Tavaszi szünet

Szóval azt hiszem, ott hagytam abba, hogy csütörtökön elmentünk a kulacsokért, pénteken pedig Bogiékhoz mentünk. Jó kis nap volt, probáltam csendes délelőttöt összehozni, majd fél kettő körül készülődtünk és elindultunk. Közlekedés szempontjából nem bonyolult, és talán ez volt a baj is. Mert még a 20 perc hév csak csak eltelt, kekszevéssel a kimaradt jó kis sóska helyett - mert már mikor meglátták mondták hogy fúj - de a 40 perc villamos megviselte az idegeimet. Akkorra látszódott rajtuk, hogy alvás idő van de nagyon és a keksz is kezdett felszívódni, szóval ami őrjöngést levágtak kriminális volt. Én meg próbáltam csitítgatni őket és nem körbe nézni az elkerekedett szemeket látva. Végül egy néni szólított meg, hogy hagyjam őket nyugodtan, legalább van valami kis élet a villamoson. Mondjuk igaza volt! :)
De nem volt gond, végül csak oda értünk és még sikerült le is szállni időben, és szerencsénkre még az eső sem esett, szóval minden nekünk állt. A kis séta még jól is esett, és bevallom eléggé elégedett voltam az ottani viselkedésükkel is. Leszámítva, hogy a végén Dundin eluralkodott a fáradság és még Lilivel is összetűzésbe keveredett.
Ami rossz volt, hogy a múltkori látogatásommal ellentétben - mikoris egyedül voltam - most nem sokat tudtam velük beszélgetni. A szemem mindenfele állt, közben az agyam meg leblokkolt és naná, hogy ezer kérdés jutott eszembe hazafele az úton.
Szerencsére apa értünk jött, így nem kellett bkv-val hazamenni. Bár Maja nagyon kérte, hogy menjünk. :)
Aztán szombaton volt egy nyugis napunk, gondoltam, ki kell pihenni az előző napok fáradalmait, hogy vasárnap mamiéknál ne legyen nagyobb gond.
A legnagyobb gond végül vasásnap az óraátállítás volt. Először azért, mert én elnéztem, és hátra tekertem volna, mikor előre kellett. A másik, hogy így egy órával rövidebb lett a nap. De nem volt gond, mert jó sokáig maradtunk. Erik ugyan aludt napközben, de őt sem kellett altatni este. Jana meg a kocsiban bealudt, így őt csak áttettük.
MIvel hóesésben telt a húsvét és marha hideg volt, így megbeszéltük anyuval, hogy szokással ellentétben, most idén nem lesz nyuszika. Persze papa nem bírt ellenállni, és lett egy nyuszika. Jaj, nagy volt az öröm. Leginkább Maja részéről, aki rögtön magáénak tulajdonította. Eriknek nem volt ez gond, egészen addig, míg nem tudatosult benne, hogy csak egy nyuszi van. Édesem odament az ajtóhoz és várta, mikor hozzák be az övét. :( De egy nyuszi volt. És lett.
Mert hogy estére úgy nézett ki, hogy hatosra bővült kis családunk. Mert hogy nyuszi nélkül haza nem megyünk. Maja annyira megszerette, és igazából én ígértem is neki, hogy majd egyszer lesz, de nem házi és nem most. De lett. Nyuszika velünk utazott haza, és most itt lakik velünk.
Nekem ez nagyon nagy lépés. Nagyon barátkozom a gondolattal. Igazából úgy van megbeszélve - nem tudom mi lesz belőle, hogy Maja szülinapjáig marad, aztán papa elviszi. Úgy gondoltuk, hogy nem rossz próba, mielőtt beruházunk egy törpenyuszira. Én is szokom a gondolatot, meg hát a gyerekeken is látjuk mennyire komoly a szándék.
Egyenlőre komolynak látszik, naponta kétszer kiveszik, játszanak vele, ugrándozik a nappaliban ... Maja nagyon szereti. Órákat ült első nap az ülében a nyuszival. Simogatta, becézgette.
Szóval a húsvét hétfő nyuszizással telt. No meg locsolókkal. :) Nem fogunk már elszáradni. Apa és Erik is útnak indult, csatlakozott a félig fiúsított Jana is. :)
Aztán kedden még tavaszi szünet volt, itthon voltunk, és ez később sem változott. Mert kedden már hőemelkedést mértem a lányoknál, folyik az orruk és fáj a torkuk.
Eriknek még semmi baja, de lustaságból is, és mert azt gondoltam, hogy biztos rajta is kijön ő sem megy oviba a héten.
Így meghosszabbítottuk a szünetet, és én ezt egyáltalán nem bánom. Persze az nem jó, hogy betegek, de az jó, hogy itthon vannak.
Az időjárás sem kedvez, folyamatosan hideg van, és vagy a hó, vagy az eső esik. Benn vagyunk, kuckózunk és most ez így jó.
Hétfőn sulis beíratkozás lesz. Ez még rányomja a hangulatomra a bélyegét, és ettől még inkább semmi kedvem semmihez. A gyomrom folyamatosan liftezik és elképzelni sem tudom mi lesz ... és ezért is jó, hogy itt vannak velem, körbe vesznek ...