Hát eljött ez a nap is. Kereken 5 éves lett a nagylányom. Nem mondom, hogy könnyen emésztettem. Előző nap csak úgy kavarogtak a fejemben a gondolatok az elmúlt 5 évről.
Láttam egy filmet, és nagyon megragadott benne egy gondolat. Mostanában nagyon helyén valónak érzem. Vagyis, hogy mióta megszültem, azóta minden ami addig voltam megszűnt és valami teljesen más lettem. Ha nem is egyik napról a másikra, de szépen lassan átalakuláson mentem keresztül, amit eddig nem is érzékeltem. Ami addig voltam, mára semmivé tűnt. De jó ez így, nem kesergésből mondtam.
Szóval az úgy volt, hogy még előző este is lázas készülődés folyt. Aztán apa este felhozta a lufikat - hirtelen ötlettől vezérelve vettük őket, máshol is láttam már és jó ötlet lett - mindenhova odakötöztük, egyet a hálóba az ágyra, hogy ha felkel rögtön lássa. Hát nem látta ... mert hogy éjjel kivándorolt apjához. :)
De azért nagyon örültek nekik. Sőt túlzottan is. A végén még el is kellett dugnom őket, mert szinte ölre mentek kié melyik legyen.
Csak sikerült viszonylag zökkenő mentesen lebonyolítani a reggelt és még időben el is indulni szokáso állatkerti programunkra. Persze naná, hogy senki nem aludt el - Dunditól várható lett volna.
Mire odaértünk, csöpörögni kezdett az eső, de úgy voltunk vele, nem vagyunk cukorból, bemegyünk, aztán meglátjuk mi lesz.
Hát nem lett semmi. Sőt, eső elállt és ha nem is napsütéses, de szép időnk lett. És milyen csodás volt. Mivel a főbejáratot renoválják, ezért oldalt mentünk be, így hamar a gorillákhoz értünk. Kinn voltak, ott is alig lehetett őket látni, de ahogy vártunk, hirtelen elindultak befele. MInd ott ment el előttünk, még a picike is, aki tavaly született. Aztán míg mi fentről a kicsi műveletét néztük Janával, a nagyok lementek apával és látták, amint a nagy gorilla csak hogy mindenki lássa ki az alfa egy hatalmasat csapott az üvegre majd háttal leült mindenkinek.
Mire mi is lementünk már a kicsi is ott volt és ... komolyan, ha nem látom el sem hiszem, mintha csak arra várt volna, hogy mi ott legyünk, előttünk elkezdte produkálni magát. Futkározott és mikor elénk ért, nagyot integetett nekünk. Hihetetlen élmény volt.
Vagy mikor később Majával elszaladtunk pisilni és mikor jövünk vissza, hát látjuk, hogy a jegesmedve épp a vízben úszkál. Leszaladtunk és még éppen elkaptuk, ahogy a hatalmas állat játszi könnyedséggel lubickol és bukfencezik a vízben.
Vagy mikor Erikkel mentünk pisilni és a hatalmas páva kitárta tollait és úgy fordult, hogy csak mi láttuk teljes pompájában.
Csodás napunk volt, mindenki hihetetlenül jól érezte magát és egy kis hiszti nélkül órákat töltöttünk ott. Vittem ennivalót és csemegéztünk olyan lehetetlen helyeken, mint a tevék mellett, vagy a kacsák között.
A nap végül csak véget ért és nem is lehetett volna csodásabb.
Mikor elindultunk hazafelé épp megláttuk, hogy a fókákat most kezdik etetni. MÉg odamentünk megnézni. Apa Janát tartotta a kezében, én meg a két nagyot fogtam, amint épp a víz fölé hajolva nézték a fókákat. Akik édesen mutogatták magukat és apró trükköket csináltak. Amikor a labdát bedobta a csajszi a vízbe, a víz egészen az arcunkig csapott, apró cseppekként gurultak le az arcunkon. Mintha öröm könnyek lettek volna, csillogó szemek felette, vidám kacajok.
Valahogy ott és akkor olyan határtalan boldogság fogott el, kezemben a kincseimmel, mellettem a szerelmemmel, hogy ezen már csak hab a tortán volt, mikor megszólalt az ismert dallam az ózból a szivárványokról.
Akkor értettem meg, hogy tényleg, minden ami régen voltam már nincsen. Sokkal nagyobb kincset kaptam az élettől, mint azt remélni tudtam volna valamikor is.
Jó volt, minden tökéletes volt és szép.
Még hazafelé beugrottunk a mecibe, már csak az emlékek miatt is. :) 5 éve is így tettünk. Hazavittük a kaját és megettük és Maja végre kibonthatta az ajándékait. Hihetetlen türelmes volt, kivárta, pedig jó sokáig ettünk. Örült az ajándékoknak és csöndben békésen eljátszottak együtt vele.
A nap végén pedig megint elkezdtek peregni a képek arról a bizonyos első éjszakáról, amikor anya lettem. És megint ugyan úgy nem tudtam aludni mint akkor ... csak most ott pihegett mellettem az én kincsem ... megfogtam a kezét és elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és milyen nagyon jó nekünk, hogy van Ő!
képek később! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése