Eljött a péntek és még egy pótlásunk is volt úszásban, meg amúgy is elhatároztuk, hogy péntekenként lejárunk ... de apa meg koncertet szervezett, ráadásul úgy tervezte, hogy nem jön haza. Mert eredetileg úgy lett volna, hogy ötre az uszodához megyünk, ő hazahozza a kicsiket, mi meg úszunk Majával.
De apa nincs, úszás van. Egy hős voltam!!! Felpakoltam a gyerekeket és négyen elmentünk úszni. Csak mikor beléptün az uszodába, estek kétségbe a kicsik, mert ők is mentek volna úszni. Nagyon el voltak keseredve, hogy ők most nem ... De aztán nagyon ügyesen végig ülték az egészet. Büszke voltam rájuk, és még Majára is tudtam figyelni, aki megint szuper ügyesen teljesített. Nem egyszer dícsérte meg hangosan az edző. Háton egyedül végig úszta a medencét. Én is nagyon büszke voltam rá.
Aztán megszavaztuk, hogy hazafele busszal menjünk. Kicsit eltévedtem, mikor a megállót kerestük, de végül csak meglett, bár nem emlékeztem, de ennek ellenére jófele mentem. És haza utaztunk, és megint nem kellett senkit altatni ... én meg olyan büszke voltam, mert bár én is elfáradtam, de végre érzem, hogy jó velük bárhova menni, bármit csinálni. Jó érzés ez!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése