A BULI

És végre eljött a napja is. Már azért eléggé fáradt voltam, az elmúlt két hét Jana cipelésében, így a takarítás és végső simítások erre a napra maradtak. Úgy volt, hogy apa leviszi a gyerekeket a Szent-György napra, de végül nem jutottak le, apa segített, a gyerekek meg őrjöngtek. Izgatottak voltak, mint ahogy mi is, azért eléggé a végleteket feszegették.
Végül délben még aludni is rábírtuk őket és délután négykor kezdődhetett is a party. Vagyis majdnem, mert háromnegyedkor jutott eszünkbe, hogy még pénzt kell felvenni a hercegnőnek, így én leszaladtam és mire visszaértem, már Lexi ott volt. Aztán szusszanásnyi időm nem volt és már sorra érkeztek a vendégek. Kicsit megbomlott minden, nagyon káoszos lett, a kaputelefon folyamatosan szólt, a lift egyfolytában járt, jöttek menteke anyukák, apukák, gyerekek. Kicsit nagyon zűrös lett minden, mert mindenki egyszerre érkezett, de mire az utolsó vendég is megérkezett, sikerült urrá lenni a káoszon. A gyerekek leültek és egy koronát díszítettek az általam vásárolt díszekkel. Mert ugye egy igazi hercegnőnek az is kell. (szerencsére egy felnőtt sem maradt ott és a gyerekek is zokszó nélkül maradtak velünk)
Majd egy kis megőrülés következett, bírtokba vették a lakást. A káoszt megelőzendő, felvetettem a párnafoglalós játék ötletét. Szerencsére benne voltak. Kigondoltam, hogy aki kiesik, hogy ne vegye zokon és ne legyen sértődés, kap egy cukrot. Ez bejött, nagyon tetszett nekik. A játék is jó volt, de kettő után megunták és inkább szobros játékra szavaztak. Abból vagy hármat játszottunk, majd kifulladva ettek ittak, hogy újra bevegyék magukat a játékok közé.
Mikor már megint kezdett a csőd eljönni, akkor kitaláltuk a csókold meg a békát ... apa előzőleg egy nagy kartonra rajzolt egy békát, majd az őrjöngésbe nagy szájakat vágott és a feladat az volt, hogy elé kellett állni, szemet becsuk, perdül és a szájat a szájára illeszteni ... nagyon tetszett nekik. Annyira, hogy abba se akarták hagyni. Jó sok kör lement, aztán mire volt aki megunta. De voltak kitartóak, köztük az én lányom is, aki mintha sose akarta volna abbahagyni. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikert arat.
Aztán közelgett a 6, a hercegnő megjelenése, de csak nem akart jönni. Sikerült leültetnünk őket egy kis rajzolásra és színezésre, de hiába tetszett ez is, és jó sokat elvoltak vele, a hercegnő csak nem jött. Végül egy mesével ültettük le őket ismét, de még a végére sem értünk, mikor megszólalt a telefonom.
Gyorsan lerohantam, elkísértem a szomszédhoz, mert hogy ott öltözött át, majd haza, a tortát kitettem a folyosóra, gyertyákat gyújtottam ... persze nem ment minden egyszerűen, mert egy kislány mindig rajtam lógott és velem akart jönni. Ezt mondjuk jobban is megszervezhettem volna, de hát vannak tanulságok na, első buli volt.
Aztán a következő percben szóltam Majának, hogy nyissa más ki az ajtót. És szinte szó szerint leesett az álla. Nem akarta elhinni, hogy hercegnő, hozzá, ráadásul tortával, és ilyennel.
Szilvi igazán kitett magáért: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=132801880185340&set=a.108878842577644.11040.100003665860288&type=1&theater

Apa délben elszaladt érte és mikor megláttam, nem akartam hinni a szememnek. Szilvi meglepetésből két szinteset csinált, az alja csupa csoki krém, a teteje meg a megunhatatlan bécsi mandula. Szerintem gyönyörű lett.

Szóval hercegnő bejött, elénekeltük a boldog szülinapot, aztán tortáztak, majd végig a hercegnő irányítása alatt "dolgoztak" a meghívottak. Onnan semmi dolgunk nem volt. Igazán profi volt a csaj, fiatal kora ellenére. Játék keretében mindenki átadta az ajándékát, olyan lelkesek voltak, meg kellett őket zabálni. A végén a hercegnő következett, Alíz a saját koronáját adta ajándékba Majának. Megkérte, hogy vigyázzon rá (később mikor Maja játszott vele és szóltam neki, hogy ne tegye tönkre, rámförmedt és szólt, nem azért kaptam Alíz hercegnőtől, hogy tönkre tegyem, hanem hogy vigyázzak rá ... tényleg elhitték a mesét - egy kislány kivételével, de Alíz nagyon jól lereagálta - és ezt olyan jó volt nézni!!!)

Aztán játszottak még hercegnős táncot, beszélgettek, megvitatták az élet nagy dolgait olyan hercegnősen, ki milyen ruhát hord és kinek hogy pörög a szoknyája.

Lassan pedig elkezdtek szálingózni az anyukák, apukák is. Persze az elsők még megvárták hogy a hercegnő elmenjen és mire rábírták gyereküket a távozásra ... segítség képp kitaláltam, hogy búcsú ajándékot fogunk adni. Amellett, hogy mindenki hazavihette a buli elején általa készített koronát (amit ugyan megcsináltak, de aztán látszólag senkit nem érdekelt, de mikor a hercegnő megjelent, sorra kerültek fel a fejekre) valamint a tortáról egy koronát és a szinezőt, varrtam egy apró kis madarat, ami egyforma volt, csak a lógója más ezzel emlékeztetve mindenkit a bulira.
Csak sikerült minden gyereket hazamenetelre rávenni, és apával a kupiból is szépen lassan egy óra alatt rendet varázsoltunk.
Majd a nap végén fáradtan, de boldogan ültünk le, és állapítottuk meg, hogy életünk első saját szervezésű zsúrja, szerintünk nagyon jól sikerült. Zökkenők voltak, és tanulságok is, de mindenki jól érezte magát, a visszahúzódóak is megnyíltak, nem volt sírás ... szóval szerintem jó volt.
És akkor itt és most hagy köszönjem meg apának is, aki bár az előkészületekben nem vett részt, ezzel nem kis fejtörést okozva nekem, de a buli részén olyan jól helyt állt, hogy még a hercegnős táncba is részt vett. :) Párra lelt, még ha csak játékból is, mert igaziból azért nem adom én el senkinek!!! ;)

Képek, mert az új felület nem enged, így egyenlőre így vannak képek:
https://picasaweb.google.com/110201601162008347484/2012Aprilis28MajaHercegnosBulija?authkey=Gv1sRgCJvznKa6hdeeJA