2012. július 12., csütörtök

Tihany-Füred túra

Apa megint itthon maradt, hogy újra neki vághassunk a Balatonnak. Persze mondtam én neki, de nem hitt, végül csak bejött,hogy rosszra fordult az addigi hőség és eljött a hideg front. Nem keveset hült a levegő ... és persze apának értekezletre is be kellett mennie a céghez.
Így esett, hogy reggel korán keltünk, apát bekísértük és délben útnak indultunk azért a Balatonhoz. Mivel Budaörsről indultunk és korán is volt még, a gyerekek alig akartak elaludni, mire elaludtak, szinte már ott is voltunk. Már sorban álltunk a Szántódi kompnál. Ott kiszálltunk az autóból és vettük észre, hogy tulajdonképpen tök jó idő van. De már kifizettük a jegyet. Nem mellesleg megkérdezte a nő, hogy tudjuk e igazolni, hogy a mieink a gyerekek, mert akkor nagycsaládos kedvezménnyel 90%os jeggyel mehetünk át. Persze nem vittem magammal semmit. Már csak itthon derült ki, hogy a kesztyűtartóban voltak az iratok ... :/
Szóval átkompoztunk és gondoltuk, majd a másik oldalon fürdünk, ahol tavaly is. Nos a hely az megvolt, de telis tele volt törött kagylóhéjakkal ... esélytelen volt fürdeni. Sétálgattunk még egy kicsit, majd megcsapta az orrunkat a kaja szag és éhesek lettünk. Leültünk oda, ahol tavaly is és mire a fizetésre került a sor, jutott eszembe, hogy ez nem két fillér lesz. Amit gondolna az ember, nos annak a kétszeresét fizettük. Ez nem kicsit vette el a kedvem. Eléggé céltalanok voltunk és ezt a gyerekek is érezték. Egész nap alig bírtunk velük.
Végül felültünk a kisvonatra - szerintem ebben is mellé fogtunk, mert bár olcsó volt, de kiderült, hogy a másik több felé elmegy - és felmentünk Tihanyba. Ott egy végre NAGYON jót sétáltunk. A gyerekek is élvezték, de csak miután túl voltunk a szokásos fagyis nyöszörgésen. Vagyis hogy Maja belenyal, de kiderül, hogy másikat szeretne. Erik belenyal, de a földre pottyan, Jana meg addig őrizgeti, míg szétfolyik, bele-bele nyalok, ő meg üvölt velem.
De az apátségnál már tényleg jót futkároztak ... hüvös is volt és addigra mi is eldöntöttük, hogy mi legyen a további program.
Végül lementünk kisvasúttal és autóba ülve elmentünk Füredre, hogy ott is nézelődjünk egy kicsit és a szokásos szökőkút fürdést is megejtsük ... ha már a Balatonban nem sikerült megmártózni.
Füreden is nagyon jó volt, de persze Majának sikerült egy jó nagyot esnie, Jana meg egyáltalán nem akart felöltözni, így míg én egy pucér babát kergettem a téren, addig a másik kettő törölközőbe takarózva gubbasztott a földön ... nem csak nekem tűnt fel a helyzet abszurditása, látványosság lettünk, többen fotózták pl Maját is, ahogy gombóccá gabalyodva hasal a tér közepén.
Végül ezen is úrrá lettünk és még sikerült kacsákat és hattyúkat is etetni, és hogy méltóképpen koronázzuk meg a napot, ettünk még egy pizzát is.
Nos a nap méltó zárása volt, hiszen már a végén könnyünk csorgott a nevetéstől, miközben a szánk tömve volt pizzával, annyira lehetetlen helyzet volt, ahogy a három gyereket próbáltuk éttermi kultúrára rávenni. Szerncsére a mellettünk lévő asztalnál eltörték a poharat, így az nem nekünk jutott. A végén pedig még egy sétáló utcás táncolás jutott és mire elhagytuk Füredet három alvó gyerek ült a kocsiban. Mi meg csak mosolyogtunk, hogy tulajdonképpen jó nap volt és még a gyerekek is szuperek voltak, csak hát ... napközben nem gondoltuk ezt mindig így.
Azért várj minket Balaton, jövünk még, nem volt elég belőled a nyárra!!!! :)



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése