Évzáró

Hát ez is eljött.
Nem volt könnyű évünk. És ezt most nem a gyerekek miatt értem. Ők szuperül teljesítettek. Tényleg le a kalappal előttük.
Jana szuper jól vette az akadályokat. Szépen beilleszkedett és megszokta az ovit, szereti, vannak barátai, nem gond neki ott lenni. Ott alszik szó nélkül, nincs hiszti. Nagyon jó érzés őt így ott hagyni. Ő érte izgultam a legjobban talán, hiszen a leválás nekem nehezebb volt. És ez így van jól.
Erik is megvan az ovival. Ő is szépen teljesített egész évben. Voltak, vannak hullám völgyei, de ez az érzékeny természetének köszönhető. Mert nem egyszerű most neki, és vannak nehézségei, de könnyebb lenne, ha nem venne mindent a lelkére. Ennek ellenére ő is nagyon ügyes volt egész évben. Jót tett neki, hogy vele van Jana. Lelkileg mindenképpen erősíti.
Maja? Hát előtte nagy nagy kalappal le!!!! KOmolyan. Tegnap volt a bizonyítvány osztás. Kitűnő lett. És nem csak ennyi. Mert a 25ből 14en lettek azok, de ő teljesen egyedül, mindent amit elért csak magánka köszönheti. Soha nem segítettünk neki, nem gyakorloltunk itthon, nem kényszerítettem semmire. MIndent mindent egyedül csinált. Egyedül állt helyt, készítette a házi feladatokat, fejben tartott mindent, nem felejtett és csak nyomta egész évben. Hihetetlen volt a csaj. Számomra tényleg az. Tényleg mindent magának köszönhet és én ezt nem tudom neki eléggé meghálálni és megköszönni.
Mert ha nem így lett volna, akkor nem tudom hogy bírtam volna. Igazából én fáradtam el a legjobban. Kemény év volt, a munkával a leválással, az akadályokkal, a betegségekkel (amiből végül is nem is volt olyan sok kopp-kopp-kopp). Nagyon kemény volt. Elfáradtam én is. Ők is. Remélem, most egy kicsit jobb lesz.
Megkezdődött a nyári szünet, még ha nem is a szokásos módon nekünk most kivételesen.
Mert én tovább is dolgozom, a kicsik oviznak amíg lehet, Maja pedig egyenlőre maminál van most 10 napig ... aztán tábor és napközis tábor és ... remélem jó nyara lesz, csak mert most tényleg megérdemli.
Szóval mi így szünidőzünk. Remélem a kicsik is tudnak azért pihenni, mert azért mégsem ugyan az lesz a nyár, mint év közben, még ha ovi van minden nap is ...kevesebb gyerek, más ovónénik ...

A lényeg, hogy azért érzem én, hogy mostantól más lesz, hogy szünidő van, még ha nem is sokban változik az életünk. És hogy tényleg nagyon büszke vagyok rájuk. És Maja ... még mindig nem térek magamhoz ... szuper osztálya van, szuper tanító nénikkel, szuper szülői közösséggel és az ő teljesítménye pedig egyszerűen fantasztikus.

ui.: szülői közösség. Mutatja, hogy tegnap volt az évzáró. Bár maga az ünnepség inkább ballagás volt, jó hosszú műsorral, végül a biziket az osztály termekben adták át. Ami jó volt, hiszen bensőséges lett így. Marcsi néni nem csak a biziket és jutalom könyveket adta át, hanem utána kis csoportokba szedve külön megtapsoltunk mindenkit, valamiért. Nagyon aranyos ötlet volt szerintem, hogy kiemelt olyan dolgokat, hogy valaki/k kitartóan jártak egész évben úszni, néptáncolni, vagy éppen nem hiányoztak egy napot sem. Vagy mint pl Maja a legszebb hangú az osztályban. Így valóban mindenki büszkén léphetett ki az osztály teremből és kezdhette meg a szünidőt.
Az évzáró után pedig aki ráért még pár család lementünk a Duna partra és megebédeltünk közösen együtt. A gyerekek külön asztalhoz ültek, kihasználva még minden percet, hogy együtt vannak. A szülők pedig jót beszélgettek.
Jól eltelt velünk a nap és csak későn jutottunk le mamiékhoz ... de nagyon jó nap volt. Rengeteget töltődtünk. És nem győzöm mondani ... megkezdődött a szünidő!!!!