Szóval, én nem nagyon szeretem a szülinapomat. Valahogy már régóta nem érzem nagy dolognak, és nem is nagyon szeretem, ha én vagyok a középpontban, vagy engem néznek sokan. Ezért is örültem, mikor Jana majdnem a szülinapomon született, mert így legalább tudtam, hogy mostantól majd őt ünnepeljük helyettem is.
Hát a mostani nem így alakult. És egyáltalán nem bántam. :) Sőt, a gyerekek a jövőbe látnak, mert hogy reggel már megjósolták.
Kezdődött, hogy apa elment Janának ajándékot vásárolni. Kicsit fura volt, hogy még hajtott is, hogy mire haza ér, legyünk lenn. Hát nem így történt. Oviból sokára szabadultunk és mire hazamentünk, ettek ... apa haza ért. Mondta, ne haragudjak, de most nem tud lejönni, kicsit dolgoznia kell, majd jön utánnunk. A gyerekek már mondták, hogy apa tortát vett. Örültem, de még mindig csak somolygott. :) Én lementem a kicsikkel, Maja fenn maradt.
Játszótéren voltunk, mikor apa megjelent egy tortával. És szépen lassan gyűltek a többiek is. Apa meghívott mindenkit a játszótérre és mindenki felköszöntött és ott a padon ahol éveket töltöttem nap mint nap órákat ültem, megünnepeltük a szülinapomat. Kicsit fura volt, mert hogy engem tényleg nem szoktak így felköszönteni, ennyien és így ünnepelni. Ugyanakkor meg kicsit torok szorító is, mert hogy tényleg itt forgott az elmúlt öt év, és most olyan volt, mintha kicsit lezárulna tényleg egy korszak.
Apa Szilvitől titokban rendelt egy csokor :) tortát. Jól összebeszéltek mögöttem, és most szépen lassan esnek le a foszlányok. :) Aztán megbeszélte mindenkivel, hogy jöjjenek le, ami végül nem is úgy alakult, de ennek ellenére tök spontán alakult, és tényleg mindenki ott volt, aki az elmúlt öt évben mindig. :) Sőt, még Maja szerelme is, Boti! :) Édes volt, ő is felköszöntött, aztán Mártika találta ki és elszaladt, szedett nekem virágot, és aztán sorba a többi gyerek is. :) Még Jana is. :)))
Míg vártuk, hogy mindenki megérkezzen, addig a gyerekek bele-belenyaltak a tortába, édesek voltak. Erik etette Balázst, majd mikor a nagyok megunták, a két kicsi közelebb jutott hozzá és ujjal, nyalogatták a tortát, nagy egyetértésben.
Megható volt, és megmondom, nagyon jól esett. Talán még sose volt ilyen felejthetetlen szülinapom. :)
Hát, tényleg lezárult egy korszak ... :(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése