Főzés

Apa szerint túl modernül főzök. Ő sokszor egyszerűbb kajákra vágyik. Én meg unom, vagy épp nem jut eszembe ... hát most bárki megmondhatja hogyan főzök. Ide igyekszem gyűjteni azokat, amik jól sikerültek és emlékezni szeretnék rá ... mert hogy sokszor fejből jön és persze megy is ... :)

http://ebedem.blogspot.hu/

Maszatoló tábor

Izgalmas hétnek néztünk elébe.
A közöségi házban év közben szokott lenni maszatoló, vagyis kézműves foglalkozás kicsiknek. Egy nagyon aranyos csajszi tartja, a fia egy oviba fog járni a nagyokkal. És rengeteg új ötlete van és szerintem nagyon jól ért a gyerekek nyelvén - vagy az anyukájukén, mert én tényleg szerettem oda járni. Párszor voltunk csak ugyan, mert egyszerre volt a baba-mama klubbal, de mindig nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer Maja is eljött és onnét mindig kérte, hogy akkor ő most nem oviba megy, hanem maszatolóra.
Így nem volt kérdés, mikor Julcsi szólt, hogy megyünk e a maszatoló táborba. Hétfőtől csütörtökig tartó, reggel 9-12 ig kézműves foglalkozás egy anyuka kertes házának kertjében. MIndez én és a három gyerek napi 2 ezer forintért. Már akkor sem sokaltam, de így, hogy túl vagyunk rajta, azt mondom, abszolút megérte, de még a dupláját is. Szuper jó volt.
Reggel felkeltünk, héveztünk - két megállót, ami épp elég volt mindenkinek, élmény is volt és nem volt túl sok, majd kb 500 méter séta után megérkeztünk a házhoz. Egy garázs volt berendezve, ami el is kélt első nap, mert elég borongós volt az idő, de később inkább a ház árnyékában a kertben rohangáltunk és dolgoztunk. MInden nap valami köré voltak csoportosítva a foglalkozások. Először névsor olvasás - ezt még a legkisebbek is élvezték, még Dundi is jelentkezett, mikor a nevét mondták :), aztán megbeszéltük, hogy miről is fog szólni a nap, majd egy mese következett, bábokkal és ezt követték a játékok. Kis ülős, aztán futkározós, majd tízórai, majd megint foglalkozások. És már el is telt a nap és jöhettünk haza. Elfáradva, de élményekkel tele.
Első két nap, sajnos nem vittem gépet, csak a második kettőre. Így a képek majd eszerint lesznek. Majd később pótolom, mert kapok belőle.
Szóval első nap kerti zöldségeké volt a főszerep. Nagyapó és a répa mesével, kerti virágkalap készítéssel, festegetéssel, és zöldség bábok készítésével.
Második nap tücsök-bogár napot tartottunk, csiga készítéssel, buborék fújással, ... majd a képekből emlékezni fogok.
Harmadik nap virágokról volt szó. valamint agyagoztunk. A gyerekek kézlenyomatát készítettük el, amit másnap kiöntöttünk és így emlékbe haza vihettük a domborművet.
Negyedik nap házi állatok volt, festettünk színes jégkockákkal, díszítettünk kutyust és cicust.
Igazán tartalmas napok voltak, levegőn voltunk és sokat játszottunk, mókáztunk. Elfáradtunk, de élményekkel teli napok állnak mögöttünk. És igazán elégedett vagyok a gyerekeimmel, alapjában véve jól viselkedtek. Majának nagyon kellett, alkotni, belemerülni, ahol dícsérik és ahol rengeteget tanulhat. Eriknek a kert volt nagyon jó, futkározott rengeteget, beszélgetett és mindig kapott ő is dícséretet, mert énekben verhetetlen volt. Jana meg ... nos neki a WC tetszett a legjobban. Folyamatosan oda jártunk, így esett hogy belekakilt és belepisilt szinte folyamatosan. Azt lehet mondani, hogy a maszatoló táborban elég nagy lépéseket tett a szobatisztaság felé. :) Szóval, tényleg megérte. Jó volt és én is rengeteg inspirációt kaptam és feltöltődtem. Nevettem sokat és feltöltődtem ... és persze nagyon nagyon elfáradtunk. :)
Képek a harmadik napról vannak:

Hétvégi vendégség

Sokszor gondolom azt, hogy szeretnék olyan lenni, akinek a háza átjáró ház. Hogy majd a gyerekeknek sok barátja jöjjön menjen, hogy mindig legyen nálunk vendég és hogy jó háziasszony legyek. Szeretem a nyüzsit, jó készülni ... bár amikor már itt vannak a vendégek, akkor már kevésbé vagyok topon, de szeretnék nagyon jó vendéglátó lenni.
Nos mondjuk ebből kifolyólag is, meg persze azért, mert barátokat hívni jó és együtt lenni mégjobb, vendégségesdi alakult ki nálunk. És meg persze azért is, mert pocsék volt az idő.
Szombaton Anitáék jöttek át hozzánk délután. És szerintem nagyon jól alakult minden. A nagyok szuper jól elvoltak, legalábbis a legkisebb hangos hang sem szivárgott ki a gyerek szobából és a kupin is kb 5 perc alatt urrá lettünk, mikor elmentek. A kicsik meg - Balázs és Jana - olyan szuper jól elvoltak kinn, hogy mi csak néztük és gyönyörködtünk bennük. Táncoltak, pörögtek, szerették egymást ... szuper volt!!!!
Vasárnap meg Gyurciék jöttek át. Sütöttünk pizzát - szombaton palacsinta volt a menü és bár dupla mennyiséget sütöttem és azt gondoltam, hogy alig ettek, mégis csak pár darab maradt - a gyerekek elvoltak, Maja folyamatosan hercegnőset akart játszani, de a fiúk erről hallani sem akartak :) így végre Erik volt fölényben, vagyis a fiús játékok. Mi felnőttek is tudtunk beszélgetni pár szót és szerintem a pizza is jól sikerült ... a gyerekek szerették a felnőttek meg fogyókuráztak. :)
Jó volt, remélem tartjuk jó szokásunkat, én meg fejlődök e téren. Bár ha belegondolok, hogy mikor anno a babanetes barátnőket hívtam meg ... nos akkor fejlődtem vendéglátásban. :)

Tihany-Füred túra

Apa megint itthon maradt, hogy újra neki vághassunk a Balatonnak. Persze mondtam én neki, de nem hitt, végül csak bejött,hogy rosszra fordult az addigi hőség és eljött a hideg front. Nem keveset hült a levegő ... és persze apának értekezletre is be kellett mennie a céghez.
Így esett, hogy reggel korán keltünk, apát bekísértük és délben útnak indultunk azért a Balatonhoz. Mivel Budaörsről indultunk és korán is volt még, a gyerekek alig akartak elaludni, mire elaludtak, szinte már ott is voltunk. Már sorban álltunk a Szántódi kompnál. Ott kiszálltunk az autóból és vettük észre, hogy tulajdonképpen tök jó idő van. De már kifizettük a jegyet. Nem mellesleg megkérdezte a nő, hogy tudjuk e igazolni, hogy a mieink a gyerekek, mert akkor nagycsaládos kedvezménnyel 90%os jeggyel mehetünk át. Persze nem vittem magammal semmit. Már csak itthon derült ki, hogy a kesztyűtartóban voltak az iratok ... :/
Szóval átkompoztunk és gondoltuk, majd a másik oldalon fürdünk, ahol tavaly is. Nos a hely az megvolt, de telis tele volt törött kagylóhéjakkal ... esélytelen volt fürdeni. Sétálgattunk még egy kicsit, majd megcsapta az orrunkat a kaja szag és éhesek lettünk. Leültünk oda, ahol tavaly is és mire a fizetésre került a sor, jutott eszembe, hogy ez nem két fillér lesz. Amit gondolna az ember, nos annak a kétszeresét fizettük. Ez nem kicsit vette el a kedvem. Eléggé céltalanok voltunk és ezt a gyerekek is érezték. Egész nap alig bírtunk velük.
Végül felültünk a kisvonatra - szerintem ebben is mellé fogtunk, mert bár olcsó volt, de kiderült, hogy a másik több felé elmegy - és felmentünk Tihanyba. Ott egy végre NAGYON jót sétáltunk. A gyerekek is élvezték, de csak miután túl voltunk a szokásos fagyis nyöszörgésen. Vagyis hogy Maja belenyal, de kiderül, hogy másikat szeretne. Erik belenyal, de a földre pottyan, Jana meg addig őrizgeti, míg szétfolyik, bele-bele nyalok, ő meg üvölt velem.
De az apátségnál már tényleg jót futkároztak ... hüvös is volt és addigra mi is eldöntöttük, hogy mi legyen a további program.
Végül lementünk kisvasúttal és autóba ülve elmentünk Füredre, hogy ott is nézelődjünk egy kicsit és a szokásos szökőkút fürdést is megejtsük ... ha már a Balatonban nem sikerült megmártózni.
Füreden is nagyon jó volt, de persze Majának sikerült egy jó nagyot esnie, Jana meg egyáltalán nem akart felöltözni, így míg én egy pucér babát kergettem a téren, addig a másik kettő törölközőbe takarózva gubbasztott a földön ... nem csak nekem tűnt fel a helyzet abszurditása, látványosság lettünk, többen fotózták pl Maját is, ahogy gombóccá gabalyodva hasal a tér közepén.
Végül ezen is úrrá lettünk és még sikerült kacsákat és hattyúkat is etetni, és hogy méltóképpen koronázzuk meg a napot, ettünk még egy pizzát is.
Nos a nap méltó zárása volt, hiszen már a végén könnyünk csorgott a nevetéstől, miközben a szánk tömve volt pizzával, annyira lehetetlen helyzet volt, ahogy a három gyereket próbáltuk éttermi kultúrára rávenni. Szerncsére a mellettünk lévő asztalnál eltörték a poharat, így az nem nekünk jutott. A végén pedig még egy sétáló utcás táncolás jutott és mire elhagytuk Füredet három alvó gyerek ült a kocsiban. Mi meg csak mosolyogtunk, hogy tulajdonképpen jó nap volt és még a gyerekek is szuperek voltak, csak hát ... napközben nem gondoltuk ezt mindig így.
Azért várj minket Balaton, jövünk még, nem volt elég belőled a nyárra!!!! :)

:( ... :) ?

Egy abszolút és minden tekintetben kudarcba fulladt (totális mélypont) tegnap után, nézzük mit tartogat számunkra a ma ... kíváncsian várom ... hajnal 3 óta - mikor is apa nem tudott aludni, és mire ő elaludt, addigra Dundi kelt ...

Aktuálisak vagyunk

Ugyanis minap volt Czigány Zoltán, a Csoda és Kósza írójának halálának évfordulója, így stílusosan a Természettudományi Múzeumba mentünk. Mert hogy szóba kerültek a dínók és Csoda és Kósza is a múzeumban látta viszont a Hungaroszauruszt ... vagyis Viszlát Iharkúton!!!! :)
Mert hogy Magyarországon is éltek dínók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Bakonyban, Iharkúton van az egyetlen dínó őslelőhely, ahol is a Hungaroszaurusz és még két másik dínó fajt is megtaláltak. A Természettudományi múzeum meg egy egész részleget szentelt neki, nekik. A feltárásról, a dínókról ... és mindezt Czigány Zoltán a Csoda és Kósza egyik részében meg is említi, mikor Csoda visszameny a múltba a dínók közé.
Hát volt nagy izgalom ... végülis a kirándulás jól sikerült, leszámítva, hogy reggel megint stresszesen telt, ordítással, veszekedéssel, aztán ott már a nagyok jól viselkedtek, csak Dundi idegelt ki engem, mert hogy a hőségben nem csak őt kellett nekem cipelnem, de még a vizes palackokkal teli hátizsákot, valamint a jegyet és minden mást is. De még így is kijutott a wc járatból nekem - valakinek mindig pisilni, kakilni kellett - valamint a szomjas, éhes vagyok. És mivel múzeumban nem eszünk iszunk akárhol, így az uzsonnaszoba járat is az enyém volt. De még így is mély nyomot hagytunk az ott dolgozókban, mert mikor elvesztettem apát, kérdezés nélkül útba igazítottak olyanok is, akiket előtte még nem is láttam ...
Aztán persze hulla fáradtan értem haza, az autóban való 20 perc alvás úgy tűnik elég volt a két kicsinek, és előttünk a fél nap, amit egyedül csinálok végig, mert hogy apának dolga akadt ...
Persze egyébként ettől se nem jobb nekem, se nem rosszabb. Jelen pillanatban nagyon el vagyok keseredve a nevelési elveim és minden más dugába dőlni látszik és én mint aki a kút mélyén van igyekszem levegőhöz jutni ... egyenlőre csak kapálózom. Remélem, kijutok és megtalálom a kiutat. Nagyon remélem, hogy ez az egész csak egy korszak és nem pedig állandó állapot. Mert mindennek képzeltem a nyarat, csak annak nem, hogy egész nap csak ordítozok, hogy veszekedést csillapítok, hogy nyígokat találok ki, hogy ugrálok és közben meg senkinek semmi nem jó. Tudom én, hogy hőség van és már én sem bírom, de akkor is. Valaminek csak kéne már lennie ... valamerre mozduljon már a mérleg ...

Maja Eriknek

nekem ilyen csillogó fülbevalóm van. Majd amikor te nagyon menő gizda csávó leszel, akkor majd neked is lehet ebben az egy füledben.

Erik bólogatott és nem kérdezett többet ...

Egy hete tart

a hőség. Néha már úgy érzem, nem bírom. A lakás is felmelegedett már 30 fok van. Egyedül az jó, hogy Janára kinyitom az ablakot, alatta fekszik és így tud aludni a lengedező szélben. Mi Majával is az ablak alatt alszunk, így néha kis hűs ér minket. Erik ugyan elalszik a helyén, de kicsempésszük apa mellé a nappaliba, az ablak alá. Így tudunk aludni.
A nappalok nehezebbek. Már reggel érzem, hogy meleg van, alig van kedvem lemenni,  lesötétített lakásban vagyunk, így nem sok mindenhez van kedvem. Délután nehezen telik, 7 óra mire lemegyünk, mert akkor már lenn is megjelennek az árnyékok, és lehet levegőt kapni. De akkor lenn is vagyunk 10 ig. Ezért a reggelek is eltolódtak.
Főzni egyáltalán nem tudok és nincs is kedvem, még a  reggeli kávétól is úgy érzem tizedeket megy fel a hőmérő.
Állítólag hétfőig tart ... hát nem mondom, hogy vízpart mellett nem bírnám ki még hetekig, de így lakásban még a holnap is neccesnek tűnik ...

Idei Lelle

Mivel már péntek óta hőség van ... pont mióta mamiéktól hazajöttünk (jellemző), ezért megkértem apát, hogy maradjon már itthon pár napot. Így kedden nekivághattunk az idei első - és nagyon remélem nem utolsó - lellei túránknak.
Bár reggel még hezitáltunk, jó lesz e ez nekünk, a gyerekek is eléggé zizegtek, de azért délután egykor mégis nekivágtunk. Jana rögtön bealudt és végig is aludta az utat, Eriknek sem kellett sok, Maja meg végig dumálta, de legalább nem hányt. Kevesebb, mint két óra alatt lenn voltunk és ebből a városon át volt a legtöbb. Meglepve tapasztaltuk, hogy alig voltak. A parkolóban azonnal találtunk helyet, szinte üres volt. Én már nézegettem, hogy talán nincs nyitva, vagy valami ismeretlen vírus, vagy szörny miatt lezárták e a Balatont, de nem. Nyitva volt, beengedtek, még válogathattunk is az árnyékos helyek között. Alig voltak benn is.
Egyből a vízbe vetettük magunkat, és szinte ki sem jöttünk belőle. Kicsit féltem, mert Jana anyuéknál elmerült a vízben és onnét nem is akart belemenni, de úgy látszik ez a Balatonra nem vonatkozott, mert szó nélkül ment és ki sem jött. Vetődött, ugrált, úszott, nevetett, imádta!!!
Az örömbe üröm is vegyült, mert Erik kicsit befeszült és miután összecsípett és szétkarmolt mindenkit - főleg engem - végül sikeresen kiharapta Maja vadiúj úszógumiját. Hát ekkor úgy éreztem, kár volt lejönni, de végül megnyugodott és tényleg nagyon jól sikerült a nap.
Sokat úsztunk, játszottunk, még enni is maradt idő és egyáltalán nem volt melegünk. Fantasztikus volt.
Strand záráskor jöttünk ki, még vacsiztunk egyet, és sétára is maradt idő, besötétedett, mikor útnak indultunk. Még ki sem fordultunk a parkolóból, mikor Maja bealudt és nem sokra rá Jana is követte. Erik még próbálkozott egy darabig, de ő is bealudt és így értünk haza, mintegy másfél óra alatt.
Minden szempotnból fantasztikus volt. Másnap kicsit kiszívottnak éreztük magunkat, de én már azon törtem a fejem, mikor is menjünk újra.
Bár vinni akartam, de elfelejtettem, ennek ellenére vettünk kis homokozó szettet és a sarazás is megvolt. Élvezték nagyon. Felejthetetlen volt. Kicsit azért kipróbálnám, milyen is lehet, mondjuk 4-5 napig mindez ... no, talán jövőre futja hosszabb kiruccra is ... meglátjuk ... :/

Elfogyott

az ihlet ... lelkiismeret furdalásom is van emiatt ... dehát ez van. Igyekszem, de ami nem megy, azt nem erőltetem. Majd remélem pótolok ... hamarosan. :)