2012. április 29., vasárnap

Majális

Naná, hogy nem unatkozunk.
Hiszen az élet nem áll meg, még ha másnap a buli hangulatától ittasan és kicsit fáradtan is keltünk.
Korán keltek, és míg ébredeztek, gyorsan összepakoltam és 9kor már úton is voltunk mamiékhoz. Mert hogy náluk is nagy majálisozás volt a strandon, strandnyitással egybekötve. A mamiék, vagyis az okmányiroda is kivonultak, részt vettek a főző versenyen, sátrat állítottak és buliztak.
Így mi sem hiányozhattunk.
10kor már lenn is voltunk és épp jókor érkeztünk, mert ahogy a fő úton haladtunk, éppen elénk fordult be a lovas és fogatos fergeteg. Sok lovas és lófogat vonult fel egymás mögött, megszámlálhatatlanul sok, elvileg ez volt a reggeli ébresztő, mikor is a falu népét felkeltik és bulira hívják. A gyerekek úgy fellelkesültek, hogy a kocsiból lógva számolták a pacikat és csodálták a szép gúnyába öltözött fiatalokat.
Mikor odaértünk, megkerestük mamiék sátrát, majd reggeliztünk, olyan finom hurkát, amit már rég nem ettem. Sétálgattunk, ugráló váraztunk, táncosokat néztünk, koncertet hallgattunk végig, játszottunk ... minden volt.
Igaz, a gyerekeken is látszódott, hogy az előző nap sokat kivett belőlük, Erik eléggé nyűgös volt, Jana meg a játszó részen idegesítette fel magát úgy, hogy végül megharapott egy kisfiút.
Itt üzenem Melindának, hogy azért Gergő semmi Janához képest, mert egyszer Jana úgy rendre teremtette és leküldte a kiskocsiről a lejtőn, hogy Gergő kettőt sem tudott pislogni ... aranyosak voltak nagyon!!!! A maguk szintjén kommunikáltak, hihetetlen volt.

Délután volt már, mikor éreztem rajtuk, hogy na most aztán ... így fogtuk magunkat és a jó időre való tekintettel bevetettük magunkat a strandra. Én apró indokkal nem mentem vízbe, de a gyerekeket hat lóval sem lehetett volna visszatartani. Apával és papával lubickoltak.
Én meg filmeztem őket - ahogy Maja életében először fogja magát és alá merül és úszkál a víz alatt és még az orrát sem fogja be, csak mert ő most ezt gondolta - meg szedtem ki a már kockára fagyott gyerekeket és melegítettem fel őket. :) Végül még a játszó részt is bírtokba vették.
Mikor végeztünk, papa kiment a két naggyal, míg mi Janára ruhát küzdöttünk, és mire kimentünk Erik felfalta a kedvenc mézes sütijét és vígan elaludt Pimpi ölében. :)
De már későre is járt, 5kor haza indultunk.
Nagyon elfáradtunk, de jó kis napunk volt. MIndenki olyan jól érezte magát, igazán ki tudtunk kapcsolni, és csak élvezni, hogy süt a nap, szép az élet és van három csoda gyerekünk!!! :)))

2012. április 28., szombat

A BULI

És végre eljött a napja is. Már azért eléggé fáradt voltam, az elmúlt két hét Jana cipelésében, így a takarítás és végső simítások erre a napra maradtak. Úgy volt, hogy apa leviszi a gyerekeket a Szent-György napra, de végül nem jutottak le, apa segített, a gyerekek meg őrjöngtek. Izgatottak voltak, mint ahogy mi is, azért eléggé a végleteket feszegették.
Végül délben még aludni is rábírtuk őket és délután négykor kezdődhetett is a party. Vagyis majdnem, mert háromnegyedkor jutott eszünkbe, hogy még pénzt kell felvenni a hercegnőnek, így én leszaladtam és mire visszaértem, már Lexi ott volt. Aztán szusszanásnyi időm nem volt és már sorra érkeztek a vendégek. Kicsit megbomlott minden, nagyon káoszos lett, a kaputelefon folyamatosan szólt, a lift egyfolytában járt, jöttek menteke anyukák, apukák, gyerekek. Kicsit nagyon zűrös lett minden, mert mindenki egyszerre érkezett, de mire az utolsó vendég is megérkezett, sikerült urrá lenni a káoszon. A gyerekek leültek és egy koronát díszítettek az általam vásárolt díszekkel. Mert ugye egy igazi hercegnőnek az is kell. (szerencsére egy felnőtt sem maradt ott és a gyerekek is zokszó nélkül maradtak velünk)
Majd egy kis megőrülés következett, bírtokba vették a lakást. A káoszt megelőzendő, felvetettem a párnafoglalós játék ötletét. Szerencsére benne voltak. Kigondoltam, hogy aki kiesik, hogy ne vegye zokon és ne legyen sértődés, kap egy cukrot. Ez bejött, nagyon tetszett nekik. A játék is jó volt, de kettő után megunták és inkább szobros játékra szavaztak. Abból vagy hármat játszottunk, majd kifulladva ettek ittak, hogy újra bevegyék magukat a játékok közé.
Mikor már megint kezdett a csőd eljönni, akkor kitaláltuk a csókold meg a békát ... apa előzőleg egy nagy kartonra rajzolt egy békát, majd az őrjöngésbe nagy szájakat vágott és a feladat az volt, hogy elé kellett állni, szemet becsuk, perdül és a szájat a szájára illeszteni ... nagyon tetszett nekik. Annyira, hogy abba se akarták hagyni. Jó sok kör lement, aztán mire volt aki megunta. De voltak kitartóak, köztük az én lányom is, aki mintha sose akarta volna abbahagyni. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikert arat.
Aztán közelgett a 6, a hercegnő megjelenése, de csak nem akart jönni. Sikerült leültetnünk őket egy kis rajzolásra és színezésre, de hiába tetszett ez is, és jó sokat elvoltak vele, a hercegnő csak nem jött. Végül egy mesével ültettük le őket ismét, de még a végére sem értünk, mikor megszólalt a telefonom.
Gyorsan lerohantam, elkísértem a szomszédhoz, mert hogy ott öltözött át, majd haza, a tortát kitettem a folyosóra, gyertyákat gyújtottam ... persze nem ment minden egyszerűen, mert egy kislány mindig rajtam lógott és velem akart jönni. Ezt mondjuk jobban is megszervezhettem volna, de hát vannak tanulságok na, első buli volt.
Aztán a következő percben szóltam Majának, hogy nyissa más ki az ajtót. És szinte szó szerint leesett az álla. Nem akarta elhinni, hogy hercegnő, hozzá, ráadásul tortával, és ilyennel.
Szilvi igazán kitett magáért: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=132801880185340&set=a.108878842577644.11040.100003665860288&type=1&theater

Apa délben elszaladt érte és mikor megláttam, nem akartam hinni a szememnek. Szilvi meglepetésből két szinteset csinált, az alja csupa csoki krém, a teteje meg a megunhatatlan bécsi mandula. Szerintem gyönyörű lett.

Szóval hercegnő bejött, elénekeltük a boldog szülinapot, aztán tortáztak, majd végig a hercegnő irányítása alatt "dolgoztak" a meghívottak. Onnan semmi dolgunk nem volt. Igazán profi volt a csaj, fiatal kora ellenére. Játék keretében mindenki átadta az ajándékát, olyan lelkesek voltak, meg kellett őket zabálni. A végén a hercegnő következett, Alíz a saját koronáját adta ajándékba Majának. Megkérte, hogy vigyázzon rá (később mikor Maja játszott vele és szóltam neki, hogy ne tegye tönkre, rámförmedt és szólt, nem azért kaptam Alíz hercegnőtől, hogy tönkre tegyem, hanem hogy vigyázzak rá ... tényleg elhitték a mesét - egy kislány kivételével, de Alíz nagyon jól lereagálta - és ezt olyan jó volt nézni!!!)

Aztán játszottak még hercegnős táncot, beszélgettek, megvitatták az élet nagy dolgait olyan hercegnősen, ki milyen ruhát hord és kinek hogy pörög a szoknyája.

Lassan pedig elkezdtek szálingózni az anyukák, apukák is. Persze az elsők még megvárták hogy a hercegnő elmenjen és mire rábírták gyereküket a távozásra ... segítség képp kitaláltam, hogy búcsú ajándékot fogunk adni. Amellett, hogy mindenki hazavihette a buli elején általa készített koronát (amit ugyan megcsináltak, de aztán látszólag senkit nem érdekelt, de mikor a hercegnő megjelent, sorra kerültek fel a fejekre) valamint a tortáról egy koronát és a szinezőt, varrtam egy apró kis madarat, ami egyforma volt, csak a lógója más ezzel emlékeztetve mindenkit a bulira.
Csak sikerült minden gyereket hazamenetelre rávenni, és apával a kupiból is szépen lassan egy óra alatt rendet varázsoltunk.
Majd a nap végén fáradtan, de boldogan ültünk le, és állapítottuk meg, hogy életünk első saját szervezésű zsúrja, szerintünk nagyon jól sikerült. Zökkenők voltak, és tanulságok is, de mindenki jól érezte magát, a visszahúzódóak is megnyíltak, nem volt sírás ... szóval szerintem jó volt.
És akkor itt és most hagy köszönjem meg apának is, aki bár az előkészületekben nem vett részt, ezzel nem kis fejtörést okozva nekem, de a buli részén olyan jól helyt állt, hogy még a hercegnős táncba is részt vett. :) Párra lelt, még ha csak játékból is, mert igaziból azért nem adom én el senkinek!!! ;)

Képek, mert az új felület nem enged, így egyenlőre így vannak képek:
https://picasaweb.google.com/110201601162008347484/2012Aprilis28MajaHercegnosBulija?authkey=Gv1sRgCJvznKa6hdeeJA

2012. április 27., péntek

Előkészületek

A héten úgymond semmi különös dolgom nem akadt, csak össze kellett dobnom egy 11 fős hercegnős házibulit. :)
A szokásos programok (bölcsi, ovi, torna) hol segítettek ebben, hol meg nem. Legtöbb időmet a gép előtt töltöttem és kutattam, hogy miként is legyen.
Végül találtam egy oldalt: www.meseparty.hu aminek nagyon megörültem. Apával este megbeszéltem, tetszett neki, de végül másnap mami unszolására felvettem velük a kapcsolatot és szerdán megrendeltem egy igazi hercegnőt a bulira. Rettentő aranyosak voltak, mert pár óra elteltével jelentkeztek és mondták, hogy kicsit zűrösen, de úgy tűnik meg tudják oldani a partyt. Átrendeztek mindent és akkor 6 órakkor megjelenik az ajtóban egy hercegnő, aki átadja a tortát az ünnepeltnek, ajándékozás, játszás és a végén egy koronázás.
Nagyon megörültem, így a kitalált programokkal úgy éreztem jó lesz a buli. Vásárolgattam pár dolgot, egész héten járkáltunk Janával, és közben agyaltam, mi hogy legyen.
Azért is féltem tőle, mert nem tudtam, hogy az anyukák, apukák maradni szeretnének e. Mert ekkora lakásban 8 meghívott és annak szülei ... hát nem mondom, hogy kényelmesen elférünk.
Szóval, izgi hét volt ...

2012. április 22., vasárnap

Húzós hét ...

Úgy volt, hogy majd hét végére tesszük Maja szülinapját, de kiderült, hogy szombat munkanap. Sebaj, mozgosítottam kicsike családom, hadrendbe álltak és megbeszéltük, hogy míg apa dolgozik, mami és papa elviszik a kicsiket a buli idejére, Pimpi meg segít nekem lebonyolítani a bulit.
Aztán gondolkodtam és rájöttem, nem fog menni. A héten nagyon sok mindent el akartam intézni és még a bulival is sok teendő volt, így eltoltuk az egészet egy héttel.
De nem unatkoztunk ám.
Hétfőre csokis muffint sütöttünk Majával az oviba, hogy ott is megünnepelhesse a születésnapját.
Kedden tanácsadásra voltunk hivatalosak, a lányokkal. Persze Erik is jött. Az eredmény: Maja 5 évesen 15,5 kg és 109cm. Hallása és látása jó. Janám meg majd 19 hónaposan 4940g és 76cm (épp egy jól megtermett 12 hós adatokkal rendelkezik. Maja ennyi idősen 9650g és 83cm volt, Erikről nincs adat, csak 15hós, de az is nagyobb, 9050g és 79cm)
És mivel olyan béna időben volt a tanácsadás, mondtam Majának, hogy már ne rohanjunk el az oviba, ma hagyjuk ki, és inkább menjünk el Julcsihoz a maszatoló klubba. Először nem tetszett neki, de aztán mikor vége volt, közölte, hogy ő bizony máskor is el szeretne jönni. Nagyon jó volt, festettünk és szélforgót készítettünk, aminek nagyon nagy sikere volt később is.
Szerdán elvittem a nagyokat oviba, bölcsibe, majd mivel közeleg az adóbevallás ideje, így Janával elballagtunk az OEP-hez, igazolást kérni. Persze előtte és utána útba ejtettük Pimpit, aki kisegített a bérletével. Jó nagyot sétáltunk, de Janára egy szavam nem lehetett, tündérien viselkedett végig, csak a végén aludt el. :)
Csütörtökön meg az ortopédiára látogattunk el Janával. Kicsit zavart, hogy még mindig lábujjhegyen jár, de szerencsére megnyugtatott a doki, hogy semmiféle anatómiai baja nincsen. Mások szerint, viszont agyi éretlenségre utalhat, de most ebben nem tudok dűlőre jutni. Még Eriket is szeretném megnézetni, remélem hamarosan eljutok vele ... nem tetszik nekem a lába.
Pénteken már pihenősre fogtuk a napot.
Szombaton a lemondott buli helyett, buliba voltunk hivatalosak. Apa elment dolgozni, én meg összeszedtem a gyerekeket és elhéveztünk a Csillagvárba, ahol Gyurci - apa barátjának a kisfiának - volt a szülinapi bulija. Délelőtt így jól kirohangálták magukat a gyerekek, jól elfáradtak. Jó kis buli volt, leszámítva, hogy Maja persze megint talált egy nagyobb kislányt - aki nem mellesleg nem buli meghívott volt - és vele játszott, és Erik is ragadt hozzájuk, főleg a kislány testvérével egy nagyobb fiúval játszott.
Mire hazaértünk, már Pimpi fogadott minket, aki időközben jól kipihente magát, no meg Jana is, aki útközben bealudt ... Így a nagyokat már nem tudtam letenni aludni, de Jana még visszaaludt. Nem sokra rá, pedig mami és papa is befutottak és így családi körben is meg lett ünnepelve Maja 5. születésnapja.
Leszámítva, hogy mikor búcsúztak el, az ajtóban jutott eszembe, hogy hiszen még van torta és pezsgő. :) Gyorsan visszafordultak és még egyszer megköszöntöttük a nagylányt.
Az estét pedig egyedül csináltam végig, mert apa koncertezett ... a Dürer kertben voltak, végre valami nívos helyen léptek fel. :)

Szóval, jól meghúztuk a hetet, utólag nem bánom, hogy így alakult. Közben pedig jól ráizgultam a hercegnős bulira ...

2012. április 14., szombat

5 éves szülinapi állatkert

Hát eljött ez a nap is. Kereken 5 éves lett a nagylányom. Nem mondom, hogy könnyen emésztettem. Előző nap csak úgy kavarogtak a fejemben a gondolatok az elmúlt 5 évről.
Láttam egy filmet, és nagyon megragadott benne egy gondolat. Mostanában nagyon helyén valónak érzem. Vagyis, hogy mióta megszültem, azóta minden ami addig voltam megszűnt és valami teljesen más lettem. Ha nem is egyik napról a másikra, de szépen lassan átalakuláson mentem keresztül, amit eddig nem is érzékeltem. Ami addig voltam, mára semmivé tűnt. De jó ez így, nem kesergésből mondtam.
Szóval az úgy volt, hogy még előző este is lázas készülődés folyt. Aztán apa este felhozta a lufikat - hirtelen ötlettől vezérelve vettük őket, máshol is láttam már és jó ötlet lett - mindenhova odakötöztük, egyet a hálóba az ágyra, hogy ha felkel rögtön lássa. Hát nem látta ... mert hogy éjjel kivándorolt apjához. :)
De azért nagyon örültek nekik. Sőt túlzottan is. A végén még el is kellett dugnom őket, mert szinte ölre mentek kié melyik legyen.
Csak sikerült viszonylag zökkenő mentesen lebonyolítani a reggelt és még időben el is indulni szokáso állatkerti programunkra. Persze naná, hogy senki nem aludt el - Dunditól várható lett volna.
Mire odaértünk, csöpörögni kezdett az eső, de úgy voltunk vele, nem vagyunk cukorból, bemegyünk, aztán meglátjuk mi lesz.
Hát nem lett semmi. Sőt, eső elállt és ha nem is napsütéses, de szép időnk lett. És milyen csodás volt. Mivel a főbejáratot renoválják, ezért oldalt mentünk be, így hamar a gorillákhoz értünk. Kinn voltak, ott is alig lehetett őket látni, de ahogy vártunk, hirtelen elindultak befele. MInd ott ment el előttünk, még a picike is, aki tavaly született. Aztán míg mi fentről a kicsi műveletét néztük Janával, a nagyok lementek apával és látták, amint a nagy gorilla csak hogy mindenki lássa ki az alfa egy hatalmasat csapott az üvegre majd háttal leült mindenkinek.
Mire mi is lementünk már a kicsi is ott volt és ... komolyan, ha nem látom el sem hiszem, mintha csak arra várt volna, hogy mi ott legyünk, előttünk elkezdte produkálni magát. Futkározott és mikor elénk ért, nagyot integetett nekünk. Hihetetlen élmény volt.
Vagy mikor később Majával elszaladtunk pisilni és mikor jövünk vissza, hát látjuk, hogy a jegesmedve épp a vízben úszkál. Leszaladtunk és még éppen elkaptuk, ahogy a hatalmas állat játszi könnyedséggel lubickol és bukfencezik a vízben.
Vagy mikor Erikkel mentünk pisilni és a hatalmas páva kitárta tollait és úgy fordult, hogy csak mi láttuk teljes pompájában.
Csodás napunk volt, mindenki hihetetlenül jól érezte magát és egy kis hiszti nélkül órákat töltöttünk ott. Vittem ennivalót és csemegéztünk olyan lehetetlen helyeken, mint a tevék mellett, vagy a kacsák között.
A nap végül csak véget ért és nem is lehetett volna csodásabb.
Mikor elindultunk hazafelé épp megláttuk, hogy a fókákat most kezdik etetni. MÉg odamentünk megnézni. Apa Janát tartotta a kezében, én meg a két nagyot fogtam, amint épp a víz fölé hajolva nézték a fókákat. Akik édesen mutogatták magukat és apró trükköket csináltak. Amikor a labdát bedobta a csajszi a vízbe, a víz egészen az arcunkig csapott, apró cseppekként gurultak le az arcunkon. Mintha öröm könnyek lettek volna, csillogó szemek felette, vidám kacajok.
Valahogy ott és akkor olyan határtalan boldogság fogott el, kezemben a kincseimmel, mellettem a szerelmemmel, hogy ezen már csak hab a tortán volt, mikor megszólalt az ismert dallam az ózból a szivárványokról.
Akkor értettem meg, hogy tényleg, minden ami régen voltam már nincsen. Sokkal nagyobb kincset kaptam az élettől, mint azt remélni tudtam volna valamikor is.
Jó volt, minden tökéletes volt és szép.
Még hazafelé beugrottunk a mecibe, már csak az emlékek miatt is. :) 5 éve is így tettünk. Hazavittük a kaját és megettük és Maja végre kibonthatta az ajándékait. Hihetetlen türelmes volt, kivárta, pedig jó sokáig ettünk. Örült az ajándékoknak és csöndben békésen eljátszottak együtt vele.
A nap végén pedig megint elkezdtek peregni a képek arról a bizonyos első éjszakáról, amikor anya lettem. És megint ugyan úgy nem tudtam aludni mint akkor ... csak most ott pihegett mellettem az én kincsem ... megfogtam a kezét és elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és milyen nagyon jó nekünk, hogy van Ő!

