Ugyanis minap volt Czigány Zoltán, a Csoda és Kósza írójának halálának évfordulója, így stílusosan a Természettudományi Múzeumba mentünk. Mert hogy szóba kerültek a dínók és Csoda és Kósza is a múzeumban látta viszont a Hungaroszauruszt ... vagyis Viszlát Iharkúton!!!! :)
Mert hogy Magyarországon is éltek dínók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Bakonyban, Iharkúton van az egyetlen dínó őslelőhely, ahol is a Hungaroszaurusz és még két másik dínó fajt is megtaláltak. A Természettudományi múzeum meg egy egész részleget szentelt neki, nekik. A feltárásról, a dínókról ... és mindezt Czigány Zoltán a Csoda és Kósza egyik részében meg is említi, mikor Csoda visszameny a múltba a dínók közé.
Hát volt nagy izgalom ... végülis a kirándulás jól sikerült, leszámítva, hogy reggel megint stresszesen telt, ordítással, veszekedéssel, aztán ott már a nagyok jól viselkedtek, csak Dundi idegelt ki engem, mert hogy a hőségben nem csak őt kellett nekem cipelnem, de még a vizes palackokkal teli hátizsákot, valamint a jegyet és minden mást is. De még így is kijutott a wc járatból nekem - valakinek mindig pisilni, kakilni kellett - valamint a szomjas, éhes vagyok. És mivel múzeumban nem eszünk iszunk akárhol, így az uzsonnaszoba járat is az enyém volt. De még így is mély nyomot hagytunk az ott dolgozókban, mert mikor elvesztettem apát, kérdezés nélkül útba igazítottak olyanok is, akiket előtte még nem is láttam ...
Aztán persze hulla fáradtan értem haza, az autóban való 20 perc alvás úgy tűnik elég volt a két kicsinek, és előttünk a fél nap, amit egyedül csinálok végig, mert hogy apának dolga akadt ...
Persze egyébként ettől se nem jobb nekem, se nem rosszabb. Jelen pillanatban nagyon el vagyok keseredve a nevelési elveim és minden más dugába dőlni látszik és én mint aki a kút mélyén van igyekszem levegőhöz jutni ... egyenlőre csak kapálózom. Remélem, kijutok és megtalálom a kiutat. Nagyon remélem, hogy ez az egész csak egy korszak és nem pedig állandó állapot. Mert mindennek képzeltem a nyarat, csak annak nem, hogy egész nap csak ordítozok, hogy veszekedést csillapítok, hogy nyígokat találok ki, hogy ugrálok és közben meg senkinek semmi nem jó. Tudom én, hogy hőség van és már én sem bírom, de akkor is. Valaminek csak kéne már lennie ... valamerre mozduljon már a mérleg ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése