Egyik ismerősöm most írta meg, hogy terhes, és fia lesz. És azt írta róla, hogy azért nagyon örül neki, mert bár van egy lánya, de tudja, hogy a fiú az más. Nem lehet szavakba leírni, de más, és egy örök, egyetlen szerelem.
Hát tényleg ilyesmi. És ezt nem tudja más, csak az, akinek fia van. Nem lehet szavakba leírni, nem lehet megfogalmazni, csak egyszerűen azt érzi az ember, hogy más. EZ egy igaz szerelem.
És bár borzasztóan próbára tesz, de olyan csalfa szemei vannak, hogy azokkal levesz a lábamról. hisztis, borzasztóan. Nagyon nem bírja, hogy mellőzött. Bújik az ölembe, akar, és csak hozzám érni, és nagyon nehezen viseli, hogy Jana folyton kitúrja. Ugyanakkor olyan társra lelt Janában, aki bár irányít, mégis ő a társa. Együtt olyan játékokra képesek, bandáznak, és vihognak. Kuncognak és összebeszélnek. Összevesznek, majd a következő pillanatban, Jana enged és már megint együtt játszanak.
Erik nehezen viseli, hogy nem játszik vele valaki folyton. Egész álló nap, csak szerepjátékozna. Valakivel, bárkivel. Játszál! elkiáltással.
Olyan ügyes, imádom az ember rajzait. Már hajat is rajzol nekik, nagy loboncosat, mint amilyen most az övé is. El kéne vinnem fodrászhoz. :)
Olyan kis kötelesség tudó, ugyan akkor szeret kibújni a feladatok alól. Most nem tudok segíteni, mert tele a kezem ... vagy mert épp át kell mennem a másik szobába.
Érzékeny. Nagyon is. Pont mint az apja. Ha megkapja a szeretetet és ölelgetve van, akkor hegyeket mozgat meg. Ha nem, akkor nem lehet vele bírni és hisztizik és ordít.
De szerelem a legjavából!!! Imádom a huncut szemeit, a bongyor haját és a nagy puha kezeit, giliszta testét. Imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése