2.
rész
1. éjszaka, 2.
nap
Reggel 5 óra, fél 6 magasságában valami furcsa
zúgásra ébredtem. Kint igen erősen fújt
a szél. Ildikó ekkor már, ki
tudja mióta, ébren volt.:) A 2 vendég kislány forgolódott az ágyon, elég kicsi
egy heverő két gyereknek. Lara álmában édesen nevetgélt, MI jókat mosolyogtunk
ezen. Felváltva takargattuk be a lányokat, mert a paplan folyton lecsúszott
róluk, ahogy fészkelődtek. A következő 1 órában MI csendesen beszélgettünk a
tanári szobában, mivel semmi nesz nem szűrődött ki a szomszédos helyiségekből. A
gyerekek mélyen aludtak.
A tervem az volt, hogy 7 óra körül elmegyünk futni a
gyerekekkel a tó körül, így 6.45-kor lassacskán el kezdtük ébresztgetni a
gyerekeket. A 2 lány is visszament a többiekhez. Ébredezett, mocorgott ekkor már
mindenki. Gyors készülődés következett, majd negyed 8 táján összegyűlt a kis
csapat az udvaron, a futáshoz. Az összes fiú és két lány futotta körbe velem a
tavat ezen a reggelen. Eleinte a szél miatt hűvös volt a levegő, de futás közben
jól kimelegedtünk. 10 perc alatt vissza is érkeztünk a táborba. Amíg mi
futottunk, Ildikó néni megpróbált egy kicsi rendet tenni/tetetni a
szobákban...
8 órakor reggelizni mentünk, 1 szép nagy kakaós csigát
kaptunk, és tejet vagy teát választhattunk hozzá. Nem mindenki tudta megenni a
csigáját, így a maradékokat becsomagoltuk, hátha később elfogy. Nem gondoltuk
rosszul! Bezacskóztuk még a fele adag almát is, és magunkkal vittük a
kirándulásra. Szeretném megköszönni a nagy szatyornyi, hatalmas és finom almákat
Dóriéknak. Az utolsó darabig mind elfogyott.:)
9 óra után pár perccel jött értünk a lovas kocsi, s
elindultunk. Szép hosszú út volt a tanyáig, közben énekeltünk, nézelődtünk,
készültek a gyerekek a Ki mit tud?- ra. Bálint MI közénk ült, és örömmel mesélt
a londoni útról, melyen előző héten voltak a családjával.
Mindenki örült, amikor végre megérkeztünk a tanyára.
Egy páva, a háztetőn állva, fura hangon köszöntött minket. Olyan volt a hangja,
mint a macskanyávogás. Lepakoltunk, majd indult a program. Kukoricát
morzsoltunk, daráltunk, s aztán meg is etethették az állatokat a gyerekek. Két
tenyerükben, futva hordozták az állatoknak a darát. Voltak, akik felfedezték a
nyuszikat, mások a tehenet, kecskéket, disznókat, baromfikat etették. Jó volt,
hogy viszonylag szabadon mozoghattak a gyerekek, volt is jövés-menés,
szaladgálás. Kicsivel később mehettünk lovagolni. Egyszerre 4 gyerek tudott
lóháton ülni, ennyi ló állt a rendelkezésünkre. A gyerekek nagyon bátrak voltak,
kiderült, hogy többen ültek már lovon. Minden lovat felnőttek száron vezettek.
Nagyon szép lovak voltak. Mindenki nagyon élvezte a lovaglást. Sajnos, Bori egy
szerencsétlen pillanatban lepottyant a lóról. Nem lett nagyobb baj, s aránylag
hamar kiheverte a balesetet, délután már együtt tudott játszani a
többiekkel.
Lovaglás után kivonultunk a játszótérre, ahol vártuk
a csikósok műsorát. Itt kicsit hintáztak, szaladgáltak a gyerekek. Aztán végül
megjött a 2 csikós a lován, mint láthattátok Ildikó néni fotóin. Különböző
gyakorlatokat mutattak be. Látványos volt, mindenkinek tetszett a műsor. Utána
visszasétáltunk az épülethez, és itt teljesedett be a maradék kakaós csigák, és
a sok finom alma sorsa! Befalták a gyerekek az utolsó morzsáig, amíg kint
befogták a lovakat a mi lovas kocsinkba. Irány haza! Pihenős, eszegetős, csendes
zötykölődéssel tértünk vissza a táborba. Bori végig aludt Ildikó néni ölében, s
mire hazaértünk, szinte teljesen meggyógyult. Lepakolást, tisztálkodást követően
mehettünk is ebédelni. Finom, sűrű tárkonyos raguleves várt minket és fejenként
2 db lekváros fánk. Szépen megebédeltünk, de a fánkokból legtöbben csak az
egyikkel tudtak megbirkózni, úgy hogy megint félretettünk a maradékot későbbre.
Jól tettük! :)
Ebéd után rövid csendes pihenő következett, voltak,
akik ledőltek az ágyukra, voltak, akik kártyáztak, mindenki pihent egy kicsit.
Ezalatt MI előkészítettük a délutáni közös játékok kellékeit: a Számháborúhoz a
számokat, és a Rókavadászathoz a rókákat. Ekkor már nagyon szép, napos volt az
idő, a többi gyerekcsoport már elment a táborból a strandra vagy másfelé. Így
csak mi maradtunk ott, miénk volt az egész terület! Szuper! Kiköltöztünk az
udvarra. A maradék fánkok valahogy eltünedeztek a tálcáról. :) És ekkor már sokkal gyakrabban töltögettük meg a
hozott vízzel a kulacsokat. Köszönjük szépen Vivi szüleinek a 12 flakon vizet.
Mind elfogyott, hazafelé a vonaton ittuk meg az utolsó litert.
Kezdődhet a Számháború! Nagyon izgalmas volt, ahogy
rohangáltak a gyerekek és megpróbálták leolvasni a számokat. Lili végül a fa
tetejére mászott a többiek elől. Nagyon élvezetes volt a játék. Később valahogy
rókák lepték el a terepet, és a gyerekeknek meg kellett keresniük azokat. Ezt is
nagy élvezettel játszották. Azután pedig izgatottan készültek az esti Ki mit
tud?- ra, és sokat szaladgáltak, fára másztak, botoztak. Néhány lány Ildikó
nénivel és a mindent tudó telefonjával, bevonult a szobába, hogy titokban a
táncot gyakorolják estére.
Vacsorára bundás kenyeret kaptunk és szörpöt. Mindenki
jó étvággyal evett. Aztán megint lehetett futkározni, rókát keresni, készülni a
Tábortűzre. Peti egy csodálatos máglyát rakott a tűzrakóba száraz ágakból.
Később csatlakoztak hozzá mások is, és lett egy szép nagy máglya. A
táborvezetőtől kaptam gyufát, papírt a tűzhöz, ill. egy locsolókannát vízzel az
eloltáshoz. Petivel lehordtunk a teraszról 3 padot, hogy egyszerre mindenkinek
legyen helye a tűz körül. Kicsit melegebben felöltöztünk, majd összegyűltünk a
padokon, s meggyújtottuk a tüzet. Jó magasra felcsaptak a lángok, köszönhetően a
nagy máglyának. Énekeltünk egy kicsit, és
néztük a lángokat.
Majd elkezdődött a Ki mit tud? Egymás után léptek fel
a kis előadók, kedves kis műsorszámokkal. Leginkább táncoltak a gyerekek, de
volt karate bemutató, és éneklés is. Mindenki nagyon helyes volt és lelkes. Luki
saját műsorszámot improvizált, sziporkázott, mi pedig dőltünk a nevetéstől.
Lukiban egy Dumaszínházi komikust fedeztünk fel! :) Még most is nevetek, amikor
eszembe jut a történet, amit ott helyben kitalált, és előadott.:))) Miután
mindenki szerepelt, még egy kicsit táncoltunk, aztán szétszéledt a
csapat.
Eloltottam a tüzet, és jó füstösen mentünk fürdeni. A
zuhanyozás ugyanúgy történt, mint előző este, egymás után jöttek a gyerekek a
fürdőbe. Majd fogmosás következett. És varázsszó sem kellett, a fiúk pillanatok
alatt rendet raktak a szobájukban, hogy ott legyen a mese. Itt kell magamat
javítanom, előző este a lányok szobájában gyűltünk össze mesét hallgatni, tehát
ők voltak, akik rendet vágtak 5 perc alatt.:) Sorry lányok!
Összegyűltünk a fiúknál, lámpaoltás, zseblámpák fényei
táncoltak a plafonon, és Ildikó néni megint egy szép, és elgondolkodtató mesével
/Világszépítés/zárta a napot. Ezután mindenki visszatért a helyére, a lányok
kettesével feküdtek az emeletes ágyakon, mindenki felül, a fiúknál is volt páros
alvás, és láss csodát, este 10 körül csend lett!:) Senki nem jött enni, nálunk
aludni, egy-két kis könnycsepp és vigasztaló szó után mindenki békésen elaludt.
Az épületben ekkor zajlott egy-két másik csoport búcsúestje, hangos zenélés,
éneklés hallatszott, kiabálás, a folyosón nagyobb gyerekek járkáltak, ajtók
csapódtak, ami nem kis zajjal járt, de a mi gyerekeink úgy aludtak, mint a
bunda.:) Csak MI voltunk fent megint éjfélig, akkor
csendesedett el a tábor.
Hamarosan jön a 3. rész :)
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése