Ez meg az ...

Közben persze történik mindenféle.
Voltunk Adéléknál, ahol persze megint tök jót játszottak a gyerekek és apukák. :) Adél karácsonyra kapott lego friends-készletet, és a lányokat - Janát és Maját - teljesen lenyűgözte. Szinte végig azzal játszottak. Fura volt, mert szerintem Janának még túl kicsik az alkatrészek, de nem. Szuper jól elboldogult velük. Adél és Erik korukból kifolyólag is talán, és mert szerintem Erik tényleg mindenkivel megtalálja a hangot együtt játszottak mindenfélét. Apa és Gyula is megtalálták a hangot ... fogalmam sincs hogy hívják azt a játékot, ami felismeri az ember körvonalait, aztán ahogy mozogsz úgy mozog a játékban is a hős. Hát elvoltak vele rendesen, testmozgásnak sem volt rossz. :)
Aztán Maja ottalvós buliban is volt. Fura, hogy nincs még 6 éves, és már párszor kimaradt éjszakára. :) Kicsit izgult, de nagyon várta. Együtt vittük el, aztán apa koncertre ment, mi meg két hév megállónyit gyalogoltunk haza. Vagyis Jana babakocsiban, de Erik szó nélkül legyűrte a távot. Büszke voltam rá. Csak ne lett volna olyan hideg. :) Én meg azért izgultam, hogy ne legyen semmi éjjel, mert hát apa mégis messze. De nem volt, reggel apa ment érte, és rettentően feldobott volt, és élményekkel teli volt az este, bár azért alvásra is jutott idő. :)
Aztán gondoltam egyet, és végre találtam olyan előadást megint, amit szívesen megnéztem volna, megkérdeztem Renit és szívesen velem jött. Így kedden - szerencsére Pimpi segítségével - elmentünk Janával a jegyekért. MIndig fura élmény közlekedni a városban. Most mert viszonylag sokat kellett gyalogolni babakocsiban vittem Janát. És míg régen, mikor Maja volt, úton útfélen megkérdezték, hogy segíthetnek e, most inkább elfordultak, vagy épp majd fel löktek ... Mondjuk, megoldottam, de azért nem esett jól ...
Szóval, így csütörtökön színházba mentem. Szerintem egy nagyon jó darabot sikerült megnézni. Négyen játszottak benne, két szülő páros, akiknek a gyerekei összeverekedtek, és ezt a szülők próbálták megbeszélni, illetve visszavezetni. A témát nagyon magaménak érzeztem, úgy gondolom, bármikor kerülhetek ilyen helyzetbe. Nos a helyzet megoldásába, már remélem nem. :) Vicces volt, rengeteget nevettem.
Közben persze folyamatosan a suli körüli mizéria folyt, és mikor biztos voltam benne, hogy péntekre megoldódik, kiderült, hogy nem, csak tovább húzódik. :/
Aztán szombaton Ákos bulijába volt hivatalos Maja. Mikor itt jártak beszélték meg. Maja konkrétan meghívatta magát. :) Ahogy közelgett a nap, én kérdezgettem ,hogy de tutira akar menni? Ő mindig határozottan kijelentette, hogy dehát Ákos meghívott, naná! Aztán az indulás pillanatában mondta, hogy ő bizony nagyon izgul és inkább nem menne. De mondtam, hogy most már nem lehet meggondolni magad ... így elindultunk, aztán a nagy izgalomban persze mind bealudt a kocsiban. Mikor odaértünk, hősként bement, már nem mondott semmit. Erikkel bekísértük, elbúcsúztunk és bár láttam, hogy kicsit tart az ismeretlentől, de ott maradt. De Erik közölte, hogy ő bizony nem akar elmenni, szívesen maradna. Megkérdeztük Szilvit és így esett, hogy mindketten ott maradtak. Persze nagyon örültek egymásnak, de mint ahogy az lenni szokott, mire értük mentünk, Erik már talált kisbarátot, akivel együtt futkározott, Maja megy egyszerűen mindenkivel volt. Ő nem húzta ki magát a közös játékokból, mindenben benne volt és mindenkivel beszélgetett. Rettentő büszke voltam rájuk, hogy idegen emberek között, idegen helyen így helyt álltak.
Nem mellesleg meg nagon jóra sikeredett Ákos bulija. Tele voltak élményekkel. A torta felejthetetlen volt. Egy kis bibi volt, hogy én nem gondoltam, hogy Erik ott marad, így ajándék csak egy volt, és azt Maja adta oda, Erik meg borzasztóan nehezményezte, hogy ő nem adott semmit. Kicsit furán is jött ki, de majd pótoljuk, reméljük. ;)
Kedden megvolt a temetés is. Naná, hogy megint hatalmas havazás volt. Már előző nap kezdődött. Holott én gondoltam, hogy reggel korán lemegyek, lesz idő mindenre, még a misére is el tudok menni. Azonban a havazás miatt nem mertem elindulni, így anya unokatestvérét hívtam fel, Tamást, aki szívesen levitt. Évek óta nem találkoztunk, így volt miről beszélni. Szerencsére az út is elég jó volt, így eseménytelenül értünk le. A temetés után a nagyapánál gyűltünk össze, kis beszélgetésre, emlékezésre. Évek óta nem volt együtt a család. MIndenkinek jól esett, kicsit beszélgetni, emlékezni. Mindenkinek eszébe jutottak a régi szép idők, mikor még rendszersen összejártunk. A nagy szülinapok, a disznóvágások ... olyan szép emlékek jöttek fel, és annyira sokan mondták, hogy szervezzünk valamit, hogy ne csak a temetések okán találkozzunk. Jó lenne ha összejönne.
Aztán Tamás haza is hozott, Bori néni is velünk jött, és a haza útra is jutott beszélgetni, mesélni való. Nagyon elfáradtam a nap végére, pláne, hogy sem az evésre, sem az ivásra nem sokat gondoltam ... estére persze megbosszulta magát a szervezetem.
Csütörtöktől pedig megkezdődött a tavaszi szünet, mintegy 20 centi hóval, szakadó hóesésben ... Kicsit kiábrándító így, de reménykedünk, hogy hamarosan azért tényleg megjön a tavasz ...
Csütörtökre is akadt program. A húsvéti nyuszitól kulacsokat rendeltünk, gondolván, hogy lesz még jó idő és fogunk mi még sokat kirándulni. :) Ezekért kellett elmenni a belvárosba. Janát felpakoltam a hátamra, a nagyokat kézen fogtam és héveztünk, metróztunk. Végre sikerült új metróval menni, ráadásul oda-vissza. :) A gyerekek nagyon élvezték, bár hazafelé kissé elfáradtak, főleg Jana gondolta másként a dolgokat. De nem volt vészes. Elfáradtak és nagyot aludtak délben. Délután még volt egy Maja torna, ami jó sokáig elnyúlt, mert kézműveskedtek egy kicsit a közösségi házban, aztán elkezdődött a zumba óra, amit Maja és Márti szinte végig lenyomott, míg a fiúk Erik és Móric break-eltek, fejen álltak ... :)
Végül rettenetes hidegben jöttünk haza, ami olyan volt, mintha tél lenne, és reggelre meg megint hóesésre ébredtünk ... március 29.én ... és szégyelje magát az időjárás!!!! De tuti csak azért van, mert már mindenki annyira utálja a telet és már annnyira várja a tavaszt, hogy csakazért sem ....

Suli mizéria

Hát kálvária rendesen.
Azt hiszem, nem voltam elkésve, mikor októberben már elkezdtünk iskola nyitógató foglalkozásokra járni.
Úgy indultam neki, hogy jó lenne olyan sulit, tanár nénit választani, aki nem veszi el a kedvét a tanulástól, ahol kedvesek, aranyosak és barátságos környezet veszi körül.
Evidensnek tűnt Pimpi iskolája, de igazából a tanár nénik a foglalkozásokon nem voltak olyan meggyőzőek. Egy napközis tanár volt, aki tetszett Majának.
Aztán az összes környező iskolába elmentünk. Mindnehova, kivéve a körzetest. Mert azt tudtuk, bárhova, csak oda nem.
Aztán karácsony előtt Reniékkel még messzebbre is elmerészkedtünk. A másik két suliba. Az egyik bár meggyőző volt, Majának annyira nem tetszett a tanár néni és eléggé verseny istállónak tűnt a suli. Azt meg semmiképp nem akartam, hogy kicsit több mint 6 évesen a 8 évesekkel kelljen versengenie, mert bár nem gondolom, hogy lemaradna, de siker élménye ritkán lenne. A két suli közül, végül a nem annyira messziben maradtunk apával. Elég heves vita alakult ki köztünk, mert hogy mindkét suli elég nívós, válogatott gyerekeket vesznek fel. Apa egyiket akarta, én meg a szívemmel a másikat. Végül megegyeztünk, én nyertem :) Úgy indultunk neki a karácsonynak, hogy megnyugodtunk, kiválasztottuk. Ennek érdekében még át is jelentkeztünk, hogy körzetesek legyünk, tuti legyen a felvételi. Az átjelentkezés persze nem ment simán, mert csak nagy sokára lett időpont, aztán az ügyintézésben is kalamajka adódott. De én tántoríthatatlanul nem vettem tudomást a jelekről.
Aztán jött az újabb hideg zuhany, mert hogy az ovihoz tartozó suliban tanár néni váltás történt, és az eddig semmiképpen be nem jövő tanár nénit egy kedves aranyosra cserélték. Újabb tanakodás, de meggyőztük magunkat, hogy már egyszer döntöttünk és az űgy lesz jó.
A kiválasztott suliban felvételi elbeszélgetésre mentünk, annak tudatában, hogy így válogatják a gyerekeket, és hogy hamarosan eredménye lesz. Ami naná, hogy két nappal az ovi-suli előzetes jelentkezési határideje után volt. Nem mertünk reckírozni, így oda is beadtuk az előzetes papírt, valahogy kiblicceljük azt a két napot.
Aztán eljött a nagy nap, gyomor görccsel telefonáltam, és akkor közölték, hogy kb másfél hetet csúszik a felvett gyerekek névsorának közzététele.
És akkor minden összedőlt. Mert hogy esélyes volt, hogy két szék közül a pad alá esünk. MErt bármi lehet, csak a körzetes iskola nem.
Ja, mert hogy útközben kiderült, hogy hiába az átjelentkezés, elkéstünk vele, előbb lekérték a listát, így azon nem szerepeltünk, minden maradt a régiben.
És most itt tartunk ... kb három hét van a tényleges jelentkezésig, és hiába a hónapok óta tartó görcsölés, és izgulás, és agyalás és taktikázás, ugyan ott tartunk, mint szeptemberben ... káosz és fejetlenség.
Mert persze mindehhez hozzájön, hogy az új törvény miatt, kb másfélszer annyi gyerek van, mint ami egyébként lenne, mindenhol óriási túljelentkezés és mindenki részéről az abszolút bizonytalanság és tanácstalanság. Egy-két suliban ugyan indítanak plusz osztályokat, de van ahol ez megoldhatatlan ...
Abszolút tanácstalan vagyok, és elképzelni sem tudom, hogyan tovább. Kinek mit mondtam, hogy alakul, ki mit szeretne ...
Bár azt gondolom, talán maradjunk az eredeti elképzelésnél és az lenne a legjobb, ha kedves, aranyos tanár néni lenne, aki megszeretteti vele a tanulást és nem elveszi a kedvét ... ahol siker élményei vannak és szeret járni. MInden más háttérbe szorul ...
de vajon jót teszek így neki a mai világban? Vagy tanuljon csak meg küzdeni és "életben maradni farkasok között is" ...

táviratilag

Ma színház
Suli őrületbe kerget
rendezkedés ezerrel
nem jön a tavasz
havat ígérnek megint
fáradt vagyok és nyűgös


rövden kb ennyi van velünk ...

Esik a hó

Március közepe van, és szakad a hó. Kinn tombol a hóvihar, erős széllel.
Jön egy sms. Meghalt a nagypapám.
...
A furcsa az, hogy akkor éreztem. Éreztem egy puha, meleg érintést. És hónapok óta először gondoltam rá. Gondoltam, hogy lassan itt a névnapja. hogy majd felhívom. De mégsem, hiszen már rég nincs jól. De az érzés ott volt.
...
Aztán jött az sms.
...
És most gondolatok és érzések kavarognak ...

Zűrös

El-elmaradoznak a bejegyzések. Pedig sűrű napokat élünk, csak az íráshoz nem jön az ihlet. Fura, hogy rengeteg minden vana fejemben,aztán a megvalósítás meg csak várat magára. Most pl már várom a szünetet, mert rengeteg tervem van, de tudom semmi nem fog megvalósulni, mert fejben sokkal könnyebb elindulni három gyerekkel, mint ténylegesen.
Kicst vívódok is magammal. Nehéz beosztanom az időmet, hogy mindenre jusson. Pláne most, hogy főznöm is kell, mert ahonnét eddig hoztuk az ebédet, bezárt. Nem könnyű, sem anyagilag, sem időbelileg.
De azért ennek ellenére pörögnek a napok rendesen. Pl a hétvégét is jól meghúztuk. Szombaton mamiéknál voltunk lenn, mert maminak szülinapja volt. Nagyot játszottak, jól érezték magukat, csak épp alvásra nem sok idő maradt. :)
Aztán vasárnap meg hiába lógott az eső lába, mégis elmentünk a Kopaszi-gátra egy barát családdal, és nem bántuk meg. Gondoltam, rohangálnak két órát ... no ebből 5 lett. Alvás nélkül ... este senkit nem kellett altatni, engem sem. ;)
Közben meg itt a nyakamon a tavaszi takarítás ... és Dundi. :) Nap mint nap belegondolok, hogy szeptembertől ovis lesz ... hihetetlen. Hiszen még olyan baba. :)
Közben meg nem, mert azon gondolkodtam, hogy még nincs két és fél és már szobatiszta, hogy 30-40 darabos kirakót simán kirak. De a beszéddel még mindig hadilábon áll, mert azt gondolja, minek az. Néha még én sem értem, mit akar. Pláne, hogy a kedvenc szava a pa, ami jelenthet palacsintát, sapkát, banánt ... szóval elég sok mindenre használja, és persze ő a dühös, mikor nem értik meg. :)
Maja meg lassan suliba megy. Még kb egy hónap gyomorgörcs, akkor van a beíratkozás. És közben meg folyamatosan vívódok magammal, hogy jó lesz e, hogy tényleg bírni fogjuk, hogy jó döntést hoztam e ... Ő tántoríthatatlan. :) És szombaton pizsamás buliba megy!!!! Már másodjára marad ki éjszakára. Elképesztő!!!!!
Erik most valahogy az átlagos középsők életét éli. Vele most nem történik semmi. Néha kibillen az egyensúlyából, néha kicsit ápolni kell a lelkét, de amúgy eléggé megtalálta most a helyét.
Hát így vagyunk mostanában. Gatyába kéne ráznom magam. Mert itt a tavasz!!!! :)