Ma ez is megvolt. Izgultam, mert úgy volt, hogy apa itthon marad és Janát nem viszem, de persze mint mindig minden ez is áthúzásra került.
Maját elvittük oviba, Erik persze itthon maradt, aztán haza, itthon megreggeliztünk, illetve csak én, mert sikerült úgy elsóznom a lágytojást, hogy én is alig tudtam megenni.
Aztán öltözés és elmentünk az oviba.
Ott már nagyon készülődtek, Maja rettentő izgatott volt. Pakoltak össze, leültek a szőnyegre, persze Erik is. Maja kérte Janát is, szerette volna, ha vele van, de mondtam jobb lesz neki nálam. :) Aztán énekeltek és vártak. Édes volt Erik, mert gyakorlatilag az összes éneket elénekelte ... halandzsa nyelven, mert persze nem ismerte őket, de ez nem tántorította el.
Aztán megjött Miklós püspök. A gyerekek énekeltek, verset mondtak ... Jana csak egyszer hisztizett be, mert egy másik kislány is ott volt, Karolina, Barbi testvére és játszani szeretett volna vele, de nem engedtem. Én meg akor pipultam be, mikor Jana elvette a fényképezőt és így minden rögzítési lehetőségemtől elestem, még azt sem tudtam felvenni, hogy Maja milyen szépen mondja a versét. Nem kicsit vagyok emiatt dühös ...
Aztán elkezdték kiosztani az ajándékokat. Maja megkapta, és édes Erik, mikor mondták hogy holdacska, akkor ment ... pedig az nem is ő, hanem Andris. Illetve hát neki nincs is jele. De nagyon elszomorodott, mikor nem kapta meg az ajándékot. Mondtam neki, hogy várjon. Ő állt a télapó mellett és várt, várt ... már úgy tűnt, mindenki megkapta az ajándékát, de ő még mindig csak állt és várt ... persze nem is értettem az egészet. Mert mikor Sárika apukája lemaradt, hogy lefényképezze a kislányát, ahogy átveszi az ajándékot, akkor őt vissza"tapsolták" és mintegy 5 percet vártunk, mire apukának sikerült lekapnia ... de hogy mitől különlegesek ők, azt nem tudom. Az én fiam meg csak állt és várt, és mikor tök mindegy lett volna milyen sorrendbe adják, legalább figyelhettek volna rá ... de nem. (sőt asszem tavaly még arra is figyeltek, hogy a tesók egyszerre kapják meg ... most nem!!!) De végül csak elérkezett az ő pillanata és átvehette. És olyan büszke volt, és visszaült a helyére és csak fogta és ölelte. :)))
Aztán vége lett, még leültek az asztalokhoz és ettek jó pár szaloncukrot, majd öltöztünk és kimentünk az udvarra. Még játszottak ott egy kicsit, majd hazajöttünk.
Büszke voltam rájuk, ügyesek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése