Futásra fel, második fejezet.

No ez a mai már igazán rohanósra sikeredett. Gondoltam én, hogy a hétfő csak bemelegítés ... :)
Akkor reggel megint rohanás, kicsiket felöltöztetni, rohanás a bölcsibe. Erik el, már hátra sem néz, aztán rohanás haza ... de Kati néni még szól, hogy elkérné a pénzt, mert hát nagyon hónap vége van és fel kéne adnia (halkan megjegyzem, hogy nem borzasztó nagy összegről van szó, és amúgy is tudja, hogy odaadom, meg is előlegezhetné, de nem, inkább szól ...) Így rohanás haza, Maját felöltöztet, oviba be, majd rohanás egy automatához, mert persze hogy nem volt nálam pénz és újra vissza a bölcsibe.
Majd rohanás haza, ebédet főztem és közben elterveztem, hogy akkor a nagy csendben porszívozom egyet. Ezt csak Dundika szúrta keresztül, mert naná, hogy rájött az elalhatnék. Sebaj, legalább le tudtam ülni egy órára.
Majd 11kor indul a nagy menet. Csomagol, öltöz, öltöztet, rohanás Pimpihez, hogy odaadjuk a mami sapiját és az elkészült adventi koszorút, majd puszi-puszi, rohanás Erikért. Édes szívem, szuper jó volt, semmi gond nem volt vele. Igaz, az udvaron motorozás után megint unatkozott és szólt, hogy ő már éhes, be kéne menni :) Magdi néni mondta is, hogy kicist előbb kéne menni, hogy együtt egyen a többiekkel, mert láthatóan ha máso játszanak, őt már annyira nem érdekli a kaja és inkább ő is menne játszani. Így viszont éhes lesz ebédre ... mert hogy tízóraira is kérne már kaját. :) Kis haspók. Igazi pasi!!!
No, aztán rohanás Majáért az oviba, mert most persze nem akart ott aludni. Amit egyébként én sem bántam, mert úszás van és ilyenkor korábban befejezik az ebédet. Épp időben. Igaz, kicsit beszélgetni leálltam - miért is zárt be a kedvenc zöldségesem? Hát mert túl olcsó volt és derogált a népnek bemenni hozzá, nem esett útba ... no komment - de épp időbe értünk az oviba. Persze kaptam lecseszést, mert korán jöttem, még mesét szeretne hallgatni. No szó sem lehet róla ... akkor legközelebb itt alszol. :)
Aztán futás haza és ha már így alakult, akkor a múltkor elmaradt porszívózást is megejtettem, míg a törpök játszottak. Végül csoda módján sikerült mindnek elaludnia - el sem hittem - és viszonylag nagyot is aludtak, így én készülhettem kicsit a karácsonyra. Mikor felkeltek, vacsit készítettünk és mikor apa megjött én elrohantam aquázni egyet ... az óra végén már a lábam alig bírtam emelni, annyit futottam napközben.

És megjegyzem, hogy ennyi rohangálás mellett is kövér vagyok, és a héten is megkaptam, hogy látják, jön a negyedik ... :(

Mert a hétfő mindig nehezebb ...

Persze, mert én találtam ki. Mert hogy ha Erik itthon maradhat, ha Maja oviba megy, akkor Maja miért ne maradhatna itthon, ha Erik bölcsibe megy.
Így hát reggel - mert miért ne éppen ma aludjunk el - kapkodva összekaptam a lakást és magunkat, két kicsit felöltöztettem és rohanvást ... de azért mégse tűnjön annak, nehogy Erik megijedjen, vagy elfáradjon indulás a bölcsibe. Ott vetkőztetés, és Erik szaladt máris be a csoportba, hátra sem nézve, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez.
Aztán rohanás haza, most már lehet, mert csak a babakocsit kell tolnom, az meg száguld, ha akarom, öltöztetés Maját és irány az ovi. Maja ugyan kicsit ellenszegülve, de végül ott alszik.
Így a déli rohanás elmarad. No, majd legközelebb ...
Azért hogy este sem unatkozzak, egy Zumbával toldottam meg a napot. Heninek a Maja tornájáról is kedve támadt és kis rábeszélésre elmentünk. Jaj, de jó is volt. Már el is felejtettem milyen jól tud esni, testnek és léleknek.

Advent

Hagyományok:

A karácsonyt megelőző négyhetes időszakot számtalan hagyomány övezte. Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, így nagyszerű alkalom nyílt a varázslásra. Úgy tartották aki András napján párnája alá egy férfi ruhadarabját teszi, álmában meglátja leendő párját. Erdélyben úgy tartották ebben az időszakban a gonosz szellemek alakot öltenek, s a házakba lopózva igyekeznek rontást hozni az ott lakokra, így reggelig minden ajtót és ablakot zárva tartottak.
Az Alföldön egy régi szokás szerint a hajnali mise haragszójára a lányok mézet és cukrot ettek, hogy magukhoz édesgessék a kiválasztott férfit. Salgótarján környékén az a hír járta, advent idején tüzet lehelő emberek járnak az éjszakában, s ellenük az egyetlen védelmet a rózsafüzér jelenti. Az évszázadokkal ezelőtti pogány hitvilágban szintén a gonosz szellemeket igyekeztek elűzni, legtöbbször szent növényeik segítségével.

Az adventi koszorú hagyománya

Az adventi koszorú elkészítésének divatja csupán a XIX. században jött divatba, azonban már a pogány korban is léteztek hasonló ünnepi díszek. Magyalt, fagyöngyöt és örökzöld növényeket használtak az ajtók díszeként. Európában először Heinrich Wichern, egy lelkész tette az ünnep részévé a koszorút. Egy gyertyákkal díszített csillár segítségével jelezte az árvaház gyermekei számára az ünnepig hátralévő időt. Az észak-német területet követően hamarosan Ausztriában is meggyulladtak az első gyertyák. Ma már szerte a világon az ünnep népszerű kellékévé vált az adventi koszorú, s a vasárnapi gyertyagyújtás fokozza a várakozás örömét.

Advent első vasárnapja

Hát elég viharosra sikeredett.
Vagyis nem úgy tűnt, mert semmi kedvem nem volt semmihez. Nem szeretem, mikor a nagy unalmam húz, csak húz lefele. De hideg volt, lemenni sem volt kedvem.
Aztán délután gondoltam egyet, és megnéztem milyen program lesz a Fő téren ... persze most már tudom, hogy elnéztem, és a vasárnapi helyett a szombatit néztem. :/
MIndegy, jónak tűnt. No meg a legfőbb cél az volt, hogy mivel azt találtam ki, hogy Majának úszás helyett legyen a program, hogy elmegyünk korcsoláyzni míg a két kicsi alszik, de ő egyáltalán nem lelkesedett az ötletért, gondoltam megnézzük, aztán hátha kedvet kap.
Beöltöztünk és bepakoltuk magunkat a kocsiba délután.
Sajnos senki nem volt lelkes, csak én, és reménykedtem benne, hogy nem a nagy semmire megyünk ki. De amikor meglátták a fényeket, már mindenkit érdekelt mi lehet ott.
Viszonylag sokan voltak, de minket egyáltalán nem tántorított el, ráadásul még éppen odaértünk a nagy kedvencem: Harcsa Veronika koncertjének végére. Hát ennél jobban nem is lehetett volna megalapozni a hangulatomat. Imádom a hangját!!!! Szerencsére a gyerekek is szeretik, így tátott szájjal hallgatták végig.
Aztán körbenéztünk a kis vásárban. Igazán kicsike meg kell hagyni. Viszont a Liliomkert kofásai árulnak, és onnét nagyon jó emlékeket őrzök, és ízeket, így hangulatos séta volt. Kevesen voltak, és úgy tűnt, hogy kiürülni látszik, de mikor Erik meglátta a kosárkörforgót és megkérdezte, hogy beleülhet e, mi meg sajnálkozva mondtuk, hogy nem, mert már bezárt, a hölgy ezt meghallva szólt, hogy dehogyis! Sőt, még rábeszélt minket, hogy Janát is ültessük bele. Bár én kétkedtem, beült és mosolyogva, vigyorogva forgott körbe. A végén meg ordított, mert nem akart kijönni. Sőt földhözvágós hisztit nyomott, mikor el akartam hozni. Erik is nagyon élvezte, mosolygott, nevetett végig.
Olyan jó hangulat lett, hogy az addig tétlenül lófráló tv-sek is megtaláltak minket és kapóra jöttünk nekik. Aztán jöttek velünk, mert átmentünk a csigafutamos versenyezni. Három csiga, kurbli és a feladat: tekerni, tekerni, tekerni, ki lesz az első. A két nagy tekert, a kicsi meg futott a csigák után. Nevettünk, kacagtunk, szurkoltunk ... hej nagyon jó volt.
Aztán még megnéztük a korcsolyázókat és mikor elkezdtem beszélni Majával, Erik szólt, hogy ő biza kipróbálná a korcsolyázást. Olyan édes mostanában. MIndenben benne van, mindent szeret ... de erről még írok.
Aztán még vettünk kürtös kalácsot, vagyis apa állt sorban, addig a gyerekek a pályáról kidobált "hóval" játszottak. Hogy élvezték!!! De jó lenne, ha megint lassan esne a hó.
Igazán jó kis késő délután volt. Megfagyva bár, de vidáman és éhesen tértünk haza, hogy jól befaljuk a kürtös kalácsot!!!

Advent első vasárnapja - az első angyal megérkezése

Az első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll le az égből, az első vasárnap angyala. Leszáll az égből, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik észre. Ma először, keresi azokat az embereket akik meghallják hangját.

Erik és az úszás

Maja nem akart menni, nem kérdeztük, nem mondta. Így apával ketten indultak neki szombat reggel.
És úgy alakult, hog magán órát vehetett Erik, mert hogy a csoportjába - ami egyébként sem nagy, összesen 4en vannak - senki nem jött el. Így Ildikó nénivel ketten lubickoltak. Erik nagyon ügyesen végig csinálta a feladatokat, nem akart kibújni alóla. Felelősségteljesen és ügyesen csinált mindent.
Örültem neki, mert így legalább Ildikó nénivel is összebarátkozott, és remélem, következő alkalommal sem lesz gond. :)

Negyedik nap a bölcsiben

És egyben beszoktatásunk vége is.
Mert hogy reggel elkísértem, puszit nyomtunk egymásnak és már csak délben ebéd után találkoztunk. Vagyis kivételesen nem én, hanem apa ment érte, mert hogy itthon maradt. Volt nagy öröm!!! És Magdi szerint semmi gond nem volt vele. Csak egyszer keseredett neki, mikor pisilés közben olyan lett a kisnadrágja. :) De nem volt gond, kicserélték és már rohant is játszani.
Ebédelni sokat evett, meg úgy egész nap is.
Aztán Maját is begyűjtöttük és olyan nagy volt az örömködés, hogy Erik alig akart lefeküdni. Végül csak sikerült lenyomni, és addig Majával leszaladtunk elkészíteni az adventi koszorút. Ketten mentünk, csodásan haladtunk. Nagyon ügyes volt, büszke voltam rá. Bár a megszólalásig szinte olyan lett, mint a tavalyi, de azért mégsem. :)
Majd mikor kész voltunk, gyorsan felszaladtam Erikért és mivel a tavalyira nagyon vigyáztunk, megmaradt, ezért ő is kidíszített egyet. A kicsike kis baj az volt, hogy a tavalyi díszek is megvoltak, azokat ragasztottuk fel, és volt ami Majának megtetszett és szerette volna az övére rátenni. :) De megegyeztek szépen és most minden hiba nélkül abszolváltuk ezt is. :)
Addig Jana szépen elvolt apával, illetve már nagyon fáradt volt, mert alig egy órát aludt, így apa levitte sétálni. Édesek voltak, mikor utánuk mentünk.
Most Maja maradt itthon - úgy látszik nagyon bejön nekik ez az egyedül maradok itthon dolog, rettentő büszkék magukra - Erikkel mentünk utánuk. Bár Erik közölte félúton, hogy én menjek csak nyugodtan Janáért, majd ő visszamegy egyedül ... no azt azért mégsem engedtem. :)

Harmadik nap a bölcsiben.

Kicsit késve érkeztünk, mert mamiék vonata kimaradt. Szeretem ezt a fajta szolgáltatást, ami az évek alatt mit sem változik. A MÁV már csak MÁV marad. Se szó, se beszéd, mintha nem is lenne, úgy csinálnak egy-egy vonattal kapcsolatban. Ja, kimaradt? A menetrend csak tájékoztató jellegű. Köszi!!!
MIndegy, túl nagy gond nem volt belőle. Maját elvittem oviba, megreggeliztünk kényelmesen és mami már itt is volt, Pimpivel!!! :))) Kicsit beszélgettünk és már indultunk is. Épp tízóraira értünk be. Magdi nénivel beszélgettem pár szót - többgyerekes gondokról, középső gyerek szindrómáról ... érdekes, hogy ugyan azok jönnek elő - aztán ajtó becsuk, szia Erik. És délben mentem csak érte, ebéd után.
Szépen elvolt, eljátszott, nem volt vele gond. Ebédből kicsit keveset evett - később elmondta, hogy mert meleg volt :/ - minden szuper volt.
Lelkes volt és aranyos. És tényleg azt érzem, hogy ezt a sajátjának érzi, ez ő és büszke rá. És mesél Majának, Maja kérdezi, és viszont. És beszélgetnek az oviról és bölcsiről. És van már barátod? :)
Magdi néni szerint Erik aranyos volt, mert az egyik kislánynak felajánlotta, hogy nagyon kócos, de hoz neki csattot, mert nekünk úgyis sok van és majd akkor ő is szép lesz. :) HÁt ilyen a mi Erikünk.
Aztán nagyot aludt itthon ... aludt volna nagyobbat is, csak Jana felordított és halsütés közben nem tudott a cicimen lógni. Aztán játszottunk nagyot Pimpivel és mamival. Jó gyorsan elment a délután és már indulhattunk is a tornára.
Ott aztán ERik megint hozta a formáját, beült a könyvtárba és olvasott. Illetve mivel korán érkeztünk, mindhárman beültek és olvastak. Olyan édesek voltak, szerencsére a telefonommal sikerült lekapnom őket ... remélem egyszer majd ide kerül a kép. :) Szeretem ezeket a pillanatokat.
Aztán Erik ott is maradt, így én csak Jana után rohangáltam, de beszélgetni is tudtam. :)
Jó kis nap volt, annak ellenére is, hogy csak pár szót tudtam váltani mamival. :) majd legközelebb!!! :)))

Második nap a bölcsiben

Mert hogy öles léptekkel haladunk.
Ma megint 10re mentünk és egy kis játék után irány az udvar. Ekkor meg anya pát intett és lelépett. Ebédet kellett befizetnem, gyorsan szaladtam, madj vissza, de kinn maradtam a folyosón és Magdi is kinézett és szólt, hogy Erikkel semmi gond nincs, szólt, hogy folyik az orra, meg voltak benn pisilni is, szóval maradjak nyugodtan, megebédel egyedül. És így is lett. Igaz, kicsit lassan őröltek a malmok, mert Magdi egyedül volt és a másik csoport is lassan haladt, de végül minden gyerek benn volt és az ebéd is elfogyott és mikor már papa is tülkön ült, Erik végre megjelent az átadóban.
Büszkén, ügyesen, okosan. Evett rendesen, sőt kért is még repetát. Ügyes volt és csillogott a szeme. Én meg olyan büszke voltam a nagyfiamra.
Holnap megpróbálunk kicsit előbb menni - meglátjuk mami mikorra ér ide.
Még mindig vegyesek az érzéseim, de látom hogy jó lesz ez neki. Kell a kis lelkének. Kell, hogy valamit ő csináljon, egyedül és kell hogy büszke lehessen magára, hogy valamit megcsinált és elért ő egyedül.
Olyan nagy fiam van!!!

Első nap a bölcsiben

Reggel Maját elvittem oviba, majd gyors reggeli után papa is megérkezett és már indulhattunk is a bölcsibe.
Végül nagy rábeszélés árán velem, mert hogy közölte, hogy ez fiús program, így papával menne. :/ Azért még első nap ne kisfiam!!!
Sajnos kicsit rossz tapasztalatom lett. Pénteken telefonált a vezető helyettes, hogy ne hétfőn menjünk, majd csak kedden. Így mentünk. De még mindig nem volt Kati néni, Ica néni meg kicsit olyan ezer felé álló dologgal kissé azt se tudva mi is van. Keresgélnünk kellett, aztán csak meglett a játszó csoportba volt. Ekkor már Erik lelkesedése kicsit lohadt. Aztán irodába mentünk, nem is értem minek ... végül csak bejutottunk a csoport szobába, illetve az átadóba. Ica néni szólt Magdi néninek aki kijött és nevettünk egyet, hogy akkor most bemutatkozzon vagy ne. Mert hogy anno Maja a napocska csoportba járt, és most meg a mellette lévő katicába fog járni Erik, Magdi nénivel meg egyszerre voltunk terhesek, sokat beszélgettünk és Grétije 2 hónappal idősebb mint Jana. Szóval ismerős volt ... mégis fura volt mindent máshova pakolni, másik csoportba menni.
Kicsit kaotikusra sikeredett minden, mert valahogy nem is tudom ... pedig elegen voltak, nem is volt sok gyerek, viszont az egyik kisfiú folyamatosan sírt, hangosan. Magdi mondta, hogy neki ilyen nehéz a lelki világa, addig fog sírni, míg engem lát. Én mondtam, hogy akkor inkább kimegyek, de mondta ne, majd neki kell ezzel megbírkóznia. Ami engem illet, én borzasztóan rosszul éreztem magam ettől. Meg zavart is a folyamatos ordítás.
Mikor bementünk a csoportba, pont tízóraiztak, így Erik leült és ő is evett meg ivott. Aztán játszottak. Erik feltalálta magát, minden nagyon érdekelte. Látszott rajta, hogy azt se tudja mihez nyúljon, nagyon tetszettek az új játékok. Aztán megint kaotikussá vált minden, mert hogy eldöntötték kimennek, közben egyik kislánynak a státusz vizsgálatára is sort kerített a doktor néni ... a kisfiú még mindig üvöltött ...
Végül mi is kimentünk, Erik láthatóan jól érezte magát, az udvart is felfedezte, motorozott ... aztán lassan haza kellett jönni, meg is unta kicsit, illetve én szóltam hozzá és ez egy kicsit kibillentette.
No, hazajöttünk. Végülis majdnem dél volt, mire hazaértünk. Holnap majd ott is ebédelhet.
Alapjában jó volt, mert Erik benn is tudott játszani, a kinti játékokat is felfedezte. Tetszett neki, értette mi van, megismert mindent, az ordító kisfiú sem zavarta ... bennem kicsit zavaros most minden. Sok kicsi van a csoportba, Magdi mondta is, hogy majd jó korán mehetek Erikért, mert hogy korán esznek, mert soknak segíteni kell az evésben. Azért ennek nem örülök, hogy ilyen sok kicsi van. Két kislány van, akik 3 évesek, nem tudom felfedezik e egymást. Illetve állítólag - és szerintem is - az ordító kisfiú lehet majd partnere Eriknek, mert hogy alapból értelmesnek látszott, meg szimpatikusnak is, csak hát érzékeny a lelkem ... :)
Szóval vegyesen vagyok most ... majd meglátjuk mot hoz a jövő. Egyenlőre most a héten legyünk túl, aztán kiderül meddig tart a lelkesedés, és hogy egyáltalán jól érzi e majd magát.
Amit kicsit sajnálok, hogy nem Ivetthez kerültünk. Két éve nagyon megszerettem, és szimpatikusabb is volt a másik csoport, meg ott lenne Zsófi is, meg valahogy megbíztam benne ... viszont Magdival sincs bajom, a társa Gyöngyi is aranyos, meg biztos nem olyan kaotikus a csoport sem, biztos megzavartuk most az életet ... meglátjuk. Kicsit láttam Ivett szemében is, hogy miért nem hozzá mentünk ... haj, ha tudtam volna ... de biztos jó lesz majd így is. Meglátjuk.
Holnap folyt. köv.

Hetünk

Még egyet le szeretnék írni. Talán ettől majd érthetőbb, hogy fáradt vagyok:
Hétfő: Erik bölcsibe, Maja ovis hittanra
Kedd: Maja torna
Szerda: Erik bölcsi, anya aqua
Csütörtök: Maja néptánc, Maja torna, apa próba
Péntek: -
Szombat: Erik úszás, Maja úszás
Vasárnap: apa próba

és nem csak fáradt, stresszes is ... mert sok ... minden tekintetben ... :/

Erik és a bölcsi

Vívódom ám magamban rendesen!
Holnap kezdi. Holnap megyünk először. Nem tudom mire számítsak. Nem tudom mi lesz. Nem tudom hogy fog rá reagálni. Beszéltünk már róla ... édes, mert mondtam, hogy holnap jön papa vigyáz Janára és addig mi elmegyünk a bölcsibe. Erre ő mondta, hogy én maradjak nyugodtan itthon, majd ő papával elmegy a bölcsibe. :)))
Félek ám tőle. Magamtól, az új helyzettől ... nem tudom mi lesz. Leginkább magamat féltem. Nem akarom úgy érezni, hogy lepasszolom, de nem tudom levetkőzni az érzést. Szeretnék vele több időt hasznosan eltölteni. Bár ez igaz mindegyik gyerekemre. Valahogy elszállnak felettem a napok és észre sem veszem. Fejben tudom hogy mit kellene máshogy csinálni, de a gyakorlatban nem megy. Pedig már sokmindent megjártam. Néha úgy érzem, hogy az egyik helyen teljesítek, de a másikon meg alul múlom még önmagamat is. Szeretek főzni, de elmegy vele a délelőtt és nem tudok a kicsikkel lenni. Ha meg nem főzök, akkor meg mit eszünk? Főzhetnék alvás közben is, de Jana alvása kiszámíthatatlan meg néha jól esik mondjuk ide leülni is ... bár mostanában megint nagyon elhaparózótt ez a dolog és egyre több haszontalan dologgal töltöm az időmet. És mondjuk pont ez az, ami miatt lelkiismeret furdalásom is van Erik miatt. Hogy azért adom bölcsibe, hogy a haszontalan dolgaim meglegyenek. Jaj, annyi minden kavarog bennem ezzel kapcsolatosan. Nehéz dolog ez.
Milyen jó is amikor még csak egy gyereke van az embernek és azt kell eldöntenie, hogy felvegye e amikor sít, vagy megetesse mikor két órája evett még csak ... és tudom, hogy egyre nehezebb lesz és tudom, hogy soha nem könnyű, mégis reménykedem benne.
Szóval, holnap kezdünk ... félek!!! Magamtól!!! Meg vannak elvárásaim, meg egy beszélgetésem avezető nénivel ... talán ettől vagyok a leggyomorgörcsösebb. :/ Meglátjuk mi lesz ... meglátjuk!!!

Szülinapi party

Tegnap szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Egy édes pici lány lett három éves, éppen akkor, mikor apa betöltötte a 33at. :)
Délelőtt még elmentünk egyet vásárolni, mert apának én kabátot szerettem volna venni, magamnak meg cipőt, mert a tavalyi téli bakancsom már így 10 év után kezdi feladni a harcot. Hát nem mondom, hogy fergetegesre sikeredett a vásárlás. Mivel én előző nap óta csak kaptam ... mert hogy elmentem egy délutánra a gyerekek meg bűntettek. Jana lerázhatatlanul lógott rajtam, a másik kettő meg szó szerint széttépett. Ez másnap is folytatódott és a délelőtt szó szeirnt katasztrófába torkollt. A bolt közepén felváltva ordítoztunk velük, hogy szakadjanak már le a játékokról, hogy értsék meg, hogy nincs pénzünk, nem tudjuk elindítani, és hogy nem, azt sem kapják meg, és hogy legyenek már szívesek és ebbe a boltba jöjjenek be, és nem, nem kell kipakolni a cipőket és nem, nem kell kergetőzni a dobozok között és egáyltalán nem bújócskázásra találták fel a felakasztott ruhákat. Borzalmas volt!!! Felváltva ordítottak és sírtak és egyszerűen kibírhatatlan volt.
De aztán csak sikerült megvenni, megnézni amit szerettünk volna, és még be is ültünk az autóba hogy hazajöjjünk és letegyük őket, hátha ha alszanak, megváltozik minden. Alvás volt, de alig és minden ugyan ott folytatódott. Elgondolkodtam rajta, hogy nem a két nagyot, hanem a kicsit viszem magammal ...
Aztán végül a két naggyal átmentünk Zsófiékhoz és elég jól viselkedtek. A buli jól sikerült, anyukák jól elbeszélgettek, gyerekek kellő mértékben megőrültek ... minden jó volt, fantasztikus sütit ettünk és fél 8 körül távoztunk.
Persze apa és Jana nagyon jól elvoltak nélkülünk és persze Jana megint büntetett, cicin lógás van szinte azóta is. :/ Nem baj, nekem akkor is jót tesznek ezek a röpke kiszakadós órák!!! És nem adom fel!!! :)))

Csilli és a doktorhalak

Tegnap olyan élményben volt részem ...
Az úgy kezdődött, hogy Csilli célozgatott nekem valamire, de nem értettem. Aztán megkérdeztem és nem akartam elhinni. Olyan édes volt, hogy kitalálta, hogy menjünk el egy érdekes halpedikűrre, aztán meg beszélgessünk egyet a sugarshopban, sütizzünk és csacsogjunk.
Hihetetlennek tűnt nekem, hogy én, komolyan???? Megbeszéltünk egy időpontot és valóban megtörtént minden!!!
Értem jött, tehát még ezt sem kellett megoldanom és egy fantasztikus délutánt töltöttünk el. Nekem legalábbis felejthetetlen volt.
Már nem csak a halpedikűr miatt, bár kétségtelen, hogy a nap fénypontja volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy doktor halakkal teli akváriumba kell beletenni a lábadat, és a piszkos munkát ők elvégzik. Vagyis lerágják a felesleges és elhalt bőrt és mintegy 20 perc múlva olyan babapopsi sima lábakat kap az ember, amit napokig csak simogat és nem hiszi el. És mindemellett kellemesen bizsereg és mintha finom apró lábmasszázsban is része lenne. Egyszerre volt lelkiegben felemelő és testileg hatásos. Szerintem ezt egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia ... jelentem, én töröm máris a fejem ,hogy ne csak egy alkalom legyen nekem ...
Aztán miután én kiélvezkedtem magam a halakban, Csilli meg túlélte a thai masszázst - nem mondom, hogy kedvet kaptam tőle ... sőt, remélem, soha életemben nem élem meg, hogy még fizetek is azért, hogy megkínozzanak!!! :))) - sokkal finomabb tájak felé vettük az irányt.
Vagyis megcéloztuk a Sugar shoppot és úgy besütiztünk .... jaj, de jól esett!!! És csak beszélgettünk és beszélgettünk és azt vettük észre, hogy besötétedett. Aztán haza lettem fuvarozva, és valahogy a témák és a beszélhetnék nem akart csökkenni. Érthetetlen módon este hét volt, mire hazaértem. Én nem is értem, hogy repülhetett el így el az idő.
De nagyon jó volt. Jó volt lelkileg is egy kicsit feltöltődni, kicsit mással foglalkozni, mint a gyerekek ... kicsit csacsogni, kicsit jobban belelátni más életébe, kicsit jobban megismerni azokat, akiket olvas az ember, de nem nap mint nap lát ... remélem, lesz még alkalom rá, hogy megismételjük ... már ha te is úgy gondolod Csilli! ;)

Erik úszik!

Már emlékszem tavaly is terveztem, aztán Jana születése közbeszólt és nem lett végül belőle semmi. Idén ismét felvetődött, hogy Erik is járhatna valamilyen sportra. Megint felvettem a fonalat és sikerült őt egy úgy tűnik szuper csoportba beiratni.
A múlt szombaton voltak először. Apás programnak terveztem, ők elmennek úszni, mi meg lányosan főzünk, csinálunk valamit. Kiderült, hogy apának nem is kell bemennie, ez nem is olyan úszás. Ő járt a legjobban, mert csak taxizna, és közben meg van egy bő fél órája semmittevésre.
Szóval, múlt héten elmentek, és Erik egész jól vizsgázott. Bemerészkedett a vízbe, bátran, csinálta a dolgokat, csak akkor tántorodott meg egy kicsit, mikor Ildikó néni meg szerette volna fogni, hogy körbe vigye. Aztán már nem nagyon volt kedve a dolgokhoz, de azért nézte, figyelte.
Később az oktató elmondta, hogy ez ilyen. Barátkozni kell vele, aztán kiderül egy pár alkalom után, mi a helyzet. Hát nem adtuk fel, és most is elmentek.
Persze mondanom sem kell, Maja a múltkor is amellett lobbizott, hogy ő is mehessen, de akkor kitartottam. Most viszont apa mondta, hogy hagy menjen, nézze meg ő is. Aztán az események követték egymást és már csak azt láttam, hogy jött az sms, hogy mindkettő a vízben.
Történt ugyanis, hogy Eriknek elment a kedve, már bemenni sem akart. Szerencsére ott volt Maja és leülhetett a medence szélére, bíztatva ezzel Eriket. Aztán a következő pillanatban Ildikó néni már őt is megfogta és beljebb vitte és már együtt csinálták a feladatokat.
Hát nem tudom. Elég vegyes érzéseim vannak. Szerettem volna, ha Erik kikerül kicsit Maja szárnyai alól és önnálló élményei vannak. Ugyanakkor nem tudom, hogy nem e korai még neki. Aztán Majának is már van sok programja - hittan, torna, néptánc - szerintem ez már túl sok lenne neki, pláne, hogy a délutáni alvásokat igyekszik hanyagolni. Meg hát anyagilag is már elég sok lenne ez így. De Erik tény, hogy bátrabb Majával, és ő ezt nem is így éli meg.
Meglátjuk. Mindenesetre most nagyon nem tudom mi lesz a jövő héten ...

Gyerekvilág kiállítás

Már szemeztem vele, és be is írtam jó előre a naptárba. Ugyanis két éve már voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Akkor Pimpi kísért el minket. Már eleve, hogy kimozdultam Erik születése után szinte először, meg hogy jókat beszélgettünk, sétáltunk és csomó érdekes dolgot láttunk. Hát idén szerettem volna megint elmenni.
Úgy alakult, hogy kedvezményesen tudtam jegyet venni - ami jó is volt, mert a másik jegy árát parkolásra, meg ruhatárra költöttük - és apa is ki tudott venni szabadásgot.
Bár az induláskor megbántam mindent - úgy tűnik három gyerekkel elindulni nem kis feladat még mindig nekem és egyre kevesebbet megyünk is el mostanában emiatt - de odaértünk és minden jól alakult.
A gyerekek várták és nagyon tetszett nekik. Mindenki nagyon jól érezte magát. Annyira, hogy 11 fele értünk oda és déután 4 volt, mikor Jana aludt egy 20 percet. De este 7kor jöttünk el ... persze az autóban kidőltek, de érdekes mód a hazaút elégvolt arra, hogy feltöltődjenek. :)
Szóval volt minden. Egy csomó játékot kipróbáltak, gyúrmáztak, festettek, bicikliztek, sőt még Alma koncert is volt, kivételesen nem a hagyományos műsor volt, olyanokat is énekeltek, amiket nem szoktak.
Nagyon jól éreztük magunkat és bár rengeteg pénzt elszórtunk, mégis azt gondolom, megérte. No meg nem minden hétvégén van ilyen gyerekbarát program!!! :))

A körülmények változása

változik minden. Mi is.
Maja múlt hét óta az oviban alszik. Az ő kérése volt ez. Hétfőn ugye mindig ott aludt, és mikor mondtam neki, hogy másnap már nem kell, akkor megkérdezte, hogy de ő miért nem aludhat ott. Így hát ott alszik. Én meg szokom ezt a nagyon is új állapotot. Hogy alig látom - mert amikor torna van, akkor biza este 7re érünk haza és 9kor már alvás. A kicsik meg élvezik, hogy nem rohanunk.
Annyira, hogy a héten Erik kérte, hogy ne kelljen lejönnie reggel az oviba. Így a lányokkal megyünk, ő meg nagyfiúsan itthon játszik, elvan. És nagyon élvezi. Látszik ratja, hogy kell neki az a 10 perc magány. :)
És a jövő hét megint változást hoz, mert Erik bölcsit kezdi. Nagyon vegyesek az érzéseim, meg tudom, hogy jó lesz neki, meg hogy csak heti kétszer ... de akkor is. Janával kettesben leszünk, még ha csak látszólag ilyen keveset is.
Meglátjuk. Nagyon változik most minden, és ennek én most nem feltétlenül örülök. Gyorsan szalad az idő ... és ez nem jó! :(

Hát, gyorsba most ennyit ... igyekszem jönni beszámolókkal, mert jó sok minden kimaradt mostanában.

Amikor azt hittem itt a vég ...

És mikor ezt írom, akkor már tudom, hogy nem ... no de akkor ...
Mert kezdődött minden azzal, hogy pénteken délután átjöttek Olivérék. Minden klappolt, apa is korábban jött haza, így nem kellett attól tartanom, hogy míg Majáért megyek, addig ők jönnek. Minden szuperül alakult, jó kis pár órát töltöttünk el együtt. A gyerekek is csak kellő mértékben szedték szét a lakást és Alex pakolási mániájának köszönhetően mikor kiléptek az ajtón gyakorlatilag semmi dolgunk nem volt. Jó kis vendégek, mi?
Aztán következett az esti rituálé. Fürdetés, vacsi - bár ezt inkább hanyagoltuk annyi mindent összeettünk, majd alvás. Maja már este fájlalta a gyomrát, gondoltam, úgyis csak összeevett mindent. Aztán mikor este tízkor a paplanomra küldte, meg is bizonyosodhattam róla, hogy tényleg jó sok mindent evett. A repertoár része volt egy zacskó chips is, csokik, cukrok ... hát nem részletezem. Miután felébredtem bámulatomból, egy határozott mozdulattal összecsomagoltam a paplanom és behajítottam a fürdőbe, hogy na majd reggel foglalkozunk ezzel. És aztán átfordultam másik oldalamra és ... aludtam volna édesen, mikor is apró kezek keltenek - hányni kell!!
No, ez már fele sem tréfa! Így esett, hogy az éjszakát óránként kelve fejet tartva hánytunk, miközben néha azért Jana is kelt.
Hát nem mondom, hogy kipihenten keltem ... pláne, mikor megláttam a paplanom napfényben is ... De szerencsére reggelre Majának már semmi baja nem volt.
Erik és apa így hát úszásra mentek - majd erről is írnék, ha nem felejtem el!!! - mi meg vásároltunk, ebédet főztünk, elvoltunk, mi lányok.
Aztán estefelé kezdődött, hogy nem igazán éreztem magam jól. A gyomrom olyan görcsben volt ... majd úgy este 7 körül egy határozott mozdulattal visszaköszönt a napi menü. Bár megkönnyebbültem, mégsem adtam fel. Mert újra, és újra görcsös rohamok törtek rám és görnyedten hajoltam a wc-fölé. 10 fele megérkezett a hasmenés is, és már egyáltalán nem tudtam mi és honnét jön ... Apa aggódva nézett felém egy ideig, majd éjfél körül csatlakozott. Megnézte ő is a napi menü tartalmát így pár óra távlatból. Aztán már csak versenyt futottunk a wc-ért és a mosdóért. Szerencsére nem tartott sokáig, mikor hajnal 2 fele az életemért könyörögtem a wc-n és ezt értsd szó szerint, mert akkor már a dehidratáltság olyan mértéket öltött, hogy a vödröt tartó kezeim olyan görcsbe fonódtak össze, hogy mozdítani nem tudtam, sőt elképzelni sem, hogy tudok ilyen pózt produkálni, akkor utána kezdtem jobban lenni. Már tudtam pár órát aludni, már fel tudtam kelni Janához és megszoptatni, vagy legalábbis valami hasonlót imitálni, bár fogam összeszorítva tudtam csak megemelni.
Reggelre apa is jól lett, már csak a mindent és mindenünket elborító hatalmas fáradság és én nem is tudom, mozdulatlanság volt, amit le kellett volna küzdenünk.
Vasárnap két forgó emberi test feküdt a nappali közepén, akiknek a fején, hátán, hasán három rettentő hangos és nagyokat ugráló gyerek feküdt. MIközben a lakás romokban hevert, mert minden mozdíthatót ők le és szét pakoltak, mi romjainkból próbáltunk építkezni. Úgy enni adni, hogy közben forog a világ, úgy kiszolgálni, hogy remeg a láb ... hát a kínok kínját éltük át.
Aztán estére mintha szél fújta volna el ... semmi bajunk nem volt.
Az biztos, hogy ha eltart pár napig, akkor azt nem bírtuk volna ki. Így egy intenzív de rövid ideig tartó fosós-hányós víruson vagyunk túl, amit ellenségemnek sem kívánok.

És hogy hogy lehetett az, hogy Maja és Jana pár hányással megúszta, Eriknek meg semmi baja nem volt ... de nem is érdekel, a lényeg, hogy a java nekünk jutott. :)))