Kedden dokinál voltunk. Kicsit hezitáltam, mert ERik jól volt és nem akartam volna megfertőzni a rendelőben. De megoldódott, mert nem akart jönni.
Írtam már, hogy szoktam őket a nagyokat itthon hagyni, néha jól jön. Erik a legjobb etekintetben.
Most is hallani sem akart afelől, hogy jön. Nem is bántam.
Aztán persze kicsit sokáig elnyúlt. Siettünk, ahogy tudtunk, de így is majd 3/4 óra volt.
Mikor hazaértünk, Erik a bilin ült. Kakilt. És ült rajta, várt minket.
Édes szívem egy ideje ott ülhetett, mert elég piros volt a feneke, ahogy megnyomta a bili. MOndta, szólt, hogy kész van, nem jött senki, hát várt ... édes szívem. Amellett, hogy megfacsarodik a szívem egy kicsit ilyenkor, nagyon büszke is vagyok rá.
Hát ezért is imádom őt annyira nagyon!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése