2012. november 29., csütörtök
Szar érzés...
Mondjuk mindig így vagyok ezzel.
Hosszú volt ez a négy hét. Majd négy hét. Valahogy nem is értem. Pedig csak annyi volt, hogy mindig sokan voltunk itthon. Mindig ordított valaki, mindig volt valaki, akinek ugranom kellett. És elfáradtam benne. Kell egy kis csönd.
vártam már ezt a napot, hogy végre csak Dundival legyek. Mégis forgó gyomorral mentem ma oviba. Örültek, akartak már menni, Erik szólt, hogy akkor már ott is aludnának Majával. Persze azt még nem, a héten nem alszanak ott. Szóval csak délig vannak oviban, mégis szar alaknak érzem magam. Mert lehetett volna jobb is ez a kétszer két hét. Lehettem volna többet velük, játszhattunk volna ... volna, lehetett volna ...
Útálom, mikor a házi munka fontosabb náluk, mikor meg kell valamit csinálni. De azt is, amikor minden a fejemre dől. A hétvégén már hisztiztem apának, hogy tegyük már rendbe egy kicsit a gardrób szekrényt, mert rámdől minden. Kicsit jobb lett. Pár zsáktól megszabadultunk. De ez csak egy szekrény, és még mennyi van ... és egyébként is, valahogy minden szalad, mikor én tényleg folyamatosan csinálom.
MIndegy, útálom ezt az érzést. Amikor semmi nem jó.
Tegnap néztem egy filmet. A terhességről szólt többféle szempontból. És közben arra gondoltam, hogy nem vagyok hálás Dundinak, hogy utolsó kismamás időszakom tönkre teszi. Mert valahogy most nagoyn nehéz vele. Folyton nyafog, hisztizik, semmi nem jó. Babakocsizni nem akar, sétálni szintén, ha akarok menni valahova, akkor cipelem, ami valljuk be a téli időszakban hiába csak 9 kiló, mégis duplájának tűnik.
Tegnap elmentünk ajándékot venni a hétvégi zsúrra. Már eleve ott kezdődött, hogy negyed órát üldöztem, és ágy alól rángattam ki, mikor öltözésre került sor. Aztán már az ajtóban ordított velem, hogy vegyem fel. Végig cipeltem, lógott a nyelvem rendesen. MOndjuk akár lehetne az is, hogy kardio edzés, de amikr béna pózban derék fájósan cipelem, és közben három szatyor húzza a vállam, és még Maja kezét is meg kéne fognom, nos nem hiszem, hogy van előnyös része.
Szóval végig cipeltem, majd mikor odaértünk a játék boltba, leraktam, ő meg szinte azonna kergetőzésbe kezdett. folyton ez van, rohangál, én meg kergetem, közben fél szemmel próbálom nézni, amiért valójában jöttünk. Mert az még nem gáz, hogy rohangál, de elbújik, és ezen még röhög is. Úgy képes elbújni, hogy egy hangot nem ad, és tényleg nem találom, ha csak egy pillanatra leveszem róla a szemem. Vagy a másik, mikor üldözöm, ő meg mint a filmekben, lerángat mindent a polcokról, hogy úgy rázzon le.
Szóval azért csak sikerült valamit venni, fizetésnél egyik kezemmel fizettem, másikkal tartottam, hogy ne rohanjon el. Majd jött megint az öltözős hiszti, míg Maját öltöztettem, addig elbújt, majdnem kirohant. Majd ordít, mert ráadom a kabátot, és még ki sem érünk, már azért hisztizik, hogy vegyem fel.
Így hazafelé is cipeltem, őt meg a szatyrokat, meg Maját próbáltam nem elveszíteni. Közben rájött Janára, hogy azért szeret, és bocsánatot kér, így kezével az arcomat simogatta - ami nem is lett volna baj - csak hogy közben nézzek is rá. Rángatja a fejem, ordít velem, nézzek a szemébe. Így viszont nem haladunk.
Közben sietni kell, mert még ebédért kell elmenni - ahol szintén ordít, mert fel akar ülni a székre, vagy épp le akar szállni, vagy fogjam fél úton, mikor épp a tálakat egyensúlyozom bele a szatyorba.
De kinn már megint vegyem fel, közben a kaját se borítsam ki.
Rohanás haza, még Erikért is el kell mennem. Lányokat feldobom, Jana ordít, hogy mesét! Erikért szaladok, hazajövünk, és akkor jön az ebédes hiszti. Mert hogy míg melegítek és terítek, addig ő enni akar és hisztizik miatta, de ha már ott a kaja, akkor ordítva löki el, hogy ő nem kér. És ha már ellöki, akkor naná, hogy ki is borítja - jelen esetben a piros gyümölcs levest :/
Majd beküldöm, hogy akkor menjen be, ha nem eszik, ordít. Bemegy. Kijön, ordít. De már leül és eszik.
Komolyan, még csak dél, de már elegem van. Fáj a karom, a derekam, sajog a fejem, és különben sem értem, hogy a múltkori posztban is mi volt, amiért annyira lelkesedtem benne.
Szóval komolyan próbára tesz nap mint nap. Kevés olyan dolog van, amibe ne tudna belekötni, amiért ne tudna ordítani. És már annyira elegem van belőle. Szóval ott tartottam, hogy tegnap végig futott bennem, hogy vajon lesz, amikor erre az időszakra boldogan gondolok vissza, és nem azért, mert elmúlt? Szóval hogy Jana tényleg tönkre tesz mindent. MInden apró kiruccanást, minden apró percet, az ébredéstől az elalvásig, és akkor jön az éjszaka, amikor tényleg nem érteni, hogy miért üvölt fel ... mégis tényleg szeretjük, és vele teljes minden.
De azért lehetne már kicsit önállóbb, segítőkészebb, vagy egyáltalán elfogadóbb, vagy elég lenne annyi is, ha nem tekintene rabszolgának, akit ki kell a nap minden percében zsigerelni ...
Ja még annyit hozzá, hogy tegnap pl a bili felett állva bepisilt, csak mert nem tudtam odamenni és ráültetni a bilire. Pucér volt, tehát tényleg csak rá kellett ülnie, de ő nélkülem erre sem képes ... :( Sokszor jól esik, hogy ennyire függ tőlem, de ilyen dolgokban inkább az agyamra megy. És nem egy ilyen van naponta ...
Hosszú volt ez a négy hét. Majd négy hét. Valahogy nem is értem. Pedig csak annyi volt, hogy mindig sokan voltunk itthon. Mindig ordított valaki, mindig volt valaki, akinek ugranom kellett. És elfáradtam benne. Kell egy kis csönd.
vártam már ezt a napot, hogy végre csak Dundival legyek. Mégis forgó gyomorral mentem ma oviba. Örültek, akartak már menni, Erik szólt, hogy akkor már ott is aludnának Majával. Persze azt még nem, a héten nem alszanak ott. Szóval csak délig vannak oviban, mégis szar alaknak érzem magam. Mert lehetett volna jobb is ez a kétszer két hét. Lehettem volna többet velük, játszhattunk volna ... volna, lehetett volna ...
Útálom, mikor a házi munka fontosabb náluk, mikor meg kell valamit csinálni. De azt is, amikor minden a fejemre dől. A hétvégén már hisztiztem apának, hogy tegyük már rendbe egy kicsit a gardrób szekrényt, mert rámdől minden. Kicsit jobb lett. Pár zsáktól megszabadultunk. De ez csak egy szekrény, és még mennyi van ... és egyébként is, valahogy minden szalad, mikor én tényleg folyamatosan csinálom.
MIndegy, útálom ezt az érzést. Amikor semmi nem jó.
Tegnap néztem egy filmet. A terhességről szólt többféle szempontból. És közben arra gondoltam, hogy nem vagyok hálás Dundinak, hogy utolsó kismamás időszakom tönkre teszi. Mert valahogy most nagoyn nehéz vele. Folyton nyafog, hisztizik, semmi nem jó. Babakocsizni nem akar, sétálni szintén, ha akarok menni valahova, akkor cipelem, ami valljuk be a téli időszakban hiába csak 9 kiló, mégis duplájának tűnik.
Tegnap elmentünk ajándékot venni a hétvégi zsúrra. Már eleve ott kezdődött, hogy negyed órát üldöztem, és ágy alól rángattam ki, mikor öltözésre került sor. Aztán már az ajtóban ordított velem, hogy vegyem fel. Végig cipeltem, lógott a nyelvem rendesen. MOndjuk akár lehetne az is, hogy kardio edzés, de amikr béna pózban derék fájósan cipelem, és közben három szatyor húzza a vállam, és még Maja kezét is meg kéne fognom, nos nem hiszem, hogy van előnyös része.
Szóval végig cipeltem, majd mikor odaértünk a játék boltba, leraktam, ő meg szinte azonna kergetőzésbe kezdett. folyton ez van, rohangál, én meg kergetem, közben fél szemmel próbálom nézni, amiért valójában jöttünk. Mert az még nem gáz, hogy rohangál, de elbújik, és ezen még röhög is. Úgy képes elbújni, hogy egy hangot nem ad, és tényleg nem találom, ha csak egy pillanatra leveszem róla a szemem. Vagy a másik, mikor üldözöm, ő meg mint a filmekben, lerángat mindent a polcokról, hogy úgy rázzon le.
Szóval azért csak sikerült valamit venni, fizetésnél egyik kezemmel fizettem, másikkal tartottam, hogy ne rohanjon el. Majd jött megint az öltözős hiszti, míg Maját öltöztettem, addig elbújt, majdnem kirohant. Majd ordít, mert ráadom a kabátot, és még ki sem érünk, már azért hisztizik, hogy vegyem fel.
Így hazafelé is cipeltem, őt meg a szatyrokat, meg Maját próbáltam nem elveszíteni. Közben rájött Janára, hogy azért szeret, és bocsánatot kér, így kezével az arcomat simogatta - ami nem is lett volna baj - csak hogy közben nézzek is rá. Rángatja a fejem, ordít velem, nézzek a szemébe. Így viszont nem haladunk.
Közben sietni kell, mert még ebédért kell elmenni - ahol szintén ordít, mert fel akar ülni a székre, vagy épp le akar szállni, vagy fogjam fél úton, mikor épp a tálakat egyensúlyozom bele a szatyorba.
De kinn már megint vegyem fel, közben a kaját se borítsam ki.
Rohanás haza, még Erikért is el kell mennem. Lányokat feldobom, Jana ordít, hogy mesét! Erikért szaladok, hazajövünk, és akkor jön az ebédes hiszti. Mert hogy míg melegítek és terítek, addig ő enni akar és hisztizik miatta, de ha már ott a kaja, akkor ordítva löki el, hogy ő nem kér. És ha már ellöki, akkor naná, hogy ki is borítja - jelen esetben a piros gyümölcs levest :/
Majd beküldöm, hogy akkor menjen be, ha nem eszik, ordít. Bemegy. Kijön, ordít. De már leül és eszik.
Komolyan, még csak dél, de már elegem van. Fáj a karom, a derekam, sajog a fejem, és különben sem értem, hogy a múltkori posztban is mi volt, amiért annyira lelkesedtem benne.
Szóval komolyan próbára tesz nap mint nap. Kevés olyan dolog van, amibe ne tudna belekötni, amiért ne tudna ordítani. És már annyira elegem van belőle. Szóval ott tartottam, hogy tegnap végig futott bennem, hogy vajon lesz, amikor erre az időszakra boldogan gondolok vissza, és nem azért, mert elmúlt? Szóval hogy Jana tényleg tönkre tesz mindent. MInden apró kiruccanást, minden apró percet, az ébredéstől az elalvásig, és akkor jön az éjszaka, amikor tényleg nem érteni, hogy miért üvölt fel ... mégis tényleg szeretjük, és vele teljes minden.
De azért lehetne már kicsit önállóbb, segítőkészebb, vagy egyáltalán elfogadóbb, vagy elég lenne annyi is, ha nem tekintene rabszolgának, akit ki kell a nap minden percében zsigerelni ...
Ja még annyit hozzá, hogy tegnap pl a bili felett állva bepisilt, csak mert nem tudtam odamenni és ráültetni a bilire. Pucér volt, tehát tényleg csak rá kellett ülnie, de ő nélkülem erre sem képes ... :( Sokszor jól esik, hogy ennyire függ tőlem, de ilyen dolgokban inkább az agyamra megy. És nem egy ilyen van naponta ...
2012. november 26., hétfő
Csillag tanoda
Pénteken voltunk másodjára.
Múltkor is jó volt. Nem tudom írtam e róla. Akkor megérkeztünk, még jó idő volt. A gyerekek játszottak kinn az udvaron, Maja rögtön elfutott mellőlem, pedig mikor odafele mentünk olyan izgatott volt, mint még soha nem láttam.
Én meg nem tudtam rá kellőképpen figyelni, mert apa nem tudott hazajönni, ismerősöknél hagytam a két kicsit, ahol Jana bekakilt és nem vittem pelust ... ááá, örült nagy futás volt.
Szóval Maja feloldódott mikor odaértünk. Aztán be kellett menni, a gyerekeket bevitték egy terembe, ahol egy papírt kellett kiszinezni, és dobozzá hajtogatni. Maját épp Judit néni fogta kézen és kísérte be a terembe. Innét lett ő a kedvence. :)
Aztán a szülőknek volt egy megbeszélés az emeleten, igazgató mesélt a suliról, szlők kérdeztek ... közben a gyerekeket körbe vitték az udvaron, megmutatták a leendő termeket, sőt még egy dalt is tanítottak nekik, és mikor az épületet is körbe járták, akkor énekelve jöttek vissza a szülőkhöz. Nagyon megható volt.
Most kicsit más volt. Most kicsit késtünk, de csak pár percet. Az aulában az igazgató helyettestől kellett egy zsákból húzni, hogy melyik tanító pároshoz megyünk először. Maja most is izgult, de már nem annyira, és most volt idő beszélgetni róla. Olyan jó volt, csak rá figyelni, vele lenni.
Szóval beültünk az egyik tanító páros termébe. Ott először az egyik tanító néni adott nekik egy lapot, azon állatok, ki kellett színezni, aztán beszélgettek róla. Maja figyelt, fülelt, de legjobban a színezés érdekelte. Aztán a másik páros jött, vele dugóval festettek egy hóembert. Maja megint igyekezett tökéleteset alkotni, de közben figyelt. Túl aktív nem volt, jelentkezgetett, de azt gondolom, hogy jobban érdekelte a feladat, így arra koncentrált. Szeirntem aktívabb lett volna, ha csak figyelni kell.
Aztán cseréltünk, átmentünk a másik pároshoz.
Ott egy fiú egy mesét mondott az aranyszűrő báránykáról. Szerintem Maja nem ismerte a mesét - jobban kéne magyar népmeséket olvasnom nekik. :) Egy papír bárányt kaptak, és azt kellett beragasztózni és papírral feldíszíteni. Maja ezt is nagyon szépen megoldotta. Megint inkább csak a feladatra koncentrált. :) Aztán eljátszották a mesét is. Lehetett szereplőnek jelentkezni. Ő rögtön szólt, hogy nem szeretne szerepelni. Teljesen megértettem. Figyelt, fülelet, mindenre. De tényleg!!! Csak nem szerepelt. Ami persze nem baj. Kicsit én is megfigyeltem, hogy milyen is lehet majd sulisan. Hogy való igaz, hogy még kicsi hozzá. Hogy furán festett az idősebb gyerekek között. De azt gondolom, hogy nem kellene még egy évet hagyni oviban, mert ott meg unatkozna. Valahogy tényleg neki a suli és ovi közti átmenet kéne. Meglátjuk, sikerül e jól választani.
Még majd csak jövőre lesznek a többi suliban iskola nyitogatók, egy kettőre még elmegyünk ... meglátjuk. Azt hiszem, eddigi életem egyik legnehezebb döntése előtt állok. Nehéz! Mert igaz, nincs sok igényem - ne öljék ki belőle az érdeklődést és hogy szeret tanulni - de ez elég sok iskolában, tanítónál nem a legfontosabb. :/ meglátjuk, izgulok és igyekszem jó döntést hozni. És persze Majával is megbeszélni, elvégre, az ő radarjaiban lehet bízni. ;)
Múltkor is jó volt. Nem tudom írtam e róla. Akkor megérkeztünk, még jó idő volt. A gyerekek játszottak kinn az udvaron, Maja rögtön elfutott mellőlem, pedig mikor odafele mentünk olyan izgatott volt, mint még soha nem láttam.
Én meg nem tudtam rá kellőképpen figyelni, mert apa nem tudott hazajönni, ismerősöknél hagytam a két kicsit, ahol Jana bekakilt és nem vittem pelust ... ááá, örült nagy futás volt.
Szóval Maja feloldódott mikor odaértünk. Aztán be kellett menni, a gyerekeket bevitték egy terembe, ahol egy papírt kellett kiszinezni, és dobozzá hajtogatni. Maját épp Judit néni fogta kézen és kísérte be a terembe. Innét lett ő a kedvence. :)
Aztán a szülőknek volt egy megbeszélés az emeleten, igazgató mesélt a suliról, szlők kérdeztek ... közben a gyerekeket körbe vitték az udvaron, megmutatták a leendő termeket, sőt még egy dalt is tanítottak nekik, és mikor az épületet is körbe járták, akkor énekelve jöttek vissza a szülőkhöz. Nagyon megható volt.
Most kicsit más volt. Most kicsit késtünk, de csak pár percet. Az aulában az igazgató helyettestől kellett egy zsákból húzni, hogy melyik tanító pároshoz megyünk először. Maja most is izgult, de már nem annyira, és most volt idő beszélgetni róla. Olyan jó volt, csak rá figyelni, vele lenni.
Szóval beültünk az egyik tanító páros termébe. Ott először az egyik tanító néni adott nekik egy lapot, azon állatok, ki kellett színezni, aztán beszélgettek róla. Maja figyelt, fülelt, de legjobban a színezés érdekelte. Aztán a másik páros jött, vele dugóval festettek egy hóembert. Maja megint igyekezett tökéleteset alkotni, de közben figyelt. Túl aktív nem volt, jelentkezgetett, de azt gondolom, hogy jobban érdekelte a feladat, így arra koncentrált. Szeirntem aktívabb lett volna, ha csak figyelni kell.
Aztán cseréltünk, átmentünk a másik pároshoz.
Ott egy fiú egy mesét mondott az aranyszűrő báránykáról. Szerintem Maja nem ismerte a mesét - jobban kéne magyar népmeséket olvasnom nekik. :) Egy papír bárányt kaptak, és azt kellett beragasztózni és papírral feldíszíteni. Maja ezt is nagyon szépen megoldotta. Megint inkább csak a feladatra koncentrált. :) Aztán eljátszották a mesét is. Lehetett szereplőnek jelentkezni. Ő rögtön szólt, hogy nem szeretne szerepelni. Teljesen megértettem. Figyelt, fülelet, mindenre. De tényleg!!! Csak nem szerepelt. Ami persze nem baj. Kicsit én is megfigyeltem, hogy milyen is lehet majd sulisan. Hogy való igaz, hogy még kicsi hozzá. Hogy furán festett az idősebb gyerekek között. De azt gondolom, hogy nem kellene még egy évet hagyni oviban, mert ott meg unatkozna. Valahogy tényleg neki a suli és ovi közti átmenet kéne. Meglátjuk, sikerül e jól választani.
Még majd csak jövőre lesznek a többi suliban iskola nyitogatók, egy kettőre még elmegyünk ... meglátjuk. Azt hiszem, eddigi életem egyik legnehezebb döntése előtt állok. Nehéz! Mert igaz, nincs sok igényem - ne öljék ki belőle az érdeklődést és hogy szeret tanulni - de ez elég sok iskolában, tanítónál nem a legfontosabb. :/ meglátjuk, izgulok és igyekszem jó döntést hozni. És persze Majával is megbeszélni, elvégre, az ő radarjaiban lehet bízni. ;)
Maja
Ma reggel összebújva ültünk a kanapén. Csak ő meg én voltunk ébren. Ő az ölembe kucorogott, már alig fér el, itt ott lelógott. Közben öleltem és simogattam, és azt mondtam neki, hogy ő az első és egyetlen legnagyobb szerelmem. Ő az, aki megtanított szeretni, és akitől a legtöbbet kapom. Aki tükör nekem, akivel nincs más teendőm, csk szeressem. Akivel a legjobb beszélgetni és aki mindig meghallgat ... sőt tanácsot ad.
Imádom a csajt. És el sem hiszem, hogy mindjárt sulis lesz. Görcsbe áll a gyomrom, ha arra gondolok, hogy suliba megy, hiszen most született. Hogy el kell engednem a kezét, és talán majd olyan dolgokkal találja szemben magát, amiket neki kell megvívni, amik próbára teszik. Pedig tudom, hogy állja a sarat, mert erős, és megold mindent, mégis ő az én egyetlen picike lányom. Akit nemrég még a karomban tartottam, ringattam órákat, együtt sírtunk, nevettünk. Ez soha nem változik. És mégis. Olyan nagy már.
Olyan okos, mindent megold. Nagy kötelesség tudata van. Unatkozik, ha nincs feladat. Neki mindig kell valamit csinálnia. Soha nem fárad el. MIndig tud rajzolni, alkotni. Olyan gyönyörűen. Pegazust és unikornist rajzol, és tündéreket, és hercegnőket. És leírja a családban mindenkinek a nevét, pedig csak egyszer mutattam. És gyakorolta, és emlékezett rá. És kíváncsi és mindig segíteni akar. anya mikor sütünk már sütit. Anya keverhetem én? Anya akor én majd kivágom!
És a legkötözködősebb is. A legjobban tudja kiborítani Eriket és az apját. Már látszik, hogy kamaszodik. Már látszik, hogy próbálgatja a határokat, már látszik, hogy fülel, szemmel tart mindent és mindenkit. És olyan nőcis. Ma kifestettük a körmeit. Mert már olyan szép hosszúra megnőnek - nemrég még rágta - és vigyáz rájuk. Sminkel és hajat bodorít. És nem vesz fel akármit. Imádja a szoknyát és a kopogós cipőt. És hercegnő lesz. :)
Közben meg olyan kis törékeny. Alig eszik - bár egyre jobban - és egy kis betegség rögtön meglátszik rajta. Lefogy még jobban. MInt egy kis tornász lány, vonaglik. :)
Minden nap elképedek rajta. MInden nap meglep, hogy milyen nagy már. Közben meg édes kis szeretgetni való bogárka, aki a dícsérettől szárnyakat kap, aki olyan antennákkal rendelkezik, hogy hihetetlen. Imádom, minden porcikáját.
Imádom a csajt. És el sem hiszem, hogy mindjárt sulis lesz. Görcsbe áll a gyomrom, ha arra gondolok, hogy suliba megy, hiszen most született. Hogy el kell engednem a kezét, és talán majd olyan dolgokkal találja szemben magát, amiket neki kell megvívni, amik próbára teszik. Pedig tudom, hogy állja a sarat, mert erős, és megold mindent, mégis ő az én egyetlen picike lányom. Akit nemrég még a karomban tartottam, ringattam órákat, együtt sírtunk, nevettünk. Ez soha nem változik. És mégis. Olyan nagy már.
Olyan okos, mindent megold. Nagy kötelesség tudata van. Unatkozik, ha nincs feladat. Neki mindig kell valamit csinálnia. Soha nem fárad el. MIndig tud rajzolni, alkotni. Olyan gyönyörűen. Pegazust és unikornist rajzol, és tündéreket, és hercegnőket. És leírja a családban mindenkinek a nevét, pedig csak egyszer mutattam. És gyakorolta, és emlékezett rá. És kíváncsi és mindig segíteni akar. anya mikor sütünk már sütit. Anya keverhetem én? Anya akor én majd kivágom!
És a legkötözködősebb is. A legjobban tudja kiborítani Eriket és az apját. Már látszik, hogy kamaszodik. Már látszik, hogy próbálgatja a határokat, már látszik, hogy fülel, szemmel tart mindent és mindenkit. És olyan nőcis. Ma kifestettük a körmeit. Mert már olyan szép hosszúra megnőnek - nemrég még rágta - és vigyáz rájuk. Sminkel és hajat bodorít. És nem vesz fel akármit. Imádja a szoknyát és a kopogós cipőt. És hercegnő lesz. :)
Közben meg olyan kis törékeny. Alig eszik - bár egyre jobban - és egy kis betegség rögtön meglátszik rajta. Lefogy még jobban. MInt egy kis tornász lány, vonaglik. :)
Minden nap elképedek rajta. MInden nap meglep, hogy milyen nagy már. Közben meg édes kis szeretgetni való bogárka, aki a dícsérettől szárnyakat kap, aki olyan antennákkal rendelkezik, hogy hihetetlen. Imádom, minden porcikáját.
Erik
Egyik ismerősöm most írta meg, hogy terhes, és fia lesz. És azt írta róla, hogy azért nagyon örül neki, mert bár van egy lánya, de tudja, hogy a fiú az más. Nem lehet szavakba leírni, de más, és egy örök, egyetlen szerelem.
Hát tényleg ilyesmi. És ezt nem tudja más, csak az, akinek fia van. Nem lehet szavakba leírni, nem lehet megfogalmazni, csak egyszerűen azt érzi az ember, hogy más. EZ egy igaz szerelem.
És bár borzasztóan próbára tesz, de olyan csalfa szemei vannak, hogy azokkal levesz a lábamról. hisztis, borzasztóan. Nagyon nem bírja, hogy mellőzött. Bújik az ölembe, akar, és csak hozzám érni, és nagyon nehezen viseli, hogy Jana folyton kitúrja. Ugyanakkor olyan társra lelt Janában, aki bár irányít, mégis ő a társa. Együtt olyan játékokra képesek, bandáznak, és vihognak. Kuncognak és összebeszélnek. Összevesznek, majd a következő pillanatban, Jana enged és már megint együtt játszanak.
Erik nehezen viseli, hogy nem játszik vele valaki folyton. Egész álló nap, csak szerepjátékozna. Valakivel, bárkivel. Játszál! elkiáltással.
Olyan ügyes, imádom az ember rajzait. Már hajat is rajzol nekik, nagy loboncosat, mint amilyen most az övé is. El kéne vinnem fodrászhoz. :)
Olyan kis kötelesség tudó, ugyan akkor szeret kibújni a feladatok alól. Most nem tudok segíteni, mert tele a kezem ... vagy mert épp át kell mennem a másik szobába.
Érzékeny. Nagyon is. Pont mint az apja. Ha megkapja a szeretetet és ölelgetve van, akkor hegyeket mozgat meg. Ha nem, akkor nem lehet vele bírni és hisztizik és ordít.
De szerelem a legjavából!!! Imádom a huncut szemeit, a bongyor haját és a nagy puha kezeit, giliszta testét. Imádom!
Hát tényleg ilyesmi. És ezt nem tudja más, csak az, akinek fia van. Nem lehet szavakba leírni, nem lehet megfogalmazni, csak egyszerűen azt érzi az ember, hogy más. EZ egy igaz szerelem.
És bár borzasztóan próbára tesz, de olyan csalfa szemei vannak, hogy azokkal levesz a lábamról. hisztis, borzasztóan. Nagyon nem bírja, hogy mellőzött. Bújik az ölembe, akar, és csak hozzám érni, és nagyon nehezen viseli, hogy Jana folyton kitúrja. Ugyanakkor olyan társra lelt Janában, aki bár irányít, mégis ő a társa. Együtt olyan játékokra képesek, bandáznak, és vihognak. Kuncognak és összebeszélnek. Összevesznek, majd a következő pillanatban, Jana enged és már megint együtt játszanak.
Erik nehezen viseli, hogy nem játszik vele valaki folyton. Egész álló nap, csak szerepjátékozna. Valakivel, bárkivel. Játszál! elkiáltással.
Olyan ügyes, imádom az ember rajzait. Már hajat is rajzol nekik, nagy loboncosat, mint amilyen most az övé is. El kéne vinnem fodrászhoz. :)
Olyan kis kötelesség tudó, ugyan akkor szeret kibújni a feladatok alól. Most nem tudok segíteni, mert tele a kezem ... vagy mert épp át kell mennem a másik szobába.
Érzékeny. Nagyon is. Pont mint az apja. Ha megkapja a szeretetet és ölelgetve van, akkor hegyeket mozgat meg. Ha nem, akkor nem lehet vele bírni és hisztizik és ordít.
De szerelem a legjavából!!! Imádom a huncut szemeit, a bongyor haját és a nagy puha kezeit, giliszta testét. Imádom!
Jana
Mindig akarok írni róla egy hosszabbat, mert szegénykém eléggé mellőzöttnek tűnik. Míg a nagyokról anno ezerfélét ítrtam, mentünk, vittük őket, addig, hát ő valahogy eltűnik a sokban.
Pedig nem! Nagyon is hogy nem. Mert ő a leghangosabb, a legnevetősebb, a leghisztisebb, a leges leg.
Valahogy úgy érzem, mióta ő köztünk van, hogy ez az! Ez az, amiért minden megér. Megérte az éjszakázások, a hisztik, a veszekedések, a gond, a baj, mert amikor a szemébe nézek, akkor csak azt látom, hogy ő AZ! És apán is ezt látom. Ha ránéz, ahogy jön megy, rendezkedik, vagy helyre utasít egy nagyot, mosolyra húzódik a szája.
Mindenkinek van hozzá kedves szava, senki nem megy el mellette tétlen. Őt látni kell, hallani kell. Ő az nagy Ő!
Imádom a kis puha karjait, ahogy nem hagy semmit csinálni, ahogy kisajátít, mert szerinte csak ő létezik. Ahogy túrja ki a nagyokat az ölemből, ahogy tolja el apát, ha puszit akar adni, és ölel a karjaival, és piszézik velem, és a fejét az arcomba túrja.
Ahogy szopizik, és közben MINDIG a szívemre rakja a kezét. Ahogy lerakom, de már keresi a szívdobbanásom.
Ahogy követel, akar és mosolyogva mondja, hogy légysziiii!!! Vagy köszön, mert köszönni csak ő köszön csáóval! Vagy ő szólít csak mammának, vagyis az ém mammám! :)
Ahogy irányít és mindenkit és mindent az ujja köré csavar, és tesszük mindezt a legnagyobb mosollyal az arcunkon.
De veszekedni is vele lehet a legnagyobbat. Ahogy kiáll és magyaráz és tántoríthatatlan, majd megsértődik és elvonul a szobába és magára húzza a takarót és még ott is csak mondja. Ahogy szipogva előbújik, ahogy rebegteti a pilláit, ahogy ránk néz ...
Valahogy ő ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Hogy soha nem lehet elmenni sehova, hogy ne kakiljon ott (mert bárszobatisztának mondom, mégis kap pelust, mert ő csakazért is bekakil ha máshova rángatjuk), vagy hogy nem lehet elmenni vásárolni vele, mert egy darabig tűr, majd se szó se beszéd rohanásra fogja, és eltűnik mindenhol. Bebújik, vagy csak elszalad és röhög. Hogy a hiszti mindennapos vendég, mert olyan nincs, hogy más is akar, vagy mást akar mint ő.
Hihetetlen csaj. Egyetlen és megismételhetetlen. fondorlatos módon az ujja köré csavar minket, és közben meg éjjel ezen jókat röhög. Imádom! Nincsenek szavak. Ő Jana, Dundika, Nyunyu, vagy éppen baba ... mert hogy hiába mondom neki, hogy életem csillaga, vagy hercegnő, vagy dilis csaj, nem, szerinte ő csakis baba! És kész!!!! :)
Pedig nem! Nagyon is hogy nem. Mert ő a leghangosabb, a legnevetősebb, a leghisztisebb, a leges leg.
Valahogy úgy érzem, mióta ő köztünk van, hogy ez az! Ez az, amiért minden megér. Megérte az éjszakázások, a hisztik, a veszekedések, a gond, a baj, mert amikor a szemébe nézek, akkor csak azt látom, hogy ő AZ! És apán is ezt látom. Ha ránéz, ahogy jön megy, rendezkedik, vagy helyre utasít egy nagyot, mosolyra húzódik a szája.
Mindenkinek van hozzá kedves szava, senki nem megy el mellette tétlen. Őt látni kell, hallani kell. Ő az nagy Ő!
Imádom a kis puha karjait, ahogy nem hagy semmit csinálni, ahogy kisajátít, mert szerinte csak ő létezik. Ahogy túrja ki a nagyokat az ölemből, ahogy tolja el apát, ha puszit akar adni, és ölel a karjaival, és piszézik velem, és a fejét az arcomba túrja.
Ahogy szopizik, és közben MINDIG a szívemre rakja a kezét. Ahogy lerakom, de már keresi a szívdobbanásom.
Ahogy követel, akar és mosolyogva mondja, hogy légysziiii!!! Vagy köszön, mert köszönni csak ő köszön csáóval! Vagy ő szólít csak mammának, vagyis az ém mammám! :)
Ahogy irányít és mindenkit és mindent az ujja köré csavar, és tesszük mindezt a legnagyobb mosollyal az arcunkon.
De veszekedni is vele lehet a legnagyobbat. Ahogy kiáll és magyaráz és tántoríthatatlan, majd megsértődik és elvonul a szobába és magára húzza a takarót és még ott is csak mondja. Ahogy szipogva előbújik, ahogy rebegteti a pilláit, ahogy ránk néz ...
Valahogy ő ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Hogy soha nem lehet elmenni sehova, hogy ne kakiljon ott (mert bárszobatisztának mondom, mégis kap pelust, mert ő csakazért is bekakil ha máshova rángatjuk), vagy hogy nem lehet elmenni vásárolni vele, mert egy darabig tűr, majd se szó se beszéd rohanásra fogja, és eltűnik mindenhol. Bebújik, vagy csak elszalad és röhög. Hogy a hiszti mindennapos vendég, mert olyan nincs, hogy más is akar, vagy mást akar mint ő.
Hihetetlen csaj. Egyetlen és megismételhetetlen. fondorlatos módon az ujja köré csavar minket, és közben meg éjjel ezen jókat röhög. Imádom! Nincsenek szavak. Ő Jana, Dundika, Nyunyu, vagy éppen baba ... mert hogy hiába mondom neki, hogy életem csillaga, vagy hercegnő, vagy dilis csaj, nem, szerinte ő csakis baba! És kész!!!! :)
2012. november 20., kedd
Erik ...
Maja rajzol, Erik várja, mert megígérte, hogy ha végez, akkor játszanak. Közben beszélgetnek.
- Erik, miért nem alszol az oviban?
- Mert nem akarok.
- De miért?
- Mert nagyon hiányzol és szeretlek. Majd ha jössz, akkor együtt ott alszunk, jó?
Imádom!!!
És Janával is folytatott egy édes beszélgetést. Éppen Jana hisztizett, mert le akarta nyúlni Maja tolltartóját. Maja meg persze nem adta, Jana ordít. Erik odamegy, megsimogatja a hátát és mondja: Semmi baj, Jana, majd kérünk egyet neked a Jézuskától!
Megeszem, azt hiszem!!! :)
- Erik, miért nem alszol az oviban?
- Mert nem akarok.
- De miért?
- Mert nagyon hiányzol és szeretlek. Majd ha jössz, akkor együtt ott alszunk, jó?
Imádom!!!
És Janával is folytatott egy édes beszélgetést. Éppen Jana hisztizett, mert le akarta nyúlni Maja tolltartóját. Maja meg persze nem adta, Jana ordít. Erik odamegy, megsimogatja a hátát és mondja: Semmi baj, Jana, majd kérünk egyet neked a Jézuskától!
Megeszem, azt hiszem!!! :)
Ma ilyenek bombáznak:
Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt
egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.
Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.
Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.
És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.
A fura öreg
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)
Vagy éppen:
egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.
Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.
Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.
És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.
A fura öreg
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)
Vagy éppen:
2012. november 19., hétfő
Bárányhimlőről utoljára
Igazából a péntek volt a leghúzosabb a lányok ügyében. Estefelé már nagyon nyügösek voltak, és éjjel meg én szinte semmit nem aludtam. A két lánnyal alszom ilyenkor, mégpedig úgy, hogy keresztbe fordulunk az ágyon, és én középen alszom, ők meg a két oldalamon. Így legalább nem kell felkelnem egyikhez sem, és mindig kéznél vannak, ha csak meg is ébredek egy hőellenőrzésre. Szóval az éjjel nagyon húzós volt. Felváltva viszketett és mikor egyiket megnyugtattam, elaludt, akkor kezdte a másik. És tényleg folyamatos volt a váltás. Szörnyű volt. Mondjuk nem tudom, lehet volt valami a levegőben is, mert tényleg extra nyűgösek voltak. Meg akkor adtam nekik fenistil cseppeket is, amiket mindenki mond, hogy attól kevésbé viszketnek. Janának először, Maja már kapott és igaz is, hogy neki jobban viszketett. De akkor éjjel mindkettő kapott és tényleg viszketett nekik. Szóval, ez a gyógyszer nekünk nagyon nem jött be. Utána nem adtam soha többet egyiknek sem, és nem is volt baj.
Már reggel jobban voltak, igaz még volt hőemelkedésük, de vasárnap már az sem, és Majának vasárnap reggelre láthatóan jobbak voltak az arcán a pöttyök. Reggel nézegettem. :) Jó, hogy velem alszanak. :)
Azóta minden rendben. Szépen javulnak.
Nekem ma, hétfőn jött el a második mélypont. Ma Erik ment oviba, Jana hisztizve kelt, pedig tényleg mindent megtettem, hogy ne legyen rá alkalma. De ha mást nem, megtalálta a zokniját, ami le volt csúszva ... vagy túl fel volt húzva ... ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán Erik kezdte, hogy három hét szenvedés után, hogy ő oviba akar menni, ma reggel már nem akart ... persze, ha belegondoltam, értem én, én is izgultam volna, de ott és akkor igazán nem esett jól. aztán Maja egész napos szenvedése. Mert ő nem játszik Janával, mert ő nem csinál semmit .. egész nap a kanapén szenvedett, fejen állt. Vagy egyik vagy másik testvérével veszett össze. Mert hogy ERik csak délelőttös volt. Szörnyű volt a mai nap ... és most este meg ... őrjöngés és nem bírok magammal. Én meg már tényleg nem bírom ezt a bezártságot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Már reggel jobban voltak, igaz még volt hőemelkedésük, de vasárnap már az sem, és Majának vasárnap reggelre láthatóan jobbak voltak az arcán a pöttyök. Reggel nézegettem. :) Jó, hogy velem alszanak. :)
Azóta minden rendben. Szépen javulnak.
Nekem ma, hétfőn jött el a második mélypont. Ma Erik ment oviba, Jana hisztizve kelt, pedig tényleg mindent megtettem, hogy ne legyen rá alkalma. De ha mást nem, megtalálta a zokniját, ami le volt csúszva ... vagy túl fel volt húzva ... ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán Erik kezdte, hogy három hét szenvedés után, hogy ő oviba akar menni, ma reggel már nem akart ... persze, ha belegondoltam, értem én, én is izgultam volna, de ott és akkor igazán nem esett jól. aztán Maja egész napos szenvedése. Mert ő nem játszik Janával, mert ő nem csinál semmit .. egész nap a kanapén szenvedett, fejen állt. Vagy egyik vagy másik testvérével veszett össze. Mert hogy ERik csak délelőttös volt. Szörnyű volt a mai nap ... és most este meg ... őrjöngés és nem bírok magammal. Én meg már tényleg nem bírom ezt a bezártságot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2012. november 16., péntek
BH második felvonás 3. nap
Mára már mindkét lány teljes testét elborították a pöttyök. Hőemelkedésük van továbbra is. De ez is megviseli őket, főleg Maját. Rajta látni jobban. Meg neki viszket is. Küzdünk rendesen, mert csak rajta kapom, hogy vakaródzik ... :) Jana meg dél óta fájlalja a nunusát ... egyébként semmi baja.
Hát ami jó, hogy péntek van, apa itthon lesz. Legalább Erik kimozdulhat ...
Hát ami jó, hogy péntek van, apa itthon lesz. Legalább Erik kimozdulhat ...
2012. november 15., csütörtök
Második felvonás bárányhimlőben
Szerda reggel Maja nyűgösen kelt. MOndta, hogy neki biza nagyon fáj a feje, és egyáltalán nem akar oviba menni. Kicsit győzködtem, de aztán hamar feladtam. Gondoltam, hogy talán elfáradt, vagy már tényleg unja az egyedül járást. Aztán mikor felhívtam az ovit is és lemondtam az ebédjét - mert felmerült, hogy akkor már ha ő nem megy, akkor mehetne Erik is, aki teljesen jól van, ereje teljében, mint egy kis kitörni vágyó kiscsikó, akkor láttam, hogy megjelentek a pöttyök. Maján gyorsban 4-5 számoltam. AZtán Dundi nyakán is láttam egyet.
MIndenképpen jó, hogy egyszerre. Amit viszont nem értek, hogy 14-21 napos lappangást ír, de Erik után ez még csak a 11. nap volt. Lényeg, hogy elkapták. Délutánra már fel is ment a hőjük, mindketten hőemelkedéssel zárták a napot.
Ma is hőemelkedésük volt/van, illetve szerintem Majának éjjel láza is volt, de nem volt kedvem méricskélni a vak sötétben. Ő azt mondja, hogy neki viszket. Szerintem csak kamuzik, mert tudja, hogy milyen, rengeteget beszéltünk már róla. Neki egyre több van, már a nyakán és a kis hátán szépen sorjáznak.
Dundinak egyenlőre azt a kettőt látom, de mondjuk nem is nagyon hagyja kis testét megnézni. Egyenlőre jó kedélyűek. Mondjuk szerintem a hétvégére fog csúcsosodni, és akkor szerencsére apa már itthon lesz. Mert igazából a legnehezebb Erikkel, Eriknek. Mert ő már jól van, menne, futna, majd ki csattan. Helyette itthon a nyávogós tesókkal ... 5 percenkénti kérdi, hogy mehet e már oviba.
MIndenképpen jó, hogy egyszerre. Amit viszont nem értek, hogy 14-21 napos lappangást ír, de Erik után ez még csak a 11. nap volt. Lényeg, hogy elkapták. Délutánra már fel is ment a hőjük, mindketten hőemelkedéssel zárták a napot.
Ma is hőemelkedésük volt/van, illetve szerintem Majának éjjel láza is volt, de nem volt kedvem méricskélni a vak sötétben. Ő azt mondja, hogy neki viszket. Szerintem csak kamuzik, mert tudja, hogy milyen, rengeteget beszéltünk már róla. Neki egyre több van, már a nyakán és a kis hátán szépen sorjáznak.
Dundinak egyenlőre azt a kettőt látom, de mondjuk nem is nagyon hagyja kis testét megnézni. Egyenlőre jó kedélyűek. Mondjuk szerintem a hétvégére fog csúcsosodni, és akkor szerencsére apa már itthon lesz. Mert igazából a legnehezebb Erikkel, Eriknek. Mert ő már jól van, menne, futna, majd ki csattan. Helyette itthon a nyávogós tesókkal ... 5 percenkénti kérdi, hogy mehet e már oviba.
2012. november 13., kedd
Nagy döntés ...
Hát, másnak nem, csak magamban vívódom.
Szóval az úgy volt, hogy kb egy hete apa azzal jött haza, hogy megkérdezték, nem mennék e vissza. Mert hogy a helyemen a csaj felmondott.
Hát nem kis fejtörést okozott, annak ellenére, hogy tudtam a választ.
Mert egyrészt nagyon kecsegtető, hogy valahova vissza várnak, pedig én letettem róla. Azt mondták, hogy nem igazán várják vissza aki már egyszer elment. Másrészt a távolság ... és hát sokminden változott azóta. De ugyan akkor egy biztosnak mondható állás, ahol tudom mi vár rám és tudom képes vagyok mindazt megcsinálni, amit elvárnak tőlem - jó az angol tudást nem, de ... sose mond, hogy soha.
De ott van a távolság. Ami három gyerek mellett legyőzhetetlennek látszik. Tömegközlekedéssel megoldhatatlan, ha meg beruháznánk egy autóba, nos akkor is jó esetben egy óra az út. De jó esetben, mert bármikor bele lehet futni egy dugóba. Bármi történhet.
MOndták, hogy nem kéne korán benn lennem, tehát lehetne, hogy én viszem őket reggel oviba, iskolába ... és majd apa hozná el, akinek viszont úgy kéne rendezni a munkaidejét, hogy viszonylag korán le kéne lépnie. Bár szerintem megoldható lenne a 6 órás munkaviszony is ... azért ennyire konkrétan nem beszéltünk róla. De akkor is. Ha 9re beérnék, ami azt jelenti, hogy 7kor kezdenem kellene kiszórni a gyerekeket, akkor háromkor léphetnék le ... bár ez így nem is hangzik rosszul, mert négyre értük tudnék menni. Mert pont az a másik bajom, hogy Majának iskola jövőre. Azt azért nem szeretném, hogy a portással üldögéljen reggel és este. Mert még az ovi toleráns.
Végül is az is felmerült, hogy elmehetnénk albérletbe arrafelé. Kiadnánk a miénket és ott meg bérelnénk egyet. Igaz ennek anyagi oka nem lenne valami fényes, hiszen csak veszteséggel tudnánk megvalósítani. A miénket nem lehetne annyiért kiadni. Ha ez lenne a megoldás, akkor végülis "csak" Eriket kéne kiszakítanom. Hiszen Maja sulit kezd, neki mindegy. Jana még nem intézményesített, tehát neki is mindegy. Egyedül Erik szakadna ki a tényleg szuper kis közösségből.
De mindegy is. Mert egyenlőre nemet mondtam, többek között azért, mert hogy Jana még kicsi. Meglátjuk. Végülis úgy érzem, nem zártam be az ajtót mögöttem. Meglátjuk mi lesz ősszel.
Vicces, hogy megkérdeztem a gyerekeket is, hogy mit szólnának a költözéshez. Maja nagyon lelkes volt csak annyit kért, hogy kertes házba menjünk. Nem érdekli, hogy messze, csak legyen kert. :) Édes, ennyi a vágya!!!! Már régóta és sokszor mondja. Másnak is. A nyári maszatoló is azért tetszett neki, mert kertben voltunk végig.
Szóval, majd meglátjuk. Mindenesetre arra nem volt rossz, hogy elkezdjünk gondolkodni. Persze nekem még mindig nem akar kifényesedni az a rész, hogy mi lesz ha dolgozok a nyári szünettel. Egyszer valaki azt mondta, hogy suliban összesen 15 hét van egy évben, ami szünet. Hát ezt két szülő szabiból nem tudja megoldani. És a nyár naaaaaaagyon hosszú!!!!
hát csak le akartam írni ezt is, hogy ne maradjon el.
Egyenlőre most elnapoltuk a döntést. Meglátjuk mi lesz később.
Most próbálok az itthoni dolgaimra koncentrálni. Sokminden készül, lassan új blogot kell nyitnom, hogy azok se merüljenek feledésbe. És hát rögtön utána itt van Maja suli választása ... haj, hát majd az egy másik poszt ...
Ja, és bárányhimlő első felvonás vége. Erik tökéletesen jól van. Ötödik naptól láztalan, a pöttyök nagyon szépek, még azok is amiktől féltem. Esnek le a varrok. Annak ellenére szüperül gyógyul, hogy mindenkivel szemben én nem kentem rá semmit és nem adtam neki semmit. Jobban gyógyul mint mások. :) Persze ez szerintem bőr függő is ... és még azért nincs vége.
Most van a 10. nap, szóval remélem a lányok nem húzzák sokáig!!!!
De ha belegondolok, hogy mintegy 7 hete van bárányhimlő az oviban és nem sikerült belefutnia Majának ... ha Jana sem kapja el, pedig Erikkel együtt aludtak minden éjjel ... hát ajánlom nekik, hogy ne így legyen!!!!!!
Szóval az úgy volt, hogy kb egy hete apa azzal jött haza, hogy megkérdezték, nem mennék e vissza. Mert hogy a helyemen a csaj felmondott.
Hát nem kis fejtörést okozott, annak ellenére, hogy tudtam a választ.
Mert egyrészt nagyon kecsegtető, hogy valahova vissza várnak, pedig én letettem róla. Azt mondták, hogy nem igazán várják vissza aki már egyszer elment. Másrészt a távolság ... és hát sokminden változott azóta. De ugyan akkor egy biztosnak mondható állás, ahol tudom mi vár rám és tudom képes vagyok mindazt megcsinálni, amit elvárnak tőlem - jó az angol tudást nem, de ... sose mond, hogy soha.
De ott van a távolság. Ami három gyerek mellett legyőzhetetlennek látszik. Tömegközlekedéssel megoldhatatlan, ha meg beruháznánk egy autóba, nos akkor is jó esetben egy óra az út. De jó esetben, mert bármikor bele lehet futni egy dugóba. Bármi történhet.
MOndták, hogy nem kéne korán benn lennem, tehát lehetne, hogy én viszem őket reggel oviba, iskolába ... és majd apa hozná el, akinek viszont úgy kéne rendezni a munkaidejét, hogy viszonylag korán le kéne lépnie. Bár szerintem megoldható lenne a 6 órás munkaviszony is ... azért ennyire konkrétan nem beszéltünk róla. De akkor is. Ha 9re beérnék, ami azt jelenti, hogy 7kor kezdenem kellene kiszórni a gyerekeket, akkor háromkor léphetnék le ... bár ez így nem is hangzik rosszul, mert négyre értük tudnék menni. Mert pont az a másik bajom, hogy Majának iskola jövőre. Azt azért nem szeretném, hogy a portással üldögéljen reggel és este. Mert még az ovi toleráns.
Végül is az is felmerült, hogy elmehetnénk albérletbe arrafelé. Kiadnánk a miénket és ott meg bérelnénk egyet. Igaz ennek anyagi oka nem lenne valami fényes, hiszen csak veszteséggel tudnánk megvalósítani. A miénket nem lehetne annyiért kiadni. Ha ez lenne a megoldás, akkor végülis "csak" Eriket kéne kiszakítanom. Hiszen Maja sulit kezd, neki mindegy. Jana még nem intézményesített, tehát neki is mindegy. Egyedül Erik szakadna ki a tényleg szuper kis közösségből.
De mindegy is. Mert egyenlőre nemet mondtam, többek között azért, mert hogy Jana még kicsi. Meglátjuk. Végülis úgy érzem, nem zártam be az ajtót mögöttem. Meglátjuk mi lesz ősszel.
Vicces, hogy megkérdeztem a gyerekeket is, hogy mit szólnának a költözéshez. Maja nagyon lelkes volt csak annyit kért, hogy kertes házba menjünk. Nem érdekli, hogy messze, csak legyen kert. :) Édes, ennyi a vágya!!!! Már régóta és sokszor mondja. Másnak is. A nyári maszatoló is azért tetszett neki, mert kertben voltunk végig.
Szóval, majd meglátjuk. Mindenesetre arra nem volt rossz, hogy elkezdjünk gondolkodni. Persze nekem még mindig nem akar kifényesedni az a rész, hogy mi lesz ha dolgozok a nyári szünettel. Egyszer valaki azt mondta, hogy suliban összesen 15 hét van egy évben, ami szünet. Hát ezt két szülő szabiból nem tudja megoldani. És a nyár naaaaaaagyon hosszú!!!!
hát csak le akartam írni ezt is, hogy ne maradjon el.
Egyenlőre most elnapoltuk a döntést. Meglátjuk mi lesz később.
Most próbálok az itthoni dolgaimra koncentrálni. Sokminden készül, lassan új blogot kell nyitnom, hogy azok se merüljenek feledésbe. És hát rögtön utána itt van Maja suli választása ... haj, hát majd az egy másik poszt ...
Ja, és bárányhimlő első felvonás vége. Erik tökéletesen jól van. Ötödik naptól láztalan, a pöttyök nagyon szépek, még azok is amiktől féltem. Esnek le a varrok. Annak ellenére szüperül gyógyul, hogy mindenkivel szemben én nem kentem rá semmit és nem adtam neki semmit. Jobban gyógyul mint mások. :) Persze ez szerintem bőr függő is ... és még azért nincs vége.
Most van a 10. nap, szóval remélem a lányok nem húzzák sokáig!!!!
De ha belegondolok, hogy mintegy 7 hete van bárányhimlő az oviban és nem sikerült belefutnia Majának ... ha Jana sem kapja el, pedig Erikkel együtt aludtak minden éjjel ... hát ajánlom nekik, hogy ne így legyen!!!!!!
2012. november 6., kedd
Bárányhimlő 4. nap
Szegénykémet azért megviseli. Állandóan nyűgös. MOndjuk látszik a szemein, hogy beteg, de ugyan akkor semmit nem csinál és ez is felőrli. Nyűgös és kedvetlen. Viszont alszik és iszik sokat. A pöttyök elég csúnyák, van ami nagyon is. Főleg az első kettő, ami kijött.
Néha fel-fel szökik a láza, akkor bágyadt, amúgy meg elvan. Mesés nap volt ma is. :)
Néha fel-fel szökik a láza, akkor bágyadt, amúgy meg elvan. Mesés nap volt ma is. :)
2012. november 5., hétfő
Bárányhimlő 3. nap
Mivel pénteken délben kezdődött ... így ma a harmadik nap, szerintem.
Ma azért elég sok kijött. Miután felhívtam a doki néni aszisztensét hogy időpontot kérjek és megbeszéltük, hogy nem is olyan vészes, és hogy fölösleges bemenni, délutánra elég durván sok kijött rajta. Meg fel is szökött a láza. Igaz, délelőtt még csak 37,6 volt, de úgy leverte, hogy csak feküdt. Délután, mikor Maját meghozták - Olivérék mentek érte a hittanra - már 38,2 mértem nála, és megint csak feküdt. Bár Olivér kilendítette, de azért eléggé látszott rajta, hogy beteg.
Ha hat a gyógyszer, akkor jól van, túl jól is, de ha felszökik a hője, akkor leveri. Már elég sok pötty van, főleg a hasán és a hátán, meg a nyakán. Szóval, már nem félek attól, hogy nem ad védettséget. :)
Lányok egyenlőre jól, Maja oviban volt, élvezte, végre egy hét után, Jana meg élvezte a mai mese napot ... jobbat nem tudtam kitalálni. Dolgom volt és ha beteg, úgyse jó semmi sem.
ui.: mondjuk az éjszakát nem kívánom vissza. Este Erik feküdt le mellém, mert hát mégis figyelem, lázas e vagy valami. Nem a megszokott helyén alszik, így eléggé forgolódik és nyafogósan alszik. Aztán éjjel hajnali kettőkor megjelenik Jana. Hurrá! Szorítunk neki helyet. Aztán elalszom, és arra kelek, hogy mindenki a nyakamon alszik, szó szerint. Elrendezem Eriket, leveszem, Janát arréb tolom, visszafekszem és akkor érzem, hogy a lábamnál is érzek valamit. Vagy valakit. De ki lehet ilyen hosszú! Hát Maja is átsomfordált valamikor.
Akkor rendezés újra indul. Szépen beforgatom mindet, hogy kersztbe feküdjenek egymás mellett, Erik, Jana, Maja én meg a lábuknál valahogy elférek. Vagy elférnék, mert ez persze nekik nem volt jó. Így reggelig felváltva 20 percenként valaki felnyög, vagy csak úgy rúg egyet, hogy épp eltaláljon. Legjobb Erik, mert ő arcba rúg! Aztán Jana meg mellém kúszik, tehát a szépen kialakított sormintámnak semmi értelme ... Őszintén mondom, vártam a reggelt!!!! :)
Ma azért elég sok kijött. Miután felhívtam a doki néni aszisztensét hogy időpontot kérjek és megbeszéltük, hogy nem is olyan vészes, és hogy fölösleges bemenni, délutánra elég durván sok kijött rajta. Meg fel is szökött a láza. Igaz, délelőtt még csak 37,6 volt, de úgy leverte, hogy csak feküdt. Délután, mikor Maját meghozták - Olivérék mentek érte a hittanra - már 38,2 mértem nála, és megint csak feküdt. Bár Olivér kilendítette, de azért eléggé látszott rajta, hogy beteg.
Ha hat a gyógyszer, akkor jól van, túl jól is, de ha felszökik a hője, akkor leveri. Már elég sok pötty van, főleg a hasán és a hátán, meg a nyakán. Szóval, már nem félek attól, hogy nem ad védettséget. :)
Lányok egyenlőre jól, Maja oviban volt, élvezte, végre egy hét után, Jana meg élvezte a mai mese napot ... jobbat nem tudtam kitalálni. Dolgom volt és ha beteg, úgyse jó semmi sem.
ui.: mondjuk az éjszakát nem kívánom vissza. Este Erik feküdt le mellém, mert hát mégis figyelem, lázas e vagy valami. Nem a megszokott helyén alszik, így eléggé forgolódik és nyafogósan alszik. Aztán éjjel hajnali kettőkor megjelenik Jana. Hurrá! Szorítunk neki helyet. Aztán elalszom, és arra kelek, hogy mindenki a nyakamon alszik, szó szerint. Elrendezem Eriket, leveszem, Janát arréb tolom, visszafekszem és akkor érzem, hogy a lábamnál is érzek valamit. Vagy valakit. De ki lehet ilyen hosszú! Hát Maja is átsomfordált valamikor.
Akkor rendezés újra indul. Szépen beforgatom mindet, hogy kersztbe feküdjenek egymás mellett, Erik, Jana, Maja én meg a lábuknál valahogy elférek. Vagy elférnék, mert ez persze nekik nem volt jó. Így reggelig felváltva 20 percenként valaki felnyög, vagy csak úgy rúg egyet, hogy épp eltaláljon. Legjobb Erik, mert ő arcba rúg! Aztán Jana meg mellém kúszik, tehát a szépen kialakított sormintámnak semmi értelme ... Őszintén mondom, vártam a reggelt!!!! :)
2012. november 3., szombat
Mosolyra ...
Játszanak, bírkóznak.
én: Erik, milyen egy bárányhimlős gyerek? - gondolnék arra, hogy beteg, feküdjön ilyenek.
Erre ő: hát pöttyös!
:) ok, értem!
én: Erik, milyen egy bárányhimlős gyerek? - gondolnék arra, hogy beteg, feküdjön ilyenek.
Erre ő: hát pöttyös!
:) ok, értem!
Bárányhimlő?
MIkor felütötte a fejét kb egy hónapja, reménykedem, hogy elkapják. Aztán vártunk, vártunk. Reggel ők voltak az elsők, és szinte utolsóként hoztam el őket. Persze nem csak azért, mert tutira akartunk menni, hanem mert ők nem hagytak más választást. Így is sírva hoztam el őket nap, mint nap. Szóval reménykedtünk, mi mindent megtettünk. Aztán Maja egyik nap fejfájásra panaszkodott. Aznap nem ment oviba, Erik igen, és mikor mondtam mi van, Böbe néni mondta, kezdődik. Ő egyébként is azt mondta, tuti elkapjuk, hiszen hiába a pirosba indult, de együtt vannak az udvaron, délután össze vannak eresztve, és úszni is együtt voltak. Szóval Maja fejfájása nem volt jel. Hacsak nem az, hogy másnap Böbe néni kisfia és Lexi is bárányhimlős lett. Aztán vártunk. És vártunk. Már átmentünk egy ugyan gyógyulóban lévő baráthoz, Olivér és apukája is elkapta. De semmi. Sőt, még Lexivel is találkoztunk, alig egy héttel a pöttyök után. Persze, ok, tudom én, hogy nem tuti a módszer, no de mégis úgy éreztem, hogy tettem érte.
Aztán tegnap már feladtam. Hangosan is kimondtam a játszótéren, hogy hiába minden, úgy néz ki, az idei bárányhimlőt megúsztuk.
És mikor hazajöttünk, nézem Erik hasát és felfedeztem egy pöttyöt. Meg még egyet a hátán. Nagyon bárányhimlőnek tűnt. Aztán aludtunk, de ennél több nem volt. Aztán fürdésnél még egy párat ... de ugyan annyival kelt fel reggel. Szépen lassan alakul, szerintem. Most már hőemelkedése van. A pöttyök nem változnak.
Hát ... meglátjuk.
Persze, nem jó ez, mert nem jó, ha betegek, ráadásul ez egy hosszan elnyúló betegség, sok szobafogsággal, no de akkor is, talán túlleszünk rajta és akkor vége lesz ... örökre. :)
Kicsit bosszant, hogy ma jönnek haza Bogiék, és megbeszéltük, hogy találkozunk, hiszen még nem is láttuk a kis Leot. De azért annak meg örülök, hogy legalább nem fertőzzük meg őket. Mert a pöttyök megjelenése előtt pár nappal már fertőz. És ha úgy mentünk volna át ... Szóval ebből a szempontból tök jó. :)
De már közben kigondoltam, hogy szerintem apa kivesz szabit, én meg elmegyek egyedül. Elvileg, úgy tudom, hogy úgy nem lehet megfertőződni. Én már voltam, és majd jól kezet mosok. :) Csak nem hagyhatom ki, hogy ne lássam az unokafivéremet ... vagy ki is ő nekem! :) No és persze ne feledkezzünk meg Liliről és ha ügyesen gazdálkodom, akkor még Lucát is láthatom. :) Szervezek ezerrel!!! És beteget ápolok. :)
Bár egyenlőre kopp-kopp-kopp, jól van. Semmi nem látszik rajta. Csak a törzsén van az a pár pötty, meg kettő a nyakán.
Aztán tegnap már feladtam. Hangosan is kimondtam a játszótéren, hogy hiába minden, úgy néz ki, az idei bárányhimlőt megúsztuk.
És mikor hazajöttünk, nézem Erik hasát és felfedeztem egy pöttyöt. Meg még egyet a hátán. Nagyon bárányhimlőnek tűnt. Aztán aludtunk, de ennél több nem volt. Aztán fürdésnél még egy párat ... de ugyan annyival kelt fel reggel. Szépen lassan alakul, szerintem. Most már hőemelkedése van. A pöttyök nem változnak.
Hát ... meglátjuk.
Persze, nem jó ez, mert nem jó, ha betegek, ráadásul ez egy hosszan elnyúló betegség, sok szobafogsággal, no de akkor is, talán túlleszünk rajta és akkor vége lesz ... örökre. :)
Kicsit bosszant, hogy ma jönnek haza Bogiék, és megbeszéltük, hogy találkozunk, hiszen még nem is láttuk a kis Leot. De azért annak meg örülök, hogy legalább nem fertőzzük meg őket. Mert a pöttyök megjelenése előtt pár nappal már fertőz. És ha úgy mentünk volna át ... Szóval ebből a szempontból tök jó. :)
De már közben kigondoltam, hogy szerintem apa kivesz szabit, én meg elmegyek egyedül. Elvileg, úgy tudom, hogy úgy nem lehet megfertőződni. Én már voltam, és majd jól kezet mosok. :) Csak nem hagyhatom ki, hogy ne lássam az unokafivéremet ... vagy ki is ő nekem! :) No és persze ne feledkezzünk meg Liliről és ha ügyesen gazdálkodom, akkor még Lucát is láthatom. :) Szervezek ezerrel!!! És beteget ápolok. :)
Bár egyenlőre kopp-kopp-kopp, jól van. Semmi nem látszik rajta. Csak a törzsén van az a pár pötty, meg kettő a nyakán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)