Vívódom ám magamban rendesen!
Holnap kezdi. Holnap megyünk először. Nem tudom mire számítsak. Nem tudom mi lesz. Nem tudom hogy fog rá reagálni. Beszéltünk már róla ... édes, mert mondtam, hogy holnap jön papa vigyáz Janára és addig mi elmegyünk a bölcsibe. Erre ő mondta, hogy én maradjak nyugodtan itthon, majd ő papával elmegy a bölcsibe. :)))
Félek ám tőle. Magamtól, az új helyzettől ... nem tudom mi lesz. Leginkább magamat féltem. Nem akarom úgy érezni, hogy lepasszolom, de nem tudom levetkőzni az érzést. Szeretnék vele több időt hasznosan eltölteni. Bár ez igaz mindegyik gyerekemre. Valahogy elszállnak felettem a napok és észre sem veszem. Fejben tudom hogy mit kellene máshogy csinálni, de a gyakorlatban nem megy. Pedig már sokmindent megjártam. Néha úgy érzem, hogy az egyik helyen teljesítek, de a másikon meg alul múlom még önmagamat is. Szeretek főzni, de elmegy vele a délelőtt és nem tudok a kicsikkel lenni. Ha meg nem főzök, akkor meg mit eszünk? Főzhetnék alvás közben is, de Jana alvása kiszámíthatatlan meg néha jól esik mondjuk ide leülni is ... bár mostanában megint nagyon elhaparózótt ez a dolog és egyre több haszontalan dologgal töltöm az időmet. És mondjuk pont ez az, ami miatt lelkiismeret furdalásom is van Erik miatt. Hogy azért adom bölcsibe, hogy a haszontalan dolgaim meglegyenek. Jaj, annyi minden kavarog bennem ezzel kapcsolatosan. Nehéz dolog ez.
Milyen jó is amikor még csak egy gyereke van az embernek és azt kell eldöntenie, hogy felvegye e amikor sít, vagy megetesse mikor két órája evett még csak ... és tudom, hogy egyre nehezebb lesz és tudom, hogy soha nem könnyű, mégis reménykedem benne.
Szóval, holnap kezdünk ... félek!!! Magamtól!!! Meg vannak elvárásaim, meg egy beszélgetésem avezető nénivel ... talán ettől vagyok a leggyomorgörcsösebb. :/ Meglátjuk mi lesz ... meglátjuk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése