Apa szabin

Sikerült apának kivennie egy hét szabit az esküvő után. Sajnos elég érdekesre sikeredett, ennek sok oka volt. Én is nagyon szenvedtem, eléggé szar lelkiállapotban voltam, meleg is volt, ráadásul az esküvő is levert minket anyagilag, így igen csak nem úgy alakult a hét, ahogy eredetileg terveztük. Persze nem mondom, hogy nem volt jó, csak máshogy alakult.
Hétfőn még lelkesek voltunk, és délelőtt elmentünk a Millienárisra, aranyhalakat etetni és kicsit játszóterezni.
Valamint lebeszéltem, hogy hétfőn-szerdán-pénteken Maja pótolhatja a múltkori úszást, így ő arra ment el hétfőn délután.
Aztán keddre Balatont irányoztunk elő, de valahogy nem úgy alakult. Végül is a gyerekekre fogtuk, mert napok óta csak üvöltve tudtak beszélni, így büntetésként a napot a szobájukban töltötték. Persze nem volt ennyire gáz a helyzet, valszeg mi fújtuk fel, mert már mi is kicsit nyűgösek voltunk. Szóval Balatont lefújtuk ... nem véglegesen, toltuk mindig, de végül tényleg a héten nem jutottunk le.
Szerdán délután megint úszása volt Majának. Meg Reni telefonált, hogy mi lenne, ha lemennénk a MOcsáros játszóra. Andiékat is hívtuk, így ott hűsöltünk végül. De tényleg, mert jó pár fokkal hüvösebb volt ott, mint itt a panelben. :) És álmodoztunk arról, hogy akkor talán egyszer, nem sokára itt fogunk majd szalonnát sütni ... tervben van, csak ennyi embert összehozni, megszervezni ... pedig csak rajtunk múlik. :)
Aztán a hét többi napja is leginkább a semmivel telt. A péntek kifejezetten olyan jól telt, hogy még az úszást is elfelejtettük.
Nem, vagyis úgy volt, hogy Gyula megkérdezte szerdán, mikor pasis összejövetel volt, hogy a barátnőjének lesz szülinapi bulija, és hogy nincs e kedvünk elmenni. Gyerekmentesen. Először megkérdeztem Pimpit, hogy nem jönne e el pár órára vigyáznio rájuk, de végül az ő ötlete volt, hogy mi lenne, ha inkább levinnénk őket mamiékhoz. MÉgis három ember lenne három gyerekre. Mamit is megkérdeztem, aki szintén benne volt, sőt felvetette, hogy ha már lúd, legyen kövér, vagyis mi lenne ha ott is aludnának és csak másnap mennénk értük.
Hát nagy döntés volt, mert hogy Jana még nélkülem soha nem aludt. De éreztem én, hogy ez most jó alkalom lenne. És bár nagyon izgultam, annyira hogy még az úszást, a jövő heti ebédet, Andiékkal megbeszélt szökőkút nézést is elfelejtettem, mégis belementem.
Persze Janától függött, mert ha beszélünk és nem érzi jól magát, akkor megyünk értük. Így is volt megbeszélve.
Szombaton reggel levittük őket. Kicsit maradtunk, aztán mentünk át Gyuláékhoz. Ott már tartott a medencés buli. Volt rengeteg kaja és pia. És rengeteg fiatal, mert Berni a 27. szülinapját ünnepelte vele egy korúakkal. Vicces volt, vagy nem is, inkább érdekes. De jó volt, mert teljesen elterelték a figyelmem, semmit nem aggódtam, hiszen tudtam ezer százalékos biztonságban vannak, és ha van valami, akor úgyis csörögnek. Aztán mikor megjött az sms, hogy Jana is szó nélkül elaludt, akkor teljesen eleresztettem magam, egy üveg bor bánta. :)
De jó volt, végre felnőtt programon,és hát csak egy éjszakáról volt szó.
Mert másnap keltünk és mentünk értük. Nagyon jól érezték magukat, igaz Jana kicsit a nyakamba ugrott. :)
Valószínűleg az is bejátszott, hogy a múltkor a nagyok voltak és bár ő nem hiányolta, hogy mehessen, most tudta miről van szó. ÉS persze ott voltak a nagyok is, szóval teljes mértékben szuperül sikerült ez a kikapcs. :)
Bónuszként még meg is ismerhettük Pimpi barátját, szóval tényleg egy szuper hétvége, nap volt.
Csak most a hétköznapokba nehéz beletrázódni ... pláne, hogy tegnap volt az év legmelegebb napja, és ez kitart a hét végéig ... :/

Agárdi esküvő

Hivatalosak voltunk esküvőre is a hónapban (2013.07.20). Apa zenekarában az egyik gitáros gondolta úgy, hogy akkor feleségül venné élete párját.
Sajnos nem volt túl nagy kedvem hozzá, mert valahogy csak a költségeket láttam benne, és hogy messze van, és mikor megnéztem a helyet a neten, még azzal is szembesültem, hogy semmi nem lesz a gyerekeknek.
Végül is szerencsésen alakult minden. A kocsiba lefelé sikerült mindenkinek aludnia egyet. Igaz megjártuk tolnát-baranyát, de megérte. Játékok nem voltak a kertben, de a gyerekek feltalálták magukat, pláne, hogy Erik korú kisfiú is volt, a másik gitáros kisfia, akivel nagyon jól egyet értettek, és Maja is talált egy korban hozzá illőt és az ő nővérét, aki meg kicsit idősebb volt náluk. Jana is feltalálta magát, egy másfél éves kislánnyal ropta a nap végén.
Leszámítva, hogy minden játékukat megvétózták az ottaniak, és hogy meleg volt, jól éreztük magunkat. Nem volt egy pörgös esküvő és lagzi, de szépen nyugdíjasan eltelt.
Maja kifejezetten szerette, szereti ezeket a puccos dolgokat, mikor szép ruhát kell venni. Már alig várták hogy a szép ruhájukat vehessék fel.
Fél egykor már itthon is voltunk. Jó hosszú nap volt. :)

Gondoltam, csináljunk pár képet a gyerekekről, mert ritkán öltözhetnek fel ilyen szépen, és most kifejezetten csinik is lettek. Hát így sikerült:

 Sebaj, próbáljuk meg még egyszer ... nem lett jobb. :)

 Akkor egyet anyáról és apáról! :) (asszem rájöttem kire ütöttek a gyerekek ha pózolásról van szó)

 Várjuk a ceremóniát:

 MOst már tényleg!

 A zenekar tagjai és családjuk - tipikus metál banda, nem?

 Majának nagyon tetszett a szertartás. Másnap még el is játszotta. :)

 Végre egy jó kép anyáról ... persze Jana sokat dob rajta. :)

 Ok, egyet lőttem az ifjú párról is. :)

 És Maja még mindig koncentrál. :)

 Jana meg fotózott. Leginkább a cipőjét. Van belőle pár kép. Ok, nekem is tetszett. Pláne, hogy apával együtt vásárolták. Olyan cukik lehettek együtt. :)

 A tuja fa, mint bunker!!! A legjobb játék.

 Kedvenc képem ... wc-re mentek. :)

 Vittünk játékot is .. a tuja fa jobb volt. :)

 Végre vacsi!!! És milyen klassz, hogy a terítéshez öltöztek! ;)

 Jana egyszer csak úgy gondolta, hogy akkor elég. Felpakolta magára a cuccainkat és elindult ... alig értem utól és tudtam meggyőzni, hogy még most nem megyünk haza ... hiszen most jön a tánc.

 És milyen jól tette, hogy hallgatott rám. HIhetetlenül nagyot táncolt mind a három gyerek. :)

 Maja olyan cuki volt, mert mindenkit megtáncoltatott. :)

 MOndom, hogy mindenkit.

 És ettől apa is kedvet kapott ... ő meg a menyasszonynak öltözött vőlegényt. (a menyasszony decemberre van kiírva, így nem szeretett volna táncolni, így a fiú családja azt mondta, hogy lagzi nincs menyasszony tánc nélkül, így a vőlegényt kapták el, és lett belőle menyasszony. Jó poén volt. :)

Mergit sziget

Egész héten el szerettem volna menni, aztán valahogy nem úgy jött össze. Végül csütörtökön - 2013.07.18. - sikerült időben kelni, viszonylag korán elindulni. Persze Reniékkel mentünk és jó is volt, mert Jana megint egy emberes gyerek volt. Gondoltam nem viszem a babakocsit, csak a hordozót, mert akkor végig csak ülni fog benne és hát nem azért megyünk. Ráadásul sok lépcső ... de ő meg úgy gondolta, hogy ok, hogy a hordozó, de akkor végig cipeljem. Ezen már az elején jól összevesztünk. :)
De azért jó nap volt. Megcsodáltuk a felújított szükőkutat, felmásztak az összes fára, virágokat néztünk és sokat, sokat mentünk. Ja és az állatokat is megnéztük. Jól elfáradtunk, tovább is maradtunk mint gondoltam volna. Végül apa előbb ért haza, mint mi. :) Egy baj volt csak, hogy a hordozó miatt nem hátizsákot vittem és a táska a sok víz miatt már a végére annyira húzta a vállam, hogy azt hittem elájulok.

Verőce

Épp hogy hazahoztuk őket a mamiéktól, máris megint úton voltunk. Vasárnap reggel - 2013.07.14 - Reniék felhívtak, hogy mi a tervünk mára. Mondtuk semmi. Megkérdezték, hogy nincs e kedvünk elmenni velük Verőcére. Mert hogy én nem rég említettem, hogy milyen jók lehetnek ezek az újonnan nyílt kaland pályák, és hogy kíváncsi lennék, hogy kipróbálnák e a gyerekeim. És hogy ott van egy, és hogy ők szinte minden évben elmennek és tök jó, mert egy egész napot el lehet ott lenni. Hát mi kicsit gondolkoztunk, aztán szokás szerint szendvicses napra szavazva - mint éttermi kosztra - felkerekedtünk és elmentünk velük.
Kicsit hűvös időnek nézett ki ezért mi cipőt és hosszabb nadrágot húztunk, később megbántuk, mert persze megint nagyon meleg lett.
Kevés autókázás után értünk oda, és ha nem velük megyünk, nem biztos hogy megtaláljuk. Királyrétre is erre mentünk, de akkor észre sem vettük. MIlyen kár, mert tényleg egy remek hely. Nem drága, ráadásul mikor végig mentek a kicsik, mondták, hogy ha marad a karkötő és nincsenek ezren, akkor bármikor bármennyiszer végig lehet menni. Még a nagyok, apa és Reni is kedvet kaptak, ők is végig mentek, mehettek akárhányszor. MOndjuk csak egyszer volt hozzá kedvük de az nagyon jó volt. Vannak ott állatok, bár most az árvíz miatt kevés, még nem telepítették vissza őket, egy szuper játszótér és persze a Duna, ami megunhatatlan.
A kalandpálya kicsit döcögősen indult, mert persze a mi gyerekeink kijelentették, hogy nem. Aztán kis rábeszélésre mégis, de akkor meg Jana jött rá, hogy ő most nem, ehhez is kicsi még és naná, hogy nem tetszett neki. :) De végül mindenki megnyugodott a nagyok végig mentek és igazán élvezték, aztán Janával meg a játszóteret próbáltuk ki a pálya-csúszdát - életem kockáztatásával, mert nagyon féltem ám. Valóban egy egész napot elvoltunk, aztán mikor már lemenőben volt a nap, akkor bementünk Verőcére egy fagyira. És lesétáltunk a Duna partra is.
Szuper jó kis nap volt, és tényleg érdemes oda elmenni. Szuper kedvesek, szuper jó hely és senki ránk nem szólt órákon kersztül. Kiabálhattak, mászhattak, vizeskedhettek ... ismétlés lesz, az már tuti! :)

Erik feje? :)

 Csoport kép:

 És ki nem bírta ki? :)

 Szuper volt a felszerelés. Így még egy hosszabb belvárosi séta sem megerőltető. Kislibák sorban. :)

 Apa és Reni is kipróbálta

 A lelkes néző sereg

 Apa a magasból lekapott minket

Szamár etetés:

 Elhagyott móló:

 Pókhálóba akadva:

 Janával csúszunk. Bevallom nagyon féltem. Kiabáltam asszem és elsőre még fékeztem is. Jana meg mit mond, mikor vége: Jó móka volt, még egyszer! - nem rám ütött asszem.

Levezetésnek kis verőcei Duna-part:

 Volt aki érdekesebben töltötte az idejét. :)

 Kézmosás Maja-apa módra

 A Banda: