Aktuálisan

Pótolgatok majd, de ezt most muszáj
Elkezdődött az ovi. Ma Maja ment, holnap már Erik is megy. Múlt héten megvolt az ovis szülöi. Akkor azt mondták, hogy 30an lesznek a csoportban. Mára ez lecsökkent 27re. Ami nem baj, csak azért mégis ...
30an lettek volna, mert hogy mindenki testvér és kit utasíthattak volna vissza. 16 nagycsoportos, köszönhetően az új törvénynek, miszerint aki aug.31ig tölti a 6ot mehet suliba. Így dupla mennyiségű nagycsoportos lett. Ez nem jó, ennek nagyon nem örülök.
Szóval, 30an. Aztán óvónéni mondta, hogy ketten elmentek. Egyik kiscsoportos, akit átvittek egy felzárkóztató oviba, mert autista tüneteket mutatott. Szülők megértették a bajt és cselekedtek. Ez jó. A másik, náluk ugyan ez a baj. Szülő viszont ellen áll és inkább fogja és átviszi egy másik oviba, ahol vélhetően nem fogják felismerni a bajt és nem lesz semmi ... annyira sajnálom. Szülő mérges és dacos, és tagad. Ami érthető, de akkor is. Velük együtt kezdtünk, szülőtársak voltunk és vélhetően Janával is együtt járt volna a kistesó. Nagyon sajnálom őket. Persze értem, de akkor is ... főleg a kisgyereket.
A harmadik aki elment, náluk válnak a szülők. Válnak! Mikor legutoljára találkoztunk, kézen fogva hozták a gyerekeket az oviba. Most meg válnak ... sajnálom és nem értem ... olyan szomorú ez.
A válás mindig az. Belegondolva anyuka szerepébe ... hát el sem tudom képzelni. Ennél kevés szomorúbb dolog van.
Így lesznek 27en, ami szerintem lassan 28ra felmegy, mert egy tesót visszautasítottak, őt talán ezek miatt felveszik.

És holnap megy Erik is. Nagyon várja ... én meg olyan kettős érzéssel. Örülök neki, mert tudom jó lesz, kell már neki, mégis olyan nehéz elengedni ... vele voltam a legkevesebbet együtt, kettesben. Ő az én kicsi fiam. Mikor óvónénik itt voltak család látogatáson és mondtam, hogy ő a legjobb gyerekem, Paula mondta, persze, fiús anyuka ... :) hát igen, van benne valami. Szívem egyik csücske ... és olyan nehéz ... ráadásul Jana is lassan ... én meg próbálom magam kirángatni, mert hát ez nem rólam szól ... de mégis. Mert amire egész életemben vágytam, 30 éven keresztül, az most itt van, megvan és olyan nehéz elengedni ... még akkor is ha ez természetes és csak egy kis elengedés ... mégis rólam szól ... nekem kell nagyot lépnek, nekik ez természetes.
Szóval, ma Maja, holnap Erik, ... elkezdődött. És én ennek úgy nem örülök ... hosszú volt a nyár, és nem voltak túl kellemes pillanatai, mégis elmúlt és olyan gyorsan, hogy észre sem vettem.