Vagyis nem úgy tűnt, mert semmi kedvem nem volt semmihez. Nem szeretem, mikor a nagy unalmam húz, csak húz lefele. De hideg volt, lemenni sem volt kedvem.
Aztán délután gondoltam egyet, és megnéztem milyen program lesz a Fő téren ... persze most már tudom, hogy elnéztem, és a vasárnapi helyett a szombatit néztem. :/
MIndegy, jónak tűnt. No meg a legfőbb cél az volt, hogy mivel azt találtam ki, hogy Majának úszás helyett legyen a program, hogy elmegyünk korcsoláyzni míg a két kicsi alszik, de ő egyáltalán nem lelkesedett az ötletért, gondoltam megnézzük, aztán hátha kedvet kap.
Beöltöztünk és bepakoltuk magunkat a kocsiba délután.
Sajnos senki nem volt lelkes, csak én, és reménykedtem benne, hogy nem a nagy semmire megyünk ki. De amikor meglátták a fényeket, már mindenkit érdekelt mi lehet ott.
Viszonylag sokan voltak, de minket egyáltalán nem tántorított el, ráadásul még éppen odaértünk a nagy kedvencem: Harcsa Veronika koncertjének végére. Hát ennél jobban nem is lehetett volna megalapozni a hangulatomat. Imádom a hangját!!!! Szerencsére a gyerekek is szeretik, így tátott szájjal hallgatták végig.
Aztán körbenéztünk a kis vásárban. Igazán kicsike meg kell hagyni. Viszont a Liliomkert kofásai árulnak, és onnét nagyon jó emlékeket őrzök, és ízeket, így hangulatos séta volt. Kevesen voltak, és úgy tűnt, hogy kiürülni látszik, de mikor Erik meglátta a kosárkörforgót és megkérdezte, hogy beleülhet e, mi meg sajnálkozva mondtuk, hogy nem, mert már bezárt, a hölgy ezt meghallva szólt, hogy dehogyis! Sőt, még rábeszélt minket, hogy Janát is ültessük bele. Bár én kétkedtem, beült és mosolyogva, vigyorogva forgott körbe. A végén meg ordított, mert nem akart kijönni. Sőt földhözvágós hisztit nyomott, mikor el akartam hozni. Erik is nagyon élvezte, mosolygott, nevetett végig.
Olyan jó hangulat lett, hogy az addig tétlenül lófráló tv-sek is megtaláltak minket és kapóra jöttünk nekik. Aztán jöttek velünk, mert átmentünk a csigafutamos versenyezni. Három csiga, kurbli és a feladat: tekerni, tekerni, tekerni, ki lesz az első. A két nagy tekert, a kicsi meg futott a csigák után. Nevettünk, kacagtunk, szurkoltunk ... hej nagyon jó volt.
Aztán még megnéztük a korcsolyázókat és mikor elkezdtem beszélni Majával, Erik szólt, hogy ő biza kipróbálná a korcsolyázást. Olyan édes mostanában. MIndenben benne van, mindent szeret ... de erről még írok.
Aztán még vettünk kürtös kalácsot, vagyis apa állt sorban, addig a gyerekek a pályáról kidobált "hóval" játszottak. Hogy élvezték!!! De jó lenne, ha megint lassan esne a hó.
Igazán jó kis késő délután volt. Megfagyva bár, de vidáman és éhesen tértünk haza, hogy jól befaljuk a kürtös kalácsot!!!
Advent első vasárnapja - az első angyal megérkezéseAz első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll le az égből, az első vasárnap angyala. Leszáll az égből, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik észre. Ma először, keresi azokat az embereket akik meghallják hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése