Az előző nap illetve napok pörgőssége után, mára pihit rendeltem el. Így nem is mentünk messzire, csak délután egy kis szentendrei fagyizás volt tervezve.
Szeretem ezt a várost. valahogy megragad és mindig új és új arcát látom. Most kivételesen eltértünk a megszokott úttol és felsétáltunk régi utcákba. Ott találtunk is egy kisebb teret, ami telis tele volt virágokkal. Volt egy kis tábla, ami hírdette, hogy ez a virágok és kívánságok tere. (http://www.facebook.com/viragokeskivansagoktere) Mert hogy bárki hozhat ide egy cserepes virágot, gondozni fogják. A virágba, pedig egy kívánságot lehet elrejteni. Ez nagyon megragadta a fantáziánkat és hirtelen mindenkinek lett kívánsága. Természetesen Majáé lett a legjobb, mert hogy ő azt fogja majd kérni, hogy igazi hercegnő lehessen. Drága, sose hiszi el, hogy nekünk mindig is az volt és lesz. :) De legyen úgy, válljon valóra az álma ... Így van még egy utunk oda, virágot kell vinni, benne a kívánsággal. :)
Aztán még elsétáltunk a Duna partra, ahol is láthattuk, mennyire apad a Duna, köszönhetően a szárazságnak. Szinte karnyújtásnyira a túlpart, annyira be lehet menni a mederbe. Amellett, hogy felejthetetlen élmény volt ennyire a Duna közepén állni, ijesztő is ... de nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése