Őrült napok

A tegnap előtti napot is meghúztuk, mivel a reggeli Jana méreckedés után, délután egyszerre volt szülői, torna, és néptánc. Még akkor is, ha apát megkértem ,hogy jöjjön haza korábban, ketten három felé kellett szakadnunk. De sikerült valahogy.
Apa szülőizett, míg én elvittem Maját tornára, mikor bement Erikkel elmentünk a néptáncra, apa meg korábban eljött a szülőiről és ment Majáért. Félúton találkoztunk.
Erik nagyon cuki volt a néptáncon. Féltem, hogy majd nem fog menni, mert hogy Maja nélkül, meg hogy Maja is akar menni. De valahogy szépen megértették, hogy együtt nem fog menni. Maja ment tornázni, ő majd Bea nénihez jár néptáncra az oviba, Erik meg ment a külön órára. Olyan öntudatosan és kihúzva és bátran. Azt hittem, megzabálom. MIkor odaértünk bizonytalanodott el de csak egy nagyon kicsit, mert elég nagy kavarodás volt. Egyik órának vége, másik kezdődik, de másik terembe, én meg beszélni akartam még a tanárral ... fú, jó nagy kavarodás volt. De végül megoldódott. Gergő bácsi mondta, hogy mivel első óra, menjek be én is. Aztán persze nem kellett volna, mert amint meglátta Erik, hogy ott vagyok, már nem volt olyan bátor, és nem is akart semmit csinálni. Ült az ölembe. Bezzeg Jana!!! Ő ment és csinálta. A tanár meg is kérdezte, hogy ő is járni fog? :) Még pár év ... vagyis akár jövőre. :)
Mivel ott volt Füli, Azért Eriknek csak sikerült visszatalálnia és mikor Katica is a Szerelme megérkezett, ment ő is táncolni, énekelni. Olyan aranyosak, mert az ovisok úgy összetartanak. Egyrészt az egy oviból valók, mert hogy piros és zöld csoportosok is voltak, együtt ültek, másrészt az egy csoportból valók. Olyan jó ezt látni. :)
Szóval menni fog ez, legközelebb már nem megyek be. Csak azt nem tudom, Janával ezt hogy fogom megértetni. :)

Tegnap meg az igazán őrült napom volt. Mivel első úszása volt Majának, tavaly és még év elején úgy egyeztünk meg, hogy elkísérem. Van kedve menni, csak kísérjem el. Ok, semmi gond, megbeszéltem a kísérő óvónénivel, és megkértem apát maradjon itthon. Nos előtte nap este szólt apa, hogy nem tud itthon maradni. Jól összevesztünk, majd kihisztiztem, hogy maradjon. Szépen telt a nap, és én délben elindultam az úszásra. Mivel kisbusszal mentek, nem tudtam, elférek e, így bkv-val mentem. Valamiért nem kérdeztem meg, hogy hol lesz, hanem automatikusan azt gondoltam, hogy ott, ahova tavaly is jártunk a nagyokkal. Odamentem, jó korán érekztem, és vártam. És vártam ... és vártam. Ott ültem, kezdtem magamba roskadni, még meg is kérdezték, hogy jól vagyok e, nem vagyok e rosszul és kell e segítség. :) MIndig megérint, ha figyelmes emberekkel találkozom.
Aztán már elmúlt egy óra is ... végül azt gondoltam, hogy akkor biztos nem is itt van az úszás. Így majd egy órás várakozás után, dolgom végezetlenül hazamentem. Nagyon csalódott voltam, reméltem, hogy láthatom Maját úszni. És legfőképp nagyon mérges voltam magamra, hogy annyira magától értetődőnek vettem, hogy ott az úszás, és nem kérdeztem meg. És hogy emiatt még apával is összevesztem ... hazajöttem, apa csak mosolygott rajtam. Nem haragudott. :)
autóba ültünk és elmentünk a nyereményemért, amit a facebookon nyertem pont szülinapomon. Egy francia kozmetikumokat áruló bolt hírdette, lájkolni kellett és kihúzták a nyertest, aki egy ajándék csomagot nyert. 20.ára volt meghírdetve a vége, de valami miatt kitolták, és pont a szülinapomon húztak ki engem. Nagyon örültem neki!!! Pláne, mikor este kipróbáltam. Vagy mikor megláttam, hogy nem csak apró kis csomagról van szó, hanem hatalmas!!! :)
Aztán hazajöttünk és elmentünk a nagyokért. Böbe néni mondta, hogy milyen ügyes volt Maja. Kérdeztem, hol volt az úszás. Hát ott, csak épp hátul mentek be. Én nem is tudtam, hogy van hátsó bejárat, fel sem vetődött bennem, hogy máshol mentek be. :/
De a lényeg, hogy Maja nagyon élvezte, a tanár bácsi többször is nagyon megdícsérta, ügyes volt és Böbe néni is mondta. Szuperül érezte magát, kicsit sem hiányolta, hogy mondtam ott leszek és mégsem. Nagoyn tetszett neki. Lelkes volt még este is. Alig tudott elaludni, folyton eszébe jutott valami, amiért megdícsérték. :)

Hát szóval, ilyen őrült napokat élünk mostanában.
Kicsit talán sok lett a külön óra, sokfelé megyünk, de azon gondolkodtam, hogy sajna nincs olyan amit szívből lemondanék, mert mindegyiket szeretik csinálni. És ha azt látom, hogy nagyon féradtak, akkor biztos, de egyenlőre bírják, bírjuk. :)

Ma almaszüretre mentek, kíváncsi vagyok miket fognak mesélni. Délután Maja torna és aztán meg jönnek a bölcsis gondozónénik családlátogatásra. Pénteken meg egy zeneovival zárjuk a hetet ... vagyis meglátjuk. :)

Jana 2 évesen

Igyekszem majd mindent leírni, egyenlőre annyit, hogy két évesen még nincs 9 kiló!!! és mindössze 81 cm. :)))

Hihetetlen nap ...

Szóval, én nem nagyon szeretem a szülinapomat. Valahogy már régóta nem érzem nagy dolognak, és nem is nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, vagy engem néznek sokan. Ezért is örültem, mikor Jana majdnem a szülinapomon született, mert így legalább tudtam, hogy mostantól majd őt ünnepeljük helyettem is.
Hát a mostani nem így alakult. És egyáltalán nem bántam. :) Sőt, a gyerekek a jövőbe látnak, mert hogy reggel már megjósolták.
Kezdődött, hogy apa elment Janának ajándékot vásárolni. Kicsit fura volt, hogy még hajtott is, hogy mire haza ér, legyünk lenn. Hát nem így történt. Oviból sokára szabadultunk és mire hazamentünk, ettek ... apa haza ért. Mondta, ne haragudjak, de most nem tud lejönni, kicsit dolgoznia kell, majd jön utánnunk. A gyerekek már mondták, hogy apa tortát vett. Örültem, de még mindig csak somolygott. :) Én lementem a kicsikkel, Maja fenn maradt.
Játszótéren voltunk, mikor apa megjelent egy tortával. És szépen lassan gyűltek a többiek is. Apa meghívott mindenkit a játszótérre és mindenki felköszöntött és ott a padon ahol éveket töltöttem nap mint nap órákat ültem, megünnepeltük a szülinapomat. Kicsit fura volt, mert hogy engem tényleg nem szoktak így felköszönteni, ennyien és így ünnepelni. Ugyanakkor meg kicsit torok szorító is, mert hogy tényleg itt forgott az elmúlt öt év, és most olyan volt, mintha kicsit lezárulna tényleg egy korszak.
Apa Szilvitől titokban rendelt egy csokor :) tortát. Jól összebeszéltek mögöttem, és most szépen lassan esnek le a foszlányok. :) Aztán megbeszélte mindenkivel, hogy jöjjenek le, ami végül nem is úgy alakult, de ennek ellenére tök spontán alakult, és tényleg mindenki ott volt, aki az elmúlt öt évben mindig. :) Sőt, még Maja szerelme is, Boti! :) Édes volt, ő is felköszöntött, aztán Mártika találta ki és elszaladt, szedett nekem virágot, és aztán sorba a többi gyerek is. :) Még Jana is. :)))
Míg vártuk, hogy mindenki megérkezzen, addig a gyerekek bele-belenyaltak a tortába, édesek voltak. Erik etette Balázst, majd mikor a nagyok megunták, a két kicsi közelebb jutott hozzá és ujjal, nyalogatták a tortát, nagy egyetértésben.
Megható volt, és megmondom, nagyon jól esett. Talán még sose volt ilyen felejthetetlen szülinapom. :)
Hát, tényleg lezárult egy korszak ... :(((

A mai nap

úgy kezdődött, hogy felkeltek, majd szokás szerint ücsörögnek a bilin. Rájuk nézek, és mondom:
- Anyának ma van a szülinapja!
nagyon komolyan néznek, majd a felhők között dereng a fény, és szinte egyszerre mondják:
- és kit hivtál meg? Lesz torta, meg buli?
:))) hát az most nem lesz, de azért jót nevettem rajtuk. Ma csak olyan átlagos nap van, és közben sokszor el-el tévelyeg a gondolatom.
apa azt kérdezte este, hogy jó lenne 19 évesnek lenni? Én meg nagyon komolyan rögtön rá vágtam, hogy nem. És ma is így gondolom. Nem szeretnék újra 19 éves lenni. Mert most pont úgy van minden jól, ahogy van. Hiszen mindig erre vágytam. :))) Rájuk:

SZERELEM

Eriknek megígértem, hogy majd csinálunk nyakláncot Katicának. Tegnap este megcsináltuk, és ma oda is adtuk. Épp akkor érkeztek ők is, mikor mi, így láttam.
Erik észre vette Katicát, majd odament és szégyenlősen mosolyogva odaadta a nyakláncot.
Katica megköszönte és eltette.
Maja Erik mögött állt, és közben súgta Katicának: Tudod, miért? - közben bólogat.
Katica: Igen, tudom - nagyon felnőttesen és felelősségteljesen - szerelmes belém.
Erik fülig érő szájjal szaladt hozzám, és olyan, de olyan boldog volt. :)

Jana is szerelmes. Mert ha a két nagy az, akkor neki is kell egy szerelem. :)
Jana, van szerelmed? - bólogat. - és ki az?
Baaa - mondja nagyon komolyan. Vagyis Balázs! :) És rendszeresen sétálnak, utcán, játszótéren, bárhol kézenfogva. Jana magyaráz, Balázs bólogat. Követik egymást, együtt játszanak, és ha meglátják egymást, akkor rohannak egymás felé. És legalább egy ölelés jár. :)

Maja is kezd elpártolni a szőkéktől és most a legújabb Füli. A múltkor megjött Füli és Maja vigyorogva, olyan kis idétlenül szaladt felé és ölelgette. MIndenhova követte és felnézett rá és látszott, szerelmes.

Olyan édesek!!! Meg kell zabálni őket. Kedves, aranyos és hát meg kell mondjam, a választottakat is imádom, mert mind olyan szeretettel vannak a gyerekeim felé, hogy olvad a szívem. Senki nem viselkedik úgy, hogy ez égő lenne, vagy bármi.

Történős szombat este

Történt ugyanis, hogy a játszón Botival annyira jól kijön Erik, állandóan együtt vannak, együtt játszanak, édesek, megegyeznek, semmi gond velük. Szóval Boti apukája tomi, felvetette, hogy egyszer majd ott aludhatna Erik. Hát fiunknak több se kellett, már most rögtön és azonnal és naná!!! Már meg is beszéltük, hogy akkor múlt hét végén, de akkor lett Erik beteg, így nem mehetett. Persze volt nagy sírás rívás. De eljött a mostani hétvége és a fiúk nem tántorodtak el. Így történt, hogy Erik először aludt nem velünk, házon kívül, barátnál. Fura érzés volt. Tudtam, nem lesz semmi baj, de hát mégis.
No, meg az, hogy Maja az idősebb, mégsem neki jut ilyenből az első. Mert szülinapi bulija is előbb volt a kissrácnak, csak mert ő kitalálta. És most ez is, tessék! :)
Maja persze menni akart, de hát azért az túlzás. Meg hát, mégsi Boti Erik barátja. Szomorkodott szegénykém, de azért belátta, hogy ez most így van jól. Aztán történt, hogy Kati, Boti anyukája szólt szombat este, hogy nem megyünk velük táncszínházba. :) Hát engem nem kellett kétszer noszogatni, apa bevállalta a lányokat én meg lelkesen készülődtem. Aztán kiderült, hogy Anita anyukája mégsem jönne, így van egy feles jegy, és mikor beszéltem vele telefonon, mondtam, hogy sajnálom, hogy nem jön, pedig még Maja is szívesen jönne, akkor ő vetette fel, hogy vigyük el Maját. Kérdeztem Katit, neki nem volt ellenvetése, így esett, hogy Majával meg élete első - és megjegyzem sokáig utolsó, mert baromi drága a jegy!!! - színházi élménye lett meg. :)
A lányok készültek, majd elindultunk, a fiúk Botikhoz mentek, apa meg Janával édes kettesben. Nem is volt állítólag gond vele, és apának is egészen tetszett a felállás.
Mi Majával meglepően jól szórakoztunk, az előadás fantasztikus volt, Maja rettentően élvezte. Sőt, még az előadás elején ülés magasítót is kapott, így tökéletesen látott - 3. sorban ültünk, de nagyon örültem a magasítónak. Rettenetesen élvezte, nagyon tetszett neki. A második felvonásnál volt, hogy rá kellett szólni, hogy ne énekeljen, vagy ne dalolásszon, vagy ne tapsikoljon. :) Édes volt nagyon!!!
És mint kiderült Erik is nagyon jól szórakozott. Viszonylag későn mentek fel, így fürdés és vacsi után kis mesével be is aludtak a fiúk. Csak este történt egy kis hiba, mert hogy Boti kiosont, Erik meg felébredt, Kati csak a nyöszörgést vette észre. Szóval az történt valószínűleg, hogy mivel Erik idegen helyen nem nagyon kakil, így éjszaka jött rá az inger, és pisilnie is kellett, és hát idegen helyen volt, nem is mert kimennni, így becsúszott minden a gatyába. :/ Sajnos!
Viszont ennek ellenére, nagyon jól érezte magát, sokáig aludtak, és a végén alig akart hazajönni természetesen.
A gatyás dolgot leszámítva, szüperül sikerült az este mindenkinek. Hát hogy az meg hogy és miért esett meg ... vannak elméleteim, de mivel ilyen még sosem volt, se az, hogy idegen helyen nélkülünk aludjon, se az hogy becsúszik a gatyába ... hát ez van. :/
A színház viszont fergetegesen jó volt, és nem csak Maja élvezte de nagyon, hanem én is jól feltöltődtem. :)))
Ezt néztük meg: ide katt

Heti első

Mivel már tegnap egyáltalán nem volt láza Majának, aki a legutolsóként kapta el a vírust és a legdurvábban jött ki rajta, így ma már mehettek oviba.
A két nagy boldog öltözött és ment, sőt mikor kérdeztem, hogy ott alszotok, rohantak válaszként a szobába és hozták az éppen aktuálisan választott alvó társat.
Így ma kettesben töltjük a napot Dundival. :) Ami egyébként meg szuper jó. Ablakot pucoltunk és függönyt mostunk és sétáltunk és ebédeltünk és most alszik ... én meg nem tudom eldönteni, hogy lefeküdjek egy könyvvel, vagy maradjak és az elmaradásaimat pótoljam. Nehéz döntés. :)
De olyan jó ez most így. Fura belegondolni, hogy pár hét és Dundi bölcsis lesz ... mert most ez így jó. És nem akarnék változtatni. :)))
A nagyok meg imádják az ovit, Maja is felszabadult, hogy azért az öcsi pátyolgatás mégse olyan nagy meló ... szerintem kicsit tartott tőle, Erik megy egyszerűen szárnyal, annyira élvezi, hogy végre mehet ő is. Egyedül Dundinak vannak gondjai reggel, mert hogy ő is maradni akar. :/

Ja, tegnap Erik egyedül ment oviba, és mikor délben érte mentünk, sírva fogadott, hogy de anya, én mondtam, hogy itt akarok aludni!!! - bevallom, tényleg mondta, de nem gondoltam komolyan, mert hát mégis egyedül ... meg kell tanulnom bíznom bennük. :)

Hogy ne legyen olyan egyszerű

Egy nagyszerű ovis hét után, amit minden szempontból ötösre értékelnék, péntek délután Eriknek szökött fel a láza. Igaz, ő megúszta könnyen, mert csak hőemelkedése volt. Másfél napig. Mikor már hagytam magam rábeszélni, hogy biztos csak az izgulás miatt, mert hogy ovi és szombaton úgy volt, hogy Botiéknál alszik ... nos akkor Jana fogta magát és a boltban a válamon elaludt vasárnap délben. Láza felszökkent, 38,6 körülire. És mikor már azt hittem ennyi, akkor délutánra Majának 39,9 lett. Nagynehezen levittem, mikor Jana hányt egy nagyon. Szerintem "csak" nyomta valami a gyomrát, azóta se hányt többet, de akkor este úgy éreztem ez az, ami nem hiányzott az oviból. Kérem vissza a nyarat!!!
Hétfőn - ma még hajnalban Majának 38,6ra szökött a láza, Jana hőemelkedéssel küzd, de Erik egy hősként ment reggel egyedül oviba. Nem gondoltam volna, de megtette. Imádtam és az ő döntése volt. És azt mondják, jól érezte magát. :) Hát ennyi pozitívum is jár.

Ezt ide most muszáj:

Ha olyan lakásban élek, ami makulátlanul tiszta és rendezett,
de szeretet nincs bennem, akkor házvezetőnő vagyok – és nem családanya.
Ha van időm mosni, takarítani és a házat rendben tartani, de szeretet nincs bennem,

akkor gyermekeimet takarosságra tanítom, nem istenfélelemre.
A szeretet félbehagyja a portörlést egy gyermeki mosolyért.
A szeretet mosolyog, ha öt pici ujjlenyomatot lát az éppen megtisztított ablakon.
A szeretet letörli a könnyeket, mielőtt a kilöttyintett tejet eltakarítaná.
A szeretet felemeli a gyermeket, mielőtt összeszedné a játékokat.
A szeretet jelen van, amikor a nehézségek jönnek.
A szeretet megszid, rendreutasít és befogad.
A szeretet együtt kúszik-mászik a kisbabával, együtt totyog a totyogóval és együtt szalad a kisgyermekkel. A szeretet tesz egy lépést hátrafelé, hogy a fiatal szabadon mehessen a felnőtté válás útján.
A szeretet az a kulcs, ami megnyitja a megváltás üzenetét a gyermeki szív előtt.
Mielőtt anyává lettem, büszke voltam a tökéletes otthonomra.
Most pedig büszke vagyok gyermekeimre, akikben Isten teljesítette be munkáját.
Sok minden van, amit anyaként meg kell tanítanom a gyermekeimnek, de a legnagyobb ezek közül a szeretet.

Szerelmek

Nos, a fiam, két napi óvodába járás után, szerelemre talált, Katica személyében, aki nagycsoportos és bevallom helyre kislány. De a lányom se sokat búslakodott Kun Beni után - mert hogy azért lett lombos fa Erik jele, mert Beninek is az volt és akkor most majd Erik lesz a szerelme, hát nem így lett, szóval nem sokat búslakodott, ő is szerelemre lelt, Tádé személyében.
Azt hiszem, nem aggódom, hogy nem találják a helyüket a csoportban. :)

Erik - ovikezdés

Izgultam. Mert azért mégis ... megbeszéltük, hogy hétfőn még csak Maja megy, mert új helye van, és bele kell tanulnia a nagycsoportos létbe. Aztán kedden már mehet ő is. Azért hétfőn kicsit ott maradtunk, nehéz volt eljönni.
Kedden meg simán ment minden. Bár apa szólt, hogy sajna nem tud sokat itthon lenni, de azért a reggelt megoldotta.
Így a két naggyal elindultam oviba. Bementünk, rutinosan öltözött, mindent tudott. Bementünk, játszottak, jó korán mentünk, így lassan gyűltek a gyerekek. De kicsit sem volt megilletődve. Majd szólt, hogy most már elmehetsz. Én még maradtam volna. Beszélgettem. Aztán elkezdődött a reggeli. Ügyes volt az imádkozásnál, a reggeli mosdóba menetelnél, a helyét is szerette az asztalnál és reggelizett is egy keveset, de aztán szólt, hogy most már tényleg elmehetek.
Így lett, hogy kb egy órát voltam benn,  aztán hazajöttem.
Apa el, mi meg Janával ketten maradtunk. Elmentünk sétáltunk, beszéltünk a bölcsis nénikkel és mondtam hogy nagy nap a mai, mert talán még sose voltunk így kettesben Janával. :)
Aztán vettünk szőlőt és bevittük az oviba. Már kinn játszottak és Erik elvolt. Leginkább a lányokat követte, de azért egyedül is feltalálta magát. Bevitte Böbe néninek a szőlőt, ő akarta.
Aztán kérdezte, hogy ugye nem érte jöttünk. :)
Így eljöttünk és megebédeltünk Janával, majd mentünk vissza.
Délben ügyesen eljöttek. De azért kérdezgetik, hogy mikor alhatnak már ott. Ezért kicsit fáj a szívem, majd meglátjuk. Megkérdezem és hát ha ők akarják, akkor kicsit erőszakosnak kell lennem. És hát nem minden otthon közelben "unatkozó" anyuka viszi el a gyerekét. Szóval, akkor miért ne ők ne maradhatnának, pláne ha akarnak.
Ja a legjobb, hogy Erik a legeslegjobban azt várta, hogy fogat moshasson a benti fogkefével. :) Imádtam, nagy álom vált valóra MA! :)))
Holnap folyt köv.

Aktuálisan

Pótolgatok majd, de ezt most muszáj
Elkezdődött az ovi. Ma Maja ment, holnap már Erik is megy. Múlt héten megvolt az ovis szülöi. Akkor azt mondták, hogy 30an lesznek a csoportban. Mára ez lecsökkent 27re. Ami nem baj, csak azért mégis ...
30an lettek volna, mert hogy mindenki testvér és kit utasíthattak volna vissza. 16 nagycsoportos, köszönhetően az új törvénynek, miszerint aki aug.31ig tölti a 6ot mehet suliba. Így dupla mennyiségű nagycsoportos lett. Ez nem jó, ennek nagyon nem örülök.
Szóval, 30an. Aztán óvónéni mondta, hogy ketten elmentek. Egyik kiscsoportos, akit átvittek egy felzárkóztató oviba, mert autista tüneteket mutatott. Szülők megértették a bajt és cselekedtek. Ez jó. A másik, náluk ugyan ez a baj. Szülő viszont ellen áll és inkább fogja és átviszi egy másik oviba, ahol vélhetően nem fogják felismerni a bajt és nem lesz semmi ... annyira sajnálom. Szülő mérges és dacos, és tagad. Ami érthető, de akkor is. Velük együtt kezdtünk, szülőtársak voltunk és vélhetően Janával is együtt járt volna a kistesó. Nagyon sajnálom őket. Persze értem, de akkor is ... főleg a kisgyereket.
A harmadik aki elment, náluk válnak a szülők. Válnak! Mikor legutoljára találkoztunk, kézen fogva hozták a gyerekeket az oviba. Most meg válnak ... sajnálom és nem értem ... olyan szomorú ez.
A válás mindig az. Belegondolva anyuka szerepébe ... hát el sem tudom képzelni. Ennél kevés szomorúbb dolog van.
Így lesznek 27en, ami szerintem lassan 28ra felmegy, mert egy tesót visszautasítottak, őt talán ezek miatt felveszik.

És holnap megy Erik is. Nagyon várja ... én meg olyan kettős érzéssel. Örülök neki, mert tudom jó lesz, kell már neki, mégis olyan nehéz elengedni ... vele voltam a legkevesebbet együtt, kettesben. Ő az én kicsi fiam. Mikor óvónénik itt voltak család látogatáson és mondtam, hogy ő a legjobb gyerekem, Paula mondta, persze, fiús anyuka ... :) hát igen, van benne valami. Szívem egyik csücske ... és olyan nehéz ... ráadásul Jana is lassan ... én meg próbálom magam kirángatni, mert hát ez nem rólam szól ... de mégis. Mert amire egész életemben vágytam, 30 éven keresztül, az most itt van, megvan és olyan nehéz elengedni ... még akkor is ha ez természetes és csak egy kis elengedés ... mégis rólam szól ... nekem kell nagyot lépnek, nekik ez természetes.
Szóval, ma Maja, holnap Erik, ... elkezdődött. És én ennek úgy nem örülök ... hosszú volt a nyár, és nem voltak túl kellemes pillanatai, mégis elmúlt és olyan gyorsan, hogy észre sem vettem.