2013. augusztus 30., péntek

SZJG2

Hazaérve anyumal gyorsan elmeséltem, hogy Virág és Dorián tuti, hogy ismrősök lesznek a Facebookon, bartok a MySpacen és fix, hogy msn-en is beszélnek majd, ha Virág magához meri adni. Anyu mélyen hallgatott, majd végül beletúrt a hajába.
- Ez a kis diák, Dorián, ő is a Szent Johannába jár uge?
- Igen! - bólogattam.
- Értem. És miért nem beszélgetnek és barátkoznak az iskolában? Miért az interneten jelölgetnek?
- Hát, mert ez így szokás. Ha bejelöl egy közösségin vagy felvesz msn-re, akkor kíváncsi rád. - magyaráztam.
- Nem lenne egyszerűbb, ha szóba elegyednének?
- A neten? - kérdeztem.
- Nem, Reni, a folyosón.
- Ó, hát azt nem tudom. Lehet. MIn degy.
- Hová tűntek az emberi kapcsolatok?
.
.
.
.
Hazaérve anyunak beszámoltam az olvasókörről meg arról, hogy milyen kevesen voltunk, meg hogy a rajzra mennyien mentek, meg hogy az olvasókör idén nyomibb, mint volt, meg hogy ezáltal én is nyomi vagyok és ... És ekkor anyu visszakérdezett, hogy pontosan mi az a nyomi.
- Nem népszerű - tártam szét a karom tanácstalanul.
- Reni, az iskolai szakkör érdeklődés szerint választható. Te szeretsz olvani és szeretsz könyvekőrl beszélgetni, így természetesen ott a helyed. Az, hogy mások csak azért járnak rajzra, mert most "menő", az az ő bajuk. Ne foglalkozz vele.
- Jó, de akkor is ... - zsörtölődtem tovább.
- Apád egész kamaszkorában modellezett, őt is nyominak tartották, aztán egyszer csak jájöttek, hogy a hobbijában van fantázia, munka és kreativitás és megváltozott az emberek véleménye.

2013. augusztus 12., hétfő

Visszafordíthatatlan augusztus

Valahogy, mikor eljön az augusztus, már ezerrel kezd mozogni az agyam ovi és most már suli ügyben is. Az már azt jelenti nekem, hogy visszaszámolunk és mindjárt szeptember. Viharos gyorsasággal.
Így már az íróasztal megrendelve, a táskát megvettük. Bár nem akartam belőle nagy ügyet csinálni - mert ha igen, akkor eddig mindig ráfáztam - mégis jó párat megnéztünk. Végül egy tescos mellett döntöttünk, mert megkérdeztem egy anyukát, akinek két sulisa is van, és a merev falút javasolta és hogy minden más nem számít. Ráadásul tők jó a belső kiképzése, mert zsebek vannak belül is. Színre mondjuk leginkább a piros lett volna jó, de rózsaszín lett. Ez van. Ez az egy, amit bánok.
A füzet csmag is nagyjából beszerezve. Egy két dolog hiányzik még belőle, amiket alig találok, és valszeg semmi szükség nem lesz rá, mint pl számolókorong, vagy óralap ...
Pakolászunk is ezerrel. s persze felmerül a kérdés is, mit hova, el fogunk férni ... Jár a fejem ezerrel, mert vannak terveim, de a keret az egyenlő a semmivel és hát a helyünk is eléggé korlátozott.
Szombaton megvettük a benti cipőket is. Végül az ázsiába jutottunk el, és tudom, hogy itt meg ott kéne támaszték és hogy ilyen meg olyan, de ha egy cipőt nézek is drága, hát még ha hárommal szorzom. Azért nem vettünk rosszakat szerintem, majd menet közben kiderül.
Próbálom emésztgetni is a dolgokat. hogy iskolásom lesz és hogy lesz egy óvodásom. Persze, igen kettő, de Erik már rutinos.
De Jana ... nost ő kemény. Nekem kemény. Most egyenlőre szopi ügyben próbálunk dűlőre jutni. Végre megért bennem az elhatározás, hogy három éves kora előtt már azért csak hagyjuk abba. Nem akartam erőszakolni, semmi ilyen nem volt és soha egyiknél nem is volt bennem, de most én határoztam és próbálom mindig húzni. Neki is már csak megszokás. Sokszor beéri azzal, ha csak belém csimpaszkodik, kaparászik. Aztán ha mégsem, akkor megenyhülök. De már csak kb három naponta egyszer.
Fura így ezt is elhagyni. Régebben ha belegondoltam, nem is tudtam elépzelni. Most meg olyan természetesen zajlik. Semmi kényszer, csak egy kis húzódás.
Próbálom nagy szemmel figyelni, hogy ő már az én nagy lányom. Persze ne, és soha nem is lesz, mindig a kisbabám marad, mint ahogy a másik kettő is.
Ránézek és olvadok. Egyrészt a szél fútta haja, a babahájai, a kisbabás beszéde, a mozdulatai, ahogy rám néz, ahogy behálóz. Ahogy rebegteti a szempilláit, ha akar valamit ... másrészt meg hangos, nagyon. Neki a cipő is ordítva távozik a lábáról, mert addig ordít, míg valaki le nem veszi. Minden hang távirányítással működik. És ebbe sokszor, nagyon sokszor beleőrülök. Veszekszik, neki mindig és minden kell, elsőként. Egy ember van, aki képes őt irányítani és sokszor elviselni, az pedig Erik. Hihetetlen módon tudja sokszor - nem mindig, mert azért neki is vannak korlátjai, és határai - manipulálni. Ahogy vezeti és végül ott kötnek ki, ahová Erik szeretett volna, de előtte Jana hallani sem akart róla. Imádom őket nézni.
Maja meg nagyon várja a sulit. Jobban mint én. És ez így is van jól. Én egyenlőre el sem tudom képzelni. Nem tudom hogy lesznek a reggeli rutinok, a délutáni érte menetelek, a tanulások, a külön órák ... hogy fogjuk megoldani ... hogy férünk bele a pénztárcánkba.
Mert engem most leginkább ez zavar. Persze ha lenne munkám - ami nem biztos hogy a rutinokat megkönnyítené - akkor sok minden más lenne. De nem dédelgetek tév eszméket, hogy egy kettőre lesz ... sajnos nem abban a világban élünk. Szóval sok minden kérdőjel. A csomagok lassan készen állnak.
Jövő héten még egy festést beiktatnék, pár dolgot varrni kéne még, ebédeket befizetni és start, indul az év ... bizakodva, mert ez a legfontosabb. MIndannyiunk részéről. :)

2013. augusztus 7., szerda

Meleg van!!!!

De olyan, hogy már levegőt venni is fáj. És már napok óta. És már tényleg alig lehet bírni.
Ezért nem is csináltunk semmit már a múlt héten sem. Csak próbáltuk átvészelni a napokat valahogy és azt a kis lehülést várni és arra a pár órára koncentrálni mikor lemegyünk. Az agybajt meg itthon túlélni ...
Szombaton elmentünk Dorogra, a Palatinus tóra. Igaz, csak délután indultunk, mert nappal kimozdulni is gáz ... mire odaértünk rengetegen voltak. Azért csak akadt egy kis hely a sátrunknak. Végül is nem bántuk meg, és ha belegondolok, hogy 600 forintért mártóztunk meg ... nos Eszti szerint hétfőn piránját találtak benne ... nos erre nem írok semmit. Pedig maga a tó nagyon hangulatos. Oldalán kis házakkal, igazi vízparti élmény lehet egész nyáron ott nyaralni.
Aztán vasárnap mamiékhoz mentünk, mert hát Pimpinek volt a szülinapja. Kicsit lehültünk ott is.
Hétfőre még melegebbet mondtak és úgy is lett. Ezért mikor apa hazajött csak a Mocsáros játszó jöhetett szóba. Jó is volt, mert míg nálunk a panelek ontják a meleget, ott jó pár fokkal hűvösebb volt és még fogócskáztunk is.
Aztán kedden a Laborc utcai strandot próbáltuk ki. Ott 1600 forintért fürödtünk öten. 6 éves kor alatt nem kell fizetni. Igaz, kicsit nagyobb árat fizettünk érte, de erről majd később.
Nagyon jó volt, mert busszal mentünk, Esztiék elvitték a cuccunkat. Ott meg szuper jó volt a víz, egy 90 és egy 120 cmes medence. Az én gyerekeim imádták. Jana kb fél órát ugrált a medencébe kezdésenek. Maja meg szinte ki sem jött a vízből, Erik meg minta pattogó bolha ugrált szinte végig.
Ma ... megpróbálunk kitartani. Elvileg péntek délután jön a lehülés. Ami ha 10 fok, akkor is marha meleg. De ez már tényleg kibírhatatlan. Nincs erőm játékokat kitalálni, folyamatosan ordítanak, veszekednek, én is kiabálok velük ... hiába fenyegetőzök, semmi nem használ. Ordításból ordításba ... az én idegeim meg ... ó enyhülés gyere már!!!!

2013. augusztus 1., csütörtök

Semmi

A nagy kimozdulás után beleestünk a nagy semmibe.
Újra meleg lett és bár itt benn nem annyira vészes, mégis a hírek és a hőmérséklet mozdulatlanságba kényszerít minket. Vagyis hát engem, mert minden rajtam múlik.
Reggel szokás szerint 7 fele kelünk, majd jön a reggeli nyávogás és ezen még a reggeli egy órás tévézés sem segít. Ordít, visit, visong. Én meg vissza.
Aztán bedühödök és kikapcsolom a recsegőt, és valahogy elkezdenek játszani. És ez így is megy délig. Akkor jön az ebéd és alvás helyett - mivel nem telt túl aktívan a nap eddig, így nem is csodálom - csendes pihenőt rendelek el. Ami megint tv-ést jelent. A film kb egy órája békésen is telik, majd ismét jön az ordítás.
Várjuk a 7 órát, mikor végre le lehet menni, mert a meleg már nem fojtogató és nem kell árnyékra vadászni.
Aztán a megszokott és szét unt játszótér, ami az esőtlenség miatt porfelhőben úszik ... aztán 9kor haza, fürdés, vacsi, kis mese - szigorúan már csak könyvből - és alvás.
Ennyiben merülnek ki a napok. Ami nem is baj, csak hát telnek, eszeveszetten ... már csak egy hónap ... nem várom!!!!!
Szóval jó lenne kicsit felpörögni, kicsit hasznosabban tölteni a napokat. Bár ok, ha nagyon őszinte akarok lenni, azért is voltak jók ezek a napok, mert a lakás egyes pontjai kaptak valami rendszerűt ... ok, hogy pillanatnyit, mert persze ott a legjobb játszani, ahol anya épp most tett rendet, de hát mégis valami érzetem csak lehet attól még.
Szóval most úgy vagyunk, hogy várunk. Várjuk az enyhülést, apa fizetését és persze várjuk a lendületet, hogy ismét mehessünk és kalandokba vethessük magunkat ... :)