MIndenki máshol

Csak nevettem a minap. :)
Mert hogy Janámat - nem tudom írtam e - de átköltöztettem a gyerek szobába. Kicsit zsúfoltak lettek és még kell rendezkedni, próbálom kitalálni, de azért jó lett. A gyerekek is élvezik, mindig mondják, hogy most bemegyek és vigyázok Janára. És felettébb érdekes, de Janának is úgy tűnik jót tesz. Azóta elég jó éjszakáink vannak. Értsd úgy, hogy olyan 2 és 4 között kel egyszer, cicin visszaalszik, majd 5kor ébred és akkor már áthozom, mert nagyon nem akaródzik neki akkor már visszaaludni. De 6 fele csak sikerül és akkor meg reggel keltenem kell, mert készülődünk.
Szóval, most mind együtt alszik a gyerekszobában. Legalábbis el. :)
Apa kinn a nappaliban, én meg egyedül bitorlom a hálóban a nagyágyat. Egy darabig, mert aztán elkezdődik a vándorlás.
Szóval a múlt éjjel is. Maja gondolt egyet és átjött hozzám. Erik felébredt mikor Jana ébredt 3kor, így ő kiment apához a nappaliba. Mikor Jana meg kelt 5kor befeküdtünk Erik ágyába, hogy ne zavarjuk Maját. Mikor meg a kicsik felkeltek, apát bezavartam a hálóba, hogy tudjon még kicsit aludni. Így történt, hogy végül a reggel senkit nem ért ott, ahol épp elaludt. Szeretem ezeket az éjszakákat. Mert így olyan vicces a reggel.
És igen, úgy tűnik jó hatással van rám, hogy tudok éjjel aludni, mert telve energiával elég sokmindenre futja időmből, kedvemből. A szopik is mintha, de tényleg mintha csak ritkulnának, köszönhetően mondjuk annak, hogy sokat vagyunk úton, jövünk megyünk játszóterezünk és ott nem mindig jut eszébe. És persze annak is, hogy bár nem rettenetes mennyiségeket, de azért iszik is Jana.
Szóval már látom a fényt az alagút végén. Már csak azt kellene feldolgoznom, hogy megkaptam Jana jelentkezési lapját a bölcsibe ... nagyon nem tudom mi lesz velünk szeptembertől ... de erről majd máskor értekezek. :)

Hosszú hétvége 5.

Mert toldjuk meg eggyel, ami egyébként sem volt kevés. :)
Mivel a BK nevű gyorsétterem kuponokat adott, ha gyerekmenüt veszel és ezt az eleven parkban lehetett beváltani, így mi is kipróbáltuk végre. A mai napra ez volt időzítve. Kicsit már fáradtak voltunk és nekem sem nagyon akaródzott elmenni. De úgy voltunk vele, megpróbáljuk. Az előző napról még elemózsia is maradt, szóval csk ruhát kellett venni és már indultunk is. :)
Nekem kicsit csalódás volt, nem tudom valami másra számítottam a nagy beharangozások után. De végülis a gyerekek nagyon élvezték, mintegy majd három órát voltunk el. Még Jana is pörgött ezerrel és mindent ki akart próbálni. Két részre szakadtunk, egyikőnk volt a nagyokkal, másik meg Janával. Hihetetlen, hogy az egyetlen picike egy egész embert igényelt, ráadásul az aki vele volt mindig úgy elfáradt, hogy azért cserélgettünk, hogy addig tudjunk pihenni. :) Dehát azért nem kis mutatvény hajlongva közlekedni a labirintusban, majd meredek csúszdán lecsúszni, vagy éppen a trambulinon utána ugrándozni.
Nagyon jól éreztük magunkat, gyorsan eltelt. Még ismerősökkel is találkoztunk, csak úgy mint előző nap a vadasparkban. Nem lehet elég messze menni. :)
Még úgy is jó volt, hogy két viszonylag nagyobb iskolás csoport is volt.
De jól megizzadtunk, megéheztek a gyerekek, így elindultunk haza. Vagyis apa mondta, hogy ne már a kocsiban együnk, hanem ha már úgyis itt, akkor menjünk ki a Kopaszi gátra. Kis autókázás volt és már meg is terítettük a pokrócot, sütött a nap, kicsit úgyan fújt a szél, de olyan jót piknikeztünk, hogy végül ez is élmény lett. Vissza is vágyunk megint oda. :) Aztán még futkároztunk kicsit és végül elfáradtan autóba estünk és a gyerekek aludtak, mi meg szokás szerint megint kicsit autókáztunk. :)
Jó kis nap volt. Egy csomó élményünk lett és már érzem, jó kis tavaszunk és nyarunk lesz. Nyakunkba vesszük a várost és ha nem is az országot, de itt a környéket tuti. :)

Ja, és most végre vittem fényképezőt, szóval nemsokára hozok képeket is róla. :)

Hosszú hétvége 4.

