékokat sem akarta odaadni, közölte én vettem, adjam én. Köszi! :/ Szerencse, hogy apja ott volt, fülön ragadta és mentek. Én meg persze hogy náthám csúcsát éltem meg, pilláim alatt alig látva, levegőért kapkodva próbáltam elhitetni magammal és másokkal is, hogy de én jól vagyok.
Végre menekülöre foghattuk. Vége lett. Fura, hogy semmi ünnepit nem éreztem benne. Pedig most megélhettem volna, no de a sok persze hogy ...
Aztán még mikor délben Majáért mentem, és szóltam volna, hogy akkor mi most elköszönünk és jövő héten már nem jövünk, persze hogy Paulának akkor akadt nagyon fontos beszélhetnékje, így 5 percet ácsorogtam az ajtóban, majd mikor szóhoz jutottam elrebegtem mit akartam, Paula szólt, hogy elnézést kér, amiért beszólt délelőtt. Én meg persze hogy nem azt mondtam, amit kellett volna - már megszoktam! - csak egy semmi gonddal intéztem el. No de legközelebb!!! Mert lesz, már előre tudom! ;)
Hát így ért véget a 2011es betlehemes játék, karácsonyi műsor és szereplés az oviban.

Jellemző

Játszanak. Persze összevesznek. MOndom Erik, figyelj! Előbb Maja lesz a doktor néni, te a beteg. Aztán cseréltek. Te leszel a doktor néni, Maja a beteg.
Nem jó!!!!! Én fiú vagyok!!!
Nézek értetlenül.
Én fiú vagyok, érted?
Ja, ok, akkor te leszel a doktor bácsi!
Mosolyog megnyugszik. MInden ok!

Nehogy elfelejtsem leírni

Kedden dokinál voltunk. Kicsit hezitáltam, mert ERik jól volt és nem akartam volna megfertőzni a rendelőben. De megoldódott, mert nem akart jönni.
Írtam már, hogy szoktam őket a nagyokat itthon hagyni, néha jól jön. Erik a legjobb etekintetben.
Most is hallani sem akart afelől, hogy jön. Nem is bántam.
Aztán persze kicsit sokáig elnyúlt. Siettünk, ahogy tudtunk, de így is majd 3/4 óra volt.
Mikor hazaértünk, Erik a bilin ült. Kakilt. És ült rajta, várt minket.
Édes szívem egy ideje ott ülhetett, mert elég piros volt a feneke, ahogy megnyomta a bili. MOndta, szólt, hogy kész van, nem jött senki, hát várt ... édes szívem. Amellett, hogy megfacsarodik a szívem egy kicsit ilyenkor, nagyon büszke is vagyok rá.
Hát ezért is imádom őt annyira nagyon!!!!

Van mit pótolni

Igen, tudom. Telnek a napok, de nem sokasodnak a bejegyzések.
Ennek csak egy oka van, de aki gyerekes az rájöhetett. Naná, hogy betegségek. Maja kezdte péntek éjjel belázasodott és tartott mindez hétfő estig. Kedden már csak hőemelkedése volt. Kedden lejutottunk a doki nénihez is, addigra Maja jól volt, viszont Janán voltak felfedezhetőek a betegség nyomai. Szóval, most ő kezd belemenni, én meg próbálok mindent megtenni, hogy ne.
Közben persze hárman itthon - ma már mentek bölcsibe, oviba - és naná, hogy én sem vagyok jól. Először Maja betegséget kaptam el, fájt a torkom rendesen, de sikerült legyőrnöm, viszont megérkezett a szokásos menetrendszerinti megfázás. Levegőt nem kapok napok óta, aludni alig, egyik szemem napok óta sír ... folyik a könny belőle, fájnak és égnek és ... hát nem mondom, hogy így könnyű az élet ...
Szóval, tudom, és jövök, amint látok! :)

Advent harmadik vasárnapja

a harmadik angyal érkezése:

Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával. A fény ragyogni kezd, s megtölt minden embert békével és boldogsággal.

Megoldottam

Dundi előszedte az ágy alól a járássegítőt. Játszik vele. Erik észreveszi mikor egy pillanatra otthagyja. Naná, hogy összekapnak rajta. Tépik, harapják egymást. Anya okos, megoldani igyekszik a helyzetet. Berohan a szobába, előszedi a másik - csak nem éppen ugyan olyan - járássegítőt. Tádám, odaadja.
A bírkózó felek rámnéznek. Egy pillanatra megáll a levegő, majd ordítva esnek mindketten a másik járgánynak, és már azon tépik egymást ...

Sikeresen megoldottam!!!! És ilyenkor mondja valaki, hogy könnyű itthon lenni és gyereket nevelni ...

Jana alvás

Rég nem írtam róla, mert igazán nincs mit. A helyzet változatlan. Borzasztó!!!!
De tényleg. Azt hiszem, ő az első gyerekem, akit mondjuk a fogzás is megérint. Vannak pillanatok, mikor elég jól alszik, ami annyit tesz, hogy 2-3szor kel. Aztán máskor meg, mint pl most éjjel is, kétóránként. Vagy a legjobb, mikor kb fél óránként csak felnyög és ráordítok, hogy aludj már. Csönd és fél óra múlva újra.
A délután alvásai sem jobbak. Azt szinte biztosra kehet venni, hogy ha elalszik, akkor egy óra múlva kel. Ilyenkor jó esetben sikerül visszaaltatni, de legtöbbször nem. De ha igen, akkor is még fél órát alszik és kész.
A múlt héten valahogy korán elaludt, aludt egy órát és nagy nehezen délután aludt még egyet. Ez tökéletes lenne neki, kiegyensúlyozott volt is nappal, de ami múlt héten ment, az persze most már nem.
Valahogy sehogy sem tud beleilleszkedni a napirendbe. Mert azzal, ha délelőtt alszik, akkor nem jutunk le sétálni Erikkel. Ha meg délig húzom, akkor meg azért nem jutunk le, mert ordít. Ha nem alszik eleget nappal, márpedig általában nem, akkor ordít este.
Ettől persze nem könnyebb őt elaltatni. Általában akkor alszik el jól, ha előbb a nagyokat kísérjük be, gondolom így látja, hogy ők is alszanak, nem marad le semmiről. De a nagyok fél9-9nél előbb ritkán fekszenek. Na már most, ha ő 9kor alszik és reggel 6kor kel, az ugyebár barátok közt is 9 óra, és ehhez még jön a nappali egy óra alvás ... nos ugye senki nem csodálkozik azon, hogy ettől nem lesz egy majd 15 hónapos kiegyensúlyozott.
Pláne nem az anyja... idejét sem tudom, mikor aludtam egy jót. Ha már hulla fáradt vagyok, akkor megtisztel azzal, hogy nem kel, csak mondjuk 1-2 fele először. De általában nem ilyen, és már 11től kezdődik az éjjeli műszak. És hajnal fele nem hogy bealudna, sokkal inkább többször kel, és egyre nehezebb visszaaltatni.
Általában ordítva kel éjjel. Ez azt jelenti, hogy üvölt. Erre riadunk mind. Felveszem, szopizik, aztán kis idő múlva visszateszem az ágyába. Igen, vissza, mert hiába lenne könnyebb, ha ott alszik, nem jó, mert attól nem alszik, sokkal inkább felkel. Illetve aludna, ha hagynám, hogy cumizza a cicimet. De nem hagyom, mert már fáj, felázott már egy párszor, és már kb 15 hónapja alszom ugyan abban a pózban, és már első nap sem volt kényelmes ... fáj minden tagom. Igaz, hála a prána párnámnak, a nyakam legalább rendben van, viszont a hátam ...
Szóval, sehogy és semmi nem jó. Néha már reménykedem, aztán történik valami és ismét két óránként kel. Egy időbe bevált, hogy ráordítottam, hogy aludj. Visszafeküdt és aludt. De már ez sem mindig működik.
Bevallom, baromi fárasztó. Szinte hónapok óta nem volt olyan éjjel, hogy ne anyáztam volna, hogy ne kértem, könyörögtem volna neki, hogy aludjon már!!!
Elkeseredett vagyok. És közben meg imádom, mert olyan aranyos. Akaratos, de aranyos.
Megyek, mert kel ... :/

Ovis Mikulás

Ma ez is megvolt. Izgultam, mert úgy volt, hogy apa itthon marad és Janát nem viszem, de persze mint mindig minden ez is áthúzásra került.
Maját elvittük oviba, Erik persze itthon maradt, aztán haza, itthon megreggeliztünk, illetve csak én, mert sikerült úgy elsóznom a lágytojást, hogy én is alig tudtam megenni.
Aztán öltözés és elmentünk az oviba.
Ott már nagyon készülődtek, Maja rettentő izgatott volt. Pakoltak össze, leültek a szőnyegre, persze Erik is. Maja kérte Janát is, szerette volna, ha vele van, de mondtam jobb lesz neki nálam. :) Aztán énekeltek és vártak. Édes volt Erik, mert gyakorlatilag az összes éneket elénekelte ... halandzsa nyelven, mert persze nem ismerte őket, de ez nem tántorította el.
Aztán megjött Miklós püspök. A gyerekek énekeltek, verset mondtak ... Jana csak egyszer hisztizett be, mert egy másik kislány is ott volt, Karolina, Barbi testvére és játszani szeretett volna vele, de nem engedtem. Én meg akor pipultam be, mikor Jana elvette a fényképezőt és így minden rögzítési lehetőségemtől elestem, még azt sem tudtam felvenni, hogy Maja milyen szépen mondja a versét. Nem kicsit vagyok emiatt dühös ...
Aztán elkezdték kiosztani az ajándékokat. Maja megkapta, és édes Erik, mikor mondták hogy holdacska, akkor ment ... pedig az nem is ő, hanem Andris. Illetve hát neki nincs is jele. De nagyon elszomorodott, mikor nem kapta meg az ajándékot. Mondtam neki, hogy várjon. Ő állt a télapó mellett és várt, várt ... már úgy tűnt, mindenki megkapta az ajándékát, de ő még mindig csak állt és várt ... persze nem is értettem az egészet. Mert mikor Sárika apukája lemaradt, hogy lefényképezze a kislányát, ahogy átveszi az ajándékot, akkor őt vissza"tapsolták" és mintegy 5 percet vártunk, mire apukának sikerült lekapnia ... de hogy mitől különlegesek ők, azt nem tudom. Az én fiam meg csak állt és várt, és mikor tök mindegy lett volna milyen sorrendbe adják, legalább figyelhettek volna rá ... de nem. (sőt asszem tavaly még arra is figyeltek, hogy a tesók egyszerre kapják meg ... most nem!!!) De végül csak elérkezett az ő pillanata és átvehette. És olyan büszke volt, és visszaült a helyére és csak fogta és ölelte. :)))
Aztán vége lett, még leültek az asztalokhoz és ettek jó pár szaloncukrot, majd öltöztünk és kimentünk az udvarra. Még játszottak ott egy kicsit, majd hazajöttünk.
Büszke voltam rájuk, ügyesek voltak.

Új képek

Tettem fel képeket ide:

... katt ide

Mézeskalács sütés

Hát most elkezdtük mi is. Már régóta terveztem és ma úgy alakult, hogy megcsináltuk. Tök jó receptet találtam, nem éppem hagyományos mézeskalács, de finom puha lesz és szerettük csinálni. Ja, mert hogy segítségeim is voltak ám:
Nem csak gyúrtak, de nyújtottak is ... a dekorálással majd várunk egy kicsit. Meg kell találnom a megfelelő szerszámokat, amivel célt is érünk. De a lelkesedés így is nagy volt. :)

Advent második vasárnapja

A második angyal érkezése:

Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.

Esti tv-zés ...

Már a kicsi is helyet követel magának ...

Erik és az ő lelkivilága

Már írtam róla, hogy milyen nagyon jót tesz neki a saját programjai. Mennyire örül magának, hogy ő ér el eredményeket, hogy vannak dolgok, amik csak az övé. Az úszást teljesen természetesnek veszi és nem mondja, hogy Maja is menjen. Ha megkérdem, igennel válaszol, de nem nehezményezi, hogy ez csak az övé. Sőt, teljesít benne és szereti. És a bölcsi még csak fokozta azt, hogy neki egyedül kell helyt állnia. Önálló lett, elfogadó és kedves, és nem nyafog és nem hisztizik és segítőkész és olyan nagyfiús.
Hihetetlen módon megváltozott. Nagyon örülök neki, hogy megléptük ezeket a lépéseket. Miatta. Szemlátomasát jót tesz neki.
És akkor - bár túl messze menő következtetéseket még nem akarok levonni - de felmerül bennem ,hogy igaz a mi ovinkban szokás, hogy a tesók egy csoportba kerülnek, mégis most azt gondolom, hogy lehet hogy nekünk ez nem tenne jót. Fontosnak tartom, hogy Erik kikerüljön Maja árnyékából és maga vívja meg a harcait és érjen el eredményeket. Nem hiszem, hogy az oviban gyámolításra szorulna, hogy a tesója nélkül nem boldogulna el, ugyan akkor Majáról sem érzem, hogy ő ettől több lenne, ha a kistestvérét kéne elvezetnie. Persze önbizalom növelő lenne neki, de nem hiszem, hogy erre szüksége lenne. Szépen megtalálta a helyét a csoportba, szereti és bár szívesen anyáskodik, nem hiszem, hogy veszítene, ha az oviban nem tenné ezt a tesója felett. És ha meg tudnám beszélni, hogy a piros csoportba járjon, akkor annyira nem is lennének elválasztva és az udvaron is találkozhatnának ...
Nem tudom. Egyenlőre érik bennem a gondolat és ha ez így marad, akkor azt hiszem kicsit nehéz menetem lesz az oviban ...
De most egyenlőre örülök annak, hogy Erikre ilyen mértékben lehet számítani, hogy kiegyensúlyozott és boldog és igazán tud nevetni és tud is. És újra önmaga.
Kedden a Maja tornáján is olyan szépen eljátszott. Egy fehér plüss kisegérrel játszott szinte végig. Felmászott mindenhova, segített neki, hajókázott egy műanyag fényképezőgépen ... a könyvtárban érdeklődve lapozgatta a könyveket, ha szóltam jött, ha kellett ott volt ... és mindezt mosolyogva és lelkesen. Imádom!!!!