Jana

Mindig akarok írni róla egy hosszabbat, mert szegénykém eléggé mellőzöttnek tűnik. Míg a nagyokról anno ezerfélét ítrtam, mentünk, vittük őket, addig, hát ő valahogy eltűnik a sokban.
Pedig nem! Nagyon is hogy nem. Mert ő a leghangosabb, a legnevetősebb, a leghisztisebb, a leges leg.
Valahogy úgy érzem, mióta ő köztünk van, hogy ez az! Ez az, amiért minden megér. Megérte az éjszakázások, a hisztik, a veszekedések, a gond, a baj, mert amikor a szemébe nézek, akkor csak azt látom, hogy ő AZ! És apán is ezt látom. Ha ránéz, ahogy jön megy, rendezkedik, vagy helyre utasít egy nagyot, mosolyra húzódik a szája.
Mindenkinek van hozzá kedves szava, senki nem megy el mellette tétlen. Őt látni kell, hallani kell. Ő az nagy Ő!
Imádom a kis puha karjait, ahogy nem hagy semmit csinálni, ahogy kisajátít, mert szerinte csak ő létezik. Ahogy túrja ki a nagyokat az ölemből, ahogy tolja el apát, ha puszit akar adni, és ölel  a karjaival, és piszézik velem, és a fejét az arcomba túrja.
Ahogy szopizik, és közben MINDIG a szívemre rakja a kezét. Ahogy lerakom, de már keresi a szívdobbanásom.
Ahogy követel, akar és mosolyogva mondja, hogy légysziiii!!! Vagy köszön, mert köszönni csak ő köszön csáóval! Vagy ő szólít csak mammának, vagyis az ém mammám! :)
Ahogy irányít és mindenkit és mindent az ujja köré csavar, és tesszük mindezt a legnagyobb mosollyal az arcunkon.
De veszekedni is vele lehet a legnagyobbat. Ahogy kiáll és magyaráz és tántoríthatatlan, majd megsértődik és elvonul a szobába és magára húzza a takarót és még ott is csak mondja. Ahogy szipogva előbújik, ahogy rebegteti a pilláit, ahogy ránk néz ...
Valahogy ő ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Hogy soha nem lehet elmenni sehova, hogy ne kakiljon ott (mert bárszobatisztának mondom, mégis kap pelust, mert ő csakazért is bekakil ha máshova rángatjuk), vagy hogy nem lehet elmenni vásárolni vele, mert egy darabig tűr, majd se szó se beszéd rohanásra fogja, és eltűnik mindenhol. Bebújik, vagy csak elszalad és röhög. Hogy a hiszti mindennapos vendég, mert olyan nincs, hogy más is akar, vagy mást akar mint ő.
Hihetetlen csaj. Egyetlen és megismételhetetlen. fondorlatos módon az ujja köré csavar minket, és közben meg éjjel ezen jókat röhög. Imádom! Nincsenek szavak. Ő Jana, Dundika, Nyunyu, vagy éppen baba ... mert hogy hiába mondom neki, hogy életem csillaga, vagy hercegnő, vagy dilis csaj, nem, szerinte ő csakis baba! És kész!!!! :)