Mert sosem elég!!!
De egyre jobbak lettek a napok. Erre a napsütéses napra egy igazán család-barát programot szerveztünk. Reggel összepakoltunk, csomagoltam elemózsiát is és autóba ültünk, át a városon, meg sem álltunk a keresztanyumékig. Ott aztán jó sok meglepetés várt ránk. Először is Lili-baba. Édes mosolygós nagylány szaladt felénk a zöld füvön. Olyan édes volt. Igaz, akaratosságban talán versenyre kelhet már lassan Janával és persze ennek megfelelően a két kis kakas sokszor egymásnak feszült. De olyan édesek voltak.
Aztán kis idő elteltével megérkezett Luca-baba is. Drága tündér Gábor kezében olyan icike picike, de egyébként meg olyan sokat nőtt, mióta utoljára láttuk. Érdeklődő hatalmas szemeivel, mindent megvizslatott. MInden érdekelte és nem riadt vissza senkitől és semmitől. Maja és Erik körberajongta. Bár érdekes volt, hogy Maja inkább Lucáért volt oda, Erik pedig ha lehetett, akkor Lilit pesztrálta.
sőt, aztán egy extra meglepetésben is volt részünk, mert végül Ica néniék is ott voltak. Haj, de régen láttam őket, és milyen jó volt. Utoljára még mikor buszoztunk rengeteget Gáborék esküvőjére. Tényleg, akkor még Janát nem is látták!! :) Persze édes volt Ica néni, mert mondta, hogy azért nyomon követnek ám minket, mert nap, mint nap olvassa ám a blogom. :) Nem semmi!!! Ezúton is sok puszit és nagy ölelést küldünk nekik!!!
Sajnos, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy bár az én nagymamám is látná a mi kis csimpilótáinkat. Hogy örülne nekik, és mennyi mindent kapnának tőle, mint ahogy én is kaptam. :) Úgy hiányzik!!! Még mindig!!! :(
Szóval, igazán jó kis hangulatban, mondhatni piknikeztünk, mert mindenki kinn sütkérezett a napon és olyan jó meleg volt, hogy igazán nem is vettem észre, hogy elreppent az idő.
Pedig maradtam volna még, mert igazán jó érzés, mikor a saját rokonai körében lehet az ember és mikor látja, hogy a gyerekeik milyen jól elvannak.
Ja, és milyen jó volt Bogit is látni, akinek már megint kerekedik a pocakja, és nem is akárki kerekedik ottan, egy picike fiú növöget. :) Újra fiú lesz a családban!!!!!! Nem is kell már rá olyan sokat várni. Egy nyár elröppen és ... jaj, de jó is lesz nekik. Én meg csak irigykedem!!! :)

Végül csak eljöttünk és kis autókázás után úgy láttuk, nem fog itt senki aludni, mindenki nagyon felpörgött az eseményektől, így a Budakeszi vadaspark felé vettük az irányt.
Naná, mire odaértünk és parkolót találtunk, Jana bealudt. De ezt kihasználva piknikeltünk egyet az autó hátuljában. Janát is felkeltettük, és míg a nagyok a paraszt udvart fedezték fel, addig Jana az erdőben meg is ebédelt és már be is vetettük magunkat a parkba.
Nagyon jól telt már megint a délután. Jó idő volt és a gyerekek is nagyon élvezték az állatok közelségét.
A végén még egy állatbemutatós shown is résztvettek a nagyok, míg én majdnem megetettem Janát a sakállal. - Jana elég közel ment a ketrec azon részéhez, ami be volt nádazva, de a sakál kiszagolta és szinte érintette a kis kezét az orrával ... kicsit azért megijedtem, de főleg utána. Azért ez nem volt épp gyerekbarát ...
Végül azért csak el tudtunk szakadni a parktól és még egy fotkározás után autóba ültünk, ahol aztán nem kellett sokáig altatni a gyerekeket. A szép tavaszban meg apával autóztunk is egyet.
Fáradtan, de olyan sok élménnyel tértünk haza, hogy egyáltalán nem bántuk az egész napos állást. :)

Hosszú hétvége 3.

Szokásosan most már délelőtt játszóterezés, rövid alvás után pedig irány volt ... ezúttal Szentendre. Autóval, mert az előző napi menet kicsit hosszúra sikeredett. De azért így is nagyon jó volt. Leparkoltunk egy kis utcácskában, nem messze a sétáló úttól és aztán sétálgattunk. Sütött a nap és meleg volt, bár ezúttal igazán későn sikerült elindulni. De olyan jókat futkároztak a téren. Még egy palacsinta evésre is volt idő, a Duna partján és aztán apa is már tudott nyelni, így neki sem maradhatott el a gírosz. :) Rengeteget nevettünk és aztán megint sötétedésben indultunk haza, igazán hangulatos volt a szinte kihalt Szentendre sötétben, megvilágítva.
Érdekes volt, hogy a nap lementével, mennyire gyorsan eltűntek az emberek. De én olyan szívesen maradtam volna még ... sajnos azonban így is elég nehézkes volt, hogy a gyerekeket ébren tartsuk azon a közel 10 perces úton. :)
Persze fényképezőgépet ezúttal sem vittünk ... :)

Hosszú hétvége 2.

Eredetileg megbeszéltük Gyurciékkal, hogy találkozunk, de inkább lemondtam, mert apa tényleg beteg volt és nem akartam hogy elkapjanak valamit.
Aztán persze mégsem akartam itthon ülni és mivel olyan jól sikerült az előző nap, ezen felbátorodva úgy gondoltam, hogy akkor legyen ma Margit-sziget.
Megint héveztünk ... illetve héveztünk volna, mert hogy vágány-felújítás volt, így pótlóbuszok mentek helyette. Szerencsére sűrűn közlekedtek és előttünk ment el egy, így odafele rendesen volt helyünk. Élvezték nagyon ... ja, apa is velünk jött ide már, először erősködtem, hogy nem kell, de végül jó volt hogy eljött ... bár talán akkor nem így csináljuk. :)
Szóval odaértünk, átsétáltunk a hídon és elvileg az ottani játszóteret akartam nekik megmutatni, de végül nem jutottunk oda, mert apa megemlítette, hogy vannak itt állatok is és inkább azokat szerették volna megnézni. Végig sokat futkároztak, nevetgéltek, olyan aranyosak voltak. Jana volt kicsit a felforgató, mert ő leginkább a lehullott levélkupacban sétálgatott volna, vagy épp elbújt egy bokorba és onnét figyelt meg. Kicsit nehéz volt tőle haladni, de a lényeg úgyis az volt, hogy jól érezte magát mindenki és levegőn voltunk.
Végig sétáltunk a szigeten, a legjobban a romok tetszettek nekik, eljátszottak volna ott jó sokáig, de már kezdett sötétedni.
Átsétáltunk az Árpád-hídon, már sötét volt, láttuk a város fényeit. Valahogy mióta régen nem látom a várost este, ha alkalmam nyílik mindig elámulok, milyen szép. Hangulata van.
Aztán megkerestük a buszt, és felszálltunk rá. Jó sokan voltak, helyünk csak úgy volt, hogy átadták. Jana már nagyon elfáradt, nehezen viselte, de mikor hazaértünk mindenki elfáradt és megint szuper napot töltöttünk együtt. Kár, hogy ma sem vittem fényképezőgépet. De legalább így kiélveztem tényleg minden percet velük. :)

Hosszú hétvége 1.

Mit is csináljunk ezen a hosszú hétvégén, mikor a nap verőfényesen süt, csalogat a természet és meleg van végre ... de apa meg beteg?
Hát fogtam a gyerekeket és délután héveztünk egyet a közeli lakópark egyik játszóterére, ahol akkor voltunk, mikor Maja Katica buliján volt. Most ő is jött és nagyon élvezték. Már az odafele utat is, rohangáltak és mondogatták, hogy mi most hévezni fogunk. Nagyon jól is viselkedtek, csakis szuperül tudok szólni a napról. Odaértünk, játszottak nagyot, megismerkedtek két nagyobb lánnyal, akik eljátszottak velük, olyan aranyosak voltak. Beszélgettek mindenféléről, Maja nyílt volt és aranyos, Erik meg megfigyelő, én meg Janával játszottam, csúzdázott, mászott, rohangált.
Hazafelé is aranyosak voltak, ügyesek voltak a héven, pedig jó sokan voltak.
Még Olivérékkel is találkoztunk, és bár nagyon elfáradtak, még kicsit játszottak velük, aztán fáradtan hazajöttünk. Szuper volt velük, már érzem, jó kis nyarunk lesz!!! :)

