2012. március 5., hétfő

Történet ... nem bababloggba való

Csak egy valami miatt írom le. Mert nem hagy nyugodni, és remélem, ha leírom, kicsit megnyugszom.

Vasárnpa történt, hogy Alma koncert volt az itteni közösségi házban. Vettem rá jegyeket előre, el is indultunk időben. Mentünk, sétáltunk a szép napsütéses időben, mikor is elment mellettünk egy autó. Rendesen félre álltunk. Majd nem telt bele sok, mikor elkezdett visszafelé tolatni. Megint félre álltunk - ez már nagyon fel tud idegesíteni, mert itt elvileg nem mehetnek autók. Szóval félre álltunk, majd mikor megelőzött minket, megállt, és kipattant belőle egy pasi, odajött és közölte, hogy most már itt van, és vigyázzunk magukra, ne szólogassunk be a nőjének.
Mert hogy a pasi annak a nőnek a pasija volt, akivel anno a játszótéri incidensünk történt. Megjegyzem, több mint fél éve. Akkor pár napra rá, még beszólt egyszer a csaj, én meg vissza. A pasi meg eddig azt hiszem házi őrizetben volt, szóval vége annak és most a nő jött, hogy mit szólogatok én be neki, mert hogy ő eddig nem tudta megvédeni magát, de most már itt a pasija és vigyázzak magamra. Meg hogy reméli tudom ki ő és hogy húzzam meg magam.
Úgy fel húztam magam ezen, hogy elkezdtem kiabálni vele, hogy mit jön elő egy ezer éves történettel, fél éve történt, azóta ezerszer találkoztunk és nem szóltam be ... nem mellesleg sosem én kezdtem. Meg hogy leszarom ki ő, engem ne fenyegessen.
Mindegy, szó szót követett, végül a nő nekem indult a pasija fogta meg és fenyegetőzött, hogy megöl, meg a nyakamra lép, meg ilyenek ... apa végül a rendőrséget hívta, erre kissé menekülőre fogták. Végül én meg a gyerekek eljöttünk, persze üvöltözött utánnam hogy most meg persze elfutok. :/
Apát otthagytuk, én próbáltam megnyugtatni a gyerekeket, és elterelni a figyelmüket és nyugalmat erőltetni magamra, miközben olyan gyomor görcsöm volt ...
MIndegy, végül apa egyik ismerős hívta, az lejött és így már nem volt egyedül, a rendőrök is megérkeztek, persze a pasinak gyorsan el kellett mennie, de azért visszajöttek. Elbeszélgettek vele ... végül mindenki haza ment.

A történetben nem is ez a lényeg. Nem is ezt akartam leírni, csak azt, ami felháborít. Felháborít, hogy egy semmire kellő fenyegetőzik, az idióta elképzeléseit más embereken tölti ki és a végén még nekem kell meghunyászkodnom. És fortyogok, mert legszívesebben felképeltem volna a nőt, vagy azon is gondolkodtam, hogy hagyom magam megverni, mert akkor lesz ok, hogy bevigyék és akkor talán végre békén hagy. Mert mit tudnék tenni? Nem kötök bele, nem érdekel, észre sem veszem, mégis megtalál és mikor úgy van kedve, belém köt. Én meg tehetetlen vagyok, mert van olyan buta, hogy semmi nem érdekli.
És ilyen világban élünk, mikor egy sittes egy BNW-vel járkálhat és fenyegetőzhet és még én érezzem magam szarul.
És ami a leginkább rossz, hogy nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Mert már ezerszer végig gondoltam, és folyamatosan ezen kattog az agyam, nem értem, miért kellett nekem leállnom velük. Ahelyett, hogy a képébe röhögtem volna és elmentünk volna, leállok vele ordítozni. Én sem vagyok jobb. És miért nem tudok uralkodni magamon?
A leginkább saját magamra vagyok dühös, meg a világra, amiért ilyet lehet.
És tudom, most anyukám megint kiakad, de megígérem ha lesz ilyen még egyszer - a karmámat ismerve biztosan - megpróbálok uralkodni magamon.
Csak az a baj, hogy meghunyászkodásnak érzem, ha szó nélkül hagyom és megpróbálok elmenni mellette. Úgy érzem, akkor azt hiszi, velem bármit megtehet. :(

1 megjegyzés:

  1. húúú de nagyon megértelek, egyszerűen nem lehet "jól" dönteni ilyen helyzetben. Nálunk a szomszéd ilyen debil és folyamatosan agyalok mit kellett volna másképp...de mindegy, hogy hallgatok vagy visszaszólok az eredmény ugyanaz és én érzem rosszul magam miatt az ilyen debilek, meg röhögnek a markukban. :-(

    VálaszTörlés