képek később! ;)

Állatkerti képek










2012. április 12., csütörtök

Le vagyok maradva

Szépen lassan - na nem mindig - telnek a napok én meg azon veszem észre magam, hogy nem írtam semmit immár 11 napja. :(
Kicsit rohanós volt a múlt hét,aztán meg lementünk mamiékhoz kicsit levegőzni. Naná, hogy ekkorra időzítette az időjárás az aktuális tavaszi hóesést, így sok levegőzés nem lett belőle, viszont lett nyuszikázás, meg locsolkodás. Erik életében először elment és ... hát nem locsolta meg a lányokat, mert épp nem volt túl jó kedve, de azért jó sok piros tojást kapott. :)
Kedd óta itthon vagyunk és valahogy csak telnek a napok.
A múlt héten Erik hányt hébe hóba. Csütörtökre elterveztem, hogy akkor lesz a bölcsis húsvét, így Erik megy bölcsibe, de Maja már nem megy oviba. Együtt leszünk. Erre hívtak a bölcsiből, hogy menjek érte, mert hányt. Mire érte mentünk, már nem volt semmi baja az ünneplés pedig már lekezdődött, így a bölcsiben ért minket a húsvét. :) Persze a lányok is beálltak és Zsolti bácsival együtt énekeltek és táncoltak.
Aztán megint semmi baja nem volt Eriknek, de azért még egyik nap mamiéknál hányt. Majd a lányok kezdték, asszem kedden talán Jana hányt, hajnalban meg Maja. Azóta meg kicsit híg a székletük. Így arra jutottam, hogy a héten Maja még nem ment oviba.
Kicsit elővigyázatosságból, nehogy felülfertőzödjön, no meg a hétvégére készülünk ... :)
De arra is rá kellett jönnöm, hogy jövőre már tanköteles lesz, így az oviból is már csak orvosi igazolással hiányozhat. Onnantól meg már ... haj!!! Szóval nem is bánom, hogy itthon van. Jó ez így mindenkinek. Komolyan nagyon jól elvagyunk.
Tegnap a csillagvárba mentünk el vettem egy könyvet, amit már nagyon érgóta egyik ovis társ anyukája javasolt. Épp olvasom és nagyon élvezem. :) Ma meg Eriket kísértük el fodrászhoz!!! Már jó nagy volt a haja, így ő megérett rá, hogy levágjuk. Meg egyébként is, elvileg melegedik az idő. :)
Egyenlőre esik. Sebaj, ebben is van jó. Lassan pörgünk fel a feladatokhoz, valahogy minden olyan nyugis körülöttünk és hát ez a mostani esős idő épp jó ennek.
Azért remélem eljutunk tornázni ma, mert egy kis pocsolyázást ígértem gumicsizmában ... ha már Janának is vettem egy naaagyon cuki Minie egereset. :)
Hát így vagyunk mostanában. Öregesen, lassacskán, de megvagyunk. És most ez jó!!! :)