Alvós buli

Hahaha!!! Pedig abból nem sok volt.
Szóval az úgy volt, hogy kb egy hónapja Maját meghívták egy ott-alvós bulira. Igaz, ott három lányt hívtak, és végül kettő ment el. De annyira jó volt, és nekem is megtetszett az ötlet - pár lány, alszik, nincs lakás szétszedés, megőrülés - hogy Maját is rá akartam beszélni. Neki is tetszett az ötlet, majd inkább álarcos bulira szavazott. Én megcsak húztam, nem volt kedvem bulit szervezni. Végül mikor megjött a papír, hogy felvették a suliba, úgy látszik legördült a szikla és végre rá tudtam koncentrálni. Leültem, és elkezdtem szervezni.
Mire úgy jött haza, hogy akkor mégis ott-alvós buli legyen.
Hát legyen!
Aztán már csak a nevekről kellett megegyeznünk. Én gondoltam 2-3 lányra. De aztán végül 5 lett belőle, így lettünk egy estére 8 gyerekesek.
Én jobban szerettem volna a pénteket, mert hogy fáradtabbak is egy hét után, no meg akkor van még egy szabad este ... de apa naná, hogy koncertezett, így maradt a szombat este.
Fél6ra volt meghírdetve a kezdés. Mindenki el tudott és el is akart jönni. Anyukák is lelkesek voltak ... hagytak volna itt több gyereket is, tesókat. :) De csak meghívottak jöhettek.
A buli egész jól telt. Volt egy-két irányított játék, tombolós is, hogy fáradjanak. Aztán volt közös pizza sütés. Pár nappal előtte találtam ki, hogy legyen a vacsi pizza. És talán ha mindenki a sajátját készíti el, akkor meg is fogják enni. Bejött!!! Pedig mindenki ugyan azokat rakta rá, de saját koncepció szerint. Mindenki kapott egy mini pizza alapot és kente a szószt, rakta a sajtot, sonkát. Aztán gyorsan megsütöttük, addig társasoztunk, játszottunk. Majd jól megettük, és jöhetett a torta. Ezt most kivételesen én csináltam, mert gondoltam, hogy nem az ővé lesz a főszerep. Hát hiába volt finom, nem sok fogyott. :) Karamellás tejszínhabos torta volt.
Aztán jött az ajándék bontás. Majának bekötöttük a szemét, és ki kellett találnia, hogy ki van előtte. Ez jó volt, mert volt egy órás csönd. :) Lassan bontogattuk, jól megnéztük kitől mit kapott, vagy épp volt, hogy megtréfáltuk, és olyan kerütl sorra, aki már volt, vagy leguggolt ... a legcukibb az volt, mikor Jana eltűnt beszaladt a szobába, keresett játékot, és sorba állt, hogy ő is odaadhassa Majának. És tűrte, hogy tapogatta. :) Annyira édes volt, azt hittem megzabálom.
Aztán a fürdést úgy beszéltem meg, hogy aki akar fürödhet, de ha most kihagyjuk, titkosan, akkor nem szólunk senkinek, a mi titkunk marad. Senki nem akart fürdeni. ;)
Gyors fogmosás volt, meg pizsamába öltözés, addig apával megágyaztunk nekik a nappaliban. Egy nagy szivacs és két kicsi beborította az egészet, ők meg jól elfértek. Jana is kikönyörögte magának a helyet, befészkelte magát Maja mellé. Maja hálózsákjába. :) Erik meg a kanapén a lányok felett feküdt. :)
Végül kicsit elcsúsztunk a mesével, mert én a Merida a bátort gondoltam, amiről kiderült, hogy páran félnek tőle, így váltottunk egy barbie-ra, és így 11 lett, mire villanyt oltottunk. Vagyis egy kicsi maradt, és kapcsoltam nekik mesét magnóról. Aztán bementem.
Aztán kijöttem és helyükre zavartam mindenkit és csendet rendeltem és kikapcsoltam a lámpát.
Aztán bementem.
Aztán kijöttem és helyükre zavartam őket és csendet rendeltem, majd lekapcsoltam a magnót.
Aztán már csak egyszer mentem ki, és mindenki aludt.
Egy kislányt kivéve, aki végülis ha úgy vesszük az egészet végig nyafogta. Mindig későn kapcsolt a játékra, és mire vége lett, jutott eszébe, hogy ő is játszani akar. Vagy mikor már mindenki megunta mondjuk a mini-discot, akkor ő még mindig táncolni akart ... hát éjjel sem volt másként, hajnal négyig 20 percenként fennhangon közölte, hogy nem álmos, vagy hogy fáj a hasa ... 4kor kidőlt ... én is!
Reggel korán keltek, Jana kiment hozzájuk fél7kor, de már páran ébren voltak és a többiek is ébredeztek.
Kis mese nézés után öltözés volt, majd addig mi elpakoltuk a háló helyeket, kikészítettük a reggelit. Míg ettek, addig elpakolásztam a cuccaikat ... három kislányt korábban haza vitt apa. A maradék meg leült, játszottak, majd kipróbálták az ajándékokat, én meg addig teljesen elpakoltam és rendet raktam. Mire értük iseljöttek, már csak egy porszívózás volt hátra ...
Elfáradtunk tény ... apa a koncertbe, én meg az éjszakai járkálásba, de mindenki nagyon jól érezte magát. Szóval nem lankadtunk, jó az ott-alvós buli. És mikor a neten utánna olvastam, arra is rájöttem, mennyire jót tettem a gyerekem szocializációs elhelyezkedéséért ... szóval büszke vagyok! És nem is olyan vészes 8 gyerek ... pláne hogy abból 6 egykorú! ;)

Itt-alvós buli

Erre most nincs idő, de hamarosan jövök a részletekkel, hogy milyen is volt egy estére 8 gyerekesnek lenni. :)

Pénteki úszás

Eljött a péntek és még egy pótlásunk is volt úszásban, meg amúgy is elhatároztuk, hogy péntekenként lejárunk ... de apa meg koncertet szervezett, ráadásul úgy tervezte, hogy nem jön haza. Mert eredetileg úgy lett volna, hogy ötre az uszodához megyünk, ő hazahozza a kicsiket, mi meg úszunk Majával.
De apa nincs, úszás van. Egy hős voltam!!! Felpakoltam a gyerekeket és négyen elmentünk úszni. Csak mikor beléptün az uszodába, estek kétségbe a kicsik, mert ők is mentek volna úszni. Nagyon el voltak keseredve, hogy ők most nem ... De aztán nagyon ügyesen végig ülték az egészet. Büszke voltam rájuk, és még Majára is tudtam figyelni, aki megint szuper ügyesen teljesített. Nem egyszer dícsérte meg hangosan az edző. Háton egyedül végig úszta a medencét. Én is nagyon büszke voltam rá.
Aztán megszavaztuk, hogy hazafele busszal menjünk. Kicsit eltévedtem, mikor a megállót kerestük, de végül csak meglett, bár nem emlékeztem, de ennek ellenére jófele mentem. És haza utaztunk, és megint nem kellett senkit altatni ... én meg olyan büszke voltam, mert bár én is elfáradtam, de végre érzem, hogy jó velük bárhova menni, bármit csinálni. Jó érzés ez!!!!

Szentendre - Bükkös patak

Annyira tavasz van, hogy szinte már inkább nyár. És erre vártunk!!! És persze, hogy nem bírok a seggemen ülni.
Az FB-n láttam egy jó kis kiránduló helyet, Szentendrén a Bükkös patak mentén kell végig menni. Egyik ovis anyuka mondta is, hogy tényleg szuper, mert van egy hely, ahol mellette van a játszótér és lehet nyáron vizet hordani a patakból a homokba. Nagyon megragadt bennem, hiszen az egyik nagy bánatom, hogy itt a játszón nem tudnak sarazni. Pedig nekem kicsinek az volt az egyik nagyon nagyon szuper játékom. NIncs is annál jobb, mint sarazni. :)
Azért nyár még nincsen, és csínyán kell bánni ezzel a hirtelen jött meleggel, de azért szombaton délelőtt csak nem bírtam ki, hogy ne vessem be az örök Szentendrét, mint szuper szaladgálós kirándulás. Vásárlás előtt elmentünk ... igaz a fő utcáig nem igazán jutottunk el, mert már odafele, mikor a szokásos helyen leparkoltunk, engem csalogatott a patak melletti piac - sajna reggel nálunk már voltam, pedig de szívesen vásároltam volna a csordogáló patak mentén :) - de a gyerekeket is rabul ejtette a víz. Így csak a patakig jutottunk. Az áradások miatt, rengeteg víz volt benne, és elég erős is volt a sodrása. És lehetett bele kavocsit dobálni, és botozni és virágot szedni ... Alig tudtunk elszakadni tőle. A Duna felé mentünk, végig a partján, de most át is építik a korzót, meg áradás is van, így egy helyen fel kellett mennünk a töltésen. Aztán kerültünk egyet, és még egy fagyizás is belefért. Aztán irány vásárolni és haza. Annyira szuper nap volt ... legközelebb a másik irányba indulunk! :)

Ovis ballagásra készülődés

Mert az is itt van a nyakunkon ...
Nálunk az a szokás, hogy a nagycsoportosok közösen készítenek valami ajándékot az óvónéniknek, ami maradandó és a csoportban marad, emlékként.
Idén nagy tanakodás révén egy mesekönyvre esett a választás. Egy mese, amit ők írnak, illusztrálnak. Szerintem remek ötlet kerekedett belőle.
Egyik anyuka megszervezte, hogy péntek délben elhozta az összes nagycsoportost - 11 gyerek - és egy történetet kerekítettek, rajzoltak és még egy kis játékra is maradt idő. Mivel apa itthon volt a héten, így tudott Janára vigyázni, és én is részese voltam ennek a remek programnak. Örültem neki, mert felejthetetlen élmény volt. A sok gyerek,ahogy együtt kitalál valamit ... jó program volt.
Aztán mi még elmentünk Majával egy úszásra, mert betegség miatt pótolni kellett, és gondoltam, inkább pénteken, mint szombaton.
Az úszás is nagyon jól sikeredett. Szuper ügyes volt Maja, így meg is egyeztünk, hogy akkor mi most lejárnánk péntekenként is. Maja is élvezte, bár a végén már nagyon remegett .. szegénykémet hiába dolgoztatta az edző, annyir vékonyka, hogy átfagyott ennek ellenére is.
Azt nem kell mondanom, hogy éjjel nem kellett altatnom! ;)

Maja szülinap - 2. felvonás

Mert ha Maja szülinap, akkor állatkert. Apa felvetette, hogy menjünk inkább hétfőn, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a napján menjünk. Aztán voltak pillanatok, mikor bántam, mert rengetegen voltak, de végül azért nem volt olyan rossz döntés. És hát a hagyomány, már csak hagyomány ...
Reggeli ébredezés. Valahol én is ott feküdtem ám!

Úton, Jana módra. Kis piszok nagyon várta már, amiről szerintem fogalma sem volt. Vagy lehet, hogy egy két és fél éves emlékszik egy évvel ezelőtti dologra?

Az újonnan megnyílt varázshegyben, még keltető is volt, kiscsibékkel.

Meg gyűrűsféreg, amit naná, hogy Erik mászott meg ... először.

És kipróbálták, milyen fikának lenni. :)

Vagy épp egy féreg gyomrában tengődni ...

Itt épp megtaláltuk egymást. Mert anya és Jana elmentek wc-t keresni, csak épp nem találtak vissza. Ami még nem lett volna nagy baj, csak hogy anya telefonja sem akarta a nagy találkozást és csak bojongtunk-bojongtunk, de meglettek!

Komolyan mindenre felmásztak. Szinte nincs is olyan kép, amin nem valamin vannak.

Édes Asha-t is megnéztük. Szerencsénk volt, épp kinn sétáltak anyukájával. Nagyon cuki volt, el nem engedte anyukáját. Aztán még mielőtt eljöttünk, még egyszer megnéztük, de már benn az elefánt-házban. Ott épp aludt, anyukája őrizte az álmát. Épp azt beszéltük apával, hogy azért volt inkább ideges a mama, mert mindig sorban lehet hozzá állni, hogy almával, répával etessük, és most látta a sok embert, mégsem kapott semmit. Én is ideges lettem volna ...

Jana dirigál:

Fenn a hegyen ... egy wc-túra eredménye. Megint elhagytuk a fél családot!

Tavaly is megmászta, idén már kisujjból ment!

Nehéz terhet cipel. Neki nem elég a kavics, neki egy fél tégla kell.

Aztán találtak térképet, és már nem tévedtünk el. Irányítottak, merre menjünk, mit kell megnézni. Komoly túristák voltak:

Két hónapos négyes iker oroszlán kölykök. Kihagyhatatlanok. Édesek mint a kiscicák:

Aztán Erik kaparintotta meg a gépet, és próbálgatta fotós szárnyait.:

És Erik nagy kedvence nem a kis elefént, vagy a mini oroszlánok, vagy ... nem, neki csakis a viziló jöhetett:

Szerintem nagyon fantasztikus napunk volt. Látszódott, hogy nagyot nőttek a gyerekek, mert sokkal könnyebb volt. Most töltöttünk a legtöbb időt, fél tíztől, fél hatig ... rekord idő. Az idő azért kegyes volt, bár eléggé változékony, föl le öltöztünk én pl ebbe fáradtam bele. Ennek ellenére rengetegen voltak, de azért csak néhol volt zavaró. Idén símogattunk meg a legtöbb állatot. És idén költöttünk a legkevesebbet ott. :)

Maja szülinap - 1. felvonás

Úgy alakult, hogy a napja vasárnapra esett, és akkor ugye állatkert van, ha esik, ha fúj. Így előző nap lett felköszöntve.
Szombaton reggel eljöttek mamiék. Nagy volt az izgalom. Pláne, hogy előtte azért nem kis megbeszélést igényelt az ajándéka. Mert hogy egy hat évesnek már határozott elképzelése van. Ő bizony egy harmadik póniházat szeretne. Mert hogy van már kettő ... a szekrényben, amihez csak ő nyúlhat ... néha-néha. De a gonosz anya ezt megvétózza, mert hogy felesleges egy harmadik, inkább legyen értelmes. Így kis rábeszélésre végül roller lett. Mert hogy itt a tavasz, meg másokét folyton elkérte, tehát ennél jobb és aktuálisabb ajándék nem igen van. Már csak meg kellett venni. Mamiék próbálkoztak, de aztán apa vette meg a tutit és a csomagtartóban figyelt pár napig. Míg el nem jött a nagy nap ...

 Itt már nagyon várja, reméli, nem csalódik. Azért itt már inkább rollert szeretett volna - szerencsénkre.

 Naná, hogy mamiéknál a kicsik sem maradhatnak ki a jóból.

 A rollerrről érthető okokból nem készült kép, de a másik ajándék ... meglepi volt, egy lego készlet. Adéléknál volt és olyan jól eljátszottak vele a lányok, hogy végül Gyula nem kis közreműködésével mi is megleptük vele a gyerekeket. Mert végülis játszani együtt jó. És mekkora sztár!!!

 Torta sem maradhatott ki!!!

 Volt aki alulról nézte a történéseket ...

 Aztán apa nem bírta ki, előkerültek a szekrényből a rég nem látott star wars legok. Erik nem kis örömére. Már én sem tudtam, hogy ennyi minden lapul a szekrény mélyén ...

 És íme, a berendezett ...

Gyönyörű nyár

:) Ez egy könyv címe. Most fejeztem be. Kertész Erzsébet írta. Jaj de nagyon szerettem olvasni. Nagymamáink korában játszódik. Amikor még az a tanuló számított menőnek, aki színtiszta ötös volt. Amikor klubbok alakultak és csakazokat vették be, akiknek tanulmányi előmentele jó volt. Amikor egy tanár néni fogta magát és 10 diáklányt elvitte egy erdei lakba, hogy ott tanulják meg a nyár folyamán, mi az önnállóság, mi az számítani egymásra. Amikor tisztességesen beszéltek egmyással a fiúk és lányok. Mert mintegy fél óra sétára persze fiú tábor is volt, de mindkét fél tiszteletben tartotta a másik táborát. Nem volt átszökdösés.
Mikor még verseket idézgettek egymásnak, és öröm volt egy általuk megrendezett, megszervezett színdarabban részt venni.
Jaj de nagyon szerettem olvasni. Jó is volt akkor. És még az sem okozott gondot, hogy a patakban kellett fürdeni, ami kristály tiszta volt. :)
Jó lenne átélni, megélni.
Van egy írás a FB-on.
" A mai 10 éves gyerekek cigiznek, sírnak, hogy ott hagyta őket a szerelmük. Van számítógépük és IPod-juk, tabletjük ... Amikor én voltam ennyi idős, kifestőim voltak, zsírkrétáim, meséket néztem és késő estig kinn játszottam. És tudjátok mit? Sokkal jobb volt. "

Hát valahogy így. Nem irigylem a mai gyerekeket. Borzasztóan rohan a világ. Nincs idő semmire. Mikor már úgy választ az ember lánya ovit, hogy majd tutira bejusson a doktori egyetemre ... semmire nincs idő. Nem lehet megélni a pillanatot. A nyár sem arról szól, hogy barnára süljünk a napon, hogy bunkert építsünk és bandázzunk ... nem hiszem, hogy jó nekünk, nekik. Persze rajtam, rajtunk múlik, de akkor is a rengeteg hatás és naná, hogy ő is szeretné, hiszen neki van, neki miért nem lehet.
Azért remélem, hogy az én gyerekeim majd emlékezni fognak a sok együtt töltött időre, és nem arra, hogy nem is volt gyerek koruk, mert nincs mire emlékzeni. Nem hiszem, hogy egy film, számítogépes játék, vagy bármi játék megmarad az emlékezetben. De hogy együtt voltunk ... remélem!

Fénykép

Fényképek lesznek, amint előkerül a fényképező gépünk, ami vagy elveszett, vagy úgy elraktak a pernahajderek, hogy hetek óta nem találjuk. Nem jó hír, és nem szeretem, de most nem tudok mit csinálni.
Keresem, keressük és reménykedem, hogy nem veszett el, mert jó darabig nincs arra pénz, hogy új legyen ... :/

Tavaszi szünet

Szóval azt hiszem, ott hagytam abba, hogy csütörtökön elmentünk a kulacsokért, pénteken pedig Bogiékhoz mentünk. Jó kis nap volt, probáltam csendes délelőttöt összehozni, majd fél kettő körül készülődtünk és elindultunk. Közlekedés szempontjából nem bonyolult, és talán ez volt a baj is. Mert még a 20 perc hév csak csak eltelt, kekszevéssel a kimaradt jó kis sóska helyett - mert már mikor meglátták mondták hogy fúj - de a 40 perc villamos megviselte az idegeimet. Akkorra látszódott rajtuk, hogy alvás idő van de nagyon és a keksz is kezdett felszívódni, szóval ami őrjöngést levágtak kriminális volt. Én meg próbáltam csitítgatni őket és nem körbe nézni az elkerekedett szemeket látva. Végül egy néni szólított meg, hogy hagyjam őket nyugodtan, legalább van valami kis élet a villamoson. Mondjuk igaza volt! :)
De nem volt gond, végül csak oda értünk és még sikerült le is szállni időben, és szerencsénkre még az eső sem esett, szóval minden nekünk állt. A kis séta még jól is esett, és bevallom eléggé elégedett voltam az ottani viselkedésükkel is. Leszámítva, hogy a végén Dundin eluralkodott a fáradság és még Lilivel is összetűzésbe keveredett.
Ami rossz volt, hogy a múltkori látogatásommal ellentétben - mikoris egyedül voltam - most nem sokat tudtam velük beszélgetni. A szemem mindenfele állt, közben az agyam meg leblokkolt és naná, hogy ezer kérdés jutott eszembe hazafele az úton.
Szerencsére apa értünk jött, így nem kellett bkv-val hazamenni. Bár Maja nagyon kérte, hogy menjünk. :)
Aztán szombaton volt egy nyugis napunk, gondoltam, ki kell pihenni az előző napok fáradalmait, hogy vasárnap mamiéknál ne legyen nagyobb gond.
A legnagyobb gond végül vasásnap az óraátállítás volt. Először azért, mert én elnéztem, és hátra tekertem volna, mikor előre kellett. A másik, hogy így egy órával rövidebb lett a nap. De nem volt gond, mert jó sokáig maradtunk. Erik ugyan aludt napközben, de őt sem kellett altatni este. Jana meg a kocsiban bealudt, így őt csak áttettük.
MIvel hóesésben telt a húsvét és marha hideg volt, így megbeszéltük anyuval, hogy szokással ellentétben, most idén nem lesz nyuszika. Persze papa nem bírt ellenállni, és lett egy nyuszika. Jaj, nagy volt az öröm. Leginkább Maja részéről, aki rögtön magáénak tulajdonította. Eriknek nem volt ez gond, egészen addig, míg nem tudatosult benne, hogy csak egy nyuszi van. Édesem odament az ajtóhoz és várta, mikor hozzák be az övét. :( De egy nyuszi volt. És lett.
Mert hogy estére úgy nézett ki, hogy hatosra bővült kis családunk. Mert hogy nyuszi nélkül haza nem megyünk. Maja annyira megszerette, és igazából én ígértem is neki, hogy majd egyszer lesz, de nem házi és nem most. De lett. Nyuszika velünk utazott haza, és most itt lakik velünk.
Nekem ez nagyon nagy lépés. Nagyon barátkozom a gondolattal. Igazából úgy van megbeszélve - nem tudom mi lesz belőle, hogy Maja szülinapjáig marad, aztán papa elviszi. Úgy gondoltuk, hogy nem rossz próba, mielőtt beruházunk egy törpenyuszira. Én is szokom a gondolatot, meg hát a gyerekeken is látjuk mennyire komoly a szándék.
Egyenlőre komolynak látszik, naponta kétszer kiveszik, játszanak vele, ugrándozik a nappaliban ... Maja nagyon szereti. Órákat ült első nap az ülében a nyuszival. Simogatta, becézgette.
Szóval a húsvét hétfő nyuszizással telt. No meg locsolókkal. :) Nem fogunk már elszáradni. Apa és Erik is útnak indult, csatlakozott a félig fiúsított Jana is. :)
Aztán kedden még tavaszi szünet volt, itthon voltunk, és ez később sem változott. Mert kedden már hőemelkedést mértem a lányoknál, folyik az orruk és fáj a torkuk.
Eriknek még semmi baja, de lustaságból is, és mert azt gondoltam, hogy biztos rajta is kijön ő sem megy oviba a héten.
Így meghosszabbítottuk a szünetet, és én ezt egyáltalán nem bánom. Persze az nem jó, hogy betegek, de az jó, hogy itthon vannak.
Az időjárás sem kedvez, folyamatosan hideg van, és vagy a hó, vagy az eső esik. Benn vagyunk, kuckózunk és most ez így jó.
Hétfőn sulis beíratkozás lesz. Ez még rányomja a hangulatomra a bélyegét, és ettől még inkább semmi kedvem semmihez. A gyomrom folyamatosan liftezik és elképzelni sem tudom mi lesz ... és ezért is jó, hogy itt vannak velem, körbe vesznek ...