2011. december 1., csütörtök

Erik és az ő lelkivilága


Már írtam róla, hogy milyen nagyon jót tesz neki a saját programjai. Mennyire örül magának, hogy ő ér el eredményeket, hogy vannak dolgok, amik csak az övé. Az úszást teljesen természetesnek veszi és nem mondja, hogy Maja is menjen. Ha megkérdem, igennel válaszol, de nem nehezményezi, hogy ez csak az övé. Sőt, teljesít benne és szereti. És a bölcsi még csak fokozta azt, hogy neki egyedül kell helyt állnia. Önálló lett, elfogadó és kedves, és nem nyafog és nem hisztizik és segítőkész és olyan nagyfiús.
Hihetetlen módon megváltozott. Nagyon örülök neki, hogy megléptük ezeket a lépéseket. Miatta. Szemlátomasát jót tesz neki.
És akkor - bár túl messze menő következtetéseket még nem akarok levonni - de felmerül bennem ,hogy igaz a mi ovinkban szokás, hogy a tesók egy csoportba kerülnek, mégis most azt gondolom, hogy lehet hogy nekünk ez nem tenne jót. Fontosnak tartom, hogy Erik kikerüljön Maja árnyékából és maga vívja meg a harcait és érjen el eredményeket. Nem hiszem, hogy az oviban gyámolításra szorulna, hogy a tesója nélkül nem boldogulna el, ugyan akkor Majáról sem érzem, hogy ő ettől több lenne, ha a kistestvérét kéne elvezetnie. Persze önbizalom növelő lenne neki, de nem hiszem, hogy erre szüksége lenne. Szépen megtalálta a helyét a csoportba, szereti és bár szívesen anyáskodik, nem hiszem, hogy veszítene, ha az oviban nem tenné ezt a tesója felett. És ha meg tudnám beszélni, hogy a piros csoportba járjon, akkor annyira nem is lennének elválasztva és az udvaron is találkozhatnának ...
Nem tudom. Egyenlőre érik bennem a gondolat és ha ez így marad, akkor azt hiszem kicsit nehéz menetem lesz az oviban ...
De most egyenlőre örülök annak, hogy Erikre ilyen mértékben lehet számítani, hogy kiegyensúlyozott és boldog és igazán tud nevetni és tud is. És újra önmaga.
Kedden a Maja tornáján is olyan szépen eljátszott. Egy fehér plüss kisegérrel játszott szinte végig. Felmászott mindenhova, segített neki, hajókázott egy műanyag fényképezőgépen ... a könyvtárban érdeklődve lapozgatta a könyveket, ha szóltam jött, ha kellett ott volt ... és mindezt mosolyogva és lelkesen. Imádom!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése