Ceglédi tábor 2. nap

2. rész

1. éjszaka, 2. nap

Reggel 5 óra, fél 6 magasságában valami furcsa zúgásra ébredtem. Kint igen erősen fújt a szél. Ildikó ekkor már, ki tudja mióta, ébren volt.:) A 2 vendég kislány forgolódott az ágyon, elég kicsi egy heverő két gyereknek. Lara álmában édesen nevetgélt, MI jókat mosolyogtunk ezen. Felváltva takargattuk be a lányokat, mert a paplan folyton lecsúszott róluk, ahogy fészkelődtek. A következő 1 órában MI csendesen beszélgettünk a tanári szobában, mivel semmi nesz nem szűrődött ki a szomszédos helyiségekből. A gyerekek mélyen aludtak. 

A tervem az volt, hogy 7 óra körül elmegyünk futni a gyerekekkel a tó körül, így 6.45-kor lassacskán el kezdtük ébresztgetni a gyerekeket. A 2 lány is visszament a többiekhez. Ébredezett, mocorgott ekkor már mindenki. Gyors készülődés következett, majd negyed 8 táján összegyűlt a kis csapat az udvaron, a futáshoz. Az összes fiú és két lány futotta körbe velem a tavat ezen a reggelen. Eleinte a szél miatt hűvös volt a levegő, de futás közben jól kimelegedtünk. 10 perc alatt vissza is érkeztünk a táborba. Amíg mi futottunk, Ildikó néni megpróbált egy kicsi rendet tenni/tetetni a szobákban...

8 órakor reggelizni mentünk, 1 szép nagy kakaós csigát kaptunk, és tejet vagy teát választhattunk hozzá. Nem mindenki tudta megenni a csigáját, így a maradékokat becsomagoltuk, hátha később elfogy. Nem gondoltuk rosszul! Bezacskóztuk még a fele adag almát is, és magunkkal vittük a kirándulásra. Szeretném megköszönni a nagy szatyornyi, hatalmas és finom almákat Dóriéknak. Az utolsó darabig mind elfogyott.:)

9 óra után pár perccel jött értünk a lovas kocsi, s elindultunk. Szép hosszú út volt a tanyáig, közben énekeltünk, nézelődtünk, készültek a gyerekek a Ki mit tud?- ra. Bálint MI közénk ült, és örömmel mesélt a londoni útról, melyen előző héten voltak a családjával.

Mindenki örült, amikor végre megérkeztünk a tanyára. Egy páva, a háztetőn állva, fura hangon köszöntött minket. Olyan volt a hangja, mint a macskanyávogás. Lepakoltunk, majd indult a program. Kukoricát morzsoltunk, daráltunk, s aztán meg is etethették az állatokat a gyerekek. Két tenyerükben, futva hordozták az állatoknak a darát. Voltak, akik felfedezték a nyuszikat, mások a tehenet, kecskéket, disznókat, baromfikat etették. Jó volt, hogy viszonylag szabadon mozoghattak a gyerekek, volt is jövés-menés, szaladgálás. Kicsivel később mehettünk lovagolni. Egyszerre 4 gyerek tudott lóháton ülni, ennyi ló állt a rendelkezésünkre. A gyerekek nagyon bátrak voltak, kiderült, hogy többen ültek már lovon. Minden lovat felnőttek száron vezettek. Nagyon szép lovak voltak. Mindenki nagyon élvezte a lovaglást. Sajnos, Bori egy szerencsétlen pillanatban lepottyant a lóról. Nem lett nagyobb baj, s aránylag hamar kiheverte a balesetet, délután már együtt tudott játszani a többiekkel. 

Lovaglás után kivonultunk a játszótérre, ahol vártuk a csikósok műsorát. Itt kicsit hintáztak, szaladgáltak a gyerekek. Aztán végül megjött a 2 csikós a lován, mint láthattátok Ildikó néni fotóin. Különböző gyakorlatokat mutattak be. Látványos volt, mindenkinek tetszett a műsor. Utána visszasétáltunk az épülethez, és itt teljesedett be a maradék kakaós csigák, és a sok finom alma sorsa! Befalták a gyerekek az utolsó morzsáig, amíg kint befogták a lovakat a mi lovas kocsinkba. Irány haza! Pihenős, eszegetős, csendes zötykölődéssel tértünk vissza a táborba. Bori végig aludt Ildikó néni ölében, s mire hazaértünk, szinte teljesen meggyógyult. Lepakolást, tisztálkodást követően mehettünk is ebédelni. Finom, sűrű tárkonyos raguleves várt minket és fejenként 2 db lekváros fánk. Szépen megebédeltünk, de a fánkokból legtöbben csak az egyikkel tudtak megbirkózni, úgy hogy megint félretettünk a maradékot későbbre. Jól tettük! :)

Ebéd után rövid csendes pihenő következett, voltak, akik ledőltek az ágyukra, voltak, akik kártyáztak, mindenki pihent egy kicsit. Ezalatt MI előkészítettük a délutáni közös játékok kellékeit: a Számháborúhoz a számokat, és a Rókavadászathoz a rókákat. Ekkor már nagyon szép, napos volt az idő, a többi gyerekcsoport már elment a táborból a strandra vagy másfelé. Így csak mi maradtunk ott, miénk volt az egész terület! Szuper! Kiköltöztünk az udvarra. A maradék fánkok valahogy eltünedeztek a tálcáról. :) És ekkor már sokkal gyakrabban töltögettük meg a hozott vízzel a kulacsokat. Köszönjük szépen Vivi szüleinek a 12 flakon vizet. Mind elfogyott, hazafelé a vonaton ittuk meg az utolsó litert.

Kezdődhet a Számháború! Nagyon izgalmas volt, ahogy rohangáltak a gyerekek és megpróbálták leolvasni a számokat. Lili végül a fa tetejére mászott a többiek elől. Nagyon élvezetes volt a játék. Később valahogy rókák lepték el a terepet, és a gyerekeknek meg kellett keresniük azokat. Ezt is nagy élvezettel játszották. Azután pedig izgatottan készültek az esti Ki mit tud?- ra, és sokat szaladgáltak, fára másztak, botoztak. Néhány lány Ildikó nénivel és a mindent tudó telefonjával, bevonult a szobába, hogy titokban a táncot gyakorolják estére.

Vacsorára bundás kenyeret kaptunk és szörpöt. Mindenki jó étvággyal evett. Aztán megint lehetett futkározni, rókát keresni, készülni a Tábortűzre. Peti egy csodálatos máglyát rakott a tűzrakóba száraz ágakból. Később csatlakoztak hozzá mások is, és lett egy szép nagy máglya. A táborvezetőtől kaptam gyufát, papírt a tűzhöz, ill. egy locsolókannát vízzel az eloltáshoz. Petivel lehordtunk a teraszról 3 padot, hogy egyszerre mindenkinek legyen helye a tűz körül. Kicsit melegebben felöltöztünk, majd összegyűltünk a padokon, s meggyújtottuk a tüzet. Jó magasra felcsaptak a lángok, köszönhetően a nagy máglyának. Énekeltünk egy kicsit, és néztük a lángokat. 

Majd elkezdődött a Ki mit tud? Egymás után léptek fel a kis előadók, kedves kis műsorszámokkal. Leginkább táncoltak a gyerekek, de volt karate bemutató, és éneklés is. Mindenki nagyon helyes volt és lelkes. Luki saját műsorszámot improvizált, sziporkázott, mi pedig dőltünk a nevetéstől. Lukiban egy Dumaszínházi komikust fedeztünk fel! :) Még most is nevetek, amikor eszembe jut a történet, amit ott helyben kitalált, és előadott.:))) Miután mindenki szerepelt, még egy kicsit táncoltunk, aztán szétszéledt a csapat. 

Eloltottam a tüzet, és jó füstösen mentünk fürdeni. A zuhanyozás ugyanúgy történt, mint előző este, egymás után jöttek a gyerekek a fürdőbe. Majd fogmosás következett. És varázsszó sem kellett, a fiúk pillanatok alatt rendet raktak a szobájukban, hogy ott legyen a mese. Itt kell magamat javítanom, előző este a lányok szobájában gyűltünk össze mesét hallgatni, tehát ők voltak, akik rendet vágtak 5 perc alatt.:) Sorry lányok!

Összegyűltünk a fiúknál, lámpaoltás, zseblámpák fényei táncoltak a plafonon, és Ildikó néni megint egy szép, és elgondolkodtató mesével /Világszépítés/zárta a napot. Ezután mindenki visszatért a helyére, a lányok kettesével feküdtek az emeletes ágyakon, mindenki felül, a fiúknál is volt páros alvás, és láss csodát, este 10 körül csend lett!:) Senki nem jött enni, nálunk aludni, egy-két kis könnycsepp és vigasztaló szó után mindenki békésen elaludt. Az épületben ekkor zajlott egy-két másik csoport búcsúestje, hangos zenélés, éneklés hallatszott, kiabálás, a folyosón nagyobb gyerekek járkáltak, ajtók csapódtak, ami nem kis zajjal járt, de a mi gyerekeink úgy aludtak, mint a bunda.:) Csak MI voltunk fent megint éjfélig, akkor csendesedett el a tábor.

Hamarosan jön a 3. rész :)

M.

Maja első ottalvós tábora

Tanító nénink tollából:

                                            Cegléd 2014, avagy 3 együtt töltött nap krónikája

                                                                     1. rész/1. nap

Kis csapatunk- 17 kisgyermek és 2 tanító néni-, elindult június 25- én a Nyugati pályaudvarról Ceglédre, egy 3 napos kirándulásra. A szülők ott álltak a peronon, és látva a távolodó vonatot, vegyes érzelmeket élhettek át. Gondolom, egyrészt a büszkeség, hogy gyermekük már elég bátor és önálló a táborozáshoz, meg az aggodalom, hogy vajon nem éri-e baj a "távolban", és egyéb könnyes-nevetős érzések járták át a lelküket. 

Eközben a vonaton a legtöbb kisgyermek gond nélkül túltette magát az elváláson, csak egy-két gyermek pityergett, szomorkodott. De ők se sokáig, hamarosan már mindenki az utazásra, és egymásra figyelt. Néhányan kártyáztak, beszélgettek, barkochbáztunk is az 1 órás vonatozás közben. A fiúk közül hárman kipróbálták a WC-t, ehhez azonban át kellett mennünk a két kocsi között, ami igen zajos és félelmetes volt. Brrr... De ezt is megúsztuk.:)  /És megtanultuk, hogy az álló vonaton nem szabad "kimenni"./

Végül megérkeztünk  Cegléd fürdőre, a Budai útra. Hűvösen szitált az eső. A lovaskocsi már ott várt ránk az állomáson. Be is kocsikáztunk a táborhoz pár perc alatt, majd persze lósimogatás következett. :)

A táborban azonnal rendelkezésünkre álltak a szobáink: 2db 10 ágyas és 1 db 4 ágyas szoba a folyosó végén, egymás után sorban. A 9 lány betelepedett az egyik 10 ágyasba, mellettük a 8 fiú, MI pedig a tanári szobában pakoltunk le. Ekkor még elég hűvös volt odakint, így a gyerekek nem kívánkoztak kimenni, inkább a 2 szoba között rohangáltak, bekéredzkedtek egymáshoz, a lányok a fiúkhoz és fordítva. Volt ám sikítozás! Hű, ez nagyon izgi volt....

Miután sikerült lerendeznem az anyagiakat /szállás + étkezés kifizetésre került/, gyors kalkulációt végezve örömmel láttam, hogy az előre megigényelt programokon felül lesz pénzünk még más programokra is. Így sikerült végül a Tanya-program, a vezetett Tanösvény és a Korongozás mellett még Népi hangszert készíteni és az utolsó napon Íjászkodni is.

Na de, hogy a fonalat el ne veszítsem, és ne szaladjak ennyire előre az időben, még csak az első napnak a délelőttjénél tartunk. :))

Kiültünk egy kicsit közösen, hogy "Titkos Testvért" sorsoljunk magunknak, akit majd a következő napokban legalább egyszer megajándékozunk valami jótéteménnyel. Nagyon helyesek voltak a gyerekek. Volt, aki azonnal próbált valami jót tenni, s volt, aki hamar kitalálta, ki húzta őt. :)

Néhányan tőlünk kértek tanácsot, hogy mivel lephetnék meg a "testvérüket". 

Ebédre aztán finom, meleg zöldséglevest és bolognai spagettit kaptunk. Desszertnek pedig muffint ettünk, mivel Lara éppen szülinapos volt. :) Köszönjük a fincsi sütit! Isten éltessen Lara! :)

Közben, látva, hogy egy csoport diák a teraszon dolgozik, kapva kaptunk az alkalmon, hogy felkérjük az ott velük foglalkozó bácsit, hogy nekünk is tanítsa meg a "Nádi dúdoló" elkészítését. És belement! 

Így hát ebéd után kis csapatunk nekilátott: reszeltek, dörzsöltek, a nádat belülről elvékonyították, ami nem is olyan könnyű munka! Nagy kitartással, keményen dolgoztak, aminek eredményeképpen 17 db népi hangszer került ki a kis kezek közül, s amelynek a hangját ettől kezdve folyamatosan hallgattuk az elkövetkező 2 napban. :) Még a Ki mit tud? -on is használták az új hangszert a gyerekek.

Nádi dúdoló készítése: egy darab (20-25 cm hosszú) nád, zsírpapír, rafia, célszerszámok, és sok-sok türelem.

Míg mi dolgoztunk a teraszon, megváltozott az időjárás, a borongást felváltotta egy kis napsütés. Ekkor Larával, Athinával leültünk, és írtunk egy rövidke levelet a szülőknek, ám, köszönhetően a gyenge internetes kapcsolatnak, ez a levél nem jutott el a címzettekhez, csak jóval később, 27- én, amikor itthon újra bekapcsoltam a tabletemet. :)  Végig gond volt a térerővel, a jelerősséggel. Viszont, szerencsére Ildikó néni leveleit, "briliáns" fotóit szinte azonnal megkaptátok.:)

Időközben megérkeztek a csomagok is, köszönhetően Krisztiánnak, Maja apukájának. Utólag is nagyon hálás vagyok, hogy sikerült ezt így megoldanunk. Köszönjük szépen!

Egyszer csak átvehettük az ágyneműket. Mindenki kapott 1-1 párna-, és paplanhuzatot és 1 lepedőt. Ildikó néni bevette magát a lányszobába, én meg a fiúszobába. Na, gyerekek, ki húzott már ágyat? Csend. Először tegyétek fel a matracra a lepedőt!... Az meg mi? :)))

Szóval, módszeresen felhúztuk az ágyneműket...Leginkább MI. :) Szépen előkerültek az alvós plüssök, kutyusok, macik, cicák a csomagokból, bőröndökből amelyeknek még fontos szerepük lesz az esték folyamán...

Később a gyerekek szaladgálhattak végre kint, a szabadban. Ekkor fedezték fel a tábor közepén álló hatalmas olajfát, amelyre fel is mászhattak. Eleinte némi felnőtt segítséggel jutottak fel, majd az utolsó napra már szinte mindenki meg tanult egyedül felmászni, aki akart. Lili volt a legjobb mászó. :)

Történt egy kis baleset is, az egyik faág nem bírt el 8 gyereket, félig letört, meglifteztetve a rajta ülőket...Az ágat később lefűrészelték. De a fa így is a kedvencünk maradt, már azért is, mivel az alatta álló ping-pong asztalra jótékony árnyat vetett az égető napsütés elől. Mindig szívesen ücsörögtünk ott /ki a fán, ki pedig az asztalon /. :)

Elérkezett a Korongozás ideje. Először a lányok ültek oda szép sorban és forgatták a lábukkal a korongot, kezük között szépen formálódott az agyag. Ezalatt a fiúkkal rakétát készítettünk, amelyet a szívószál végéről egy erőteljes fújással kell kiröpíteni. A lányok után következtek a fiúk, s egymás után kerültek az asztalra az elkészült kis tálkák, edénykék.

Némi plusz költség terhére kértük az edénykék kiégetését is. Ezek a tárgyak hazakerültek.

A foglalkozást vezető néni csodálkozott, hogy ilyen fiatal gyerekekkel el mertünk jönni táborozni. És tényleg, mi voltunk a legkisebbek a szinte teljes létszámmal üzemelő táborban. Azonban ez semmiféle hátrányt nem jelentett számunkra, és a csapat viselkedése, bárhol jártunk, bármit csináltunk, szuper volt.:)

Este 6-kor vacsorázni mentünk. Virslit kaptunk friss kenyérrel, ketchuppal, mustárral és szörpöt.

Ezután elindultunk, hogy sétáljunk egyet a kis tó körül. Örömmel láttuk, hogy milyen felszabadultan, vidáman szaladgálnak a gyerekek a vízparton, beszélgetnek, Róza és Dóri kézen fogva sétáltak egy darabig. Zelma, Roli botoztak. Egon, Marci sokat futott. Bori lemaradt, de bevártuk. A lányok nevetgéltek, a fiúk felfedezték a környéket. Találtunk egy vaddisznó dagonyát is út közben. Nagyon helyes volt az egész csapat. :)

Otthon aztán este elkezdődött a fürdés! Úgy hozta a helyzet, hogy Ildikó néni a fiúkhoz, én a lányokhoz álltam be a zuhanyozóba, hogy a vizet a megfelelő hőfokra beállítsuk, és irányítsuk a fürdést. A fiúk szégyellősebbek voltak, a lányok kevésbé. A törölközés még nem az erősségük, nehéz úgy felvenni a pizsit, ha vizes a testünk. Azután fogmosás következett.

Ekkor a fiú szobában elhangzott a varázsmondat: ha rend lenne a szobátokban, akkor a lányok átjöhetnének mesét hallgatni. Nem telt bele 5 perc, és pazar rendet vágtak a fiúk. :)) Már nem volt visszaút! A lányok átjöttek, elhelyezkedtek az emeletes ágyakon, a fiúk mellett. Villanyoltás, csak a zseblámpák fénye világított. S Ildikó néni Lázár Ervin egyik kedves meséjét mesélte el egy születésnapról, mivel Lara szülinapja éppen aznap volt. :) 

Mese után a lányok szépen visszamentek a szobájukba, és kezdtünk elköszönni, Jó éjszakát! kívánni. És itt jön a plüssök szerepe, mert bizony eltörött a mécses 1-2 gyermeknél, s a vigasz az otthonról hozott pihe-puha állatka volt, szoros ölelésben, simogatásban lassan álomba sírták magukat a gyerekek. Többen aludtak ekkor már. Bálint és Egon volt a leghamarabb ágyba kerülő gyermek és Luki, Király Áron, Marci is nagyon hamar elaludtak.

De bezzeg a lányok!? Nem bírtak elaludni a nagy izgalomtól. Jöttek hozzánk 11 körül, hogy ők éhesek...Ettek is nasit a tanári szobában az egyik ágyon ülve, egyre többen jöttek, még Kovika is betévedt, leült, körülnézett majd tovább állt. Aztán lassan mindenki visszakerült a saját szobájába. A lányok párosával helyezkedtek el az emeletes ágyakon, naná, hogy mindenki a felső ágyon volt! Zelma mellől hamar elköltözött Vivien Athina mellé, mert Zelma nagyon sok helyet foglalt el az ágyon keresztül-kasul. :) Alig bírtam őt betakarni, mert alatta volt a paplan.

Leghamarabb Róza és Maja aludt el. Legkésőbb Vivien és Athina. Végül Lara és Bori átjöttek hozzánk, /MI már előrelátóan megvetettünk egy pótágyat/, s a 2 lány nálunk feküdt le. És hogy, hogy nem, sikerült nekik is elaludniuk. :) Ezután még a lányszobában volt egy kis sutyorgás, Lili sokat köhögött, de végül mindenki elcsendesedett, és éjfél körül már MI is lehajthattuk a fejünket a párnánkra ezután a csodás első nap után.

Hú, nem gondoltam, hogy ennyit fogok tudni írni....

Tanulságok: gyakorolni kellene nyáron az ágynemű le-, és felhúzását, a törölközést, a rendrakást ill. a rend megtartását. :)

Folytatása következik! :)

M.

Évzáró

Hát ez is eljött.
Nem volt könnyű évünk. És ezt most nem a gyerekek miatt értem. Ők szuperül teljesítettek. Tényleg le a kalappal előttük.
Jana szuper jól vette az akadályokat. Szépen beilleszkedett és megszokta az ovit, szereti, vannak barátai, nem gond neki ott lenni. Ott alszik szó nélkül, nincs hiszti. Nagyon jó érzés őt így ott hagyni. Ő érte izgultam a legjobban talán, hiszen a leválás nekem nehezebb volt. És ez így van jól.
Erik is megvan az ovival. Ő is szépen teljesített egész évben. Voltak, vannak hullám völgyei, de ez az érzékeny természetének köszönhető. Mert nem egyszerű most neki, és vannak nehézségei, de könnyebb lenne, ha nem venne mindent a lelkére. Ennek ellenére ő is nagyon ügyes volt egész évben. Jót tett neki, hogy vele van Jana. Lelkileg mindenképpen erősíti.
Maja? Hát előtte nagy nagy kalappal le!!!! KOmolyan. Tegnap volt a bizonyítvány osztás. Kitűnő lett. És nem csak ennyi. Mert a 25ből 14en lettek azok, de ő teljesen egyedül, mindent amit elért csak magánka köszönheti. Soha nem segítettünk neki, nem gyakorloltunk itthon, nem kényszerítettem semmire. MIndent mindent egyedül csinált. Egyedül állt helyt, készítette a házi feladatokat, fejben tartott mindent, nem felejtett és csak nyomta egész évben. Hihetetlen volt a csaj. Számomra tényleg az. Tényleg mindent magának köszönhet és én ezt nem tudom neki eléggé meghálálni és megköszönni.
Mert ha nem így lett volna, akkor nem tudom hogy bírtam volna. Igazából én fáradtam el a legjobban. Kemény év volt, a munkával a leválással, az akadályokkal, a betegségekkel (amiből végül is nem is volt olyan sok kopp-kopp-kopp). Nagyon kemény volt. Elfáradtam én is. Ők is. Remélem, most egy kicsit jobb lesz.
Megkezdődött a nyári szünet, még ha nem is a szokásos módon nekünk most kivételesen.
Mert én tovább is dolgozom, a kicsik oviznak amíg lehet, Maja pedig egyenlőre maminál van most 10 napig ... aztán tábor és napközis tábor és ... remélem jó nyara lesz, csak mert most tényleg megérdemli.
Szóval mi így szünidőzünk. Remélem a kicsik is tudnak azért pihenni, mert azért mégsem ugyan az lesz a nyár, mint év közben, még ha ovi van minden nap is ...kevesebb gyerek, más ovónénik ...

A lényeg, hogy azért érzem én, hogy mostantól más lesz, hogy szünidő van, még ha nem is sokban változik az életünk. És hogy tényleg nagyon büszke vagyok rájuk. És Maja ... még mindig nem térek magamhoz ... szuper osztálya van, szuper tanító nénikkel, szuper szülői közösséggel és az ő teljesítménye pedig egyszerűen fantasztikus.

ui.: szülői közösség. Mutatja, hogy tegnap volt az évzáró. Bár maga az ünnepség inkább ballagás volt, jó hosszú műsorral, végül a biziket az osztály termekben adták át. Ami jó volt, hiszen bensőséges lett így. Marcsi néni nem csak a biziket és jutalom könyveket adta át, hanem utána kis csoportokba szedve külön megtapsoltunk mindenkit, valamiért. Nagyon aranyos ötlet volt szerintem, hogy kiemelt olyan dolgokat, hogy valaki/k kitartóan jártak egész évben úszni, néptáncolni, vagy éppen nem hiányoztak egy napot sem. Vagy mint pl Maja a legszebb hangú az osztályban. Így valóban mindenki büszkén léphetett ki az osztály teremből és kezdhette meg a szünidőt.
Az évzáró után pedig aki ráért még pár család lementünk a Duna partra és megebédeltünk közösen együtt. A gyerekek külön asztalhoz ültek, kihasználva még minden percet, hogy együtt vannak. A szülők pedig jót beszélgettek.
Jól eltelt velünk a nap és csak későn jutottunk le mamiékhoz ... de nagyon jó nap volt. Rengeteget töltődtünk. És nem győzöm mondani ... megkezdődött a szünidő!!!!