Miután túllendültünk az írdatlan melegen, pár perc alatt lehült az idő és megjött a hideg front. Majd meg fagytunk ... de most komolyan. Szerintem később visszaolvasva majd nem hiszem el, de tényleg így volt. Egyik nap még a kánikula és nem kapsz levegőt olyan meleg, a következő nap meg ki sem akarod dugni az orrod, csuksz be minden ablakot, mert olyan hideg van.
Szóval, kihasználva még a kánikula utolsó napját, szombaton még leugrottunk mamiékhoz egy kicsit fürdeni. Jó korán mentünk, és tényleg volt idő mindenre. Én mondjuk azt a részt élveztem a legjobban, mikor kipakoltuk tesóm szekrényét és én felpróbáltam mindent, amit ő kifogyottnak titulált és ami tetszett, azt hazahoztam. Egy zsáknyi ruha és még egy fél zsáknyi, ami ugyan nem jó rám, de hátha valakire jó.
Jó sokáig maradtunk, és jól el is fáradtunk. Még csak az utca végéről kanyarodtunk ki, mikor a két kicsi már aludt az autóban. :)
Aztán a következő hét legnagyobb eseménye az volt, hogy megkezdődött a suli-terem felújítás. Szerintem azért nem megy olyan gördülékenyen, de halad. Volt pár levél váltás,szerencsére van pár lelkes szülő. Hétfőn megvették a festékeket és a glett anyagot, és leglettelték és lecsiszolták ahol kellett. Aztán kedden festés volt. Mivel megkértem tesómat, korán feljött és elmentünk megnézni mi újság. Két szülő festett, így bár vittem sütit és arra gondoltam így le van tudva a segítség, mégis megkértem Pimpit, hogy vigye le a gyerekeket a közeli játszóra, én meg maradtam másfél órára festeni. Amit tudtam megcsináltam, aztán már menni kellett, bár sokat már úgysem tudtam volna festeni, mert nem értem fel. Aznap befejezték a fehér festést, igaz nem lett túl jó, mert mikor eljöttem épp az volt a gond, hogy elég sok helyen pergett le a festék. Csütörtökre és péntekre megkértem apát, hogy vegyen ki szabit és menjen be segíteni. De nem kellett, mert a csütörtököt bevállalta két apuka, péntekre meg nem volt semmi. Így a csütörtököt már nem mondta vissza, de nem is volt baj, mert akkor ha már így alakult, elmentünk Gyuláékhoz. És bár medence parti volt beígérve, az időjárás nem így gondolta. Sebaj, akkor is fürödtünk, vagyis csak ők, mert naná, hogy én megszívtam ... a benti dzsakuzzit :) izzította be Gyula. Apával még szaunáztak is. Nem is volt baj, hogy én nem fürödtem, mert legalább figyeltem a gyerekeket, ők meg nyugodtan tudtak szaunázni.
Egész napot a Gyuláéknál hédereltük, olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettük ...
Ja, a legjobb mégis a csütörtökben a papa szülinapja volt. Előző napokban gondoltam ki, beszéltem Pimpivel, aki leszervezte és igazi meglepetést adtunk papának ajándékba. Megleptük őt a munkahelyén. Jaj, olyan zavarban volt, és úgy meghatódótt. Később mondta, hogy kétszer is majdnem elsírta magát, és hogy a legjobb ajándék volt. Én is így gondoltam. :) MInden olyan jól passzolt. MÉg a közlekedés is kegyes volt velünk. :)
Pénteken apa elment dolgozni, mi meg csak könyvtáraztunk, ami azért volt tök jó, mert a két előjegyzett könyvem megjött. Gyorsan neki is fogtam olvasni, és az egyiket mér hétfőre be is fejeztem.
Szombaton a gyerek-szigetet néztük ki, mert Szalóki Ági koncert volt. Én még a vasárnapi Palya Beát is szívesen meghallgattam volna, de a szombati nap után, megint megfogadtuk, hogy nem megyünk többet. Én nem is tudom, de valamiért nekünk nem jön be. Túl sokan vannak, túl sokat kell sorban állni. Már eleve, hogy Erik kinézte, hogy villany autózni szeretne ... nos erre röpke egy órát kellett volna sorban állni, hogy 4 kört menjen mintegy két perc alatt ... és mellé még 4 évesen egy 10 perces előadást is meghallgasson a közlekedésről ... és egyébként is olyan kaotikus volt nekünk az egész. Persze az sem tett jót, hogy apa kiakadt már megint a közlekedőkre, mindenki hülye, csak ő nem, és ezt átvéve a gyerekek is csak nyűglődtek. De a koncertet meghallgattuk és nekem nagyon tetszett. Én nagyon szerettem Szalóki Ágit. Szerethető volt, aranyos, kedves és közvetlen. És a dalokat is énekeltük. :)
Este meg véletlenül láttam meg egy imserősnél és lett vasárnapi program a tabajdi mezítlábas park. Igaz, kicsit messze van, de odafele utat tökre jól bírták. Élvezték, hogy le kell venni a cipőt és úgy sétálni. Igaz, erdőben volt és mikor levettük a cipőt, igen csak meglepődtünk, mert nagyon hideg volt. De végig mentünk, csak a folyóban járást hagytuk ki, mert az igazán jég hideg volt. De nagyon élveztük. A végén a játszótéren játszottunk kicsit, majd vissza megint a kijelölt útpn mentünk, így kétszer "masszíroztattuk" meg a lábunkat. :) Hazafele a kicsik bealudtak és anya is. :)
Délután meg csak a csillaghegyi cukrászdába sétáltunk át egy fagyira.
Visszagondolva, voltak jelek. Erik feltűnően anyás volt és nem akart rohangálni, fázott. Aztán estére minden értelmet nyert. Belázasodott. És reggelre Jana is.
Mondjuk ilyen sem volt még, hogy nyáron betegek legyünk. Nem igazán értem, mi lehet ez, és hogy honnét. Igaz a mezitlábasba hideg volt, de az túl korai lenne, és hát inkább az orruk folyna, mint a lázuk menne fel szerintem ...
Ami a legjobban bosszant, hogy ovis társsal megbeszéltük, hogy a héten mennek úszni, és hogy akkor mi is mennénk, mert Eriknek akkor tutira nagyobb kedve lenne ... erre tessék. MOndjuk arra gondoltam, hogy Maja attól még mehetne, mert apa ma szabin van.
Ja, mert hogy a terem felújítás is folytatódik, ma linóleum lerakás van. Apa ebben segít, és most telefonált, hogy nem biztos, hogy végeznek 4ig. És ha nem rakják ki őket 4kor, akkor nem tudja elvinni Maját. :(
Így azt hiszem, az egész hetes úszás ugrott. Kicsit sajnálom, mert tuti jó móka lenne. Bár nem tudom, hogy az idő, vagy a szervezetem miatt, de most én is olyan letargiába estem, hogy talán nem is bánom ... vagy lehet, hogy valami hajtó erő kéne ... meglátjuk ... elsősorban most azt remélem, hogy hamar pontot teszünk ennek a láznak a végére, mert most nem hiányzik a szobafogság, mikor végre jó kiránduló idő van, van bérletem ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése