Felkerült a listára - mert hogy szép hosszú listát készítettünk, mint is szeretnénk csinálni. De én túl messzinek találtam, ráadásul most tényleg csak azért utazzunk órákat, hogy tigrist simogassunk és aztán órákig vissza? No de apa állatszeretetét ismerve, semmi sem lehetetlen. Így lett Abony a mai nap programja. Már jól beizzította a gyerekeket, így nem volt más, autóba be és irány.
És hogy utazunk mi? Hát így ...
Mikor odaértünk már a bejáratnál vettünk zoo csemegét. Naná, hogy hármat és a három bestia elindult hogy kiossza. Még ekkora tülekedést és rohanást, mindenkinek jusson és anya nézd milyen picike és aranyos és adok neki. :)
De azért sikerült terelnünk őket és még a napi első tigris simogatást is sikerült elérni. Nem volt nehéz odatalálni, elég sokan voltak. De a kicsik jó előre tolakodtak, így egész közelről megérinthették és láthatták őket. Nagyon aranyosak voltak. És az egyiket Janának hívják!!! :)
Sőt, apa haverjáékkal is találkoztunk, akik épp a közelben nyaraltak és ők is kíváncsiak voltak a tigrisekre. Igaz, a mi gyerekeink nem annyira, mert egy simi után közölték, hogy jó jó tigris, de hol vannak a kecskék, mert hogy sürgős kajaosztási projekt van. Így hát nagy nehezen megvártuk, míg vége a tigris simogatásnak és irány újabb kecskék keresése.
Meg lovak és pónik és egy csomó mindent. Apával úgy gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk - 11 óra volt - várjuk meg a következő simogatást, ami 3kor lesz. Én kicsit elleneztem, de hát ha már eljöttünk .. Így esett, hogy töménytelen mennyiségű zoo csemegét osztottak szét ...
És - szerintem - különleges faág hintán is hintáztunk. és játszóztunk, mert mini játszó is volt, és simogattunk és olvastunk okos dolgokat a tigrisekről és oroszlnokról. Hiába mondtam, hogy menjünk arrébb, más is van, nem tágítottak.
Nem mondom, hogy eseménytelenül telt az idő, mert mindig csináltunk valamit. Ők nem unatkoztak, mi meg eléggé lefáradtunk.
De megvártuk a következő simizést, és érdemes volt. Kevesebben voltak és a gyerekek is lelkesebbek voltak. Simogatták, dögönyözték a kis tigriseket. Aranyosak voltak. Sok mindent megtudtunk róluk. Az úr, aki vezeti az állatkertet, csupa szeretet. A lelkes szemeibe szerintem elég egyszer belenézni és mindent megér. Olyan szeretettel van az állatok iránt és olyan sokmindent megtesz értük.
Elmondta, hogy a tigrisek úgy kerültek ide, hogy az anyukájuknak méh problémái lettek, így elment a teje - talán meg is döglött, de erre nem emlékszem pontosan. Így kerestek befogadókat és egy éjszaka alatt az úr döntött, kellenek a kistigrisek és mind a három, mert hogy testvéreket nem szakítunk szét. Hogy napokig nem akartak enni, hogy éjszakáztak velük és cseppenként diktálták beléjük a tápszert. Hogy szépen lassan elfogadták, hogy mennyire szerették és szeretik most is őket. Megtudtuk, hogy mivel ez egy magán állatkert, adományokból és a belépőből tartják fenn. Hogy összesen 9en dolgoznak, ebből két gondozó és egy pénztáros a többi család tag.
És hogy a kis tigrisek áprilisban születtek. Eddig ölbe lehetett venni őket, de már nagyok 4 hónaposan meghaladják a 20 kilót. Nehéz elbírni őket. :) De a közönség szereti őket és ezért találták ki ezt a simogatót. Ami nem kötelező, mert ha a tigrisek úgy akarják odamennek, ha nem, hát nem. De akarják, mert tényleg olyanok mint a kiscicák. :) Az úr pedig megkapja és egy hajasabb ember nyakába teszi. Mint ahogy tette azt apa nyakába is ... és a fényképező ekkor telt be!!! Mindig bánni fogom!!!! BRRRR!!!!
Szóval már azért is nehéz megemelni őket, mert az emeléskor kinyomják belőlük a szuszt, összenyomja a tüdejét és nem kap levegőt. Ezért is mocorognak ... de édesek és szeretnivalóak.
Szóval hatalmas élmény volt. Kihagyhatatlan. De az egész állatkert. Persze a tigrisek a nyerők, de az egész állatkerten látszik a szeretet. Igaz a büfé nincs túl felszerelve, de akár még bográcsozni is lehet, mert tök jó kis leülők vannak.
Hazafelé még megálltunk egy vendéglőben - mert a belépővel kedvezményesen lehet enni az egyik vendéglátó helyen. Beszéltük, hogy menjünk haza és együnk ott, vagy éhesek vagyunk nagyon és nem bírjuk ki, együnk itt. Apa mondta, hogy mindent ki kell próbálni, étterembe még nem voltunk ... nos nem tudom leszünk e még.
Három fáradt éhes gyerekkel nem egyszerű. Rögtön kiöntöttük az innivalót Janával, majd Jana kakilt ... bugyiba és kétszer pisilt is, a nagyok meg rohangáltak és naná, hogy azt nem kérték, amit rendeltünk nekik. A levest is nagy ordítások árán kóstolták meg és naná, hogy ízlett. A kiszolgáló csajt nem kicsit mozgattuk meg ... de túl voltunk rajta és nem tört össze semmi és még a kaja is finom volt. A haza út meg gyorsan eltelt ... kivéve, hogy Maja naná, hogy nem aludt! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése