Persze megint mindent végig gondoltam.
Legfőképpen azt, hogy bár a fát nappal együtt feldíszítjük, az ajándékok csomagolása nagyon sok idő lesz, pláne, hogy mostanában nagyon későn fekszenek.
A fát még délelőtt feldíszítettük. Gyorsan ment, három segítségem volt. Bár Erik haladni akart, rohangálva fel és alá dobálta a díszeket a fára, legfőképpen mindet ugyan oda, de Jana segített, mert ő meg szedte le az Erik által feltett díszeket. Maja próbálta koordinálni az egészet, és végül a fa és a díszítés az ő ízlését dícséri. :)
Apa is hamar megérkezett így leküldtem őket egy kis esti levegőzésre és épp Alexék is lementek, szintén apával, így reméltem, van egy kis időm a csomagolásra. 10 perc elteltével, mikor még csak kikészítettem és rendezgettem, rájöttem nem lesz ez séta galopp, turbóra kell kapcsolnom, mert nem fogok végezni.
Fél óra elteltével, mikor izzadságtól csepegve próbáltam a különféle alakú tárgyakat díszbe öltöztetni, a ragasztó meg folyton elfogyott, megértettem, hogy anyu anno miért is nem szerette a karácsonyi készülődést, csomagolást.
Mikor úgy éreztem, hogy mindent becsomagoltam, halványan derengett, hogy apa szólt, hogy a ruhái mögött is van még ... fogalmam sem volt róla, mi lehet még, mikor már kb ezer játékot becsomagoltam. De megnéztem, és volt. Tényleg volt még ...
Rohanvást felöltöztem, mikor kész voltam, és hirtelen ötlettel, kapóra jött a kis idő és elszaladtam még két emberkének békés karácsonyt kívánni.
Egyik Alex volt, akit nagy készülődésben értem. Kicsit beszélgettünk, majd tovább álltam. Andiékhoz is becsöngettem, aki egyedül volt a két gyerekkel, és láthatólag nem tudta hova tenni az egészet. De később megbeszéltük, és annál jobban örült neki. És én is, hogy végül odaadtam, bár volt bennem kis hezitálás, mindkettőjük iránt. De ha jól belegondolok, akkor azért jó a karácsony, mert mindazt amit szóval nem tudunk megköszönni, megköszönjük tettel ... és adni tényleg jó!!!!
Persze megcsúsztam az idővel és egy dühös apára és három ordító gyerekre értem haza ... oda volt a karácsonyi hangulatnak.
Akkor meg még inkább, mikor fürdés után a nagy pakolászásban arra lettem figyelmes, hogy Maja áll a gardrób szekrény előtt és tátott szájjal ordítja, hogy megjött a Jézuska!!! Mert hogy oda rejtettem a becsomagolt ajándékokat, gondosan rácsukva az ajtót és elépakolva a szárítót. No meg mivel tudtam, hogy későn érek haza, kikészítettem nekik egy egy újságot, amit a gardróbban tartottunk. Persze Maja nem érte be eggyel, és gondolva, hogy ő akkor majd nyúl mégegyet lebuktatta a Jézuskát.
Ennél már csak az volt gázosabb, mikor kerekedő szemekkel rácsuktam az ajtót és húzkodtam arébb, mikozben magyaráztam, hogy nem is látott semmit, ő meg sírva szajkózta, hogy de ő akkor is látta ...
Később visszagondolva végülis semmi nem lett volna, ha ott és akkor nevetünk egyet és tudomásul vesszük, hogy a Jézuska rossz helyre rakta az ajnádékokat, de sebaj, mert végülis megtaláltuk, és másnap reggel helyett, akkor este hozta el.
De nem, mert mi akkor is erőltettük ezt a hülye dolgot és magyaráztuk, hogy márpedig ő nem láthatta. És mikor csak erősködött, akkor beláttuk, hogy valóban azokat láthatta, de csak megpihent a Jézuska és megmutatta, hogy ha tényleg jól viselkednek, akkor ezeket kapják. És ha még tényleg nem bonyolódtunk volna bele saját hazugságunkban, mindezt megfejeltük azzal, hogy míg én lefoglaltam őket egy mesével, addig apa a hálóban az ágy alá dobálta az ajándékokat, és mikor vége lett a mesének, meg is mutattuk, hogy na ugye hogy nem láttál jól!!! :/ Tudom, nagyon gáz volt az egész. És ennek súlyát akkor éreztem igazán, mikor végre a felkavart gyerekeket sikerült 10 fele ágyba parancsolni és mi megy kislámpával vadásztuk a csomagokat az ágy alól, ahol Jana békésen aludt ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése