Karácsony másnapján

Most úgy esett, hogy nem 25-én, hanem 26-án jött el a mamiékhoz a család. Nem is bántuk, mert legalább a vasárnapot pihenősre vettük, no meg játék felderítősre. Sokat játszottunk és a jó időre való tekintettel - szinte tavaszias de azért nyomokban a mamiéknál volt hó - még hintáztunk is és futkároztunk a kertben. No meg az elmaradhatatlan Pimpi-apa páros naná hogy hógolyózott és szétdúlta a kertet ... :)

Erik papával ment Karcsi bácsiékhoz állatokat nézni, Maja meg Pimpit erősítette a hógolyózásban. Én meg Janára felügyeltem, aki extrémitásával naná, hogy a legmagasabb csúcsokra tört ...

Hétfőn is lassan készülődtünk, mert keresztapuék javaslatára most nem ebédre voltak hivatalosak, hanem egy délutáni sütipartira. Bevallom jól esett, mert nem volt nagy kavarodás, mégis csak ha összeszámoljuk milyen sokan vagyunk ... Nos ennyi embert leültetni, meg mami is 3 napig szinte csak főz ... és akkor nem is vettük még, hogy mennyibe kerül.
Délután lázasan készülődtünk és szép lassan - tényleg nem vitték túlzásba :) - megérkeztek a vendégek is. Megvolt a gyertyagyújtás - Erik megint nem hazudtolta meg önmagát. Mivel Maja bojkottálta a verset, Erik szívesen elmondta mamival és ebben még az sem akadályozta, hogy nem is tudta a verset. :) Édes volt!
Aztán megajándékoztuk egymást szokás szerint és kis beszélgetéssel, mókázással, játékkal zártuk a napot.
Be kell valljam, sok dolgom nem akadt, mert Maját teljesen elvarázsolta Kristóf. Csüngött rajta és nem ment el a közeléből. Eriket meg Zsanika kergítette. :) Én meg járkálhattam Jana után, de csak egy darabig, mert felfedezte Lilit és már mindenhova követte, mutogatta neki merre és hogyan. Édesek voltak nagyon. Jó volt őket együtt látni.
Gyorsan eltelt a nap ... jó volt. Jó együtt lenni kicsit. És persze sokat emlegettük Lucát is.
Varrtam egy nyulat Lilinek is. Így már három van a világ különböző pontjain. Egy Janánál Magyarországon, egy Lilinél Franciaországban és egy Lucánál Erdélyben. Remélem, egyszer összetalálkoznak mind a hárman ... :)))

Karácsony

Persze az előző napi izgalmak után, eljött a reggel.
És mivel féltem, hogy zűrös lesz az éjszaka - valaki mindig alszik a nappaliban, ezért a kanapé mögé rejtettük az ajándékokat.
De reggel senkit nem érdekeltek az ajándékok. Kijöttek, semmit észre nem vettek, békésen mesét és kakaót követeltek és mikor kis unszolásra emlékeztettük őket, hogy biza nagy nap van, álmosan közölték, hogy ide biza úgy sem jött a Jézuska, és különben is nem látom, hogy mesét néznek?!
Hát nesze neked emelkedett hangulat.
Végül csak sikerült rábírni őket, és felfedezték az ott lapuló csomagokat. Az ajándékaiknál jobban már csak az éppen futó mese érdekelte őket. Hiába bontották őket, és örültek, fél szemük a tv-n lógott, míg egy határozott mozdulattal kikapcsoltam, aminek egy kisebb ordítozás lett az eredménye, de 5 perc elteltével már legalább tudtak örülni az ajándékoknak.
És valóban úgy lett, hogy bár fura ötlet volt, de tolltartót és színezőt kaptak a nagyok, ennek Maja örült a legjobban. A duplo készletnek meg Erik. Legfőképpen az emberkéknek, amiket apa hajtott fel még az utolsó pillanatban.
Dundi meg nagyon nagyon félt, kíváncsisággal vegyes félelemben ismerkedett Zuzuval. :)
Lassan készülődtünk és ígéret szerint el is indultunk kettőkor ... elindultunk lepakolni a kocsiba, háromra be is fejeztük és sikeresen elindultunk mamiékhoz. A lakás ugyan úszott és én nem tudtam pontosan, hogy mit pakoltam be és mit nem ... de úton voltunk.
Négyre le is értünk, a két kicsi be is aludt. Így lett energia az estéhez.
Kipakolás után megjött a Jézuska is. Maja szokása szerint szégyenlősködött, mikor a karácsonyi vers elmondására került a sor. Mami szólt, hogy tanítsam meg neki, de nem kellett, mert még emlékezett rá tavalyról!!! :-o
Kibontották az ajándékokat is. Három házikót kaptak, mindenki magának megfelelőt. Maja tündérházat, Erik egy farmot, Jana meg babaházat. Szuper ötlet volt, leszámítva, hogy Erik rá sem akart nézni a sajátjára, csakis a tündérházzal akart játszani. Maját meg nem nagyon érdekelte a sajátja, de ha Erik akar vele játszani, akkor tűzzel vízzel megakadályozza ezt. :)
De végül mindenki megtalálta a maga ajándékaiba a szépséget, és még a mi Jézuskánk is boldogan landolt.
Nagyon örültem, mikor mami odáig volt az általam horgolt möbius-stólának, bár Pimpi szintén horgolt kézmelegítője nem vitte a pálmát, de annál inkább a Rubint Réka dvd!!! És azt hiszem, papa túlélő kalauza is jó választás volt ... bár tudom, jobbat is nézhettem volna, de azok nem túl karácsonyiak. Papa ízlése már csak ilyen.
Aztán helyére került a Maja által kapott táncszőnyeg is. Miután a beüzemelés után rá kellett jönnünk, hogy egyáltalán nem neki való, "muszáj" volt a felnőtteknek kipróbálni, így eshetett, hogy hajnalig ... na jó, nem ,de sokáig tartó táncversenyt vívott apa és Pimpike.
Este nyugodtan feküdtünk le, és igazán nagyot aludtunk, a jól sikerült nap után.

Karácsony előtti napon

Persze megint mindent végig gondoltam.
Legfőképpen azt, hogy bár a fát nappal együtt feldíszítjük, az ajándékok csomagolása nagyon sok idő lesz, pláne, hogy mostanában nagyon későn fekszenek.
A fát még délelőtt feldíszítettük. Gyorsan ment, három segítségem volt. Bár Erik haladni akart, rohangálva fel és alá dobálta a díszeket a fára, legfőképpen mindet ugyan oda, de Jana segített, mert ő meg szedte le az Erik által feltett díszeket. Maja próbálta koordinálni az egészet, és végül a fa és a díszítés az ő ízlését dícséri. :)
Apa is hamar megérkezett így leküldtem őket egy kis esti levegőzésre és épp Alexék is lementek, szintén apával, így reméltem, van egy kis időm a csomagolásra. 10 perc elteltével, mikor még csak kikészítettem és rendezgettem, rájöttem nem lesz ez séta galopp, turbóra kell kapcsolnom, mert nem fogok végezni.
Fél óra elteltével, mikor izzadságtól csepegve próbáltam a különféle alakú tárgyakat díszbe öltöztetni, a ragasztó meg folyton elfogyott, megértettem, hogy anyu anno miért is nem szerette a karácsonyi készülődést, csomagolást.
Mikor úgy éreztem, hogy mindent becsomagoltam, halványan derengett, hogy apa szólt, hogy a ruhái mögött is van még ... fogalmam sem volt róla, mi lehet még, mikor már kb ezer játékot becsomagoltam. De megnéztem, és volt. Tényleg volt még ...
Rohanvást felöltöztem, mikor kész voltam, és hirtelen ötlettel, kapóra jött a kis idő és elszaladtam még két emberkének békés karácsonyt kívánni.
Egyik Alex volt, akit nagy készülődésben értem. Kicsit beszélgettünk, majd tovább álltam. Andiékhoz is becsöngettem, aki egyedül volt a két gyerekkel, és láthatólag nem tudta hova tenni az egészet. De később megbeszéltük, és annál jobban örült neki. És én is, hogy végül odaadtam, bár volt bennem kis hezitálás, mindkettőjük iránt. De ha jól belegondolok, akkor azért jó a karácsony, mert mindazt amit szóval nem tudunk megköszönni, megköszönjük tettel ... és adni tényleg jó!!!!
Persze megcsúsztam az idővel és egy dühös apára és három ordító gyerekre értem haza ... oda volt a karácsonyi hangulatnak.
Akkor meg még inkább, mikor fürdés után a nagy pakolászásban arra lettem figyelmes, hogy Maja áll a gardrób szekrény előtt és tátott szájjal ordítja, hogy megjött a Jézuska!!! Mert hogy oda rejtettem a becsomagolt ajándékokat, gondosan rácsukva az ajtót és elépakolva a szárítót. No meg mivel tudtam, hogy későn érek haza, kikészítettem nekik egy egy újságot, amit a gardróbban tartottunk. Persze Maja nem érte be eggyel, és gondolva, hogy ő akkor majd nyúl mégegyet lebuktatta a Jézuskát.
Ennél már csak az volt gázosabb, mikor kerekedő szemekkel rácsuktam az ajtót és húzkodtam arébb, mikozben magyaráztam, hogy nem is látott semmit, ő meg sírva szajkózta, hogy de ő akkor is látta ...
Később visszagondolva végülis semmi nem lett volna, ha ott és akkor nevetünk egyet és tudomásul vesszük, hogy a Jézuska rossz helyre rakta az ajnádékokat, de sebaj, mert végülis megtaláltuk, és másnap reggel helyett, akkor este hozta el.
De nem, mert mi akkor is erőltettük ezt a hülye dolgot és magyaráztuk, hogy márpedig ő nem láthatta. És mikor csak erősködött, akkor beláttuk, hogy valóban azokat láthatta, de csak megpihent a Jézuska és megmutatta, hogy ha tényleg jól viselkednek, akkor ezeket kapják. És ha még tényleg nem bonyolódtunk volna bele saját hazugságunkban, mindezt megfejeltük azzal, hogy míg én lefoglaltam őket egy mesével, addig apa a hálóban az ágy alá dobálta az ajándékokat, és mikor vége lett a mesének, meg is mutattuk, hogy na ugye hogy nem láttál jól!!! :/ Tudom, nagyon gáz volt az egész. És ennek súlyát akkor éreztem igazán, mikor végre a felkavart gyerekeket sikerült 10 fele ágyba parancsolni és mi megy kislámpával vadásztuk a csomagokat az ágy alól, ahol Jana békésen aludt ...

Cuki pillanat

mikor megkérdem Maját. No, most még meggondolhatod mit szeretnél a Jézuskától, még van egy kis idő ...
Mire ő: Hát azt, amit kapok! Már nem akarok mondani semmit sem, mert biztos becsomagolta már és akkor újra kéne csomagolni, azt meg nem szeretném. Az jó lesz, amit kapok ... :)))

Cuki pillanat

Mostantól ezeket fogom gyűjteni. :)

Szóval, cuki pillanat, mikor megkérdezem Janát: megyünk aludni?
Ő meg bólint egyet és édesen integet a kezével és mondja tátá! :)

:) rossz napok

csak nem akarok gyógyulni. Mindig visszaesem ...

Tegnap fodrásznál voltunk, én meg a nagyok. Eriknek marha rövidre vágta, de fiú, nem gond. Még jól is áll. De Majának is iszonyatosan levágta ... egész este sírtam miatta. Persze megnő ... 3 hónap és lesz rendes haja ... :/ de akkor is. Karácsonyra így elcseszni neki ... ő meg drága csak simogatja a semmit és mondja, de anya, én hosszú hajat szeretnék már, nem rövidet ... én meg csak sírok ...

Jana meg nem alszik. Cicin éjjel és nappal és már annyira unom az altatását ... meg az egész alvás mizériáját ... éjjel órákig lóg a cicimen és kb átlagban 5ször kel. Nappal meg jó esetben alszik egy órát nélkülem ... rossz esetben annyit sem ... annyira unom már, hogy el nem tudom mondani. Folyamatosan rajtam lóg, egyik kezemben állandóan ő van. Másikkal meg próbálom intézni a dolgaim.
De még csak véletlenül sem simogathatom meg a nagyokat, ne adj isten ölembe üljenek. Akkor hiszti rohamban tör ki. Tegnap kendőben sétáltunk és a nagyok kezét megpróbáltam megfogni ... majdnem kiesett a kendőből úgy üvöltött ... nagyon nehéz most nekem vele. Persze közben meg egy tündér, de hogy levegőt se tudjak nélküle venni ... még wc-re is csak úgy tudok menni, ha az ölemben ül közben ... és azt hiszem, többet van cicin, mint egy újszülött ... elfáradtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Fodrász

Gondoltam én, hogy majd jót teszek.
Még karácsony előtt szépítkezünk egyet. Én és a gyerekek. Már hosszú volt a hajunk és ráfért egy KIS igazítás. Hosszas hezitálás után, (sajnos) nem Évihez mentünk, mert úgy volt, hogy egyedül leszek a hárommal és Évi a múltkoriból kiindulva lassabban dolgozik és inkább a nyáron már egyszer kipróbált Gabit választottam. Persze az meg sem fordult a fejemben, hogy mondjuk nem kellene egyszerre mennünk, hanem elsőre elviszem a gyerekeket, aztán később egy másik időpontban elmegyek én is. Á, ilyenek nem jártak a fejemben, csak az, hogy milyen jól kigondoltam én ezt.
Aztán végül úgy alakult, hogy szerencsére Pimpi épp ráért, így el tudott jönni Janára vigyázni, aki épp el is aludt, mikor menni kellett volna.
Odaértünk és persze várnunk kellett. Később megkérdezte, hogy ugye kettőre kellett jönnünk, mondtam nem, fél kettő! Már ekkor gyanús lehetett volna ... de nem, vártunk. Gyerekek meg kezdtek bepörögni.
Aztán végre sorra kerültünk. Először persze hős bátor Erikünk ült be. Kérdezte Gabi, milyen legyen. MOndom jó kis fiús. Nekiesett és úgy levágta, hogy gyakorlatilag a mi saját gépünkkel is neki mehettem volna, talán hosszabb marad úgy. Mami jobban levágta neki a nyáron.
Aztán jött Maja. Kérdezte milyen legyen. MOndom jó kis csajos. Meg hogy arra gondoltam, hogy hátul nyírjuk föl, hátha akkor hosszabbnak látszik. Talán ezt értette félre, és a nyírjuk jól fölt, ő nyírjuk jól meg-nek hallotta. Lényeg, hogy neki esett, hullottak a tincsek és igazán csak itthon eszméltem fel, hogy teljesen olyan vágott neki, mint Eriknek. Úgy meg kopasztotta!!!! Az amúgy sincs haja gyereknek most egyáltalán nem lett. Semmi lányos, vagy csajos nem lett benne. Ráadásul itthon még utána is kellett igazítanom, mert bár azt kértem, hátul nyírja fel, hátul meghagyta a hosszát és egyszerűen olyan bundesligás frizurája lett. :/ Sírtam! Konkrétan tényleg!!! Így elcseszni, ráadásul karácsony előtt!!! És bár később láttam, hogy jól áll neki, a tényen mit sem változtatott, hogy kislányoknak nem vágnak ilyen hajat. 16 évesen nekem is volt ilyen, de akkor már ... és első ránézésre, mivel a betegségben is jól megfogyott, úgy nézett ki, mint a beteg gyereke, akinek a betegsége miatt kellett levágatni a haját. Ránéztem és a gyomrom összeszorult ... jaj, csak ne!!!!
És mikor megsimogatta és szólt, hogy anya, de én hosszút akartam, nem rövidet ... de szerencsére nem zavarja túlzottan.
Én még annak sem tudtam örülni, hogy hármunk közül legalább engem jól megcsinált ... kit érdekel!!!!! De Maja haja!!!!
Hát így jártunk ... Anya megint túlokoskodta a dolgokat! :(

Titkos randevú

Egyszer, még novemberben telefonált Pimpi, hogy ugye hogy szabad ez az estém. :) Hát persze!!! Majd szólt, hogy bár amit akart nem jött össze - színház!!!! jaj de bántam!!! - de ha gondolom, akkor egy csajos estére mindenképpen vevő.
Naná, hogy kapva kaptam az alkalmon. Nem terveztünk semmit, hiszen nem is az volt a lényeg, hogy hova megyünk, hanem inkább az, hogy együtt és ketten és gyerekmentesen.
Apa szabit vett ki megint, hogy már időben el tudjunk indulni. Sőt délelőtt még elrobogtunk Pimpi cuccáért is, hogy még azzal se kelljen időt vesztegetni, hogy eljön hozzánk a cuccát lerakni. :)
Szóval délután háromkor széles mosollyal és nagy tervekkel vártam a suli aulájában.
És csak vártam ... és vártam ....
Nem! :) nem így volt. Nagyon gyorsan jött ő is, és innentől kezdve nem számított semmi.
A terv a WestEnd volt. Elsétáltunk hát a HÉVig, majd oda érve, úgy döntöttünk, hogy villamosozás helyett sétáljunk inkább. És jó társaságban milyen gyorsan telik sétálva 3 megálló!!!
Végülis oda értünk és csak andalogtunk és sétáltunk semmi cél nélkül. A végén azért még sikerült megvennem Dundika Fő karácsonyi ajándékát, egy zuzut - és most már tudom ez aztán igazán talált. :)
Majd hazafelé vettük az irányt, szintén sétálva az enyhe hóesésben. :)))
Lassan hazalértünk, megnéztük még a VV-t és lefeküdtünk.
Szuper jó élmény volt, igazi karácsonyi ajándék.
Remélem máskorra is jó vagyok egyre Pimpinél! ;)

Advent negyedik vasárnapja

a negyedik angyal érkezése:

Mindössze egy hét van hátra az ünnepig. A mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.

A negyedik vasárnapot követő héten elérkezik az év legszebb ünnepének ideje, a szeretet és béke időszaka, a karácsony.

Ovis karácsonyi ünnep - mert persze hogy ...

Apa itthon maradt, mert én ugyan még egyszer hárommal egyedül SOHA többet.
Aztán persze semmi nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. :(
Kezdődött azzal, hogy először arra gondoltam, hogy kettesben megyünk Majával. Aztán eszembe jutott, hogy talán apa is kíváncsi lenne rá ... bár ezeknek jelét soha nem mutatja, de reméltem, hogy van benne kíváncsiság. Felvetettem a kérdést, hogy menjünk?
Szokásához híven nem adott egyértelmű választ, ahogy én gondolom. Köszi!
Már ez nem esett jól.
Aztán csak sikerült felöltözni, bár a magamnak szánt fehér ünneplős ingemről az utolsó pillanatban kiderült, hogy igencsak ... khm ... hogy is mondjam ... összement. :) De sikerült elindulni.
Nagy volt a nyüzsi, szokás szerint.
Gyerekek öltözködtek, csak épp a szülőknek fenntartott hely volt nagyon szűkös ... de csak sikerült leülni ... aztán Paula néninek meg elénk ülni.
Mikor már majdnem elkezdődött a műsor, kiderült még valaki nincs felöltözve, no és persze az is - amire egyébként számítani lehetett, - hogy Jana nem bírja tovább.
Felálltam és igyekeztünk kifele, de mivel a kislányt még öltöztették, ezért hagytam, hogy Jana még odamenjen Majához egy ölelésre. Persze hogy nem akartam én, hogy ottmaradjon, persze, hogy nyúltam már érte, mikor persze hogy megkaptam a szokásos Paula-beszólást: vedd ki őt!
És kimentünk és én kintről néztem, hallgattam végig a műsort, apa bentről Erikkel.
Szerencsére nem volt túl hosszú és gyorsan megkezdődött a dőzsölés. Ilyenkor sütiznek a gyerekek. Elegánsan megoldottam, hogy egy előre csomagoltat vittem be és mivel tudtam, hogy Paula húzni fogja a száját miatta - milyen jó, hogy már nem ez az első évünk - ezért Böbe néninek adtam oda előző nap. Persze nem is került az asztalra ... és persze erre is számítottam. :)
Ja, voltak még bakik. Mert hiába készítettem ki Majának az ünneplős ruháját még itthon, aminek örült is, persze hogy nem tetszett neki, hogy polót kell alá vennie. És persze hogy ezen úgy megsértődött, hogy a műsör elejéig kitartott.
Aztán a végén persze hogy az időben megvásárolt és most végre nem elfelejtett ajándékokat sem akarta odaadni, közölte én vettem, adjam én. Köszi! :/ Szerencse, hogy apja ott volt, fülön ragadta és mentek. Én meg persze hogy náthám csúcsát éltem meg, pilláim alatt alig látva, levegőért kapkodva próbáltam elhitetni magammal és másokkal is, hogy de én jól vagyok.
Végre menekülöre foghattuk. Vége lett. Fura, hogy semmi ünnepit nem éreztem benne. Pedig most megélhettem volna, no de a sok persze hogy ...
Aztán még mikor délben Majáért mentem, és szóltam volna, hogy akkor mi most elköszönünk és jövő héten már nem jövünk, persze hogy Paulának akkor akadt nagyon fontos beszélhetnékje, így 5 percet ácsorogtam az ajtóban, majd mikor szóhoz jutottam elrebegtem mit akartam, Paula szólt, hogy elnézést kér, amiért beszólt délelőtt. Én meg persze hogy nem azt mondtam, amit kellett volna - már megszoktam! - csak egy semmi gonddal intéztem el. No de legközelebb!!! Mert lesz, már előre tudom! ;)
Hát így ért véget a 2011es betlehemes játék, karácsonyi műsor és szereplés az oviban.

Jellemző

Játszanak. Persze összevesznek. MOndom Erik, figyelj! Előbb Maja lesz a doktor néni, te a beteg. Aztán cseréltek. Te leszel a doktor néni, Maja a beteg.
Nem jó!!!!! Én fiú vagyok!!!
Nézek értetlenül.
Én fiú vagyok, érted?
Ja, ok, akkor te leszel a doktor bácsi!
Mosolyog megnyugszik. MInden ok!

Nehogy elfelejtsem leírni

Kedden dokinál voltunk. Kicsit hezitáltam, mert ERik jól volt és nem akartam volna megfertőzni a rendelőben. De megoldódott, mert nem akart jönni.
Írtam már, hogy szoktam őket a nagyokat itthon hagyni, néha jól jön. Erik a legjobb etekintetben.
Most is hallani sem akart afelől, hogy jön. Nem is bántam.
Aztán persze kicsit sokáig elnyúlt. Siettünk, ahogy tudtunk, de így is majd 3/4 óra volt.
Mikor hazaértünk, Erik a bilin ült. Kakilt. És ült rajta, várt minket.
Édes szívem egy ideje ott ülhetett, mert elég piros volt a feneke, ahogy megnyomta a bili. MOndta, szólt, hogy kész van, nem jött senki, hát várt ... édes szívem. Amellett, hogy megfacsarodik a szívem egy kicsit ilyenkor, nagyon büszke is vagyok rá.
Hát ezért is imádom őt annyira nagyon!!!!

Van mit pótolni

Igen, tudom. Telnek a napok, de nem sokasodnak a bejegyzések.
Ennek csak egy oka van, de aki gyerekes az rájöhetett. Naná, hogy betegségek. Maja kezdte péntek éjjel belázasodott és tartott mindez hétfő estig. Kedden már csak hőemelkedése volt. Kedden lejutottunk a doki nénihez is, addigra Maja jól volt, viszont Janán voltak felfedezhetőek a betegség nyomai. Szóval, most ő kezd belemenni, én meg próbálok mindent megtenni, hogy ne.
Közben persze hárman itthon - ma már mentek bölcsibe, oviba - és naná, hogy én sem vagyok jól. Először Maja betegséget kaptam el, fájt a torkom rendesen, de sikerült legyőrnöm, viszont megérkezett a szokásos menetrendszerinti megfázás. Levegőt nem kapok napok óta, aludni alig, egyik szemem napok óta sír ... folyik a könny belőle, fájnak és égnek és ... hát nem mondom, hogy így könnyű az élet ...
Szóval, tudom, és jövök, amint látok! :)

Advent harmadik vasárnapja

a harmadik angyal érkezése:

Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával. A fény ragyogni kezd, s megtölt minden embert békével és boldogsággal.

Megoldottam

Dundi előszedte az ágy alól a járássegítőt. Játszik vele. Erik észreveszi mikor egy pillanatra otthagyja. Naná, hogy összekapnak rajta. Tépik, harapják egymást. Anya okos, megoldani igyekszik a helyzetet. Berohan a szobába, előszedi a másik - csak nem éppen ugyan olyan - járássegítőt. Tádám, odaadja.
A bírkózó felek rámnéznek. Egy pillanatra megáll a levegő, majd ordítva esnek mindketten a másik járgánynak, és már azon tépik egymást ...

Sikeresen megoldottam!!!! És ilyenkor mondja valaki, hogy könnyű itthon lenni és gyereket nevelni ...

Jana alvás

Rég nem írtam róla, mert igazán nincs mit. A helyzet változatlan. Borzasztó!!!!
De tényleg. Azt hiszem, ő az első gyerekem, akit mondjuk a fogzás is megérint. Vannak pillanatok, mikor elég jól alszik, ami annyit tesz, hogy 2-3szor kel. Aztán máskor meg, mint pl most éjjel is, kétóránként. Vagy a legjobb, mikor kb fél óránként csak felnyög és ráordítok, hogy aludj már. Csönd és fél óra múlva újra.
A délután alvásai sem jobbak. Azt szinte biztosra kehet venni, hogy ha elalszik, akkor egy óra múlva kel. Ilyenkor jó esetben sikerül visszaaltatni, de legtöbbször nem. De ha igen, akkor is még fél órát alszik és kész.
A múlt héten valahogy korán elaludt, aludt egy órát és nagy nehezen délután aludt még egyet. Ez tökéletes lenne neki, kiegyensúlyozott volt is nappal, de ami múlt héten ment, az persze most már nem.
Valahogy sehogy sem tud beleilleszkedni a napirendbe. Mert azzal, ha délelőtt alszik, akkor nem jutunk le sétálni Erikkel. Ha meg délig húzom, akkor meg azért nem jutunk le, mert ordít. Ha nem alszik eleget nappal, márpedig általában nem, akkor ordít este.
Ettől persze nem könnyebb őt elaltatni. Általában akkor alszik el jól, ha előbb a nagyokat kísérjük be, gondolom így látja, hogy ők is alszanak, nem marad le semmiről. De a nagyok fél9-9nél előbb ritkán fekszenek. Na már most, ha ő 9kor alszik és reggel 6kor kel, az ugyebár barátok közt is 9 óra, és ehhez még jön a nappali egy óra alvás ... nos ugye senki nem csodálkozik azon, hogy ettől nem lesz egy majd 15 hónapos kiegyensúlyozott.
Pláne nem az anyja... idejét sem tudom, mikor aludtam egy jót. Ha már hulla fáradt vagyok, akkor megtisztel azzal, hogy nem kel, csak mondjuk 1-2 fele először. De általában nem ilyen, és már 11től kezdődik az éjjeli műszak. És hajnal fele nem hogy bealudna, sokkal inkább többször kel, és egyre nehezebb visszaaltatni.
Általában ordítva kel éjjel. Ez azt jelenti, hogy üvölt. Erre riadunk mind. Felveszem, szopizik, aztán kis idő múlva visszateszem az ágyába. Igen, vissza, mert hiába lenne könnyebb, ha ott alszik, nem jó, mert attól nem alszik, sokkal inkább felkel. Illetve aludna, ha hagynám, hogy cumizza a cicimet. De nem hagyom, mert már fáj, felázott már egy párszor, és már kb 15 hónapja alszom ugyan abban a pózban, és már első nap sem volt kényelmes ... fáj minden tagom. Igaz, hála a prána párnámnak, a nyakam legalább rendben van, viszont a hátam ...
Szóval, sehogy és semmi nem jó. Néha már reménykedem, aztán történik valami és ismét két óránként kel. Egy időbe bevált, hogy ráordítottam, hogy aludj. Visszafeküdt és aludt. De már ez sem mindig működik.
Bevallom, baromi fárasztó. Szinte hónapok óta nem volt olyan éjjel, hogy ne anyáztam volna, hogy ne kértem, könyörögtem volna neki, hogy aludjon már!!!
Elkeseredett vagyok. És közben meg imádom, mert olyan aranyos. Akaratos, de aranyos.
Megyek, mert kel ... :/

Ovis Mikulás

Ma ez is megvolt. Izgultam, mert úgy volt, hogy apa itthon marad és Janát nem viszem, de persze mint mindig minden ez is áthúzásra került.
Maját elvittük oviba, Erik persze itthon maradt, aztán haza, itthon megreggeliztünk, illetve csak én, mert sikerült úgy elsóznom a lágytojást, hogy én is alig tudtam megenni.
Aztán öltözés és elmentünk az oviba.
Ott már nagyon készülődtek, Maja rettentő izgatott volt. Pakoltak össze, leültek a szőnyegre, persze Erik is. Maja kérte Janát is, szerette volna, ha vele van, de mondtam jobb lesz neki nálam. :) Aztán énekeltek és vártak. Édes volt Erik, mert gyakorlatilag az összes éneket elénekelte ... halandzsa nyelven, mert persze nem ismerte őket, de ez nem tántorította el.
Aztán megjött Miklós püspök. A gyerekek énekeltek, verset mondtak ... Jana csak egyszer hisztizett be, mert egy másik kislány is ott volt, Karolina, Barbi testvére és játszani szeretett volna vele, de nem engedtem. Én meg akor pipultam be, mikor Jana elvette a fényképezőt és így minden rögzítési lehetőségemtől elestem, még azt sem tudtam felvenni, hogy Maja milyen szépen mondja a versét. Nem kicsit vagyok emiatt dühös ...
Aztán elkezdték kiosztani az ajándékokat. Maja megkapta, és édes Erik, mikor mondták hogy holdacska, akkor ment ... pedig az nem is ő, hanem Andris. Illetve hát neki nincs is jele. De nagyon elszomorodott, mikor nem kapta meg az ajándékot. Mondtam neki, hogy várjon. Ő állt a télapó mellett és várt, várt ... már úgy tűnt, mindenki megkapta az ajándékát, de ő még mindig csak állt és várt ... persze nem is értettem az egészet. Mert mikor Sárika apukája lemaradt, hogy lefényképezze a kislányát, ahogy átveszi az ajándékot, akkor őt vissza"tapsolták" és mintegy 5 percet vártunk, mire apukának sikerült lekapnia ... de hogy mitől különlegesek ők, azt nem tudom. Az én fiam meg csak állt és várt, és mikor tök mindegy lett volna milyen sorrendbe adják, legalább figyelhettek volna rá ... de nem. (sőt asszem tavaly még arra is figyeltek, hogy a tesók egyszerre kapják meg ... most nem!!!) De végül csak elérkezett az ő pillanata és átvehette. És olyan büszke volt, és visszaült a helyére és csak fogta és ölelte. :)))
Aztán vége lett, még leültek az asztalokhoz és ettek jó pár szaloncukrot, majd öltöztünk és kimentünk az udvarra. Még játszottak ott egy kicsit, majd hazajöttünk.
Büszke voltam rájuk, ügyesek voltak.

Új képek

Tettem fel képeket ide:

... katt ide

Mézeskalács sütés

Hát most elkezdtük mi is. Már régóta terveztem és ma úgy alakult, hogy megcsináltuk. Tök jó receptet találtam, nem éppem hagyományos mézeskalács, de finom puha lesz és szerettük csinálni. Ja, mert hogy segítségeim is voltak ám:
Nem csak gyúrtak, de nyújtottak is ... a dekorálással majd várunk egy kicsit. Meg kell találnom a megfelelő szerszámokat, amivel célt is érünk. De a lelkesedés így is nagy volt. :)

Advent második vasárnapja

A második angyal érkezése:

Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.

Esti tv-zés ...

Már a kicsi is helyet követel magának ...

Erik és az ő lelkivilága

Már írtam róla, hogy milyen nagyon jót tesz neki a saját programjai. Mennyire örül magának, hogy ő ér el eredményeket, hogy vannak dolgok, amik csak az övé. Az úszást teljesen természetesnek veszi és nem mondja, hogy Maja is menjen. Ha megkérdem, igennel válaszol, de nem nehezményezi, hogy ez csak az övé. Sőt, teljesít benne és szereti. És a bölcsi még csak fokozta azt, hogy neki egyedül kell helyt állnia. Önálló lett, elfogadó és kedves, és nem nyafog és nem hisztizik és segítőkész és olyan nagyfiús.
Hihetetlen módon megváltozott. Nagyon örülök neki, hogy megléptük ezeket a lépéseket. Miatta. Szemlátomasát jót tesz neki.
És akkor - bár túl messze menő következtetéseket még nem akarok levonni - de felmerül bennem ,hogy igaz a mi ovinkban szokás, hogy a tesók egy csoportba kerülnek, mégis most azt gondolom, hogy lehet hogy nekünk ez nem tenne jót. Fontosnak tartom, hogy Erik kikerüljön Maja árnyékából és maga vívja meg a harcait és érjen el eredményeket. Nem hiszem, hogy az oviban gyámolításra szorulna, hogy a tesója nélkül nem boldogulna el, ugyan akkor Majáról sem érzem, hogy ő ettől több lenne, ha a kistestvérét kéne elvezetnie. Persze önbizalom növelő lenne neki, de nem hiszem, hogy erre szüksége lenne. Szépen megtalálta a helyét a csoportba, szereti és bár szívesen anyáskodik, nem hiszem, hogy veszítene, ha az oviban nem tenné ezt a tesója felett. És ha meg tudnám beszélni, hogy a piros csoportba járjon, akkor annyira nem is lennének elválasztva és az udvaron is találkozhatnának ...
Nem tudom. Egyenlőre érik bennem a gondolat és ha ez így marad, akkor azt hiszem kicsit nehéz menetem lesz az oviban ...
De most egyenlőre örülök annak, hogy Erikre ilyen mértékben lehet számítani, hogy kiegyensúlyozott és boldog és igazán tud nevetni és tud is. És újra önmaga.
Kedden a Maja tornáján is olyan szépen eljátszott. Egy fehér plüss kisegérrel játszott szinte végig. Felmászott mindenhova, segített neki, hajókázott egy műanyag fényképezőgépen ... a könyvtárban érdeklődve lapozgatta a könyveket, ha szóltam jött, ha kellett ott volt ... és mindezt mosolyogva és lelkesen. Imádom!!!!

Futásra fel, második fejezet.

No ez a mai már igazán rohanósra sikeredett. Gondoltam én, hogy a hétfő csak bemelegítés ... :)
Akkor reggel megint rohanás, kicsiket felöltöztetni, rohanás a bölcsibe. Erik el, már hátra sem néz, aztán rohanás haza ... de Kati néni még szól, hogy elkérné a pénzt, mert hát nagyon hónap vége van és fel kéne adnia (halkan megjegyzem, hogy nem borzasztó nagy összegről van szó, és amúgy is tudja, hogy odaadom, meg is előlegezhetné, de nem, inkább szól ...) Így rohanás haza, Maját felöltöztet, oviba be, majd rohanás egy automatához, mert persze hogy nem volt nálam pénz és újra vissza a bölcsibe.
Majd rohanás haza, ebédet főztem és közben elterveztem, hogy akkor a nagy csendben porszívozom egyet. Ezt csak Dundika szúrta keresztül, mert naná, hogy rájött az elalhatnék. Sebaj, legalább le tudtam ülni egy órára.
Majd 11kor indul a nagy menet. Csomagol, öltöz, öltöztet, rohanás Pimpihez, hogy odaadjuk a mami sapiját és az elkészült adventi koszorút, majd puszi-puszi, rohanás Erikért. Édes szívem, szuper jó volt, semmi gond nem volt vele. Igaz, az udvaron motorozás után megint unatkozott és szólt, hogy ő már éhes, be kéne menni :) Magdi néni mondta is, hogy kicist előbb kéne menni, hogy együtt egyen a többiekkel, mert láthatóan ha máso játszanak, őt már annyira nem érdekli a kaja és inkább ő is menne játszani. Így viszont éhes lesz ebédre ... mert hogy tízóraira is kérne már kaját. :) Kis haspók. Igazi pasi!!!
No, aztán rohanás Majáért az oviba, mert most persze nem akart ott aludni. Amit egyébként én sem bántam, mert úszás van és ilyenkor korábban befejezik az ebédet. Épp időben. Igaz, kicsit beszélgetni leálltam - miért is zárt be a kedvenc zöldségesem? Hát mert túl olcsó volt és derogált a népnek bemenni hozzá, nem esett útba ... no komment - de épp időbe értünk az oviba. Persze kaptam lecseszést, mert korán jöttem, még mesét szeretne hallgatni. No szó sem lehet róla ... akkor legközelebb itt alszol. :)
Aztán futás haza és ha már így alakult, akkor a múltkor elmaradt porszívózást is megejtettem, míg a törpök játszottak. Végül csoda módján sikerült mindnek elaludnia - el sem hittem - és viszonylag nagyot is aludtak, így én készülhettem kicsit a karácsonyra. Mikor felkeltek, vacsit készítettünk és mikor apa megjött én elrohantam aquázni egyet ... az óra végén már a lábam alig bírtam emelni, annyit futottam napközben.

És megjegyzem, hogy ennyi rohangálás mellett is kövér vagyok, és a héten is megkaptam, hogy látják, jön a negyedik ... :(

Mert a hétfő mindig nehezebb ...

Persze, mert én találtam ki. Mert hogy ha Erik itthon maradhat, ha Maja oviba megy, akkor Maja miért ne maradhatna itthon, ha Erik bölcsibe megy.
Így hát reggel - mert miért ne éppen ma aludjunk el - kapkodva összekaptam a lakást és magunkat, két kicsit felöltöztettem és rohanvást ... de azért mégse tűnjön annak, nehogy Erik megijedjen, vagy elfáradjon indulás a bölcsibe. Ott vetkőztetés, és Erik szaladt máris be a csoportba, hátra sem nézve, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez.
Aztán rohanás haza, most már lehet, mert csak a babakocsit kell tolnom, az meg száguld, ha akarom, öltöztetés Maját és irány az ovi. Maja ugyan kicsit ellenszegülve, de végül ott alszik.
Így a déli rohanás elmarad. No, majd legközelebb ...
Azért hogy este sem unatkozzak, egy Zumbával toldottam meg a napot. Heninek a Maja tornájáról is kedve támadt és kis rábeszélésre elmentünk. Jaj, de jó is volt. Már el is felejtettem milyen jól tud esni, testnek és léleknek.

Advent

Hagyományok:

A karácsonyt megelőző négyhetes időszakot számtalan hagyomány övezte. Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, így nagyszerű alkalom nyílt a varázslásra. Úgy tartották aki András napján párnája alá egy férfi ruhadarabját teszi, álmában meglátja leendő párját. Erdélyben úgy tartották ebben az időszakban a gonosz szellemek alakot öltenek, s a házakba lopózva igyekeznek rontást hozni az ott lakokra, így reggelig minden ajtót és ablakot zárva tartottak.
Az Alföldön egy régi szokás szerint a hajnali mise haragszójára a lányok mézet és cukrot ettek, hogy magukhoz édesgessék a kiválasztott férfit. Salgótarján környékén az a hír járta, advent idején tüzet lehelő emberek járnak az éjszakában, s ellenük az egyetlen védelmet a rózsafüzér jelenti. Az évszázadokkal ezelőtti pogány hitvilágban szintén a gonosz szellemeket igyekeztek elűzni, legtöbbször szent növényeik segítségével.

Az adventi koszorú hagyománya

Az adventi koszorú elkészítésének divatja csupán a XIX. században jött divatba, azonban már a pogány korban is léteztek hasonló ünnepi díszek. Magyalt, fagyöngyöt és örökzöld növényeket használtak az ajtók díszeként. Európában először Heinrich Wichern, egy lelkész tette az ünnep részévé a koszorút. Egy gyertyákkal díszített csillár segítségével jelezte az árvaház gyermekei számára az ünnepig hátralévő időt. Az észak-német területet követően hamarosan Ausztriában is meggyulladtak az első gyertyák. Ma már szerte a világon az ünnep népszerű kellékévé vált az adventi koszorú, s a vasárnapi gyertyagyújtás fokozza a várakozás örömét.

Advent első vasárnapja

Hát elég viharosra sikeredett.
Vagyis nem úgy tűnt, mert semmi kedvem nem volt semmihez. Nem szeretem, mikor a nagy unalmam húz, csak húz lefele. De hideg volt, lemenni sem volt kedvem.
Aztán délután gondoltam egyet, és megnéztem milyen program lesz a Fő téren ... persze most már tudom, hogy elnéztem, és a vasárnapi helyett a szombatit néztem. :/
MIndegy, jónak tűnt. No meg a legfőbb cél az volt, hogy mivel azt találtam ki, hogy Majának úszás helyett legyen a program, hogy elmegyünk korcsoláyzni míg a két kicsi alszik, de ő egyáltalán nem lelkesedett az ötletért, gondoltam megnézzük, aztán hátha kedvet kap.
Beöltöztünk és bepakoltuk magunkat a kocsiba délután.
Sajnos senki nem volt lelkes, csak én, és reménykedtem benne, hogy nem a nagy semmire megyünk ki. De amikor meglátták a fényeket, már mindenkit érdekelt mi lehet ott.
Viszonylag sokan voltak, de minket egyáltalán nem tántorított el, ráadásul még éppen odaértünk a nagy kedvencem: Harcsa Veronika koncertjének végére. Hát ennél jobban nem is lehetett volna megalapozni a hangulatomat. Imádom a hangját!!!! Szerencsére a gyerekek is szeretik, így tátott szájjal hallgatták végig.
Aztán körbenéztünk a kis vásárban. Igazán kicsike meg kell hagyni. Viszont a Liliomkert kofásai árulnak, és onnét nagyon jó emlékeket őrzök, és ízeket, így hangulatos séta volt. Kevesen voltak, és úgy tűnt, hogy kiürülni látszik, de mikor Erik meglátta a kosárkörforgót és megkérdezte, hogy beleülhet e, mi meg sajnálkozva mondtuk, hogy nem, mert már bezárt, a hölgy ezt meghallva szólt, hogy dehogyis! Sőt, még rábeszélt minket, hogy Janát is ültessük bele. Bár én kétkedtem, beült és mosolyogva, vigyorogva forgott körbe. A végén meg ordított, mert nem akart kijönni. Sőt földhözvágós hisztit nyomott, mikor el akartam hozni. Erik is nagyon élvezte, mosolygott, nevetett végig.
Olyan jó hangulat lett, hogy az addig tétlenül lófráló tv-sek is megtaláltak minket és kapóra jöttünk nekik. Aztán jöttek velünk, mert átmentünk a csigafutamos versenyezni. Három csiga, kurbli és a feladat: tekerni, tekerni, tekerni, ki lesz az első. A két nagy tekert, a kicsi meg futott a csigák után. Nevettünk, kacagtunk, szurkoltunk ... hej nagyon jó volt.
Aztán még megnéztük a korcsolyázókat és mikor elkezdtem beszélni Majával, Erik szólt, hogy ő biza kipróbálná a korcsolyázást. Olyan édes mostanában. MIndenben benne van, mindent szeret ... de erről még írok.
Aztán még vettünk kürtös kalácsot, vagyis apa állt sorban, addig a gyerekek a pályáról kidobált "hóval" játszottak. Hogy élvezték!!! De jó lenne, ha megint lassan esne a hó.
Igazán jó kis késő délután volt. Megfagyva bár, de vidáman és éhesen tértünk haza, hogy jól befaljuk a kürtös kalácsot!!!

Advent első vasárnapja - az első angyal megérkezése

Az első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll le az égből, az első vasárnap angyala. Leszáll az égből, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik észre. Ma először, keresi azokat az embereket akik meghallják hangját.

Erik és az úszás

Maja nem akart menni, nem kérdeztük, nem mondta. Így apával ketten indultak neki szombat reggel.
És úgy alakult, hog magán órát vehetett Erik, mert hogy a csoportjába - ami egyébként sem nagy, összesen 4en vannak - senki nem jött el. Így Ildikó nénivel ketten lubickoltak. Erik nagyon ügyesen végig csinálta a feladatokat, nem akart kibújni alóla. Felelősségteljesen és ügyesen csinált mindent.
Örültem neki, mert így legalább Ildikó nénivel is összebarátkozott, és remélem, következő alkalommal sem lesz gond. :)

Negyedik nap a bölcsiben

És egyben beszoktatásunk vége is.
Mert hogy reggel elkísértem, puszit nyomtunk egymásnak és már csak délben ebéd után találkoztunk. Vagyis kivételesen nem én, hanem apa ment érte, mert hogy itthon maradt. Volt nagy öröm!!! És Magdi szerint semmi gond nem volt vele. Csak egyszer keseredett neki, mikor pisilés közben olyan lett a kisnadrágja. :) De nem volt gond, kicserélték és már rohant is játszani.
Ebédelni sokat evett, meg úgy egész nap is.
Aztán Maját is begyűjtöttük és olyan nagy volt az örömködés, hogy Erik alig akart lefeküdni. Végül csak sikerült lenyomni, és addig Majával leszaladtunk elkészíteni az adventi koszorút. Ketten mentünk, csodásan haladtunk. Nagyon ügyes volt, büszke voltam rá. Bár a megszólalásig szinte olyan lett, mint a tavalyi, de azért mégsem. :)
Majd mikor kész voltunk, gyorsan felszaladtam Erikért és mivel a tavalyira nagyon vigyáztunk, megmaradt, ezért ő is kidíszített egyet. A kicsike kis baj az volt, hogy a tavalyi díszek is megvoltak, azokat ragasztottuk fel, és volt ami Majának megtetszett és szerette volna az övére rátenni. :) De megegyeztek szépen és most minden hiba nélkül abszolváltuk ezt is. :)
Addig Jana szépen elvolt apával, illetve már nagyon fáradt volt, mert alig egy órát aludt, így apa levitte sétálni. Édesek voltak, mikor utánuk mentünk.
Most Maja maradt itthon - úgy látszik nagyon bejön nekik ez az egyedül maradok itthon dolog, rettentő büszkék magukra - Erikkel mentünk utánuk. Bár Erik közölte félúton, hogy én menjek csak nyugodtan Janáért, majd ő visszamegy egyedül ... no azt azért mégsem engedtem. :)

Harmadik nap a bölcsiben.

Kicsit késve érkeztünk, mert mamiék vonata kimaradt. Szeretem ezt a fajta szolgáltatást, ami az évek alatt mit sem változik. A MÁV már csak MÁV marad. Se szó, se beszéd, mintha nem is lenne, úgy csinálnak egy-egy vonattal kapcsolatban. Ja, kimaradt? A menetrend csak tájékoztató jellegű. Köszi!!!
MIndegy, túl nagy gond nem volt belőle. Maját elvittem oviba, megreggeliztünk kényelmesen és mami már itt is volt, Pimpivel!!! :))) Kicsit beszélgettünk és már indultunk is. Épp tízóraira értünk be. Magdi nénivel beszélgettem pár szót - többgyerekes gondokról, középső gyerek szindrómáról ... érdekes, hogy ugyan azok jönnek elő - aztán ajtó becsuk, szia Erik. És délben mentem csak érte, ebéd után.
Szépen elvolt, eljátszott, nem volt vele gond. Ebédből kicsit keveset evett - később elmondta, hogy mert meleg volt :/ - minden szuper volt.
Lelkes volt és aranyos. És tényleg azt érzem, hogy ezt a sajátjának érzi, ez ő és büszke rá. És mesél Majának, Maja kérdezi, és viszont. És beszélgetnek az oviról és bölcsiről. És van már barátod? :)
Magdi néni szerint Erik aranyos volt, mert az egyik kislánynak felajánlotta, hogy nagyon kócos, de hoz neki csattot, mert nekünk úgyis sok van és majd akkor ő is szép lesz. :) HÁt ilyen a mi Erikünk.
Aztán nagyot aludt itthon ... aludt volna nagyobbat is, csak Jana felordított és halsütés közben nem tudott a cicimen lógni. Aztán játszottunk nagyot Pimpivel és mamival. Jó gyorsan elment a délután és már indulhattunk is a tornára.
Ott aztán ERik megint hozta a formáját, beült a könyvtárba és olvasott. Illetve mivel korán érkeztünk, mindhárman beültek és olvastak. Olyan édesek voltak, szerencsére a telefonommal sikerült lekapnom őket ... remélem egyszer majd ide kerül a kép. :) Szeretem ezeket a pillanatokat.
Aztán Erik ott is maradt, így én csak Jana után rohangáltam, de beszélgetni is tudtam. :)
Jó kis nap volt, annak ellenére is, hogy csak pár szót tudtam váltani mamival. :) majd legközelebb!!! :)))

Második nap a bölcsiben

Mert hogy öles léptekkel haladunk.
Ma megint 10re mentünk és egy kis játék után irány az udvar. Ekkor meg anya pát intett és lelépett. Ebédet kellett befizetnem, gyorsan szaladtam, madj vissza, de kinn maradtam a folyosón és Magdi is kinézett és szólt, hogy Erikkel semmi gond nincs, szólt, hogy folyik az orra, meg voltak benn pisilni is, szóval maradjak nyugodtan, megebédel egyedül. És így is lett. Igaz, kicsit lassan őröltek a malmok, mert Magdi egyedül volt és a másik csoport is lassan haladt, de végül minden gyerek benn volt és az ebéd is elfogyott és mikor már papa is tülkön ült, Erik végre megjelent az átadóban.
Büszkén, ügyesen, okosan. Evett rendesen, sőt kért is még repetát. Ügyes volt és csillogott a szeme. Én meg olyan büszke voltam a nagyfiamra.
Holnap megpróbálunk kicsit előbb menni - meglátjuk mami mikorra ér ide.
Még mindig vegyesek az érzéseim, de látom hogy jó lesz ez neki. Kell a kis lelkének. Kell, hogy valamit ő csináljon, egyedül és kell hogy büszke lehessen magára, hogy valamit megcsinált és elért ő egyedül.
Olyan nagy fiam van!!!

Első nap a bölcsiben

Reggel Maját elvittem oviba, majd gyors reggeli után papa is megérkezett és már indulhattunk is a bölcsibe.
Végül nagy rábeszélés árán velem, mert hogy közölte, hogy ez fiús program, így papával menne. :/ Azért még első nap ne kisfiam!!!
Sajnos kicsit rossz tapasztalatom lett. Pénteken telefonált a vezető helyettes, hogy ne hétfőn menjünk, majd csak kedden. Így mentünk. De még mindig nem volt Kati néni, Ica néni meg kicsit olyan ezer felé álló dologgal kissé azt se tudva mi is van. Keresgélnünk kellett, aztán csak meglett a játszó csoportba volt. Ekkor már Erik lelkesedése kicsit lohadt. Aztán irodába mentünk, nem is értem minek ... végül csak bejutottunk a csoport szobába, illetve az átadóba. Ica néni szólt Magdi néninek aki kijött és nevettünk egyet, hogy akkor most bemutatkozzon vagy ne. Mert hogy anno Maja a napocska csoportba járt, és most meg a mellette lévő katicába fog járni Erik, Magdi nénivel meg egyszerre voltunk terhesek, sokat beszélgettünk és Grétije 2 hónappal idősebb mint Jana. Szóval ismerős volt ... mégis fura volt mindent máshova pakolni, másik csoportba menni.
Kicsit kaotikusra sikeredett minden, mert valahogy nem is tudom ... pedig elegen voltak, nem is volt sok gyerek, viszont az egyik kisfiú folyamatosan sírt, hangosan. Magdi mondta, hogy neki ilyen nehéz a lelki világa, addig fog sírni, míg engem lát. Én mondtam, hogy akkor inkább kimegyek, de mondta ne, majd neki kell ezzel megbírkóznia. Ami engem illet, én borzasztóan rosszul éreztem magam ettől. Meg zavart is a folyamatos ordítás.
Mikor bementünk a csoportba, pont tízóraiztak, így Erik leült és ő is evett meg ivott. Aztán játszottak. Erik feltalálta magát, minden nagyon érdekelte. Látszott rajta, hogy azt se tudja mihez nyúljon, nagyon tetszettek az új játékok. Aztán megint kaotikussá vált minden, mert hogy eldöntötték kimennek, közben egyik kislánynak a státusz vizsgálatára is sort kerített a doktor néni ... a kisfiú még mindig üvöltött ...
Végül mi is kimentünk, Erik láthatóan jól érezte magát, az udvart is felfedezte, motorozott ... aztán lassan haza kellett jönni, meg is unta kicsit, illetve én szóltam hozzá és ez egy kicsit kibillentette.
No, hazajöttünk. Végülis majdnem dél volt, mire hazaértünk. Holnap majd ott is ebédelhet.
Alapjában jó volt, mert Erik benn is tudott játszani, a kinti játékokat is felfedezte. Tetszett neki, értette mi van, megismert mindent, az ordító kisfiú sem zavarta ... bennem kicsit zavaros most minden. Sok kicsi van a csoportba, Magdi mondta is, hogy majd jó korán mehetek Erikért, mert hogy korán esznek, mert soknak segíteni kell az evésben. Azért ennek nem örülök, hogy ilyen sok kicsi van. Két kislány van, akik 3 évesek, nem tudom felfedezik e egymást. Illetve állítólag - és szerintem is - az ordító kisfiú lehet majd partnere Eriknek, mert hogy alapból értelmesnek látszott, meg szimpatikusnak is, csak hát érzékeny a lelkem ... :)
Szóval vegyesen vagyok most ... majd meglátjuk mot hoz a jövő. Egyenlőre most a héten legyünk túl, aztán kiderül meddig tart a lelkesedés, és hogy egyáltalán jól érzi e majd magát.
Amit kicsit sajnálok, hogy nem Ivetthez kerültünk. Két éve nagyon megszerettem, és szimpatikusabb is volt a másik csoport, meg ott lenne Zsófi is, meg valahogy megbíztam benne ... viszont Magdival sincs bajom, a társa Gyöngyi is aranyos, meg biztos nem olyan kaotikus a csoport sem, biztos megzavartuk most az életet ... meglátjuk. Kicsit láttam Ivett szemében is, hogy miért nem hozzá mentünk ... haj, ha tudtam volna ... de biztos jó lesz majd így is. Meglátjuk.
Holnap folyt. köv.

Hetünk

Még egyet le szeretnék írni. Talán ettől majd érthetőbb, hogy fáradt vagyok:
Hétfő: Erik bölcsibe, Maja ovis hittanra
Kedd: Maja torna
Szerda: Erik bölcsi, anya aqua
Csütörtök: Maja néptánc, Maja torna, apa próba
Péntek: -
Szombat: Erik úszás, Maja úszás
Vasárnap: apa próba

és nem csak fáradt, stresszes is ... mert sok ... minden tekintetben ... :/

Erik és a bölcsi

Vívódom ám magamban rendesen!
Holnap kezdi. Holnap megyünk először. Nem tudom mire számítsak. Nem tudom mi lesz. Nem tudom hogy fog rá reagálni. Beszéltünk már róla ... édes, mert mondtam, hogy holnap jön papa vigyáz Janára és addig mi elmegyünk a bölcsibe. Erre ő mondta, hogy én maradjak nyugodtan itthon, majd ő papával elmegy a bölcsibe. :)))
Félek ám tőle. Magamtól, az új helyzettől ... nem tudom mi lesz. Leginkább magamat féltem. Nem akarom úgy érezni, hogy lepasszolom, de nem tudom levetkőzni az érzést. Szeretnék vele több időt hasznosan eltölteni. Bár ez igaz mindegyik gyerekemre. Valahogy elszállnak felettem a napok és észre sem veszem. Fejben tudom hogy mit kellene máshogy csinálni, de a gyakorlatban nem megy. Pedig már sokmindent megjártam. Néha úgy érzem, hogy az egyik helyen teljesítek, de a másikon meg alul múlom még önmagamat is. Szeretek főzni, de elmegy vele a délelőtt és nem tudok a kicsikkel lenni. Ha meg nem főzök, akkor meg mit eszünk? Főzhetnék alvás közben is, de Jana alvása kiszámíthatatlan meg néha jól esik mondjuk ide leülni is ... bár mostanában megint nagyon elhaparózótt ez a dolog és egyre több haszontalan dologgal töltöm az időmet. És mondjuk pont ez az, ami miatt lelkiismeret furdalásom is van Erik miatt. Hogy azért adom bölcsibe, hogy a haszontalan dolgaim meglegyenek. Jaj, annyi minden kavarog bennem ezzel kapcsolatosan. Nehéz dolog ez.
Milyen jó is amikor még csak egy gyereke van az embernek és azt kell eldöntenie, hogy felvegye e amikor sít, vagy megetesse mikor két órája evett még csak ... és tudom, hogy egyre nehezebb lesz és tudom, hogy soha nem könnyű, mégis reménykedem benne.
Szóval, holnap kezdünk ... félek!!! Magamtól!!! Meg vannak elvárásaim, meg egy beszélgetésem avezető nénivel ... talán ettől vagyok a leggyomorgörcsösebb. :/ Meglátjuk mi lesz ... meglátjuk!!!

Szülinapi party

Tegnap szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Egy édes pici lány lett három éves, éppen akkor, mikor apa betöltötte a 33at. :)
Délelőtt még elmentünk egyet vásárolni, mert apának én kabátot szerettem volna venni, magamnak meg cipőt, mert a tavalyi téli bakancsom már így 10 év után kezdi feladni a harcot. Hát nem mondom, hogy fergetegesre sikeredett a vásárlás. Mivel én előző nap óta csak kaptam ... mert hogy elmentem egy délutánra a gyerekek meg bűntettek. Jana lerázhatatlanul lógott rajtam, a másik kettő meg szó szerint széttépett. Ez másnap is folytatódott és a délelőtt szó szeirnt katasztrófába torkollt. A bolt közepén felváltva ordítoztunk velük, hogy szakadjanak már le a játékokról, hogy értsék meg, hogy nincs pénzünk, nem tudjuk elindítani, és hogy nem, azt sem kapják meg, és hogy legyenek már szívesek és ebbe a boltba jöjjenek be, és nem, nem kell kipakolni a cipőket és nem, nem kell kergetőzni a dobozok között és egáyltalán nem bújócskázásra találták fel a felakasztott ruhákat. Borzalmas volt!!! Felváltva ordítottak és sírtak és egyszerűen kibírhatatlan volt.
De aztán csak sikerült megvenni, megnézni amit szerettünk volna, és még be is ültünk az autóba hogy hazajöjjünk és letegyük őket, hátha ha alszanak, megváltozik minden. Alvás volt, de alig és minden ugyan ott folytatódott. Elgondolkodtam rajta, hogy nem a két nagyot, hanem a kicsit viszem magammal ...
Aztán végül a két naggyal átmentünk Zsófiékhoz és elég jól viselkedtek. A buli jól sikerült, anyukák jól elbeszélgettek, gyerekek kellő mértékben megőrültek ... minden jó volt, fantasztikus sütit ettünk és fél 8 körül távoztunk.
Persze apa és Jana nagyon jól elvoltak nélkülünk és persze Jana megint büntetett, cicin lógás van szinte azóta is. :/ Nem baj, nekem akkor is jót tesznek ezek a röpke kiszakadós órák!!! És nem adom fel!!! :)))

Csilli és a doktorhalak

Tegnap olyan élményben volt részem ...
Az úgy kezdődött, hogy Csilli célozgatott nekem valamire, de nem értettem. Aztán megkérdeztem és nem akartam elhinni. Olyan édes volt, hogy kitalálta, hogy menjünk el egy érdekes halpedikűrre, aztán meg beszélgessünk egyet a sugarshopban, sütizzünk és csacsogjunk.
Hihetetlennek tűnt nekem, hogy én, komolyan???? Megbeszéltünk egy időpontot és valóban megtörtént minden!!!
Értem jött, tehát még ezt sem kellett megoldanom és egy fantasztikus délutánt töltöttünk el. Nekem legalábbis felejthetetlen volt.
Már nem csak a halpedikűr miatt, bár kétségtelen, hogy a nap fénypontja volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy doktor halakkal teli akváriumba kell beletenni a lábadat, és a piszkos munkát ők elvégzik. Vagyis lerágják a felesleges és elhalt bőrt és mintegy 20 perc múlva olyan babapopsi sima lábakat kap az ember, amit napokig csak simogat és nem hiszi el. És mindemellett kellemesen bizsereg és mintha finom apró lábmasszázsban is része lenne. Egyszerre volt lelkiegben felemelő és testileg hatásos. Szerintem ezt egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia ... jelentem, én töröm máris a fejem ,hogy ne csak egy alkalom legyen nekem ...
Aztán miután én kiélvezkedtem magam a halakban, Csilli meg túlélte a thai masszázst - nem mondom, hogy kedvet kaptam tőle ... sőt, remélem, soha életemben nem élem meg, hogy még fizetek is azért, hogy megkínozzanak!!! :))) - sokkal finomabb tájak felé vettük az irányt.
Vagyis megcéloztuk a Sugar shoppot és úgy besütiztünk .... jaj, de jól esett!!! És csak beszélgettünk és beszélgettünk és azt vettük észre, hogy besötétedett. Aztán haza lettem fuvarozva, és valahogy a témák és a beszélhetnék nem akart csökkenni. Érthetetlen módon este hét volt, mire hazaértem. Én nem is értem, hogy repülhetett el így el az idő.
De nagyon jó volt. Jó volt lelkileg is egy kicsit feltöltődni, kicsit mással foglalkozni, mint a gyerekek ... kicsit csacsogni, kicsit jobban belelátni más életébe, kicsit jobban megismerni azokat, akiket olvas az ember, de nem nap mint nap lát ... remélem, lesz még alkalom rá, hogy megismételjük ... már ha te is úgy gondolod Csilli! ;)

Erik úszik!

Már emlékszem tavaly is terveztem, aztán Jana születése közbeszólt és nem lett végül belőle semmi. Idén ismét felvetődött, hogy Erik is járhatna valamilyen sportra. Megint felvettem a fonalat és sikerült őt egy úgy tűnik szuper csoportba beiratni.
A múlt szombaton voltak először. Apás programnak terveztem, ők elmennek úszni, mi meg lányosan főzünk, csinálunk valamit. Kiderült, hogy apának nem is kell bemennie, ez nem is olyan úszás. Ő járt a legjobban, mert csak taxizna, és közben meg van egy bő fél órája semmittevésre.
Szóval, múlt héten elmentek, és Erik egész jól vizsgázott. Bemerészkedett a vízbe, bátran, csinálta a dolgokat, csak akkor tántorodott meg egy kicsit, mikor Ildikó néni meg szerette volna fogni, hogy körbe vigye. Aztán már nem nagyon volt kedve a dolgokhoz, de azért nézte, figyelte.
Később az oktató elmondta, hogy ez ilyen. Barátkozni kell vele, aztán kiderül egy pár alkalom után, mi a helyzet. Hát nem adtuk fel, és most is elmentek.
Persze mondanom sem kell, Maja a múltkor is amellett lobbizott, hogy ő is mehessen, de akkor kitartottam. Most viszont apa mondta, hogy hagy menjen, nézze meg ő is. Aztán az események követték egymást és már csak azt láttam, hogy jött az sms, hogy mindkettő a vízben.
Történt ugyanis, hogy Eriknek elment a kedve, már bemenni sem akart. Szerencsére ott volt Maja és leülhetett a medence szélére, bíztatva ezzel Eriket. Aztán a következő pillanatban Ildikó néni már őt is megfogta és beljebb vitte és már együtt csinálták a feladatokat.
Hát nem tudom. Elég vegyes érzéseim vannak. Szerettem volna, ha Erik kikerül kicsit Maja szárnyai alól és önnálló élményei vannak. Ugyanakkor nem tudom, hogy nem e korai még neki. Aztán Majának is már van sok programja - hittan, torna, néptánc - szerintem ez már túl sok lenne neki, pláne, hogy a délutáni alvásokat igyekszik hanyagolni. Meg hát anyagilag is már elég sok lenne ez így. De Erik tény, hogy bátrabb Majával, és ő ezt nem is így éli meg.
Meglátjuk. Mindenesetre most nagyon nem tudom mi lesz a jövő héten ...

Gyerekvilág kiállítás

Már szemeztem vele, és be is írtam jó előre a naptárba. Ugyanis két éve már voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Akkor Pimpi kísért el minket. Már eleve, hogy kimozdultam Erik születése után szinte először, meg hogy jókat beszélgettünk, sétáltunk és csomó érdekes dolgot láttunk. Hát idén szerettem volna megint elmenni.
Úgy alakult, hogy kedvezményesen tudtam jegyet venni - ami jó is volt, mert a másik jegy árát parkolásra, meg ruhatárra költöttük - és apa is ki tudott venni szabadásgot.
Bár az induláskor megbántam mindent - úgy tűnik három gyerekkel elindulni nem kis feladat még mindig nekem és egyre kevesebbet megyünk is el mostanában emiatt - de odaértünk és minden jól alakult.
A gyerekek várták és nagyon tetszett nekik. Mindenki nagyon jól érezte magát. Annyira, hogy 11 fele értünk oda és déután 4 volt, mikor Jana aludt egy 20 percet. De este 7kor jöttünk el ... persze az autóban kidőltek, de érdekes mód a hazaút elégvolt arra, hogy feltöltődjenek. :)
Szóval volt minden. Egy csomó játékot kipróbáltak, gyúrmáztak, festettek, bicikliztek, sőt még Alma koncert is volt, kivételesen nem a hagyományos műsor volt, olyanokat is énekeltek, amiket nem szoktak.
Nagyon jól éreztük magunkat és bár rengeteg pénzt elszórtunk, mégis azt gondolom, megérte. No meg nem minden hétvégén van ilyen gyerekbarát program!!! :))

A körülmények változása

változik minden. Mi is.
Maja múlt hét óta az oviban alszik. Az ő kérése volt ez. Hétfőn ugye mindig ott aludt, és mikor mondtam neki, hogy másnap már nem kell, akkor megkérdezte, hogy de ő miért nem aludhat ott. Így hát ott alszik. Én meg szokom ezt a nagyon is új állapotot. Hogy alig látom - mert amikor torna van, akkor biza este 7re érünk haza és 9kor már alvás. A kicsik meg élvezik, hogy nem rohanunk.
Annyira, hogy a héten Erik kérte, hogy ne kelljen lejönnie reggel az oviba. Így a lányokkal megyünk, ő meg nagyfiúsan itthon játszik, elvan. És nagyon élvezi. Látszik ratja, hogy kell neki az a 10 perc magány. :)
És a jövő hét megint változást hoz, mert Erik bölcsit kezdi. Nagyon vegyesek az érzéseim, meg tudom, hogy jó lesz neki, meg hogy csak heti kétszer ... de akkor is. Janával kettesben leszünk, még ha csak látszólag ilyen keveset is.
Meglátjuk. Nagyon változik most minden, és ennek én most nem feltétlenül örülök. Gyorsan szalad az idő ... és ez nem jó! :(

Hát, gyorsba most ennyit ... igyekszem jönni beszámolókkal, mert jó sok minden kimaradt mostanában.

Amikor azt hittem itt a vég ...

És mikor ezt írom, akkor már tudom, hogy nem ... no de akkor ...
Mert kezdődött minden azzal, hogy pénteken délután átjöttek Olivérék. Minden klappolt, apa is korábban jött haza, így nem kellett attól tartanom, hogy míg Majáért megyek, addig ők jönnek. Minden szuperül alakult, jó kis pár órát töltöttünk el együtt. A gyerekek is csak kellő mértékben szedték szét a lakást és Alex pakolási mániájának köszönhetően mikor kiléptek az ajtón gyakorlatilag semmi dolgunk nem volt. Jó kis vendégek, mi?
Aztán következett az esti rituálé. Fürdetés, vacsi - bár ezt inkább hanyagoltuk annyi mindent összeettünk, majd alvás. Maja már este fájlalta a gyomrát, gondoltam, úgyis csak összeevett mindent. Aztán mikor este tízkor a paplanomra küldte, meg is bizonyosodhattam róla, hogy tényleg jó sok mindent evett. A repertoár része volt egy zacskó chips is, csokik, cukrok ... hát nem részletezem. Miután felébredtem bámulatomból, egy határozott mozdulattal összecsomagoltam a paplanom és behajítottam a fürdőbe, hogy na majd reggel foglalkozunk ezzel. És aztán átfordultam másik oldalamra és ... aludtam volna édesen, mikor is apró kezek keltenek - hányni kell!!
No, ez már fele sem tréfa! Így esett, hogy az éjszakát óránként kelve fejet tartva hánytunk, miközben néha azért Jana is kelt.
Hát nem mondom, hogy kipihenten keltem ... pláne, mikor megláttam a paplanom napfényben is ... De szerencsére reggelre Majának már semmi baja nem volt.
Erik és apa így hát úszásra mentek - majd erről is írnék, ha nem felejtem el!!! - mi meg vásároltunk, ebédet főztünk, elvoltunk, mi lányok.
Aztán estefelé kezdődött, hogy nem igazán éreztem magam jól. A gyomrom olyan görcsben volt ... majd úgy este 7 körül egy határozott mozdulattal visszaköszönt a napi menü. Bár megkönnyebbültem, mégsem adtam fel. Mert újra, és újra görcsös rohamok törtek rám és görnyedten hajoltam a wc-fölé. 10 fele megérkezett a hasmenés is, és már egyáltalán nem tudtam mi és honnét jön ... Apa aggódva nézett felém egy ideig, majd éjfél körül csatlakozott. Megnézte ő is a napi menü tartalmát így pár óra távlatból. Aztán már csak versenyt futottunk a wc-ért és a mosdóért. Szerencsére nem tartott sokáig, mikor hajnal 2 fele az életemért könyörögtem a wc-n és ezt értsd szó szerint, mert akkor már a dehidratáltság olyan mértéket öltött, hogy a vödröt tartó kezeim olyan görcsbe fonódtak össze, hogy mozdítani nem tudtam, sőt elképzelni sem, hogy tudok ilyen pózt produkálni, akkor utána kezdtem jobban lenni. Már tudtam pár órát aludni, már fel tudtam kelni Janához és megszoptatni, vagy legalábbis valami hasonlót imitálni, bár fogam összeszorítva tudtam csak megemelni.
Reggelre apa is jól lett, már csak a mindent és mindenünket elborító hatalmas fáradság és én nem is tudom, mozdulatlanság volt, amit le kellett volna küzdenünk.
Vasárnap két forgó emberi test feküdt a nappali közepén, akiknek a fején, hátán, hasán három rettentő hangos és nagyokat ugráló gyerek feküdt. MIközben a lakás romokban hevert, mert minden mozdíthatót ők le és szét pakoltak, mi romjainkból próbáltunk építkezni. Úgy enni adni, hogy közben forog a világ, úgy kiszolgálni, hogy remeg a láb ... hát a kínok kínját éltük át.
Aztán estére mintha szél fújta volna el ... semmi bajunk nem volt.
Az biztos, hogy ha eltart pár napig, akkor azt nem bírtuk volna ki. Így egy intenzív de rövid ideig tartó fosós-hányós víruson vagyunk túl, amit ellenségemnek sem kívánok.

És hogy hogy lehetett az, hogy Maja és Jana pár hányással megúszta, Eriknek meg semmi baja nem volt ... de nem is érdekel, a lényeg, hogy a java nekünk jutott. :)))