Képek

Indulunk ... anya, gyere már!!!! :)
Sok dolgom nincs séta alatt ... :)
Tavasz, napsütés, játszótér újraaaaaa!!!
No, ki a nehezebb???
Könyvtárban. Már rutinosak.
Saját sütésű zsömle, saját májkrémmel. nyami, de jó volt!!!

Sajna nem az előző képen láthatót eszik ilyen lelkesen. :)

Elmúlt két éjszaka

ami már megér egy posztot.
Múlt éjjel úgy döntöttem, hogy elég volt éjjel is hallgatni közvetlen közelről Jana hisztijét, így kiköltöztem apa mellé a nappaliba. Végre együtt aludtunk ... de nem sokáig, mert egyszer csak megjelent életem másik pasija így abban a kivételes helyzetben voltam, hogy két pasi között aludtam, akik ráadásul történetesen szeretik is egymást. Persze azért nem tartott sokáig az idill, mert úgy hajnal 5 fele vendég érkezett. Jana személyében. Aki fogta magát és kimászott az ágyból és átsétált hozzánk. Hupsz, a másik kettő ilyet soha nem csinált. Soha nem másztak ki az ágyból

Ma éjjel szintén apa mellett gondoltam tölteni az éjszakát. Elaludtam, apa még gépezett. Aztán arra keltem, hogy Maja fekszik köztünk. Nem tudom, miért is gondoltam, hogy majd pont ő nem fog követni. Aztán kis idő múlva Erik is megjelent, így már a két nagy között fekve, apát már alig látva aludtunk. Végül hajnalban megint megjelent a művésznő, színpadias bevonulással és ekkor gondolta úgy apa, hogy akkor ő most keres magának egy jobb helyet és ment be a hálóba, otthagyva engem a három csemetémmel, akiknek egyiknek a karomon, másik a cicimen, harmadik meg az oldalamon fekve aludt még egy kicsit ...

Ezek után merre meneküljek, ha aludni szeretnék???!!! :)))))

Jó lenne

ide ülni úgy, hogy mindkét kezem szabad és egy hosszabbat írni ... majdcsak eljön az én időm ... :(

Nőnapi meglepi

történt ugyanis, hogy szombat volt. Délelőtt Erik és apa úszni mentek. Délután meg Maja volt hivatalos Katica szülinapi bulijára. Én meg ettől olyan nyűgös voltam!!!! Mert hogy végre szombat, végre nem kell rohanni és időre menni, közben meg mégis. Mert program van. És pedig én csak elmennék úgy sétálni, meg különben is.
Végül mikor elvittük Maját a bulira, mi is elmentünk és a közeli játszótereken játszottunk kicsit. Jó volt máshol lenni. :)
Igen, oda felmászott, egyedül ...
És le is csúszott ...
Ki hinné, hogy a két kép készítése között, csak pár másodperc volt ... elfáradt, na! :)
Mikor hazajöttünk, apa lassan elindult Majáért, én meg itthon maradtam a két kicsivel. Mivel korán megfürödtek, éppen híradót néztem, mikor csörrent a zárban a kulcs. Oda se néztem, gondoltam apa az Majával. Csak feltűnt, hogy nagyon csöndben van, gondoltam nagyon jó, Maja elaludt. De nem, mikor felnéztem, Pimpi állt az ajtóban. Nem hittem a szememnek, Kérdeztem, hát te??? Mire ő, hogy apa megrendelte ma estére bébiszitternek. Nem is tértem magamhoz.
Apa megjött, öltöztünk és indultunk, mert páros randi volt, Alexékkal mentünk el egy kicsit lazítani gyerekmentesen.
Persze végül mozi lett belőle, meg előtte egy pohár bor, de annak ellenére is jól sikerült az este, hogy a film nagyon rossz volt. Jó kis meglepi volt, Alex sem tudott róla semmit, mindketten alig tudtuk összeszedni magunkat a meglepetéstől. De olyan jól sikerült, hogy ha rajtunk múlik, lesz folytatása is.
A legjobb pedig, hogy Jana tökéletesen viselkedett Pimpinek, a legkisebb sírás nélkül aludt el, ivott is neki, és a nagyok is nagyon örültek, hogy Pimpivel aludhatnak el. És a bébiszitter még reggel is állásban volt, így mi kicsit még tudtunk nyújtózkodni. Olyan jó volt!!!!!!!! Végül szuper napra sikeredett. :)))

Mami szülinapja!!!!

Mert azért igyekeztünk erre is időt szakítani. Pimpivel rég elterveztük. Megszerveztük és ha nem is tökéletesen, de végrehajtottuk. És naná, hogy ezt is Csillinek köszönhetem.
Mert volt egyszer az a bizonyos halpedikűr. Amiről maminak is meséltem, és mondtam, egyszer elviszem. Hát eljött ennek is a napja.
Apát megkértem, maradjon itthon, ő vigyázott a gyerekekre, mi meg hárman, mami és a két kislánya együtt töltött egy napot. Reggel találkoztunk, sétáltunk a West Endben, majd kávéztunk egyet a Starbucks-ban - ami nem mellesleg, nekem csalódás volt, nagyobb bummra számítottam, de semmi különös nem volt. Végül elmentünk és mami kapott egy halpedikűrt, megspékelve egy kis thai lábmasszázzsal.
És mielőtt Csilli feljajdulna - akinek egy egész testes thai masszázsban volt része - nem, mami kifejezetten élvezte, nem fájt neki, sőt ... egy hasonló egész testesre már be is nevezne. :) Szóval nem kell gondolkodni, mi legyen a következő meglepi! :)
A masszázs nagyon jól sikerült, nagyon kedvesek voltak, még a mami egy boldog szülinapos dalt is kapott, mert mikor szóltam, hogy itt vagyunk és akkor anyum lenne, a nő összerakta és elénekelte meglepetésnek a dalt! :) Olyan aranyos volt.
Én meg borzasztóan jól éreztem magam, hogy sikerült jót kitalálni.
Végül azért megkoronáztuk a napot - sajna nem egy csillagos éttermi ebéddel, hanem csak egy KFC-re futotta. :) De azt legalább az Arénában ettük meg! ;)
Én világot láttam, gyerekmentes napom volt, maminak emlékezetes lett a szülinapja, Pimpi pedig ... nos, ő legalább jó sok csomagot cipelt aznap is. :))))

Apa meg ötösre vizsgázott. És kiderült, hogy Jana csak engem szivat. Másnak nem hisztizik, jó kislány. Persze ettől nekem nem lett jobb! :)))

Csilli, MIlán és Levi

Évente egyszer azért illik. Nem mondom, hogy sűrűn találkozunk, de annál jobban telnek ezek a találkozások. Lassan egy éve, tavaly épp Maja szülinapján jöttünk össze, szóval ideje volt már.
Édesek voltak, késtek, ahogy szoktak :) de épp jókor, mert sikerült mindent befejezni. Erik már nagyon várta őket. Sikerült palacsintát sütni, ahogy nekik is. Erre ráérzünk! :)
Édesek voltak, ahogy a fiúk betipegtek a megilletődöttség legkisebb jele nélkül, mégis kedvesen és aranyosan és illemtudóan. Már akkor megzabáltam Milánt. Aztán később a szerelem még inkább nőtt csak. Levi meg egy kis tündér Mackó volt Ahogy jött, ment, felfedezett. Jó volt végre normális családdal találkozni, ahol nem őrülnek meg a gyerekek. :)
Így még nekünk is jutott idő beszélgetni. De azért az enyémek csak nem bújtak ki a bőrükből. Végül volt sírás, volt duzzogás és Jana részéről a szokásos hiszti és cicin lógás.
Akár elnézést is kérhetnék Csillitől, hogy végül talán többet látta a cicimen lógni Janát, mint nélküle engem. Dehát, nálunk ez már csak így van. Legalább ízelítőt kapott milyen is, mikor panaszkodom. :)

Azért az mindenképpen említést érdemel, hogy mikor Jana meglátta a fiúkat pohárból inni, ő is kért. És - most lebukok, hogy jó utólag írom ám a sztorit! ;) - ami a leginkább meglepő, hogy így egy hét elteltével kijelenthetem, Jana iszik pohárból!!! Többször és sokat és ügyesen. Ennek is eljött az ideje. Már ezért is megérte, hogy vendégeink voltak!!!

Történet ... nem bababloggba való

Csak egy valami miatt írom le. Mert nem hagy nyugodni, és remélem, ha leírom, kicsit megnyugszom.

Vasárnpa történt, hogy Alma koncert volt az itteni közösségi házban. Vettem rá jegyeket előre, el is indultunk időben. Mentünk, sétáltunk a szép napsütéses időben, mikor is elment mellettünk egy autó. Rendesen félre álltunk. Majd nem telt bele sok, mikor elkezdett visszafelé tolatni. Megint félre álltunk - ez már nagyon fel tud idegesíteni, mert itt elvileg nem mehetnek autók. Szóval félre álltunk, majd mikor megelőzött minket, megállt, és kipattant belőle egy pasi, odajött és közölte, hogy most már itt van, és vigyázzunk magukra, ne szólogassunk be a nőjének.
Mert hogy a pasi annak a nőnek a pasija volt, akivel anno a játszótéri incidensünk történt. Megjegyzem, több mint fél éve. Akkor pár napra rá, még beszólt egyszer a csaj, én meg vissza. A pasi meg eddig azt hiszem házi őrizetben volt, szóval vége annak és most a nő jött, hogy mit szólogatok én be neki, mert hogy ő eddig nem tudta megvédeni magát, de most már itt a pasija és vigyázzak magamra. Meg hogy reméli tudom ki ő és hogy húzzam meg magam.
Úgy fel húztam magam ezen, hogy elkezdtem kiabálni vele, hogy mit jön elő egy ezer éves történettel, fél éve történt, azóta ezerszer találkoztunk és nem szóltam be ... nem mellesleg sosem én kezdtem. Meg hogy leszarom ki ő, engem ne fenyegessen.
Mindegy, szó szót követett, végül a nő nekem indult a pasija fogta meg és fenyegetőzött, hogy megöl, meg a nyakamra lép, meg ilyenek ... apa végül a rendőrséget hívta, erre kissé menekülőre fogták. Végül én meg a gyerekek eljöttünk, persze üvöltözött utánnam hogy most meg persze elfutok. :/
Apát otthagytuk, én próbáltam megnyugtatni a gyerekeket, és elterelni a figyelmüket és nyugalmat erőltetni magamra, miközben olyan gyomor görcsöm volt ...
MIndegy, végül apa egyik ismerős hívta, az lejött és így már nem volt egyedül, a rendőrök is megérkeztek, persze a pasinak gyorsan el kellett mennie, de azért visszajöttek. Elbeszélgettek vele ... végül mindenki haza ment.

A történetben nem is ez a lényeg. Nem is ezt akartam leírni, csak azt, ami felháborít. Felháborít, hogy egy semmire kellő fenyegetőzik, az idióta elképzeléseit más embereken tölti ki és a végén még nekem kell meghunyászkodnom. És fortyogok, mert legszívesebben felképeltem volna a nőt, vagy azon is gondolkodtam, hogy hagyom magam megverni, mert akkor lesz ok, hogy bevigyék és akkor talán végre békén hagy. Mert mit tudnék tenni? Nem kötök bele, nem érdekel, észre sem veszem, mégis megtalál és mikor úgy van kedve, belém köt. Én meg tehetetlen vagyok, mert van olyan buta, hogy semmi nem érdekli.
És ilyen világban élünk, mikor egy sittes egy BNW-vel járkálhat és fenyegetőzhet és még én érezzem magam szarul.
És ami a leginkább rossz, hogy nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Mert már ezerszer végig gondoltam, és folyamatosan ezen kattog az agyam, nem értem, miért kellett nekem leállnom velük. Ahelyett, hogy a képébe röhögtem volna és elmentünk volna, leállok vele ordítozni. Én sem vagyok jobb. És miért nem tudok uralkodni magamon?
A leginkább saját magamra vagyok dühös, meg a világra, amiért ilyet lehet.
És tudom, most anyukám megint kiakad, de megígérem ha lesz ilyen még egyszer - a karmámat ismerve biztosan - megpróbálok uralkodni magamon.
Csak az a baj, hogy meghunyászkodásnak érzem, ha szó nélkül hagyom és megpróbálok elmenni mellette. Úgy érzem, akkor azt hiszi, velem bármit megtehet. :(