Ez meg az ...

Közben persze történik mindenféle.
Voltunk Adéléknál, ahol persze megint tök jót játszottak a gyerekek és apukák. :) Adél karácsonyra kapott lego friends-készletet, és a lányokat - Janát és Maját - teljesen lenyűgözte. Szinte végig azzal játszottak. Fura volt, mert szerintem Janának még túl kicsik az alkatrészek, de nem. Szuper jól elboldogult velük. Adél és Erik korukból kifolyólag is talán, és mert szerintem Erik tényleg mindenkivel megtalálja a hangot együtt játszottak mindenfélét. Apa és Gyula is megtalálták a hangot ... fogalmam sincs hogy hívják azt a játékot, ami felismeri az ember körvonalait, aztán ahogy mozogsz úgy mozog a játékban is a hős. Hát elvoltak vele rendesen, testmozgásnak sem volt rossz. :)
Aztán Maja ottalvós buliban is volt. Fura, hogy nincs még 6 éves, és már párszor kimaradt éjszakára. :) Kicsit izgult, de nagyon várta. Együtt vittük el, aztán apa koncertre ment, mi meg két hév megállónyit gyalogoltunk haza. Vagyis Jana babakocsiban, de Erik szó nélkül legyűrte a távot. Büszke voltam rá. Csak ne lett volna olyan hideg. :) Én meg azért izgultam, hogy ne legyen semmi éjjel, mert hát apa mégis messze. De nem volt, reggel apa ment érte, és rettentően feldobott volt, és élményekkel teli volt az este, bár azért alvásra is jutott idő. :)
Aztán gondoltam egyet, és végre találtam olyan előadást megint, amit szívesen megnéztem volna, megkérdeztem Renit és szívesen velem jött. Így kedden - szerencsére Pimpi segítségével - elmentünk Janával a jegyekért. MIndig fura élmény közlekedni a városban. Most mert viszonylag sokat kellett gyalogolni babakocsiban vittem Janát. És míg régen, mikor Maja volt, úton útfélen megkérdezték, hogy segíthetnek e, most inkább elfordultak, vagy épp majd fel löktek ... Mondjuk, megoldottam, de azért nem esett jól ...
Szóval, így csütörtökön színházba mentem. Szerintem egy nagyon jó darabot sikerült megnézni. Négyen játszottak benne, két szülő páros, akiknek a gyerekei összeverekedtek, és ezt a szülők próbálták megbeszélni, illetve visszavezetni. A témát nagyon magaménak érzeztem, úgy gondolom, bármikor kerülhetek ilyen helyzetbe. Nos a helyzet megoldásába, már remélem nem. :) Vicces volt, rengeteget nevettem.
Közben persze folyamatosan a suli körüli mizéria folyt, és mikor biztos voltam benne, hogy péntekre megoldódik, kiderült, hogy nem, csak tovább húzódik. :/
Aztán szombaton Ákos bulijába volt hivatalos Maja. Mikor itt jártak beszélték meg. Maja konkrétan meghívatta magát. :) Ahogy közelgett a nap, én kérdezgettem ,hogy de tutira akar menni? Ő mindig határozottan kijelentette, hogy dehát Ákos meghívott, naná! Aztán az indulás pillanatában mondta, hogy ő bizony nagyon izgul és inkább nem menne. De mondtam, hogy most már nem lehet meggondolni magad ... így elindultunk, aztán a nagy izgalomban persze mind bealudt a kocsiban. Mikor odaértünk, hősként bement, már nem mondott semmit. Erikkel bekísértük, elbúcsúztunk és bár láttam, hogy kicsit tart az ismeretlentől, de ott maradt. De Erik közölte, hogy ő bizony nem akar elmenni, szívesen maradna. Megkérdeztük Szilvit és így esett, hogy mindketten ott maradtak. Persze nagyon örültek egymásnak, de mint ahogy az lenni szokott, mire értük mentünk, Erik már talált kisbarátot, akivel együtt futkározott, Maja megy egyszerűen mindenkivel volt. Ő nem húzta ki magát a közös játékokból, mindenben benne volt és mindenkivel beszélgetett. Rettentő büszke voltam rájuk, hogy idegen emberek között, idegen helyen így helyt álltak.
Nem mellesleg meg nagon jóra sikeredett Ákos bulija. Tele voltak élményekkel. A torta felejthetetlen volt. Egy kis bibi volt, hogy én nem gondoltam, hogy Erik ott marad, így ajándék csak egy volt, és azt Maja adta oda, Erik meg borzasztóan nehezményezte, hogy ő nem adott semmit. Kicsit furán is jött ki, de majd pótoljuk, reméljük. ;)
Kedden megvolt a temetés is. Naná, hogy megint hatalmas havazás volt. Már előző nap kezdődött. Holott én gondoltam, hogy reggel korán lemegyek, lesz idő mindenre, még a misére is el tudok menni. Azonban a havazás miatt nem mertem elindulni, így anya unokatestvérét hívtam fel, Tamást, aki szívesen levitt. Évek óta nem találkoztunk, így volt miről beszélni. Szerencsére az út is elég jó volt, így eseménytelenül értünk le. A temetés után a nagyapánál gyűltünk össze, kis beszélgetésre, emlékezésre. Évek óta nem volt együtt a család. MIndenkinek jól esett, kicsit beszélgetni, emlékezni. Mindenkinek eszébe jutottak a régi szép idők, mikor még rendszersen összejártunk. A nagy szülinapok, a disznóvágások ... olyan szép emlékek jöttek fel, és annyira sokan mondták, hogy szervezzünk valamit, hogy ne csak a temetések okán találkozzunk. Jó lenne ha összejönne.
Aztán Tamás haza is hozott, Bori néni is velünk jött, és a haza útra is jutott beszélgetni, mesélni való. Nagyon elfáradtam a nap végére, pláne, hogy sem az evésre, sem az ivásra nem sokat gondoltam ... estére persze megbosszulta magát a szervezetem.
Csütörtöktől pedig megkezdődött a tavaszi szünet, mintegy 20 centi hóval, szakadó hóesésben ... Kicsit kiábrándító így, de reménykedünk, hogy hamarosan azért tényleg megjön a tavasz ...
Csütörtökre is akadt program. A húsvéti nyuszitól kulacsokat rendeltünk, gondolván, hogy lesz még jó idő és fogunk mi még sokat kirándulni. :) Ezekért kellett elmenni a belvárosba. Janát felpakoltam a hátamra, a nagyokat kézen fogtam és héveztünk, metróztunk. Végre sikerült új metróval menni, ráadásul oda-vissza. :) A gyerekek nagyon élvezték, bár hazafelé kissé elfáradtak, főleg Jana gondolta másként a dolgokat. De nem volt vészes. Elfáradtak és nagyot aludtak délben. Délután még volt egy Maja torna, ami jó sokáig elnyúlt, mert kézműveskedtek egy kicsit a közösségi házban, aztán elkezdődött a zumba óra, amit Maja és Márti szinte végig lenyomott, míg a fiúk Erik és Móric break-eltek, fejen álltak ... :)
Végül rettenetes hidegben jöttünk haza, ami olyan volt, mintha tél lenne, és reggelre meg megint hóesésre ébredtünk ... március 29.én ... és szégyelje magát az időjárás!!!! De tuti csak azért van, mert már mindenki annyira utálja a telet és már annnyira várja a tavaszt, hogy csakazért sem ....